Friss Ujság, 1920. augusztus (25. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

XXV. évfolyam 187. szám Ara 80 fillér, Budapest, 1920. augusztus 7.Szombat POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI Ara Helyben, házhoz hordva, vidéken postai vétküldéssel egy hónapra — K 20., Negyedévre--------------------K 50.—. Félévre K 110.—. Égési évreK 220.—. Egyes ezám árai helybeli, vidéken és pályaudvaron 80 fillér. FRISS ÚJSÁGSZRKKESZTŐSÉG. IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL; V, Honvidnitau K. ez. Szerk. telefon _ _ 137—51. gEb*. — — 2s— Nyomda „ _ _ 84—3£. FIÓKKIADÓHIVATALOK; VII., Rákóczi-út Sz. (Tel. József 118-20.; VI., Andréesynt Kecskeméti.q i^~ A Tisza-per ötödik napja. A Tisza-gyilkosság ügyében a katonai bíróság ma megkezdte a tanuk kihallgatását. A következő tanukat idézték be: Tisza István gróf özvegyét, Almássy Denise grófnőt, Csermák Rezsőnét, Dömötör Lászlót, Tiszáék inasát, Wesely Margitot, Roheim Samut és Roheim Gézát. Tisza özvegyét nem hallgatják ki. Mondada tárgyalásvezető bejelenti, hogy gróf Tisza Istvánná ügyvédje útján orvosi bizonyítványt terjesztett be arról, hogy 1917-ben szenvedett betegsége folytán a legcsekélyebb izgalom, amely a kihallgatással járna, életveszélyes lehet ránézve. A bíróság kimondja, hogy Tisza István grófné kihallgatásától eltekint EzutánAlmássy Denise grófnőt hallgatták ki. A grófnő egyszerű fekete ruhában jelent meg a biróság előtt. Személyi adatainak elmondása után megmondja, hogy Tisza István grófnak unokahuga. — Délelőtt néhány ember ődöngött a ház tájékán, — kezdte a grófnő■ vallomását. — Akkor az volt a benyomásom, hogy vigyáznak a házra, hogy ne mehessen ki senki. Én velem kijött Komnád Péter, édesanyám házmestere és őt arra kérte nagybátyám, hogy két levelet vigyen be a városba. Mondta, hogy a levelek azonos tartalmúak, az egyik Lukadnek városparancsnoknak, a másik Hadik János grófhoz. Mindkettőnek azt írta, hogy szólítsák bármilyen szolgálattételre, ahova hívják, oda fog menni, hogy végveszélyben lévő nemzetét megvédez. Konrádot figyelmeztette, gondolja meg jól, hogy vállalkozik-e rá. Erre Konrád azt felelte, hogy bármit szívesen megtesz és a két levéllel elment. Ezután a késő délelőtt az első, aki megérkezett, Sándor János volt belügyminiszter volt. Gyalog jött ki, nagyon izgatott volt. Két órára megérkezett Radvánszky Béla báró is. Közben Sándor János ottléte alatt, lehet hogy megelőzőleg, nagy lárma volt és bejött egy csomó katona, Gaertner Tiszánál. Mi a dolgozószobában tartózkodtunk, kimentünk eléjük. Egy hosszú, esőköpenybe öltözött alak állott elénk. Ez kissé nervózusan, ittasan kérni kezdett, hogy csak pár szót láván szólni a kegyelmes úrral, de csak négyszemközt. Nagynéném és fa nem akartunk eltávozni, mire nagybátyám, akinél revolver volt, azt mondotta, hogy nincs veszély és hagyjuk őt négyszemközt, mert különben nem tudjuk lerázni ezeket az embereket. Hallottuk azután, hogy beszélnek, de nem értettük meg, hogy" mit. Az egész "dolog csak egy-két percig tartott. Ezután Gaertner kijött és társavól eltávozott. Rögtön ezután megkérdeztük nagybátyámat, hogy mit mondott neki Gaertner, azt kérdezte csak tőlem, — felelte — hogy nincs-e nálam elrejtőzve egy Ruzicska nevű ügyész vagy hadbíró, aki Gaertnernek személyes haragosa és Gaertner, azért hord magával revolvert, hogy ahol rátalál, végezzen éle. Nagybátyám hozzátette, hogy ezt nem hiszi. „A kegyelmes urat halálra keresik." Öt óra tájban közeledő lövéseket hallottunk. Pár perc múlva éles csöngetés hallatszott. Bejött Dömötör László inas és izgatott hangon, sírva mondotta: — Kegyelmes uram, ugorjon ki az ablakon. Ha jól emlékszem, azt is mondotta, hogy én ugorjam utána. Nagybátyám azt kérdezte, hogy ki érkezett, ki csenget? Dömötör sírva beszélt, én még buzdítottam, hogy ne féljen. Dömötör azt mondta, hogy nyolc katona jött, a kegyelmes urat halálra keresik. Nagybátyám megveregette a vállát és mondotta: — Köszönöm, hogy ilyen hűséges cselédem voltál, az Isten áldjon meg. Ezután nem annyira neki, mint önmagának mondotta: Nem ugrom én sehova, ahogy éltem, úgy fogok meghalni. Dömötör