Friss Ujság, 1920. február (25. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

1920. február 1. FRISS ÚJSÁG Stockholm, január 31.­­ folytán Judenics tábornok vissza- Az antantmissziók közbenjárása kapta szabadságát. (M. T. I.). F­riedrich­et magára hagyják hívei. A Jí£resztény Egyesülés pártjában nagy többsége van Huszár állás­pontjának. — Rubinek és Halter is mellette vannak. — „Majd a nem­zetgyűlés első napján . . A „kormányválság" teljesen elin­­tézettnek tekinthető, kormányválság n­incs, azok mesterkedése, akik mindenáron zavart akartak kelteni, hajótörést szenvedett Huszár minisz­terelnök és Horthy fővezér komoly akaratán, s a pártok nag­y többségé­nek józan higgadtságán, Friedrich mására maradt. Oly vereséget szen­vedett, melyet nehezen fog kihever­ni még ez a „gondviselésszerű ál­lamférfidk is. . . Lassan, de egyre terjed a spanyoljárvány 214 új beteg és 23 halott — A mozik és mulatók megrendszabályozása. — Az iskolákat és tánciskolákat lezárják. Amiről Friedrich meg akart feled­kezni A múlt év november 25-én tartott minisztertanácsban Huszár Károly miniszterelnök teljes terjedelmében fölolvasta Sir George Clerknek hoz­zája intézett levelét, amely többek között ezeket mondja: „Van szerencsém"­közölni Ex­­cellenciáddal, hogy a legfelsőbb tanács kormányát mint provizóri­kus de facto kormányt elismerte, amelylyel kész tárgyalni addig is, amíg a választások és az ezekből létrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakításához vezetnek, a­mely az egész magyar nép törvé­nyes akaratának kifejezője lesz.’* A levél fölolvasása nyomán töb­bek között fölszólalt Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter és beszé­dében kijelentette, hogy a miniszter­­tanács ezen tény felett örömét, más­részt pedig készségét fejezi ki az­iránt, hogy az újonnan megalakult koncentrációs kormány vállalkozá­sát, mely Magyarország egész jö­vőjét kell hogy ezen nehéz időkben szolgálja, a leglelkesebben és a leg­­odaadóbban kész támogatni és hogy a most megalakult minisztérium el nem hagyja a helyét, hanem a ha­talmat az új nemzetgyűlés kezébe fogja letenni. A jegyzőkönyvet az összes mi­niszterek és természetesen Fried­­rich István hadügyminiszter is aláírta. Rubinek és Halter is Friedrich ellen. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter, a Kisgazda­párt egyik ve­zére — akire pedig Friedrich hívei szívesen hivatkoztak — így nyilat­kozott Friedrichék türelmetlenkedé­séről: — Huszár miniszterelnök nyilat­kozata teljesen korrekt és megdönt­hetetlen. Hivatkozom az első minisz­tertanács jegyzőkönyvére, amelyben éppen az én javaslatomra kimondot­tuk, hogy a hatalmat senki másnak nem fogjuk átadni, csak a majd ösz­­szeülő nemzetgyűlésnek. Ezzel most szembehelyezkedik Friedrich István felfogása. Azt hiszem azonban, hogy Friedrich még a saját pártjában is egyedül áll a maga felfogásával és legfeljebb ha még néhány ember van mellette. Hasonló szellemben nyilatkozott nagyatádi Szabó István, a kisgaz­dák másik vezére is. Halfer István közoktatásügyi mi­niszter, aki pedig a Keresztény Egyesülés pártjában Huszárnál va­lamivel radikálisabb árnyalatot kép­visel, ezeket mondotta:­n! — Nincs itt még az ideje annak, hogy a kormányalakításról­ és arról diskuráljunk, hogy ki legyen a mi­niszterelnök. Ez a kérdés nem is fontos. Fontos az, hogy egy kom­pakt, komoly munkára képes több­ség alakuljon. A pártban túlnyomó nagy többségben vannak azok, akik egy hajszálnyira sem fognak többé eltérni az alkotmányosságnak és a parlam­entarizmusnak az útjáról és elutasítanak maguktól mindent, ami elhamarkodottságnak és puccsszerű­­ségnek a jellegét a legtávolabbról is magán viseli. Be fogjuk várni a nemzetgyűlés összeülését, a kor­mányzó megválasztását­­ és a kor­mányzó kezébe fogja letenni a je­lenlegi kormány a hátaimat. Addig is igyekezni fogunk oly tiszta hely­zetet teremteni a pártban és a párt­közi viszonylatban, hogy az új kor- RUBLMSICCmf* Hiányzónak