Friss Ujság, 1920. február (25. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-15 / 40. szám

■ O­r^» L - X* — 1920 j $ I \ J* / V XXV. m­folyam 40. szám. IV Budapest, 1920. február 15 Vasárnap POLITIKAI NAPILAP _ x — _ _ _ ^ » ~ ELŐFIZETÉSI ÁRA: ■■■ ■ amam mm fyBft J|§| Mmk v„ Honvéd-utcz» 10. sz. Hely­ben, házhoz hordva, vidéken póttal SS H H Mtsffi M Sa WS Whi Kul sH JPIB WjH Sz erk. telefon — 137-H. szétküldéssel egy hónapra­­ K 10.—. SSa^. H URs, T»Bk BS SbB jani Wk f&sg “3il mm „ __ __ 843. .Negyedévre_______________K 38.-. |JW HflHF H ^ iS ifi mi SBm g$| KI ndóhlv. ”________38-58. Félévre K 63.—. Sgc.z évre K 110.—. |H EB H VBb j&f l|fl CSi Nyomda „ — — 54—38. I lllllll ftfftf «JHlI 4.0 fillér. V, ■ Ri m Bv 'tmtr mmk vB VL, Andrissy-ot e., Kecskeméti-i­. A Népszavazás Nyugatmagyarország sorsáról. Magyarország ajánlata az osztrák kormány előtt. Apponyi Albert Horthy kormányzósága mellett. A házbéremelés réme kisért ismét azokban a társa­dalmi osztályokban, amelyek az egyre fokozódó drágaság és munka­­nélküliség miatt esztendők óta^i^­gasztalan, kétségbeesett hapjat fóly­­tatnak a gonddal és,a**^f gyomorral. Hivatalos hel­yröH elszivárgott hírek szerint ugyanis rövid időn belül megjelenik a rendelet, amely jogot ad a háztulajdonosoknak arra, hogy a lakbéreket negyven százalékkal felemeljék. Ez pedig az jelenti, hogy annak a szegény, nyomorúsággal küzködő hivatalnoknak, vagy mun­káknak, akinek napi jövedelme a 68 koronás hús, a 40 koronás liszt, a 1000 koronás ruha, az 500 koronás kalap és a 800 koronás cipő sivár idején sem több 25—30 koronánál, a maga szerény 2—3 szobás lakásáért a jövőben 4—500 koronával többet kell évenkint fizetnie. Lehetetlen napirendre térni e kér­dés fölött anélkül, hogy az ember lelkében fel ne vetődjék a gondolat: miből? Igaz, az életpolitikusok fej­csóválva állnak azon problémával szemben is, miből, hogyan élnek már eddig is a szegényebb társadal­­mai körökben, az a tény azonban, hogy az emberek ismert anyagi erőiken túl is kénytelenek valaho­gyan megélni, nem lehet ok arra, hogy a rendelkezésükre álló lehető­ségek kihasználásában őket olyan súlyos próbára tegyék, amit például az adott életviszonyok és kereseti alkalmak között egy negyven szá­zalékos házbéremelés jelentene. A háztulajdonosok házbéremelési törekvése különben már nem mai keletű. Már a világháború kitörése­kor kísérletet tettek ezirányban, azonban 1915. február havában a kormány rendelettel fojtotta el a há­ziurak berkeiben e célból szervez­kedő mozgalmat. A házbéremelés­ből akkor semmi sem lett, annál ért­hetetlenebb, hogy most, amikor a viszonyok a szegényebb társadalmi osztályok szempontjából sokkal el­viselhetetlenebbek, a háziurak ak­ciója bizonyos jelek szerint sikerrel kecsegtet. " Nem tudjuk, minő érvek azok, a­melyekkel a háziurak az illetékes tényezőkre kérelmük indokolásában hatni tudtak, de azt meg kell állapí­tanunk, hogy a házbéremelésről szóló rendeletnek, ha tényleg lesz belőle valami, semmi körülmények között sem szabad általános korlá­tozások és kivételek alkalmazása nélküli jelleggel bírni. Abba ugyanis talán még bele lehetne nyugodni, hogy több házbért fizessenek a va­gyonosabb egzisztenciák, a keres­kedők, gyárosok, tőkepénzesek, ál­talában a nagy lakással bírók és ezek között is első­sorban azok, a­kik lakásaikat albérlőknek adják bérbe, de lehetetlennek és szociális szempontból tűrhetetlennek