Friss Ujság, 1913. december (18. évfolyam, 286-310. szám)

1913-12-02 / 286. szám

XVI. évfolyam, 286. szám Budapest, 1913. december 2. Kedd Ara 2 fül., vasár- és ünnepnap 4 fill. POLITIKAI NAPILAP Wf Megjelenik hétfő kivételével mindennap előfizetés.ara: ■ maj&saf /műSk mm tArrr Vidéken, postai szétküldéssel ÉL» MM W Wk** M ti ill . W SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATA. egy hónapra 1.20 korona. ^ nE«, jp« V« Honvéd-utcza 10. sz. «serk. telefon _ _ 137—*1. KI lllf all Ml *20 Hl P*® §£jf HE Égi «BT® &UÍI ÉjS FtÓKKI ADÓHIVATALOK! kPiud"hiv. ” Z — •*-»». Ak S;j I'jj — u ■ «aMcti-ut 3-t ; vi.. Andrá..,«* «. Nyomda „ — — 54—38. Sag EMÜ «SB iiSS l! Ak1 UB H9I ^IV., Kecskeméit-iu 128. 6* 14. Kártevő Mihiályért. Miután az ellenzék bojkott taktikája, amelylyel kivonta magát kötelességének teljesítése, a törvényhozási munkálkodás alól, csúfos kudarcot vallott, fordított egyet a köpönyegen és „dolgozik.“ Persze a maga módja szerint. A képviselőházban beszédes obstrukciót csinál, a delegációkban botrányokat hajhász. A minap rendkívüli ülésre hívta össze a delegáció teljes ülését, hogy azon megbeszélje a „sérelmeit.“ Mintha bizony nem elégszer beszélte volna meg idehaza és mintha a delegáció arra való lenne, hogy ott belpolitikai dolgok miatt veszekedjenek. A kiegyezési törvény, melyben Deák Ferenc oly kínos gondossággal állapította meg a delegáció hatáskörét, parancsolóan kimondja, hogy belső politikai ügyeket a delegációban nem szabad tárgyalni, nehogy látszata is támadhasson annak, mintha az önálló Magyarország belső dolgai, amik egyedül rá és senki másra nem tartoznak, az osztrákokkal közösen elintézendő ügyek keretébe csempésztetnek. Kossuth Ferenc a betegágyán óva figyelmeztette erre az ellenzéki delegátusokat, akak azonban fittyet hánynak a vezéri intelemnek. Az ő akaratukból esett ma csorba Deák Ferenc törvényén. Ők hurcolták a magyar belpolitikát a közös kormány fóruma elé. Nem törődnek azzal, hogy a magyar önállóság osztrák ellenségei ezt a példaadást kihasználhatják már a legközelebbi jövőben ellenünk. Megrendítik Magyarországnak Ausztriával szemben való jussát, csak azért, hogy a delegációban, melyet Európa figyel, megrágalmazhassák a kormányt, amelynek egyetlen bűne, hogy letörte mindörökre a kisebbség erőszakát. Gonosz eszközökkel nevetséges célt szolgálnak. Európa nem az ő nyelvelésükre kiváncsi, hanem arra, hogy mint alakul ki a delegációban Magyarországnak a világpolitikában való helyzete. Európa arra figyel, mit határoz a magyar kormány, amely egy erős többség élén áll. A botrányhajhászokat csak idehaza figyeli szűkebb körű kompániájuk. Jobb is, ha Európa nem hallja meg, miként nyilatkozik hazája pénzügyeiről Károlyi Mihály gróf, akiről oly jól jegyezte meg Tisza István, hogy egyedül a tudatlansága menti kártevését. Kártevő Mihály ma megismételte, amit a múltkor mondott, tudniillik, hogy Franciaország nem hitelezhet Magyarországnak, mert nem jó pénz. Mi az ördögöt lehet csinálni egy ilyen emberrel, aki mérgében a saját fészkét rombolja? Szépen le kell fogni. Tisza István elbánt vele és el fog bánni a jövőben is. Vida József műépítész, aki a szombaton este történt automobil öszszeütközés alkalmával meghalt, és fekete mappa. Hétmilliós BurnkBukás» Ezerkétszáz Betevő elveszítette pénzét A Jimnantul legnagyobb városának, a virágzó Pécsnek szomorú napja volt a múlt pénteken. Ezen a napon derült ki, hogy az ottani Ullmann bankcég főnöke, Telegdi Kálmán megszökött a két milliónyi adósság hátrahagyása után. A banknak Pécsett és a megyében ezerkétszáz betevője van, a legtöbb kisember közöttük, akik megtakarított filléreiket helyezték el a banknál, amely a magas kamatokkal csábította őket magához. Futótűzként terjedt el a rémhír Pécsett, ezer és ezer ember rohanta meg a Király utcai házat, ahol a bank van. De az irodák le voltak zárva, a leeresztett redőnyön az alábbi hirdetmény tudatta a szomorú eseményt: „Ullmann M. Károly pécsi bankcég fizetési nehézségekkel küzdvén, megbízásból és a cég üzletfelei, betevői és hitelezői, valamint a helyi piacnak a rázkódtatástól való megvédése érdekében