Friss Ujság, 1920. február (25. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-15 / 40. szám
■ Or^» L - X* — 1920 j $ I \ J* / V XXV. mfolyam 40. szám. IV Budapest, 1920. február 15 Vasárnap POLITIKAI NAPILAP _ x — _ _ _ ^ » ~ ELŐFIZETÉSI ÁRA: ■■■ ■ amam mm fyBft J|§| Mmk v„ Honvéd-utcz» 10. sz. Helyben, házhoz hordva, vidéken póttal SS H H Mtsffi M Sa WS Whi Kul sH JPIB WjH Sz erk. telefon — 137-H. szétküldéssel egy hónapra K 10.—. SSa^. H URs, T»Bk BS SbB jani Wk f&sg “3il mm „ __ __ 843. .Negyedévre_______________K 38.-. |JW HflHF H ^ iS ifi mi SBm g$| KI ndóhlv. ”________38-58. Félévre K 63.—. Sgc.z évre K 110.—. |H EB H VBb j&f l|fl CSi Nyomda „ — — 54—38. I lllllll ftfftf «JHlI 4.0 fillér. V, ■ Ri m Bv 'tmtr mmk vB VL, Andrissy-ot e., Kecskeméti-i. A Népszavazás Nyugatmagyarország sorsáról. Magyarország ajánlata az osztrák kormány előtt. Apponyi Albert Horthy kormányzósága mellett. A házbéremelés réme kisért ismét azokban a társadalmi osztályokban, amelyek az egyre fokozódó drágaság és munkanélküliség miatt esztendők óta^i^gasztalan, kétségbeesett hapjat fólytatnak a gonddal és,a**^f gyomorral. Hivatalos helyröH elszivárgott hírek szerint ugyanis rövid időn belül megjelenik a rendelet, amely jogot ad a háztulajdonosoknak arra, hogy a lakbéreket negyven százalékkal felemeljék. Ez pedig az jelenti, hogy annak a szegény, nyomorúsággal küzködő hivatalnoknak, vagy munkáknak, akinek napi jövedelme a 68 koronás hús, a 40 koronás liszt, a 1000 koronás ruha, az 500 koronás kalap és a 800 koronás cipő sivár idején sem több 25—30 koronánál, a maga szerény 2—3 szobás lakásáért a jövőben 4—500 koronával többet kell évenkint fizetnie. Lehetetlen napirendre térni e kérdés fölött anélkül, hogy az ember lelkében fel ne vetődjék a gondolat: miből? Igaz, az életpolitikusok fejcsóválva állnak azon problémával szemben is, miből, hogyan élnek már eddig is a szegényebb társadalmai körökben, az a tény azonban, hogy az emberek ismert anyagi erőiken túl is kénytelenek valahogyan megélni, nem lehet ok arra, hogy a rendelkezésükre álló lehetőségek kihasználásában őket olyan súlyos próbára tegyék, amit például az adott életviszonyok és kereseti alkalmak között egy negyven százalékos házbéremelés jelentene. A háztulajdonosok házbéremelési törekvése különben már nem mai keletű. Már a világháború kitörésekor kísérletet tettek ezirányban, azonban 1915. február havában a kormány rendelettel fojtotta el a háziurak berkeiben e célból szervezkedő mozgalmat. A házbéremelésből akkor semmi sem lett, annál érthetetlenebb, hogy most, amikor a viszonyok a szegényebb társadalmi osztályok szempontjából sokkal elviselhetetlenebbek, a háziurak akciója bizonyos jelek szerint sikerrel kecsegtet. " Nem tudjuk, minő érvek azok, amelyekkel a háziurak az illetékes tényezőkre kérelmük indokolásában hatni tudtak, de azt meg kell állapítanunk, hogy a házbéremelésről szóló rendeletnek, ha tényleg lesz belőle valami, semmi körülmények között sem szabad általános korlátozások és kivételek alkalmazása nélküli jelleggel bírni. Abba ugyanis talán még bele lehetne nyugodni, hogy több házbért fizessenek a vagyonosabb egzisztenciák, a kereskedők, gyárosok, tőkepénzesek, általában a nagy lakással bírók és ezek között is elsősorban azok, akik lakásaikat albérlőknek adják bérbe, de lehetetlennek és szociális