kell mi­nősítenünk már jóelőre egy olyan lakbéremelési rendeletet, amely nem tenne kivételt a hivatalnok és mun­­kásosztálylyal. Ma mindenkinek, a polgárság leg­szegényebb rétegének is elemi köte­lessége, hogy tűrjön és bizakodással várja a jobb életviszonyok eljövete­lét. Senkinek sincs joga ma ahhoz, hogy a kormánynak, melynek csak­nem megoldhatatlan közfeladatok elvégzésére kell minden energiáját felhasználnia, a jelenlegi állapotok­ért szemrehányásokat tegyen, vi­szont — és ez az érem másik,­­vilá­gosabb oldala — az intéző köröknek i­s éberen kell ügyelniük arra, hogy a tengődő, türelemre kötelezett és megértő közép és alsó osztály érde­keit megvédje olyan kísérletek el­len, mint például a háziurak szóban­­forgó akciója. A Huszár-kormány szociális pro­gramja ellen senkinek sem lehet ki­fogása. Arra sincs oka senkinek, hogy ennek a kormánynak a jóhi­szeműségében és szociális érzéké­ben kételkedjék. Mi a magunk ré­széről pedig egyenesen garanciát lá­tunk a Huszár-kormányban, nemkü­lönben a kisgazdapárt vezérének, Rubinek Gyulának legutóbbi, az egész párt álláspontját visszatükrö­ző szociális programjában arra néz­ve, hogy a háziurak házbéremelési mozgalmának most sem­ lesz több eredménye, mint 1915-ben volt. Népszavazást ajánlunk Ausztriának . Nyugatmaszóarorszáfi­ dolgában* Bép^Tfebruár 14. platz Guszt^i^i­. magyar követ mi a kö­pdvező jegyzéket nyújtotta át TfWfffer dr. állami kancellárnak: Igen tisztelt állami kancellár ur! A st.-germaini békeszerződésben foglalt és a magyar békeszerződés tervezetébe is felvett az a h­atároz­­mány, amely kimondja, hogy Nyu­­gatmagyarország egy területcsíkja az osztrák köztársasághoz kapcsoltas­sák, félő, hogy végrehajtása esetén Ausztria és Magyarország között a viszály állandó oka lenne. A magyar kormány, amelyet az az őszinte óhajtás tölt el, hogy Ausztria és Ma­gyarország barátságos viszonyát, a­mely érdeke mind a két állam népei­nek, a két állam függetlenségének teljes megóvása mellett ne csak fenn­tartsa, hanem mélyebbé tegye, mély sajnálattal látná, ha ez megzavarná a kölcsönös viszonyt és ezért megbí­zott engem, hogy az osztrák kor­mánynak hivatalosan javasoljam, hogy Nyugatmagyarország remlített részének jövendő állami hovatarto­­zása kérdése új, kölcsönösen barátsá­gos megegyezés alapján döntessék el. A magyar kormány hajlandó le­mondani azon történelmi jogok ér­vényesítéséről, amelyeket a magyar államnak több mint ezeréves múlt ad erre a területre és annak a kérdés­nek eldöntését, hogy ez a terület jö­vőre Ausztriához, vagy Magyaror­szághoz tartozzék-e, a lakosság sza­bad elhatározására bízni és azzal is egyetért, hogy e vidék lakossága minden külső kényszertől menten akaratnyilvánításának lehetővé tétele céljából a legmesszebbmenő biztosí­tékokat nyújtsa. A magyar kormány kötelezi ma­gát, hogy az elrendelendő népszava­zás eredményét — feltéve, hogy az osztrák kormány ilyen nyilatkozatot tesz — magára nézve kötelezőnek is­meri el. Minthogy pedig osztrák részről Nyugatmagyarország szóban forgó részeinek az osztrák köztársaság te­rületéhez való csatolása szükségessé­gét, stratégiai és nemzeti szempon­tokkal indokolják, a magyar kormány egyúttal késznek nyilatkozik, hogy ezeket az érdekeket törvényes uton, illetve szerződésszerű megállapodá­sokkal biztosítja arra az esetre is, ha Nyugatmagyarország lakossága a Magyarországban való megmaradást határozná

Next