Friss Ujság, 1923. szeptember (28. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-02 / 197. szám ( 196. szám)

1923. szeptember 0. FRISS ÚJSÁG Fiókok: Kálvín-tér, VI­., Rákóczi-út 32. II., Fő-utca 52. szám LeiMioi piteSiSí! Leiölcsóim i­ban! Férfi és női gyapjúszövet ruhaselyem, függöny­­kelme, bútorszövet, ssallag, csipke. N­ OLCIéÍMÜL KÖZISMERT IIINISI ARUHáZ csakis K ■ 11 1 rt H. elveinek megfelelően most is t alant jegyzett roppant kedvező | Srakat nyrajtja s yelourok és haMíkEl­­mék 140 cmfr stíl Gyapja férfiruh­akeiRje 140 cmfr széles..8 Eredeti angol férfiszövet 140 cmfr széles. J l­elourok üszía gyapjú­­costümre 14Q untr­a. R Schotlsch kelme Iskola­­run­ákra 140 cmlr szétes H Menyasszonyi Kelengye­­vászon .......... H Francia mm nezső Remek minőség... fi Hímzett grenadinok 120 cmlr széles ! hím 4Zsac! Slsoo §6950 2 5 9501 §335! 7170| llooo! fl felsoroltakon klvü­l orffisl pálaszték o fef­­ijün, női és feff­ij­­llétékűen, feiflito- és raélénkelmékben, ofenaklon, ínszeít­­félen, áfeniine'R és mosó jolloRftm [ifi az összes sr| | világhírű flAMOP** bajuszpedrő. | T­ ELÉSPMCmi Virág Nagy írta: Scauntry Cássle. Mikor idáig ért, megpihent egy kicsit. Látszott rajta, hogy kifárasztotta a beszéd. Amikor egy kicsit pihent, me­gint sóhajtott és folytatta tovább emi­­gyen: — Aztán, kérem alássan, mikor ennyi vétek volt a fején, nem hogy magába szállott volna, nem hogy meghúzódott volna, de örökös szomszédolásai köztel örökösen az én becsületemet hurcolta, rágta, szólta, szapulta. Hogy én ilyen korhely, amolyan korhely vagyok, nem a munka után, de az ital után járok. Hát hiszen, kérem szeretettel, férfiem­­ber meg is issza, amit a poharába töl­tenek, kivált, ha magyar ember. Meg­isszák azt a tekintetes urak is, mert törvénybíró voltam én valaha odahaza, hát ismerem az uraik szokását, de azért ember az ember az ital közt is, meg a munkába is. Hogy aztán nem állhat­tam tovább a haszontalanságát, meg azt, hogy hogyan igyekszik engem a hátam mögött elásni, meg a mérges hányás-vetését, meg a mord kedvét, ha néha kapatos fővel hazamentem, hát egyszer hórám vettem. — Hallod-e te Erzsi? — Így szóllot­­tam hozzá, hogy majd elébe tálalom most minden, erányomban való rossz magaviseletét — van-e feneked Istened, meg lelked? Hát még szembeszállt ve­lem. Erre aztán én is előkaptam egy heverő járompálcát, ezt egy kicsit megódalgattam vele, hogy ne peregjen a nyelve, mint a malom­orsó. Nem is ütöttem valami nagyon sérelmesen elő­ször is cselekedtem, mióta együtt voltunk, pedig — tudom, hogy jól tetszik tudni — paraszti sorba levő fehér cselédnek ez nálunk mindennapi kenyere, mégis elment, ott hagyott a három fiával, ha­zament az anyjához Tárkonyba, hiába jártam utána, hiába kérleltem, hozzám többet vissza nem jött, pedig egymás­után hétszer mentem érte. — Attól fogva aztán égett az én há­zam, csak a füstje nem látszott. Gyere­keimmel, szegénységemmel nem gondolt senki se, én elbusultam magam, elesett a munkához való kedvem, nagy dol­­gallanságomba rászoktam a kocsmára, elkorhelyesedtem, ami kis földem volt, egymásután