Friss Ujság, 1920. május (25. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

XXV. évfolyam 129. szám. ©________Ara oP^kéi^ V Budapest, 1920. május 30 Vasárnap POLITIKAI NAPILAP ” IT SL ^ 8zkhk«ztös&igaz^^ ELŐFIZETÉSI ÁRA 19 Q el ff Jpj& ® égjBk V., Honvéd-utcaa 10. «*. Helyben, bizboz Hordva, vidéken postai lf| jW. (Pg fesl H&J piiLSi liM $§[ && HP1 fB Hl Soerk. telefon — _ 137—M, gfer‘”““r.rjS~ ■ iil\ « Ifl 1\ N »»»... =SS* Félévre K 110.. Égés* évre K 220.s vW f' 111 N§$r. mlflM Nyomda „ _ _ 04—30. Helyben, v?téke**cTMpVlyandvuon B 1 1| l|jfe lOl EVE IlJt fjUfl K1ÓKK1 ADÓHIVATALOK, _____sc flHer.______B m 11 Ww mW HP flp w IrB WS Feloszlatták a szabadkőműves páholyokat. Súlyos ellentétek a kisgazdapártban. Aztántánt a magyar pénzt javítani akarja. — 4090/érertés búzáról beszél Gaál Gaszton, aki a kisgazda pártban a nagybirtokosok előharcosaként szerepel. Meggondolta a nemzetgyűlési képviselő úr, hogy mit jelent Magyarország búzát nem termelő lakosságára nézve ez az ár, vagy ennek csak a fele is, a kétezer korona? Ma, amikor a legfinomabb nullás lisztet kilónként 24—28 koronáért vesszük a zug- és lánckereskedelemben (ennek a lisztárnak az HVU —1200 koronás búzaár felel meg) olyan drágán élünk mi városi emberek, hogy a szó szoros értelmében éhezünk. Szépen termett az áldott magyar föld, piacok, vásárcsarnokok tele vannak mindennel, mi szem-szájnak kellemes s mi úgy járunk a bőség ínycsiklandozó halmazaidban, mint a gyomortalan, a testetlen kisértetek. Nem nyúlhatunk a sok remek ennivalóhoz, mert nincs a navaló pénzünk. Hogy egy középsorsú városi polgár, akinek, mondjuk, hat tagból áll a házi népe, úgy élhessen, mint háború előtt, ahhoz legalább havi 15.000 korona kell. Ebből telik talán már egy kis ruhára, amire már öt esztendő óta nem költhettünk. Úgy ám, de kinek van 15.000 korona havi jövedelme? Csak a kimondottan gazdag embernek, táncosnak, a szerencsés spekulánsnak és börzeánernek, a valutacsempésznek és mindazoknak, akik többé-kevésbé tisztességtelen és meg nem engedett módon jutnak a nagy keresethez. Akármilyen sokan vannak is a konjunktúra e felkapottjai, a dolgozó polgárság és munkásságszámához képest nevetségesen törpe az övéké. Azt a sok millió méter márka búzát ez a törpe kisebbség nem tudja megenni, ha ezerszerte nagyobb lenne is falánk gyomra, mint a mienk — ez a társaság alig ezredrészét eszi meg az eladásra kerülő magyar búzának. Viszont enni muszáj annak is, aki nem láncos, a szegény polgárság és munkásság tehát kénytelen lenne aratás után 50—60 koronás liszttel táplálkozni. A 40 koronás búzaárnak ugyanis 50—60 koronás lisztár felel meg. Miből nyilvánvaló, hogy a négyezer koronás búzaárnak olyan éktifusz lenne a következménye, amilyet még alig látott a világ. Persze a szabó, a suszter, a kereskedő, az orvos és minden más munkája után élő ember sem hagyja magát. Ha negyven korona a búza, akkor bízvást lehet hatezer korona a cipő, harmincezer korona a ruha és ezerötszáz korona egy órára a konflis. Mi lenne itt? Még véget sem érne az ősz és Magyarország máris egy teljesen tönkrement ország lenne. Ilyen kilátással kecsegtet bennünket a nagybirtokosok kedvenc eszméje, a négyezer koronás búza. Ezért hát tisztelt urak, emereljük meg magunkat és ne kívánjunk lehetetlenséget. Alkalmazkodjunk a mostoha viszonyokhoz, segítsük az országot és egymást jegyesük meg magunknak, hogy nem a drága, hanem csak az olcsó búza mentheti meg Magyarországot. Az olcsó búza teszi lehetővé a megélhetést, a hitelt, a munkát, a külföldi forgalmat és a lelkek békességét. Ne akarják a nagybirtokosok egyszerre behozni egész állítólagos kárukat, mert ez lehetetlenség és hazafiatlanság. A kományzó és a 48-as honvéd. A roissinort kiürítettek ránap szintet. A román csapatok a békaszerződés rendelkezései ellenére megszállva tartották Pocsaji -Kőrösapáti, Bedő és Kokad biharmegyei községeket. Ezeket azért nem ürítették ki, mert azt állították, hogy ezek románlakta falvak. A magyar kormány a Budapesten tartózkodó nemzetközi bizottsághoz, azután