Friss Ujság, 1924. május (29. évfolyam, 84-104. szám)

1924-05-15 / 92. szám

XXIX. évfolyamú 91. szám. Ára 800 Korota^Hwl május 15. Csütörtök ELŐFIZETÉSI ÁRA s jÉll v ^ ÍÉÉI lllíl lÉll wlLo. Szerkesztőségi telefon 137—51 ?est« lOérátóI - - • - .i, é' islSl 5—68. — Igazgatósági telefon 137—51* — ‘Helyben házhoz^ hordva, vidéken jsestai^azéi- |j^j^ \jlli ..... " Kiadóhivatali telefon 38—58.­­ EffU Ilifll |N * hét^57Barmon— — 800 K jlg| ||j| j|p Tai ^* 195 ^ 59*CW18*K*eJk* ^ ° tT° | V * Molnár-Tóth és Kanozsay egymást gyalázzák Macdonald a nemzetközi szocialisták ellen A sajtó-és gondolatszabadság Ma már a nemzetgyűlés előtt fek­szik a büntetőtörvénykönyv kiegé­szítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat. Az első olvasásra is kétségtelenül szembeötlő, hogy Pesthy Pál igazságügyminiszter a tapasztalt bíró tárgyilagosságával iparkodott a javaslatból kiirtani elődjének, Nagy Emilnek, elfogult szertelenségeit. Elismerjük, hogy az elvadult erkölcsök követe­lik a törvény fokozott szigo­rát, de vigyáznunk kell, hogy ezzel az erkölcsi mosdóvízzel ki ne öntsük a gyermeket, a nemzet politikai és gondolatszabadságát. Azt mondja ugyanis az új törvény­tervezet, hogy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére ítélt minden politikai ténykedéstől eltiltható és politikai tartalmú köz­leményt sajtó útján sem terjeszthet. Ebben a burkolt formában végzetes csapás mérhető 1848 legféltettebb örökségére: a sajtó- és gondolatsza­badságra. 1848 szelleme pedig tör­vénybe iktatta, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon ter­jesztheti. Ha pedig bárki is eltilt­ható gondolatai és politikai meg­győződése terjesztésétől ez két­élű fegyverré válhat a mindenkor ha­talmon lévő politikai áramlat kezé­ben. Végre is Kossuth Lajost és Deák Ferencet is fogságba vetették politikai ténykedéséért s ha eltilt­hatták volna gondolataik további terjesztésétől, ma a magyar törté­nelem legfényesebb lapjai üresen és sötéten ásítanának felénk. A gondolat szabadsága oly nagy és szent örökség, amelyhez nyúlni még a bírónak is csak utólagosan adhat jogot a törvény. Minden sajtóközleményért jogában áll a bíróságnak felelősségre vonni a cikk íróját, de valakit eleve eltil­tani attól, hogy gondolatait szaba­don közölhesse, nem fér össze a magyar sajtószabadság féltve őr­zött hagyományával. A sajtószabadság tette lehetővé, hogy ez a sokat szenvedett társada­lom minden reakciós bilincsét, uzso­rás élősdijét lerázza magáról, hogy az orgoványi rémségek napvilág­ra kerülhettek és ennek a le­hetőségét a jövőben sem sza­bad eltorlaszolni. Reméljük, hogy maga az igazságügyminiszter is számolt azzal, hogy a tervezet sok, ma még ridegnek látszó intéz­kedése a bizottsági és parlamenti tárgyalás során megenyhül, de még ennél is fontosabbnak tartjuk, hogy a bíróság ne politizáljon. A jó biró, a független lelkű igaz biró, az, aki lelket önt a tör­vény rideg betűibe és addig minden büntetőjogi reform írott mulaszt marad, a­mig a forra­dalmak keserves megrázkódtatásai­ban annyi nélkülözéssel és illeték­telen befolyással a régi nemes ha­gyományoktól eltérített birói lélek visszatér a Szilágyi Dezsők és Cse­­megi Károlyok ideáljához és tel­jes anyagi és erkölcsi függetlensé­gében ismét a jogrend őre lesz. Hott-Ttt és Kanozsay Izgalmas szemlést Megkezdték Molnár-Tóthné kihallgatását is.