eladogattam. Akkor vető­dött oda — honnan, honnan nem, nem tudom — egy ember, idevaló földmun­kára kubikosokat keresni. Beállottam volna én is, mert hogy im szégyelltem magam odahaza, hogy ennyire lefutot­tam, de mit csinálok a három gyerek­kel? Egyet aztán — kértemre — elvál­lalt a Boris ángyom, az Isten áldja meg érte, egyet meg egy jó asszony, a­ki legénykoromba, mág ő is szabad volt magával, jó szívvel volt erá­­nyomba, ezt most gyereke incsen. An­drist, meg a legkisebbet, hogy legjobban szerettem, hát magammal hoztam. Ebből a mélabús, megtört hangból annyi igazság és annyi szerencsétlen­ség beszélt, hogy az elnök jónak látta megbiztatni a szegény embert ezzel a kérdéssel: — Hát aztán mi történt? — Hát ide értünk, kérem a lássan, tavasz idején, úgy József-nap előtt két héttel, alighogy a föld fagya kiengedett Gyékényeket adtak ,abból sátrakat vertünk, csináltuk a földmunkát Hát a munka tetszik tudni, nem is lett volna nehéz, de rosszul egyeztünk. A vállal­kozó is húzott a mérnök is csak­ a bemérésnél, mert hogy a földmunkába, meg a kiszámításba nem voltunk tudó­sok, meg a barakos is húzott, merthogy Jancsibankóval fizettek, hát azért nem adott senki semmit, csak a barakos. Az meg annyiért adott nekünk mindent, a­mennyiért akarta. De nem lett volna semmi baj, dolgoztam szakadásig — az igaz — reggeltől estig, de megkerestem annyit, hogy én meg a fiam ,csendesen megéltünk belőle. — Am­kor szakadt rám az a forró be­tegség, ágynak estem. Ott fetrengtem a szalmán, a sátramban, egy rossz gu­bával betakarva. Volt egy bundám is, de abban Andris feküdt. Nem gyógyított engem egyéb a jó Istennél, nyolc álló napig még embert se láttam, merthogy azok, akik egy faluból jöttek el velem, azok mind ebbe a forró betegségbe simlődtek. Ha Andris néha-néha meg nem itat a korsóból, szomjan is elvesz­hettem volna. Egyszer egy este azt mondja a gyerek, hogy: — No, édes­apám, elvitték ma Csombók József bácsit is. — Hova te, kérdem tőle. — Hát a temetőbe, ezt mondja rá a gye­rek. Szegény Csombók Jóskát megsaj­náltam nagyon, a legjobb pajtásom, komám volt, szomszédom is odahaza a Virágvégen. De — mondja tovább a gyerek — Bál Mihály bácsi is meghalt ma, meg Bán Esyány bácsi is, meg Aranyász Ferenc is, a felesége, akivel vele volt, mind hazamentek. Nincs már itt a Kövesdiekből csak ő, meg én, mi ketten. — Lefeküdt a gyerek, el is aludt menten. Én meg nem tudtam elaludni. Az egész tenger éjszakán csak forgo­lódtál, hol jobbra, hol balra. Elgon­doltam magamban, hogy: — Én Iste­nem, én most itt meghalok, ezen az idegen földön, ahol senkim sincsen, a­hol nyolc napja ajtót nem nyitott rám semn­d, az a gyerek magába maradt. Mi lesz belőle? Megöli az éhség, megöli az idő, a gyámolatlanság, megeszi a féreg. Feltámasztottam a fejem a fél könyö­kömre, akkor megláttam a földön a baltát és akkor megvillant a fejembe, hogy megváltam ettől a szenvedéstől, megölöm. — Felkeltem a földről, odacsúsztam térden a baltához, mert nem volt jár­­tányi erőm, a kezembe fogtam a balta nyelét, ezt ahogy aludt a gyerek, ol­dal­tfordulva, főbevágtam a balta fóliá­val