Friss Ujság, 1919. október (24. évfolyam, 116-142. szám)

1919-10-23 / 135. szám

2 FRISS U .1SAG 1919. október 23. a történtekről és kíváncsiságból lesietett a lakásából a Dunapartra. Ekkorra már a jelző ágyulövéseket is leadták, mire Berend örömrepesve kezdett kiáltozni: „Hála Istennek, felszabadul végre Magyarország!" Majd előkapta fehér zsebkendőjét és azt fennen lobogtatva szaladt a Mária Valéria utcába. Itt a terroristák üldözőbe vették, rákiáltottak, hogy azonnal álljon meg, de Berend nem hallgatott rájuk hanem futott a Ritz-szálló felé, közben megbotlott és elesett. A terrorfiúk ekkor utolérték és a földön fekvő tanárt több revolverlövéssel agyonlőtték. Ott feküdt Berend tanár hullája a Mária Valéria utca kövezetén délután 6 órától késő éjszakáig, amikor felszedték a terroristák és beledobták a Dunába. Előzetesen azonban kifosztották a haláiát, elvették tőle 20.475 korona készpénzét, aranyóráját, aranyláncát, ezüst fogantyús botját, revolverét és lehúzták a sárga cipőjét is. Az államügyészség nyomozati adatai szerint a rablógyilkosság tettesei a következők: Loki Mór ruhafestősegéd, aki a Korvin-féle terrorcsapat tagja volt, Steiger János sofőr, aki a Nyíregyházai direktórium tagjainak az autóját vezette, továbbá a szökésben lévő Rosen Antal asztalos, ugyancsak szökésben lévő Weisz József huszonegy éves kereskedősegéd és Alexandrovszki Leó hajómunkás, továbbá Schön Béla 22 éves hivatalnok." Ezek ellen az államügyészség rablógyilkosság bűntette miatt mint tettestársak ellen adott be vádindítványt, de vádat emelt ugyanezen ügyből kifolyólag Cserny József ellen rablógyilkosság bűntettére való felbujtás címén, mert beigazolást nyert, hogy Cserny parancsolta meg Schön Bélának, hogy mi jön rá Berend doktorra. . . Az ügynek lesz még egy érdekes vádlottja, mégpedig Hevesi Gyula népbiztosnak a felesége, szül. Rothbarth Irma huszonhárom éves orvostar,hallgatónő, aki a bolsevizmus idején a hadügyi népbiztosságnál állott alkalmazásban. Az államügyészség a népbiztosnál, továbbá Csernye Í Józséfét és Papp Sándor a lakatosregédet orgazdaság bűntettével vádolja, mert a meggyilkolt Berend tanártól rablott értékeket rosszhiszeműen megszerezték. proletárdiktatúra alatt, amikor is felszólítottak bennünket, hogy csak azoknak szolgáltassunk ki ételt, akik szakszervezeti igazolványnyal vagy munkakönyvvel igazolták magukat. Ezt akkor sem foganatosítottuk és a jövőben sem akarunk senkit sem eltiltani attól, hogy olcsón étkezzék, de különben is a nagy forgalom mellett ez lehetetlen is volna. Érdekes, hogy a proletárdiktatúra bukása óta majdnem a negyedére apadt le a közkonyhákban étkezők száma, ami éles ellentétben van azzal a felfogással, hogy Budapest ma a nyomor városa. Elfogtak egy veszedelmes betörőbandát. A pezsgőző Ruzinka és társai a rendőrségen. Néhány nappal ezelőtt besúgták a detektíveknek, hogy Ruzinka Géza kádársegéd több társával együtt feltűnően költekezik, autón jár, folyton mulatozik és szórja a pénzt. A detektívek meglesték egy mulatóhelyen, ahol ezresekkel dobálódzott. Előállították a főkapitányságra és vallomása során egész sor apró betörést ismert be. Azt is beismerte, hogy egy Löffer János nevű 22 éves foglalkozás nélküli legénynyel együtt követték el a betöréseket. A