­­ Azt állítja, hogy­ mit se tudott f­érje bűneiről. A rákosszentmihályi tömeggyilk­os­­ság második vádol­tját, Kanozsayt hall­gatta ki ma a büntető bíróság. Kano­­zsayt, mint Molnár-Tóth tettestársát, két gyilkosság, két rablás­­bűntettével, továbbá köz- és magánokirathamisítás­­sal és lopással is vádolja az ügyész­ség. Molnár­ Tóth vallomása szerint ő segédkezett a kis Köves Gyula agyon, lövésénél és Lachmanné megfojtásánál. Kanozsay sápadt, vértelen arccal áll binás elé és idegesen gesztikulálva mondja el szakadozott, mindenfelé el­kalandozó, a kényes részleteket kerülő vallomását. A vádat megértette, de a gyilkosságokban nem érzi magát bű­nösnek. Elmondja, hogy Molnár-Tóth Józseffel 1921-ben ismerkedett meg. Mikor Kalocsáról feljött, felkereste Tóthéikat . Molnár-Tóth már akkor említett­e, hogy Lachmanné el akarja adni rákosszentmihályi házukat, ame­lyet ők potom árért megvehetnének. Azután részletesen kifejti, hogy mint ugrasztották ki az opcióból a Lach­manné házára aspiráló Bodánszkyt. Molnár-Tóth az­t mondotta neki, hogy nem kell az egész összeget kifizetni, elég, ha félmúliót ad Lachmannénak, ezért rá fogja íratni a házát. Megbe­szélték, hogy az ügyvédhez négy óra tájban mennek, mire azonban odaért, Tóth és Lachmanné már ott voltak, sőt az ügyvéd is aláírta a szerződést. — Én akkor — mondja, — megkérdez­tem, hogy miért szerepel a szerződés­ben Lachmann András is, miután úgy tudtam, hogy csak az asszony nevére van írva a ház. A szerződésben kikö­tött vételár nyolc és félmillió volt. Tóth 50.000 koronát adott, hogy ezen vegyem meg részére Lachmann András ingóságait. A hálószoba vételéről is szó volt, ezért Lachmanné 320.000 ko­ronát kért, én azonban azt mondtam neki, hogy ennyi pénzem nincs. Keresztkérdések füzében is tagad Kanozsay. Kanozsay hosszasan elkalandozik a tárgytól és csak az elnök figyelmezte­tésére tér vissza a lényegre. — Február közepén rájöttem arra, — mondja — hogy a házeladás körül hamisítás történni Molnár-Tóth mut­a­­tott egy meghatalmazást, amelyben Lachmann felhatalmazza őt a ház el­adására, de a meghatalmazás nem volt közjegyzőileg hitelesítve.. Március 1 má­­sodikán szerződésben megegyeztem Tóthtal, hogyha ő nyolc és félmilliónál drágábban adja el a házat, akkor a vételárkülönbözet 50 százaléka az enyém. Rátér azután arra, hogy milyen ösz­­szegeket kapott ap­ánkint Molnár-Tóth­­tól, majd elbeszéli a kerti munkálato­kat Húsvét táján — mondja — a ve­randa előtt virágágyat csináltam. Az elnök arra a kérdésére, hogy miért éppen azon a helyen csinálta a virágágyat, ahol Kövesné hullája volt, Kanozsay kijelenti, hogy erről mit se tudott. A keresztkérdések tüzében­­ megmarad állhatatos tagadása mellett: ő a gyilkosságokban nem vett részt. Kanozsay a rendőrség előtt beismerte a gyilkosságot. Az elnök ezután Kanozsay elé tárja Cövek rendőrkapitány