a vakszeme felett. Erre felkapta a fejét, egy felet fordult és hang nélkül lefeküdt a másik oldalára. Azt hittem, hogy nincs meghalva, újra felemeltem a baltát, megcéloztam vele a másik vakszemét, de hogy nagyon gyenge voltam, az élbre fordult a balta a ke­zembe, meg el se találtam vele a vak­­szemét, de képen vágtam a balta élé­vel. Aztán észnél se voltam én akkor. Kivánszorogtam a sátorból, hogy va­lami fa alatt várjam be halálomat. De az isten csodát tett és én meggyógyul­tam. Ugyám, de nem mertem többet visszamenni az emberek közé és igy esett, hogy a szabad életre adtam ma­gamat, betyár lettem. Három fertály esztendeig bujkáltam az erdőt, a pusz­tát, mignem a pandúrok rám akadtak. — Így volt, kérem alásan, meg akar­tam ölni a gyerekemet, el akartam oltani az élete világát, megérdemlem érte a büntetést, ítéljenek el érte. Csak ezt a szegény fiút küldjék el kegyelme­tek a szülőfalujába, hogy ne keresse koldulással a kenyerét ilyen messze idegen földön. Akad még ott nekem jó emberem, áld felneveli, embert csinál belőle. Erre a szóra lépett be a törvényszéki orvos, aki jóképű öreg úr, akinek ép­pen olyan jó volt a szíve, amilyen a képe, aki adott jó véleményt annak, a­ki érdemes volt rá, ha nem fizetett is meg érte. Az elnök kérdésére elmond­ta, hogy igenis a tavaszon a nagyhalá­sz­ határban a belvízlevezető csatorná­nál dolgozó földmunkások közt a jár­ványos tífusz ütött ki, sokan belehaltak. A vádlott, az ő tudomására jutott szimptomákból következtetve szintén e betegségben szenvedett és ez a beteg­­ség idézhet elő olyan elmeállapotot, a melyben a bűntett a tettesnek nem számítható be. — András te, — szólott az elnök. — Tessen parancsolni! — kiált isko­lás módon a gyerek és felugrik a pad­ról. Állj oda apád mellé. A gyerek odaállt. Erre azt kérdezi a gyerektől az elnök: — Szereted te apádat? A gyereknek a szemébe szaladt a köny és ölelgetni kezdte a roskatag vén embert. — Hogy ne szeretném, úgy folyt végig az­­arcán a köny, hogy a hallgatóság is törülgetni kezdte a szemét. Sirt a törvényszék is és fel­mentette a vádlottat. Sirt még a vén kérgesszivü börtönőr, János is, leg­alább sűrűn emelgette a hal öklét a szeméhez. Még az ügyész is megnyugodott az ítéletben­. ('Pénteki számunkban folytatjuk.') Fr%FR­IS HÍREKÉ SZEPTEMBER 1­2 | Vasárnap 1 Kém. k. és prot. ifi Jusztusz H) és aránylag hűvös. Keleten derült, száraz és igen meleg.. Ha­­zánkban eső nem volt, az ég derült. A hő­mérséklet tovább emel­­kedett, tegnapi maxi­­muma 32 fok több he­lyütt, ma reggeli mi­­nimuma 12 fok ugyancsak több helyen. Jóslat: Zivataros esők várhatók, meg­élénk­ítő szelekkel, hősülyedéssel. A Duna Paksig apad, lejjebb árad Dunaremete, Komárom és Baja—Újvi­dék között alacsony, másutt igen ala­csony vízállással. A Tisza igen ala­csony vízállással végig apad. A korona Zürichben ma 0.03 árfolya­mon állt, a márka 0.000055-ről 0.000052- re esett. Három hónappal elhalasztották Pop­per Lajosnak, a szentlőrinci textilgyár igazgatójának kiutasítását. Berlinben egy zsemlye 40.000 márká­ba, egy félkiló kenyér 800.000 márkába kerül. A