Friss Ujság, 1919. szeptember (24. évfolyam, 114-115. szám)

1919-09-28 / 114. szám

A kiáltvány szerint is a kibonta­kozás egyetlen akadálya, hogy az ország demokratikus átalakulása még nem történt meg. Még mindig nem tudunk eljutni az alapkő letételéhez, az általános választójog alapján létrejött nemze­ti képviselet megalkotásához. Enél­kül nincs békekötés, sőt béketárgya­lás sem, békekötés és béketárgyalás n­ nélkül pedig nincs nyugalom, nincs munka, nincs megélhetés. A kibontakozás mindezekből ön­ként következik: legyen olyan kor­mánya az országnak, amely az án­­tanttól a választások megejtésének lehetőségét kieszközölni képes is a­mely a választásokat a társadalmi béke és kiegyenlítés program­­ján ejti meg. Korvin Ottó vallomása az ellenforradalom kitöréséről Haubrich is ellenforradalmár volt? A Margit-körúti katonai fogház­ban Kovács Miklós dr. vizsgálóbíró most hallgatta ki Korvin Klein Ottót, a politikai nyomozó osztály vezetőjét a június 21-iki ellenforra­dalmi puccsban viselt szerepéről. Korvin erre vonatkozóan a követ­kezőket mondotta el: Június 24-én ,délután négy órakor én az újváros­házán a munkástanács ülésén vol­tam, amikor Iln­ül hozták az ellen­forradalom kiütését. Azonnal a Hun­­gáriabeli szovjetházba siettem, ame­lyet épp akkor ért a monitorokból kilőtt, gránát találata. A szovjetház őrsége ijedtében szerte-széjjel jutott a városban és csak nagy nehezen sikerült az éppen akkor megjelent Lukács György népbiztosnak az őr­­személyzetet megnyugtatni. Öt óra után a szovjetházból a népbiztosok feleségeikkel és családtagjaikkal együtt átmenekültek a 4-ik hadtest­­parancsnokságnak Dorottya­ utcai épületébe, ah­ol már csaknem az összes népbiztosok együtt voltak. Az ellenforradalom nem sikerült és ré­szeseit levertük. A forradalmi rög­­tönítélő bíróság még az éjjel össze­ült. Már az ítéletek meghozatalakor gyanítottuk, hogy Haubrich József hadtestparancsnoknak jelentős sze­repe van az ellenf­orr­adatomban. Ezt a tényt a következő jelenségek­ből tudtuk meg: Először június 24-én délután 4 órakor az Engels­­laktanyából Salac nevű százados telefonon felhív­ta a 4-ik hadtestpa­rancsnokságot és Jávorkát kérte a telefonhoz. A hadtestparancsnokság irodájából jelentkeztek a kagylóval és ekkor Salac azt kérdezte, hogy vájjon az ágyulövéseket le lehet-e már adni? (t. i. a Margitszigetre), mire a kagylót tartó tiszt azt fe­lelte: „Igen, a legfőbb ideje.*­ A le­tartóztatott ellenforradalmár "­isztek közül Szabó Sikora János főhad­­nagy félrehívt­­ Szántó Béla had­ügyi népbiztost és közölte vele, hogy amennyiben az­ ő és tiszttársai­nak életét megmenti, nagyon súlyos és jelentős leleplezéseket kész vele közölni. Én és nyomozótársaim rög­tön sejtettük, hogy ezek az adatok csak Haubrich József leleplezéseire vonatkozhatnak. Szántó Béla bizal­masan tárgyalt is Szabó Sikora Já­nossal, amelynek eredménye lett, hogy Szántó Béla hadügyi népbiz­tos a Szabó Sikora és társai elleni halálos ítéletek végrehajtását meg­akadályozta. A többi vádlottak fe­lett ítélkezett a bíróság, ezek közül tizenegyet halálra ítélt, a többieket pedig 10-től 15 évig terjedő fegy­házbüntetésre ítélt. A halálos ítéle­tek végrehajtását másnap hajnalban Kun Béla rendelete folytán nem le­hetett végrehajtani s csak később tudtuk meg, hogy ez az intézkedés az olasz misszió