egyáltalában ne okozzon fejtörést az, hogy a parlamentáris gyakorlat érdekében kit bízzon meg a kormányalakítással. „Pökhendi fenyegetőzés és idétlen terror." Meg lehet állapítani, hogy az egész sajtó — természetesen a Virradat kivételével — elítéli Friedrich és pár híve magatartását. A régi, konzer­vatív Budapesti Hírlap így ír: — Horthy parancsára igen nagy szükség volt. Mert a választásokból még egyáltalán nem tisztázódott a helyzet s a telhetetlen pártérdek és e zsákmányát féltő egyéni ambíció máris oly visszavonást, oly szenve­delmes tülekedést indít, melynek hangja a legszebb obstrukciós na­pokra, pökhendi fenyegetőzése és idétlen terrorja a forradalmak szel­lemére emlékeztet . . .“ Két év története. Az elmúlt napok politikai kulisz­­száiba érdekesen világít bele a kö­vetkező eset: Friedrich István hívei ivet köröz­tek a párt tagjai között, amelyen aláírásokat akartak gyűjteni arra nézve, hogy a párt mondja ki, hogy a Huszár-kormány mielőbbi távozá­sát kívánja, tiszta keresztény irány­zatot követel és ennek végrehajtásá­ra és biztosítására Friedrich Istvánt óhajtja a minniszterelnöki székben látni. Az ívre azonban alig akadt aláírás. Az ív kibocsátását követő második napon aztán egy újabb ív került forgalomba, a­melyen a párt Huszár Károly mi­niszterelnök iránti bizalmának óhajt kifejezést adni. Ezt az ívet pár óra leforgása alatt a párt tag­jainak legnagyobb része, köztük minden számottevő tag, aláírta. A két évvel a Keresztény Egye­sülés pártjának tagjai voltaképen máris le is szavaztak arra nézve, hogy a békés kibontakozást akar­ó spanyol járvány mindjobban le­köti a hatóságok tevékenységét A veszedelmes nyavalya, ha lassan is, de egyre terjed, a legutóbbi 24 órá­ban huszonhárom ember halt bele a fővárosi kórházakban. A kormány és a főváros minden tőlük telhetőt el­követnek, hogy a járvány terjedé­sének útját állják s ma már szigorú intézkedéseket léptettek életbe, összesen 4237 megbetegedés és 227 halálozás. Ma a Gellért-kórházba a felvétel 15 férfi és 18 nő és 2 gyermek, ösz­­szesen 35, ezek közül meghalt 7 férfi, 11 nő és 1 gyermek, összesen 19 beteg. Gyógyulás alatt 22 férfi, 37 nő és 4 gyermek van, összesen 63. A kórházi létszám ma 266 férfi, 528 nő és 36 gyermek, összesen 830. A Zita- és Gellért-kórházakban ele­gendő ágy van rendelkezésre. A Zi­­ta-kórházban újonnan felvettek 59 férfit, 90 nőt és 8 gyermeket. Meg­halt 2 nő. Gyógyulás alatt van 1 férfi és 9 nő. Az összlétszám 230 férfi, 253 nő és 80 gyermek. A ka­tonaság köréből 22 felvétel történt, ezek közül meghalt 4. Ápolás alatt 526 katonai egyén van. Az I.—X. közigazgatási kerületből eddigelé összesen 558 beteget vettek fel, ezek közül 16 halt meg. A főváros terü­letéről, a katonai kórházakat is bele­számítva, január 15-től kezdve a megbetegedések száma 4237, a halá­lozás 227. A főkapitány és a polgármester rendeletei, Mattyasovszky György főkapi­tány a mai napon szigorú intézkedé­seket tett mindazokon a helyeken, a­melyeken a közönség tömegesen szo­kott megjelenni. Elrendelte, hogy a főváros területein lévő összes moz­gófényképes helyiségekben minden előadás között egy órás szünet le­gyen, amikor a helyiségeket ki kell szellőztetni és kitakarítatni. Továb­bá elrendelte, hogy a mozgófényké­pes helyiségekben az eddig megálla­pított férőhelynek csak a felét fog­lalhatja el a közönség. Ennélfogva a mozik minden előadásra az eddigi jegymennyiségnek a felét adhatják el. A főkapitány intézkedésére a mai napon a főváros területén lévő ösz­­szes tánciskolákat bezárták. Feb­ruár 15-ig zárva marad minden tánc­iskola. Bódy Tivadar polgármester a jár­­ványbizottság meghallgatása és ja­vaslata alapján elrendelte, hogy az összes köz- és magánjellegű tanin­tézeteket, az egyetemek kivételével, február 15-éig zárva tartsák, hogy a kávéházakat délelőtt 11 órától 1 óráig, a vendéglőket délután 4-6 óráig, a kiszolgálás felfüggesztése mellett alaposan ki kell takarítani és szellőztetni. A