pedig az itt tartózkodó ántánt-tábornokok tanácsához fordult. Az ántánt-tábornokok egy külön vegyes bizottságot küldöttek le Bihar megyébe, amelynek tagjai Berthou ezredes, Troismont gróf őrnagy a franciák részéről, Romano az olaszok részéről, a magyarok részéről Sztpsich báró vezérkari őrnagy, a románok részéről pedig Dimitrescu és Popescu ezredesek voltak. A bizottság a román véleménnyel szemben egyhangúlag úgy döntött, hogy ez a négy magyar falu feltétlenül magyar uralom alá tartozik, a románok tehát tartoznak e falvakat a legrövidebb idő alatt kiüríteni. A kiürítést tegnap már be is fejezték és a négy falut át is adták a magyar hatóságoknak. Németország segíti Ausztriát Bécs, május 29. A Neues Wiener Journal jelenti Berlinből. A Barler Nationalzeitung bécsi jelentése szerint egy birodalmi német pénzcsoport akciót kezdett az osztrák koronaárfolyam emelésére. Szó van arról, hogy Ausztriának egy nagy márkahitelt nyújtsanak és ezért a márka és korona közötti differenciákat csökkenteni akarják. A háttérben, mint a lap jelenti, politikai okok rejlenek. A német pénzügyi körök már most akarják elérni azt, hogy a márka és a korona viszonya 3:1 állandósíttassék, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása pénzügyi oldalát megkönnyítsék. Lengyelek és bolsevisták harca. Páris, május 29. A lengyel vezérkar jelentése szerint Corsowtól délre a bolsevistáknak sikerült átlépniök a Berezinát. A lengyelek ellentámadásban újból átkeltek a Berezina túlsó partjára és elvágták az ellenség visszavonulásának útját. Több száz oroszt elfogtak és számos géppuskát zsákmányoltak. A lengyelek ismét támadnak. London, május 29. Varsói jelentés szerint a lengyelek május27-én offenzívába léptek. (MTI.) A szenátus leszavazta Wilsont Washington, május 29. A képviselőkamara 219 szavazattal 132 szavazat ellenében elhatározta, hogy napirendre tér Wilson tiltakozása fölött, amelyet az elnök a Németországgal és Ausztriával kötendő különbékére vonatkozó határozattal szemben emelt. A kamara határozata azonban hatálytalan, mert nem szavazott mellette a kamara tagjainak kétharmada, amint azt az alkotmány előírja. (MTI.) Elítélték a Mafüzéreket A IX. kasztrét rendőrkapitányságon ma délelőtt nagyszabású lóhúspanasza ügyében hoztak ítéletet Schey Vilmos, Steiner Ármin, Bodnár Antal budapesti lókereskedők a Községi Lóhusüzem igazolványaival vásároltak a vidéken vágó állatokat, de a hatósági támogatással összevásárolt lovakat lánckereskedelem útján juttatták a Lóhusüzem birtokába. Az üzérkedések következménye az lett, hogy a lóhús ára, mely a múlt év decemberében hat korona volt, márciusban márr negyven koronám szökött fel. A vakmerő árdrágításért Schey Vilmost három hónapi elzárásra és 2000, korona pénzbírságra, valamint az illetéktelen nyereség kétszeresének, 382.900 koronának, megfizetésére ítélték. Steinert egy hónapi elzárásra és 1000 korona pénzbírságra, Bodnár Antalt öt napi elzárásra és 500 korona pénzbírságra ítélték. Bertalan András sátoraljaújhelyi kereskedőt ugyancsak öt napi elzárásra és 1000 korona pénzbüntetésre ítélték, mert hatósági engedély nélkül kereskedett lovakkal. Csökken a tejfelhozatal. Hét korona lesz egy liter tej. — A főváros fentartja rendelkezési jogát a tej fölött. A közélelmezési minisztérium a termelőknek fizetendő tej árát 5 koronában állapította meg, ami a fogyasztókkal szemben 7 koronás tejárat von maga után. Hogy a 7 koronás tejárat a közönség érdekében 6 koronára lehessen mérsékelni, a főváros az 1 koronás többletet a kávémérők részére mutálandó tej árába foglalja be. A mai Csekély édes tej felhozatal esetén a napi édestej készlet egy harmadára korlátozható. Azonban az utóbbi napokban napi 70—75.000 liter tejből csak 16—26.000 liter édestej jött a fővárosba, úgy hogy ebből a napi, legalább 40.000 liter tejet igénylő tejigazolványosokat és kávésokat távolról sem lehet kielégíteni, még kevésbbé lehet tehát ebből a tejigazolványosok megrövidítésével a kávéméréseknek tejet kiutalni. Ilyen körüknények között a lová.