közbelépésére tör­tént. Mint nagyon érdekes körülményt kell megjegyeznem, hogy Korvin­­t Klein Ottó ,,a-vizsgálósró előtt tett. FRISS ÚJSÁG 1919. szeptem­ber 28. vallomásában beismerte, hogy Lé­kay Leitner Jánosnak a parlament előtt Tisza István ellen elkövetett gyilkossági kísérletnek ő volt az ér­telmi szerzője. Elfogták Tisza István gyilkosait. Öt embert tartóztattak le eddig. A rendőrség, amely néhány nap­pal Tisza István gróf meggyilkolása után a nyomozást megszüntette és az iratokat irattárba helyezni ren­delte, hetek óta ismét nyomoz a gyilkosság ügyében. Ezúttal erélye­sebben fogott hozzá a nyomozáshoz és bár a gyilkosság értelmi szerzőit még nem sikerült kézrekerítenie, a gyilkosok közül kettőt, a felbujtók közül pedig hármat letartóztatott. Az egyik gyilkos régi nemesi csa­ládból származik. Sztranykovszky Tibornak hi­jak­i hadnagy volt, a­mikor a fel­adatom kitört. Bizonyí­tékok vanna­k ellene, hogy mint a katonatanác tagja, intézte a me­rénylet elöl iszítését és erre vonat­kozóan tárg vált Pogány Józseffel, a katonatan­ács elnökével és Kéri Pál hirlapi­­val, aki Károlyi Mihály grófnak vol­t bizalmas embere. Sztranykovs­zky a merénylet napján a Tisza-vill­ban is járt, beszélt Ti­sza István g­róffal is; ez a látogatá­sa azonban csak ürügy volt, hogy a lakás körül­ményeit megállapíthassa.­ A gyilkos­ok tudvalévően négyen voltak. Kell­­ közülök még szabadta­­j­ban van, mi Sztranykovszky társa a­­ gyilkosság!) a Dobó István matróz,­ aki a Nemz­eti T­anács helyiségeiben­­ el is dicsek­edott azzal, hogy ő ölte meg Tiszát kézrekerült. A rendőr­ség Dobót anyomozta és a terhelő bizonyítékoi alapján letartóztatta. A felbujt­ó közül letartóztatták Kéri Pál új­ságírót, aki a Nemzeti Tanácsban vezető szereppel bírt és Károlyi Mihálynak bizalmas embere volt. Kéri Pál ellen még a szovjet uralma alatt gyanú merült fel, hogy­­ az ő keze is benne van Tisza Ist­­ván megöletésében. Sokan visszaem­­l­­ékeztek Kérinek egy kijelentésére, melyért az októberi­ forradalom nap­ján tett több újságíró előtt, mond­ván, hogy „Tisza percei meg van­nak számlái,va, másfél órája van még.“ Kéri a Nemzeti Tárnicsban is lelkendezve újságolta, hogy Tiszát agyonlőtték. Kérit a rendőrség le­tartóztatta s egyúttal a bolseviki uralom idejében elkövetett gaztettek miatt is folytatja ellene a nyomo­zást Az ügyészség fogházában van Magyar Lajos újságíró, a Magyar­­országi Újságírók Szakszervezeté­nek titkára is, akit Balatonaligán fogtak el. .Az a vád ellene, hogy ő is tudott a Tisza ellen készülő me­rényletről s a Nemzeti Tanács egyik ülésén, amelyen a múlt korszak po­litikai vezérei ártalmatlanná tételé­ről tanácskoztak, Tisza István láb alól való eltevésére tett javaslatot. Tisza István meggyilkolásával kapcsolatban letartóztatta a rendőr­ség Heltai Viktor volt forradalmi városparancsnokot is. Heltait a gyil­kosságot megelőzően látták autóval Tisza István lakása előtt, a Hermi­­na­ úton és ezen az automobilon ült Dobó és Sztranykovszky is. Heltait a forradalom utáni napokban elcsap­ták, mert szélhámosságokat követett el és mint a tengerészek parancsno­ka szabadcsapatot szervezett, amely végigsarcolta Felső-Magyarországot és a cseh megszállás elől menekülő népet kirabolta. A gyilkosság elkö­vetőit és értelmi szerzőit Szrubián rendőrkapitány a múlt héten kísér­tette