tanácskozást folytatunk a pécsi pénzintézetekkel, amelyek kilátásba helyezték, hogy a legnagyobb jóakarattal azon lesznek, hogy a cég támogattassék abban, hogy nyugodt és lassú lebonyolítás útján üzletfeleit minden további nagyobb károstálástól megóvja. Kérdjük az érdekelteket, hogy erre irányuló munkáinkban saját érdekükben is megfelelően támogatni és a fejleményeket, amelyekről időnként értesítést adunk nyugodtan bevárni szíveskedjenek. Ullmann M. Károly: A szerencsétlen kezű bankár. A tönkrement cég negyvenöt évvel ezelőtt kezdette meg működését. Megalapítója Ullmann M. Károly volt. Ullmann Károly 1894- ben meghalt, mire özvegye a cég vezetésére felkérte öcscsét, Telegdi Kálmánt, aki eddig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank budapesti intézetének a tisztviselője volt. Attól fogva Telegdi korlátlan hatalommal vezette a bank ügyeit. Telegdi egyre-másra követte el a baklövéseket. Egyesült fém- réz- és lakatosáru gyár elnevezés alatt részvénytársaságot alapított, amelynek részvényein 600.000 koronát veszített. Fizetésképtelenné lett Deutsch Ádám bornagykereskedő, akinél a bank 300.000 koronát veszített. Megbukott a Balassa Sámuel cég is, amelynél Telegris 100.000 koronával volt érdekelve. Sok pénzt emésztett fel Deutsch (Déghy) Miksa gyalupusztai földbirtokos tönkréménére is. Az Ullmann cég vezetőjéről, Telegdi Kálmánról már régóta tudtató, hogy nem szerencsés kezű ember és nem rendelkezik a bankári foglalkozást megkövetelő képességekkel. Ennek dacára a helyi piacon sem ingott meg a bizalom a cég iránt, mert fizetési kötelezettségeinek minden időben, még a balkáni háború nyomán támadt gazdasági krízis idején is a legpontosabban eleget tett. Már az előző hónapokban érezhetők voltak úgy a bajok. Fábián irodafőnök többször szába hozta Telegdi előtt, hogy a bank ügyei rosszul állanak, de az igazgató mindig azt a megnyugtató választ adta, hogy a szükséges pénzt családjától meg tudja szerezni. Az volt a terve, hogy a rézárugyár javuló pénzügyi helyzetére való tekintettel az eddig holt értékű részvényeket értékesíteni fogja arra előleget kér a családjától és értékesítés esetén visszafizeti a családi kölcsönöket. A szökés. Múlt hó 22-én Táblán jelentette Telegdinek, hogy a hó végén 150 ezer koronára lenne szüksége. TeLegdi azt válaszolta, hogy Budapestre és Bécsbe utazik, ahol kilátásai vannak arra, hogy a rézárugyár részvényeit értékesítheti. Kedden Budapestről telefonon felhívta Fábiánt, akivel közölte, hogy megismerkedett egy ügynökkel, aki válalkozott arra, hogy két külföldi rézárugyárussal megvásároltatja a rézgyár részvényeit. Az ügynöknek 5000 korona províziót kell előre adni és jelezte, hogy ezt az összeget felveszi a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál. Szerdán Fábián a következő sürgönyt kapta Bécsből: „Az ügy jónak látszik. Telefon rossz. Csütörtök délelőtt jövök. Telegdi.“ Fábián legnagyobb meglepetésére Telegdi csütörtök délelőtt nem érkezett meg. Csütörtök este Bécsből expresslevelet kapott, amely így szól: 1913. november 25. Tisztelt Fábián úr! Bocsásson meg, ha tud. Az utóbbi időben csak hazudtam. Már nem tudtam sem a halállal, sem az élettel szembe nézni. Mindkettőre gyenge voltam. Elmegyek, talán, soha sem hallja híremet. Bocsásson meg, ha tud. Minden bajnak úgyis én vagyok az oka. Nem voltam bankembernek való. Telegdi Kálmán. Tudom, hogy ártatlanul is sok baja lesz most, de talán keresztül megy ezeken szerencsésen energiaával és jobb évek lesznek, mint az utolsók. Bocsásson meg, Telegdi Kálmán. Ezt a levelet Telegdi Budapesten a Continental-szálló levélpapirosán írta, de Bécsben adta fel. Egy másik levelet is írt, ezt a feleségének küldte, amelyben érzékenyen elbúcsúzik tőle örökre és arra kéri, hogy gondoskodjék egyetlen kisgyermekük neveltetéséről és jövőjéről. Péntek reggel Fábián bejelentette Telegdi szökését a pécsi pénzintézetek igazgatóinak és megkérte őket, hogy jöjjenek össze tanácskozásra a teeendők megbeszélése végett. A tanácskozáson kiderült, hogy az adósság 7.1 millió korona, a vagyon, 5.2 millió korona, a hiány tehát két millió kétszázezer, koro-