kiment a belső szobából, néhány pillanatig még együtt maradtunk, majd mind a hárman kiléptünk. Az ajtót nagybátyám nyitotta ki. A gyilkosok. Amint kiléptünk, ott állt néhány katona egyenes sorban, egészen közel egymáshoz, közvetlenül a szalonajtó előtt. A fegyvert így fogták (mutatja) hárman lövésre készen. Középen állt az, akiben Dobót ismerem fel, tőle jobbra egy egészen fiatal, 22 évesnek látszó serkenő bajusza, szőke, kékszemű ember, középtermetűnek látszott. Balról egy magasabb barna ember állt, akit nem ismernék fel. Nagynéném egy nagyobb embered állt szemben, akit nem is néztem. Ez lehet az, akit Pogánynak mondottak. Mondada: Látta Pogány!? Almássy Denise: Nem. Mondada: Képről sem látta? Almássy Denise: Képen láttam. Azon a képen nem tudtam felismerni. A kommün alatt egyszer kérdezett egy vörös alezredes, igaz-e, hogy én fölismertem Pogány bán Tisza gyilkosát a Ritzben vagy a villamoson. Mondottam, hogy sem a Ritzben, sem a villamoson nem voltam és így nem is ismerhettem fel. A negyedik a hall ajtajában volt és csak a sziluettjét láttam. Különben is én arra figyeltem, aki közvetlenül előttem állott. Azzal kezdték (hosszasan elgondolkozik)... hogy—o... a nagybátyám azt mondta, hogy mit akarnak? Mondták, hogy őt keresik. Beszélt mind a három, de leginkább Dobó és az, alát Pogánynak mondanak. Mondták, hogy Tiszát keresik és kérdezték, hogy mi van a kezében. Ő nyugodtan azt felelte, hogy az enyémben revolver, a tietekben Puska. Azt mondták, tegye le. Láttam, hogy olvassa a szemükben, hogy van-e itt mód a védekezésre. Végre többszöri felszólításra letette a revolvert a tükör alatti állványra. Erre felváltva felszólították a nagynénimet és engem, hogy távozzunk. Nagynéném azt felelte, hogy nem. Erre azt mondták: Álljanak félre!" Ekkor kezdődött a nekünk hosszúnak tetsző, de tartalmilag nem nagyon hosszú párbeszéd, hogy hát ki tehet mindenről, ki az oka a háborúnak és a szenvedéseknek. Nagybátyám azt felelte: Azt nem tudom, fiam, én nem . Akkor történt az a kijelentés, azt hiszem Dobó mondta, hogy ő nyolc éve katona, négyszer sebesült meg, hogy felesége közben Iliiben lelt hozzá és hogy erről ki tehet. Folytatták fölszólításaikat, hogy álljak odébb, a legvégén az egyik a fegyver csövével próbált egy kicsit elnyomni. Nem álltam félre. Ezután a nagybátyám egyáltalában nem szól hozzájuk. Akkor Dobó a fejét viszszafordította és azt kérdezte Sztanykovszkytól: meg van-e végig az összeköttetés, mire ez azt felelte, hogy végig megvan. Eldördült a sprint... Dobó visszafordította a fejét, de egy pillanatra sem eresztette le a fegyvert sem ő, sem a másik. Ekkor azt mondta: —• Kegyelmes úr, ütött a végső óra. Nagybátyául erre egy ab!kiáltással nekiugrott Dobónak, hogy a fegyverét lefogja, én is előreugrottam, ebben a pillanatban eldördült a sortűz. Mondada.: Hány lövés vett? Tanti: Lehetett négy vagy hat is. Amint a lövés eldördült, éreztem, hogy kissé rámdőlt, elvesztettem az eszméletemet. Mikor újra kinyitottam a szememet, nagynénémet a túlsó oldalon láttam feküdni. Nem emlékszem, hogy hogy került oda. A szobában már nem volt senki, de nagy volt a puskafüst. Nagybátyám még élt és azt mondta: — A fejem. Végigtapogattam a fejét, de sem ,a fején, sem a mellén nem volt semmi. Az első lövés, amit észrevettem, a haslövés volt s néhány pillanat múlva meghalt. Mondada tárgyalásvezető kérdésére előadja, hogy a tettesek közül egyik sem volt ittas. Cigarettáztak és tudták, hogy nincs mitől félniök. A grófnő felismeri Dobót és Sztanykovszky. Mondada: Fel fogja ismerni a tetteseket? Figyelmeztetem, hogy életrőlhalálról van szó. Elsőnek Hüttnert állítják Almássy Denise elé. Almássy Denise: Ezt akkor nem láttam. Mondada: Sztanykovszky ! Almássy: Ennek a silhuettje ereié® keretem szerint egyezik azéval, aki az ajtóban állott Mondada: Ön volt, aki az ajtóban állott? Sztemykovszky: Igenis. Mondada: Leülhet. Dobó! Almássy Denise: Ebben felismerem azt, aki a középen állott. Határozottan felismerem. Csak most rosszabbul néz ki, akkor teltarcú, erős ember volt is Mondada: Ki van zárva minden tik védést .' Almássy Denisei_/frás. ?/ PárteszÉd a gyilkosokkal.