detektívek kimentek Löffer Alsóerdősor utca 10. szám alatt levő lakásába, azonban csupán Löffer nővérét találták otthon, aki azt állította a detektívek előtt, hogy zsiroladással foglalkoznak és abból élnek. A detektívek a lakásban házkutatást tartottak és 70.000 korona kékpénzt, 40 000 koronányi különféle felülbélyegzésű pénzt és igen sok ezüst egy és kétkoronást találtak. Amikor Löffer Anna látta, hogy a detektívek megtalálták a pénzes zacskókat, dühösen ruhája alá nyúlt, egy csomó ezrest vett elő s odadobta a dektivek elé. Azután azt is elárulta, hogy öcscse a Hársfa utca 41. számú házban tartózkodik. A detektívek ide is elmentek és meg is találták Löffer Jánost és barátját, Bartók Miklós huszonkét éves cukrászsegédet, akik mindketten régi ismerősei a rendőrségnek. Előállították őket a főkapitányságon, ahol bevallották, hogy zsírajánlás ürügye alatt behódoltak egyes lakásokba vagy üzlethelyiségekbe, ahol terepszemlét tartottak, azután éjszaka betörtek, ketten a Wertheim-szekrényt fúrták meg, f1áig a többiek vigyáztak. Vallomásuk alapján a rendőrség letartóztatta Neumann István huszonegy éves kereskedősegédet, Lakos János negyvenöt éves mészárost és Erik Lajos húszéves többször büntetett betörőt. Valamennyiük lakásán igen sok pénzt és élelmiszert találtak. A letartóztatottak eddig igen sok betörést beismertek. Orgazdájuk Berkovits Ármin vendéglős volt, aki a lopott holmikat átvette és értékesítette. A rendőrség továbbra is nagy apparátussal nyomoz a betörők viselt dolgai után. Az eddigi vizsgálatból már kiderült, hogy a banda feje és a betörések értelmi szerzője Löffer volt Egész sereg betörést vallottak be. Többek között Schneller Pál ékszerésznek Dohány-utca 31. számú üzletében megfúrták a kasszát és elvittek 200.000 korona értékű pénzt és ékszert. Betörtek a Sertésforgalmi Részvénytársaság Peterdy-utca 26. számú helyiségébe, ahol 80.000 koronát loptak. A Csengery-utca 60. számú házban levő Biró és Ludwigféle üzletben háromezer koronát zsákmányoltak, de mivel ez nekik kevés volt, áttörték a falat és a szomszédos Balog-féle üzletből 50.000 korona készpénzt és 300.000 korona értékű csekket vittek magukkal. A Király utca 69. számú házban 140 ezer korona készpénzt és 60.000 korona értékű árut raboltak. A Rákóczi-út és József-körút sarkán levő cipőüzletből 50.000 korona értékű cipőt vittek magukkal, ezenkívül betörtek Bárány Emil táblabírónak Zsigmond utca 14. szám alatt levő lakásába, ahonnan 150.000 korona értékű ruhaneműt vittek el. , , Beismerték a betörők a,, pécsi, dombóvári és sárbogárdi betöréseket, ezenkívül még egy sereg budapesti. ~~ Megállapította a rendőrség azt is, hogy Löffer Jánost a pécsi ügyészség rablógyilkosság bűntette miatt körözte. Löffer 1918. decemberében egy Borbás nevű társával a siklósi országút egyik korcsmájában együtt ivott egy földmivessel, akinél nagymennyiségű pénz volt. Társával együtt elhatározták, hogy kirabolják. Fölkéredzkedtek a kocsijára, az országúton agyonlőtték és 30.000 korona pénzét elrabolták. Löffer bevallotta, hogy részese volt a rablógyilkosságnak. Százezer étkezőnek főznek a fővárosi közkonyhákon. Ereky Károly közélelmezési miniszter mindjárt hivatalba lépésekor egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy a főváros szegénysorsú lakosságának élelmezését javítsa és olcsóbbá tegye. E célból már hoszszabb idő óta tárgyalásokat folytatott a főváros vezetőségével, mert a megoldásra a legcélszerűbbnek a fővárosi közkonyhák nagymérvű kibővítése látszott. Amint értesülünk, az erre vonatkozó tárgyalások már befejeződtek és így valószínűleg tizennégy napon belül üzembe helyezhetők lesznek a nagy befogadó képességű közkonyhák, ahol a szegényebb lakosság olcsó pénzen, ízletes ebédhez juthat. Örvendetes, hogy a különböző nehézségek legyőzésével emberbaráti módon a kormány segítségére jöttek a különböző Budapesten levő antantmissziók, így főleg az angol misszió, amelyik több irányban hathatós támogatást nyújtott már eddig is. Kérdést intéztünk e tárgyban a főváros közélelmezési kirendeltségének a vezetőségéhez, ahol a következőket mondották: A főváros szegényebb sorsú lakosainak valóban nagy segítségére lesznek a hamarosan megnyíló nagy üzemmel bíró fővárosi közkonyhák. Itt mindenki olcsó ebédhez juthat és elállunk attól a tervtől, hogy ellenőrizzük az étkezni szándékozókat. Ezt a tervet erősenpropagálták a Miért nem kért békét Németország ? Vizsgálat a háborúért való felelősség dolgában. Berlin, október 22. A háborúért való felelősség megvizsgálására kiküldött albizottság ülésén Linzheimer képviselő előterjesztette előadói jelentését. Hangoztatta, hogy a jelentés elsősorban Wilson békeakciójával foglalkozik és az anyagot négy részben csoportosítja. Ezután a következőket mondta: 1916. október 16-án Bethmann Iboly e£ a plessi főhadiszálláson tanácskozást folytatott Burián gróffal a békeajánlat alapelveiről. Burián rámutatott, hogy katonai döntésre nem lehet számítani. Bethmann-Hollweginek is ez volt az álláspontja. Ez a tanácskozás vezetett később az emlékezetes békeajánlathoz. December elején közölték Bernsdorff gróf washingtoni nagykövettel, hogy miután békeakcióra készülnek, hasson oda, hogy Wilson nyomban vegye kezébe az akciót. Wilson közvetítő ajánlatában a legfontosabb kívánság az volt, hogy a központi hatalmak konkrét békefeltételeket adjanak. Zimmermann államtitkár válasza azonban úgy szólt, hogy nem hajlandó konkrét békefeltételeket szabni. Bernsdorff ismételten kísérletet tett, hogy legalább bizalmasan megkapja kormányától a békefeltételeket Washington részére. Zimmermann államtitkár január 7-én így válaszolt: A békefeltételek bizalmas közlésének kérdését halogatóan kell kezelni. Január 9-én azután elhatározták a kíméletlen búvárhajó-harcot. Január 26-án Bernsdorff jelenti, hogy House ezredes Wilson megbízásából új béketárgyalást ajánl. Wilson nem akar területi kérdésekbe avatkozni. Győző és legyőzött nélkül szeretné a háború mielőbbi befejezését látni. Bethmann-Holdweg ekkor a főhadiszállásra utalót, és a tanácskozás eredményekép ezeket sürgönyözte Bernsdorffnak. Már késő, Wilsonnak korábban kellett volna jönnie. A békefeltételeket január 28-án tudatták Bernsdorffal, hogy közölje Wilsonnal, azonban nem azokat a békefeltételeket közölték, amelyek mellett e pillanatban hajlandók békét kötni, hanem amelyek mellett december 12-én lettek volna hajlandók a békére. — Amidőn a Lusitania ügyében kihallgatáson voltam Wilsonnál — mondotta Bernsdorff — Wilson kijelentette, hogy