rendelet kötelezi a köz- és magánhivatalokat, gyárakat, üzleteket, ipartelepeket, hogy a mun­kások részére megfelelő mosdóbe­rendezéseket bocsássanak rendelke­zésre és gondoskodjak kell arról, hogy az alkalmazottak távozás előtt kezüket megmossák. Ugyancsak mos­dóberendezésekről kell gondoskod­jak a vendéglők, éttermek, kifőzé­sek, kávéházak és kávémérések tu­lajdonosainak. A gyógyszertárakat este kilenc óráig nyitva kell tartani. A polgár­­mester felhívja a főváros közönsé­gét, hogy a nyilvános telefonállomá­sok készülékét a beszélgetés meg­kezdése előtt vékony selyempapír­­ral borítsa be, hogy ezzel is elejét vegyék a járvány terjedésének. Fel­kéri a közönséget, hogy a hivatalo­kat a szokásos sürgetések, látogatá­sok címén a járvány alatt ne keres­se fel. A házfelügyelők az orvosokat ják-e, vagy a zavarcsinálást. A párt­­ nagy többsége Huszár mellett dön­tött, s Friedrichet már régi hívei is elhagyni készülnek. Friedrich lapja tovább elmélkedik. Friedrich lapja, a Virradat, a két­ségtelen kudarc után is tovább el­mélkedik, igaz, hogy már sokkal csendesebb, mint tegnap volt. Huszár kijelentette, hogy csak a nemzetgyű­lés által választandó ideiglenes ál­lamfő kezébe teszi le a hatalmat. A Friedrich-párti újság most azt fon­tolgatja, mi lesz, „ha­­ a nemzet­gyűlés nem választ államfőt?" Mert hogy válaszszon, az kizárólag a sa­­ját elhatározásától függ. „A nemzet­­gyűlésnek" —­ végződik a cikk — „joga van a Huszár-kormányt az el­ső napon kicserélni. És ezt a kicse­rélést kell, hogy addigra a keresz­tény pártok előkészítsék . . ." Más­szóval ez annyit jelent, hogy Fried­richék — miután most megbuktak — a nemzetgyűlés összeülésekor akar­nak mindjárt újabb zavart csinálni. A pártok átcsoportosulása. Napok óta beszélnek róla, hogy a Keresztény Egyesülés pártja és Kis­gazda­párt között bizonyos „átcso­portosulás" fog bekövetkezhetni. A helyzet az, hogy a Kisgazda-pártnak csak egy töredéke igazi kisgazda, a többség — ha földbirtokos is — épp­úgy lehetne a Keresztény Egyesülés pártjának tagja is, — sőt inkább le­hetne azé, mert a maga ezerhold­­jaival „kisgazdádnak igazán nem nevezhető. A Kisgazda­párt nagy­­birtokosai, vagy értelmiségi foglal­kozású tagjai a Keresztény Egye­sülés pártjának főleg azzal a cso­portjával tartanak rokonságot, mely a régi „Keresztény Nemzeti Párt‘‘-ot alkotta. Ebből a csoportból kerültek ki Friedrich hívei is. Friedrich mos­tani elhamarkodott előtörése és ku­darca elrontotta ezt a kapcsolatot közte és Rubinekék között. Rubinek miniszter a pártok között megindult mozgalomról a követke­zőket mondotta: — Teljes fúzióról nincs szó, rész­leges fúzió azonban lehet olyankép­pen, hogy a Keresztény Egyesülés pártjának több tagja csatlakozni fog hozzánk. Halfer miniszter is nyilatkozott ugyanerről. Az ő kijelentései vala­mivel máskép hangzanak: — Komoly, kompakt többségre kell törekedni, — mondotta — akár úgy, hogy a Keresztény Egyesülés pártja továbbra is megfeszített erő­vel dolgozzon és maga megszerezze az abszolút többséget, amire igen jó kilátásai vannak, akár pedig, úgy, hogy a Kisgazda­pártnak velünk rokongondolkozású tagjaival fuzio­nálva csináljunk állandó berendezke­désre alkalmas erős kormányzati tábort. Szóval: Rubinek azt tartja, hogy­­ hozzájuk menjenek át az egyesü­lésbeliek,­­ Halfer pedig azt, hogy a Kisgazda­pártiak menjenek át a hozzájuk. Vázsonyi nem fogadja el a man­dátumot. Vázsonyi Vilmos, aki múlt szom­bat óta Bécsben tartózkodik és on­nan Svájcba utazik, értesítette párt­ját, hogy ragaszkodik elhatározásá­hoz és nem fogadja el a budapesti IX. kerületnek nagy többséggel el­nyert mandátumát. A párt nagy megdöbbenéssel fogadta vezérének végleges elhatározását, amelyet hi­vatalosan csak a pótválasztások le­zajlása után fognak közzétenni. A IX. kerületben állítólag a párt Fü­­zesséry Zoltánt, vagy Bársony Ele­mért fogja felléptetni. Szó van arról is, hogy Wekerlének ajánlják fel Vázsonyi mandátumát. 3

Next