át a budapesti államügyészség fogházába. A nyomozást a többi tet­tes ellen még folytatják Meggyilkoltak és kiraboltak egy utcai dohányárust. A Simplon-szállodai rablógyilkosság részletei. A Keny­é­r m­ező­ utcában levő Sim­­plon-szállodában csütörtökön délelőtt meggyilkolva találták Horovitz Ábra­­hám utcai dohányárust. A gyilkossá­got a szálloda takarítónője fedezte fel, akinek feltűnt, hogy a második eme­letén levő 45. számú szoba lakója, aki máskor mindig korán szokott hazulról elmenni, még nem adott életjelt ma­gáról. A szoba ajtaja zárva volt és miután többszöri zörget­ésére választ nem kapott, felnyitották a szoba ajta­ját. Amikor beléptek, rémülten látták, hogy Horovitz Ábrahám, a szoba la­kója, a szoba közepén hason fekve hol­tan fekszik és körülötte a szoba pad­lóját vér borítja. Rendőrt hívtak, aki azonnal értesítette a főkapitányságot. A rendőri bizottság a helyszín át­vizsgálása után megál­lapította­, hogy rabló gyilkosság történt. Az áldozat, Horovitz Ábrahám, homo­­nnai szüle­tésű, wieni illetőségű, 47 éves aszta­lossegéd, aki az utóbbi időben utcai dohány árusításból tartotta fenn ma­gát. Két hónap óta lakott a Simplon­­szállodában, míg családja, feleség© és négy gyermeke Homonnán élt. Horo­vitz állandóan dohánykereskedéssel foglalkozott, szállodai szobájában va­lóságos kis dohánygyárat, rendezett be dohányvágóval és cigarettatöltőgéppel. Nagyban űzte a cigarettakereskedést, több utcai árusa volt, akik a Horo­­vitz-féle cigarettákat hangos szóval kínálgatták a Rákóci-úton. Sokat ke­resett és állandóan nagyobb összegű pénz volt nála. Borovitzot szerdán este 6 és 7 óra között Táticáfé uitoljója­,járatosa*, Berzsenyi-utca és Rákóci-út sarkán beszélgetett egy leánynyal, akiről a rendőrség csak azt tudja, hogy Lem a neve. Fél 7 órakor a Simplon-szál­­loda épületében levő asztalosműhely­­ben járt, ahol cigarettát adott el és ezért pénzt vett fel. Azóta senki sem látta. Kétségtelen, hogy a gyilkosság fél hét és fél nyolc óra között történt. Horovitz ugyanis csütörtökön este fél nyolc órára vacsorára volt híva a só­gorához, de ide már nem ment el. A szállodába senki sem látta hazajönni a dohányárust­, sonkásom­ hallott gyajtás zajt, segítségkiáltás­t, nyöszörgést, ho­­gya­it s miként történt a bűntett, nem tudja senki. A gyilkos borzalmas kegyetlenséggel végzett a gyenge szervezetű do­hányke­­reskedővel. A helyszínen talált adó- 11 okból követ­keztetnek arra, hogy a­­ gonosztevő Horovitz dohányvágó gé­pének egy súlyos vasalkatrészével ütöt­te le a dohányárust. Valószínű, hogy együtt mentek a lakásba, ahol beszél­getés közben orvul támadhatott rá a gyilkos. Az első ütés már oly súlyos lehetett, hogy Horovitz eszméletét ve­szítve roskadt össze, ami után a gyil­kos rávetette magát és valósággal széj­jelroncsolta a szerencsétlen ember fe­jét. Horovitz kabátja és mellénye az ágyon hevert, csak nadrág és ing volt rajta. Úgy látszik a vacsorához akart átöltözködni, lantikor megtámadta a gyilkosa. A gyilkos rémes tettének elkövetése után zsákmányának felkutatásához Tát­­haáottv^fedtu8^af­­a : eaebskiyye^. ruhákat, amit az bizonyít, hogy több véres ujjnyomot találtak a szekrény ajtajának belső részén, továbbá a szek­rényben levő ruhadarabokon. A szoba asztalkáján fehér boroell végén véres ujjnyomokat találtak. Mielőtt a gyil­kos