ha abbahagyjuk a búvárhajóharcot, közbenjár Angliánál az éhségblokád megszüntetése érdekében. Reméli, hogy Anglia bele jönegyelni. A bizottsági ülés további folyamán elolvasták azokat az utasításokat, melyeket augusztus 18-án kapott a nagykövet. Ezekben a német kormány hajlandónak nyilatkozik tárgyalásra, de semmiféle konkrét békéselvéteire nem kötelezi magát. Bernsdorff itt megjegyezte, hogy House ezredes, mikor ezeket vele közölte, kijelentette, hogy most már nem közvetíthet Amerika, mert az antant Románia csatlakozása folytán biztosra veszi a győzelmet. Zinsheimer képviselő: Az ön részére megszabott keretek között kész volt-e Wilson arra, hogy belemenjen a nemzetközi alapon való béketárgyalásokba még akkor is, ha mi nem terjesztünk elő konkrét javaslatokat? Bernsdorff: Igen. (Mozgás.) A kihallgatás folytatását szerdára halasztották. Pesten még mindig nem lehet cselédet kapni. Az okát senki sem tudja. Azt mondják, hogy nagy a nyomor és hogy még nagyobb a munkanélküliség, hogy nagyon rossz lesz a tél, mert nem lesz szenünk és nem lesz fánk. Manapság mindenki peszszimista, mindenki szeretne jól elhelyezkedni, valami finoman befutott kedves helyen dolgozni, nem törődve azzal, hogy odakint az utcán feltört gallérjuk alatt hogyan re-megnek az emberek a hidegtől. A munkás szeretne a gyárban lenni, a hivatalnok a jó meleg bankban, még a cupringer is boldog lehet, hogy bent van a boltjában — az egyetlen lény széles e világon, aki nem keresi a mesterségét, aki nem akar állást, aki nem szerelmes a teljes ellátásba, aki fitymálja az ingyen lakást, fűtést és világítást, a háztartási alkalmazott. Mert akárhogy fordul is a politikai lavina, akármerre sodor is ez a cudar élet, akár a háború, akár a bolsevizmus, akár a jogfolytonosság vizein evezzünk: egy bizonyos, hogy Pesten évek óta nem lehet cselédet kapni és ez a helyzet ma sem változott. Hogy mi az oka, arra senki sem tud válaszolni. A legviharvertebb cupringerek nem képesek ezt a rejtélyt megfejteni. Betévedtünk egy belvárosi helyszerzőhöz. Szomorúan állt egy írópult előtt a helyszerző, egy ívet nézegetett, amelyen a megrendelők nevei voltak. — Szabadna egy mindenes iránt érdeklődnöm? — kérdeztük félénken. — Érdeklődni szabad — felelte ő gúnyosan és az üres padokra mutatott — de mutasson itt nekem egy mindenest. Miután nem tudtunk neki mutatni, nagyon mérges lett és a következőket fejtette ki előttünk: — És ha már talál is egyet, az se megy el háromszáz koronán alul és a jó kosztot és a rendes alvóhelyet is kiköti. Most nincs cseléd, éppúgy, mint nem volt a bolsevizmus alatt. Mindenki jobb mesterséget szeretne a cseléd is inkább otthon dolgozik a falujában. Azt feleltük erre, hogy most mindenki iparkodik elhelyezkedni s nem értjük az okát, hogy miért van ez a cselédhiány. A cupringer rázta a vállát, erre ő sem, tudott ölelni. Végül hosszas gondolkodás után így szólt: Úgy látszik, az emberek már nem szeretnek dolgozni. Komoly okát tehát nem tudja a derék cupringer a cselédhiánynak. Később azonban, mintha meg akart volna vigasztalni, ezeket mondta: , D,e Taid ha minden a rendes kerékvágásban lesz, akkor megszűnik ez a baj is. Ezzel a sovány vigasztalással kénytelenek voltunk beérni és mindenes nélkül ugyan, de tapasztalt.