szempontból tűrhetetlennek kell minősítenünk már jóelőre egy olyan lakbéremelési rendeletet, amely nem tenne kivételt a hivatalnok és munkásosztálylyal. Ma mindenkinek, a polgárság legszegényebb rétegének is elemi kötelessége, hogy tűrjön és bizakodással várja a jobb életviszonyok eljövetelét. Senkinek sincs joga ma ahhoz, hogy a kormánynak, melynek csaknem megoldhatatlan közfeladatok elvégzésére kell minden energiáját felhasználnia, a jelenlegi állapotokért szemrehányásokat tegyen, viszont — és ez az érem másik,világosabb oldala — az intéző köröknek is éberen kell ügyelniük arra, hogy a tengődő, türelemre kötelezett és megértő közép és alsó osztály érdekeit megvédje olyan kísérletek ellen, mint például a háziurak szóbanforgó akciója. A Huszár-kormány szociális programja ellen senkinek sem lehet kifogása. Arra sincs oka senkinek, hogy ennek a kormánynak a jóhiszeműségében és szociális érzékében kételkedjék. Mi a magunk részéről pedig egyenesen garanciát látunk a Huszár-kormányban, nemkülönben a kisgazdapárt vezérének, Rubinek Gyulának legutóbbi, az egész párt álláspontját visszatükröző szociális programjában arra nézve, hogy a háziurak házbéremelési mozgalmának most sem lesz több eredménye, mint 1915-ben volt. Népszavazást ajánlunk Ausztriának . Nyugatmaszóarorszáfi dolgában* Bép^Tfebruár 14. platz Guszt^i^i. magyar követ mi a köpdvező jegyzéket nyújtotta át TfWfffer dr. állami kancellárnak: Igen tisztelt állami kancellár ur! A st.-germaini békeszerződésben foglalt és a magyar békeszerződés tervezetébe is felvett az a határozmány, amely kimondja, hogy Nyugatmagyarország egy területcsíkja az osztrák köztársasághoz kapcsoltassák, félő, hogy végrehajtása esetén Ausztria és Magyarország között a viszály állandó oka lenne. A magyar kormány, amelyet az az őszinte óhajtás tölt el, hogy Ausztria és Magyarország barátságos viszonyát, amely érdeke mind a két állam népeinek, a két állam függetlenségének teljes megóvása mellett ne csak fenntartsa, hanem mélyebbé tegye, mély sajnálattal látná, ha ez megzavarná a kölcsönös viszonyt és ezért megbízott engem, hogy az osztrák kormánynak hivatalosan javasoljam, hogy Nyugatmagyarország remlített részének jövendő állami hovatartozása kérdése új, kölcsönösen barátságos megegyezés alapján döntessék el. A magyar kormány hajlandó lemondani azon történelmi jogok érvényesítéséről, amelyeket a magyar államnak több mint ezeréves múlt ad erre a területre és annak a kérdésnek eldöntését, hogy ez a terület jövőre Ausztriához, vagy Magyarországhoz tartozzék-e, a lakosság szabad elhatározására bízni és azzal is egyetért, hogy e vidék lakossága minden külső kényszertől menten akaratnyilvánításának lehetővé tétele céljából a legmesszebbmenő biztosítékokat nyújtsa. A magyar kormány kötelezi magát, hogy az elrendelendő népszavazás eredményét — feltéve, hogy az osztrák kormány ilyen nyilatkozatot tesz — magára nézve kötelezőnek ismeri el. Minthogy pedig osztrák részről Nyugatmagyarország szóban forgó részeinek az osztrák köztársaság területéhez való csatolása szükségességét, stratégiai és nemzeti szempontokkal indokolják, a magyar kormány egyúttal késznek nyilatkozik, hogy ezeket az érdekeket törvényes uton, illetve szerződésszerű megállapodásokkal biztosítja arra az esetre is, ha Nyugatmagyarország lakossága a Magyarországban való megmaradást határozná