eltávozott, kezét a mosdótál­anl megmosta. A mosdótálban talált víz ugyanis véres és a tál mellett levő tö­rülközőben is kéztörlés véres nyomai látszanak. Eddig még nem lehetett megállapítani, hogy a gyilkos mit ra­bolt el áldozatától. Egy érték­telen óraláncot találtak a holttest mellere, amiből arra lehet következtetni, hogy a gonosztevő az érát magával vitte.. A szoba alapos átkutatása után a szekrény, alsó fiókjában két könyvre akadtak. Az egyik könyv Engelhors Allgemeina Romanbibliothek egyik kiadása, a­melynek lapjai között két d­arab ezer koronás, két darab azázkoronás s egy darab öt­ven koron­ás bankjegy rejtőzött. A másik könyv Lengyel Gyula ,,Ágyú­­füst alatt" címűl háborús könyve, eb­ben kilencvennyolc darab kétkoronás, hatvan darab egykoronás bankjegyet találtak. Ezt az elrejtett két könyveit a rablógyilkos nem találta meg. Hiány­zik azonban Horvou­z pénztárcája, a­melyet babája belső zsebében szokott viselni. A meggyilkolt dohányárusnak sok pénze lehetett, egy ismerőse Vall­ja, hogy a napokban adott át neki egy tizenöt koronás bankjegyet. Állandóan több ezer koronát hordott magánál. Találtak a lakásban az ablak mellett Horovitz dohányvágószerszámai­­ kö­zött egy vésőalakú amerikai rendszerű, furát és egy zsebkést. Ezeknek gazdá­juk nincs, ezek nem Horovitz tulajdo­nai, nincs kizárva tehát, hogy a gyil­kos hagyta ott. Horovitz egyik fej­sérülése ugyanis az amerikai fúrótól eredőnek látszik. A rendőrség kihallgatta a szálloda személyzetét, de senki semmi felvilá­gosítást adni nem tudott. Horovitzot senki nem látta hazamenni, csak más­nap, amikor nem adott él­etjelt magá­ról, nyitottak be a lakásába. Sem a szomszéd szobában lakók, sem a szál­loda személyzete dulakodás zaját nem hallotta, holott a helyszínen nagy küzdelem nyomai látszanak. Az a vé­lemény, hogy Horovitzot valamely al­kalmazott utcai dohányárusa látogatta meg szállodai lakásában éppen vacso­rái débén, amikor a szállodáiban alig tartózkodott valaki. A dohányárus holttestét a rendőrség a bonctani inté­zetbe szállította, gyilkosát pedig nyo­mozza. Rejtélyes gyilkosság a főváros határában Csütörtökön reggel megjelent az erzsébetfalvai kapitányságon Iiwn­­tyán Béla tizenhatéves fiú és bejelen­tette, hogy előző este az apja által bé­relt kukoricásban, amely a Határait 34. számú házzal szemben terül el, a földből kimeredő két emberi kézfejet látott. A bejelentést az erzssébetfalvai kapitányság azonnal közölte a főkapi­tánysággal, ahonnan rendőri bizottsági vonult ki, amely átkutatva a kukori­cást, borzalmas leletre bukkant. Kém-­­zel összekapart homokbucka alatt tő­ben levágva két kar és térdben levágott két lábszár hevert. A rendőröm® megállapította, hogy a végtagok 30—, 35 éves, alacsonytzermetű munkásfér­­fié lehetnek. A bal kéz fején, a kis ujj tövétől a középső ujjig mély vágás látható, amely valószínűleg baltától ered, a jobb kézfej középső ujjának két felső íze le van vágva. A rendőri bi­zottság a nyolcvan holdnyi kukori­cást átkutatta, de a test többi részét nem találta meg, csupán a kukoricák­­szélén, nem messze a rémes lelettől, a Határ-után egy körülbelül fél kigy súlyú emberi húsdarabot találtak.­­ Muntyán Béla vallomásában el­mondta, hogy a kukoricásban gyermek­kocsitól származó keréknyomokat fe­dezett fel, amelyek azonban 2—300 .voltak láthatók. A*

Next