kávéházak sorra szűnnek meg Pesten. Most a „Magyar Világ''-kávé­­ház adja át helyét egy banknak. — Nagy földrengés. A bécsi mete­orológiai és geodinamikai központi in­tézet földrengést jelző készülékei szep­tember 1-én, reggel 4 óra 11 perckor (középeurópai idő) több mint 12.000 ki­lométer távolságban katasztrofális föld­rengést jeleztek. A földrengési hullá­mok feljegyzése reggel 8 óra utánig tar­tott, amikor azonban újból egy csoport távoli földrengéshullámot jelzett a ké­szülék. A tényleges földrengés Bécsben több mint egy millimétert tett ki. Az észlelt földrengés a központi intézet készülékei által eddig észlelt legna­gyobb földrengések közé tartozik. San­ Franciskóból jelentik, hogy a földren­gés úgyszólván teljesen elpusztította Jo­k­­oha­ma városát. Számos emberélet, is áldozatul esett a katasztrófának. . Kilakoltatott család az Erzsébet­­híd alatt. Szombat este hét órakor siráfkocsi jelent meg az Erzsébet-híd pesti oldalánál és a híd alá lerakták özv. Orsovai Jánosné szegényes búto­rait. A héttagú család a híd alatt ren­dezkedett be. özvegy Orsovainé Páva­­utca 29. szám alatt lakott hét gyerme­kével, akik közül az egyik négyhetes csecsemő. A háziúr, Kornya Sándor magánkutató irodatulajdonos kiadta a holthelyiséget, amelyben a család la­kott, s az ígért egyszoba konyhát setu szerezte meg nekik, úgy hogy Orso­­vaiék az utcára kerültek. A szerencsét­len család a híd alatt tanyázik most és várja, hogy a hatóságok visszahelyezzék a lelketlenül elvett bolthelyiségbe, a­mely jog szerint még ma is Orsovaiéké. -- Budapest szenzációja. Megnyílt a főváros legnagyobb családi szórakozó­helye „Magyar falu“ (Erzsébet­ körút 27., volt Gambrínus), ahol olcsó pénzen a legkellemesebb szórakozásban része­sül a közönség. Este 8-tól reggel 5 óráig zene, ének, tánc. A művészeti ve­­zetést Köny­ör Sándor igazgató látja el, a hozzáértő szakavatottságával . Stromfeld Aurélt és kilenc társát szabadlábra helyezték. Mint ismere­tes, Stromfeld­ Aurél és tíz társa ellen a budapesti királyi ügyészség állam és társadalmi rend erőszakos felforga­tására irányuló bűntett címén vádira­tot adott­ ki. A vádirat ellen Stromfeld és társai védői kifogásokkal éltek, a­melyek fölött ma tárgyalt a budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa. A vád­tanács elutasította Stromfeld Aurélra és kilenc társára vonatkozó­ részét a Vádiratnak. Stromfeld Aurélt kilenc társával együtt szabadlábra helyezték.­­ Egy humoros mondás szerint, ha egy gépbe elől beteszik a szamarat, há­tul kijön a kész szalámi. Mi azonban komolyan állítjuk, hogy abból a nyers cikóriából, amely a Szent István Táp­szerművek gyártelepére a vagonban befut, kávét csinálnak anélkül, hogy ahhoz egy kéz is hozzányúlna, mert a mosást, aprítást, szárítást, pörkölést, csomagolást mind-mind önműködő gé­pek végzik s egyik gép adja tovább a másiknak. Meg lehet tehát afelől min­denki nyugtatva, hogy az UHU-kávé tiszta — baktériummentes — tehát egészséges. Ezt csak egy nagy és a legmodernebb gépekkel berendezett gyár tudja a fogyasztóközönségnek nyújtani.­­ Az idő Nyugateuról,s

Next