előtt tett beis­merő vallomását, amelyben részletesen elmondja Köves Gyula és Lachmanné meggyilkolását s az azokban való részvételét Kanozsay erre kijelenti, hogy e vallomása szemenszedett ha­zugság. A detektívek kegyetlenül bán­tak vele. Az elnök keresztkérdései egyre erő­sebben sarokba szorítják Kanozsayt, aki végül is mindig azzal vágja ki magát: Mindent elibém mondtak a detektívek, hogy ezt is csináltam, azt is valljam be és én mindent bevallot­tam. Az elnök kérdéseire kijelenti, hogy Molnár-Tóth csak azért vádolja őt gyilkossággal, hogy saját magát és feleségét megmentse Molnár-Tóth és Kanozsay Izgalmas szembesítése Ezután a hallgatóság fokozódó iz­galma közepette az elnök szmibesíti Molnár-Tóthot Kanozsayval Az elnök felhívására Molnár-Tóth kijelenti, hogy Kanozsay vallomásának az a része, a­melyben tagadja a gyilkosságoknál való közreműködését, a valóságnak nem felel meg. Az elnök: — Mondja ezt szemébe Kanozsaynak. Molnár.Tóth Kanozsay felé fordul, Kanozsay szintén félfordulatot tesz Molnár-Tóth felé. A két ember olyan ellenségesen áll egymással szemben, hogy szinte azt lehet várni, hogy mi­kor mennek egymásnak. Molnár-Tóth kissé akadozva, de ha­tározott hangon így szól: — Mikor te a második alkalommal azzal álltál elő, hogy kössünk üzletet, én mondtam, hogy nem társulok veled. Ellenben van itt egy házvétel, amelyet le kell bonyolítani. Ebben társulok, de neked közre is kell működnöd. Együtt lépünk fel mint vevők Bodánsz­­kyval szemben. Ezt különben nem foly­tatom! Kanozsay kicsattanó dühvel kiált Molnár-Tóth felé: — Miért nem folyta­tod! Majd az elnök felé fordulva foly­tatja: — Ő kért fel engem, hogy lép­jek vele üzleti összeköttetésbe, nem én őt. Az elnök: Igaz-e, hogy közölte vele, hogy valakit el kell tenni láb alól? Molnár-Tóth: Igaz, de a feleségem nem volt jelen. Kanozsay (dühösen közbeszól): Hát hol volt akkor? Molnár-Tóth: A beszélgetés elején ott volt Kanozsay: Igen, ott volt ő is, a kislány is. Az asszony még egy pohár borral is megkínált. Molnár-Tóth: Miután közöltem veled az asszonyok előtt annyit, amennyit lehetett, távozóban még félrehívtalak, hogy másnap délelőtt találkozunk, mert a feleségem előtt nem tudtam most mindenről beszélni. Másnap dél­előtt találkoztunk is. Kanozsay mély megvetéssel­­ szólal most meg: — Csak hazudj tovább. Molnár-Tóth nem vesz tudomást Ka­­nozsayról és tovább folytatja:­­ — Találkoztunk és én anyagi hely­zetedről kérdezősködtem. Molnár-Tóth: Elmondottam neked az esetet, de neveket nem említettem Kanozsay: Ha ilyen ügyről beszél valaki, akkor neveket is mond. Az elnök: Most is nevek nélkül fogja elmondani, mégis meg fogja érteni. Molnár-Tóth: Elbeszéltem neked, hogy van egy család, ahol a családfőt mostohalánya eltette láb alól. Ezt én megtudtam és ebből anyagi előnyöket akartam magamnak biztosítani. Zsa­rolási manővert indítottam, de ő nem akart pénzt adni. A körülmények úgy alakultak, hogy kénytelen voltam az asszonyt megölni. Molnár-Tóth nyugodt hangon mondja Kanozsay szemébe: — Kövesnét meg­­öltem. Kanozsay mereven néz Molnár-Tóth arcába, a szeme sem rebben. Molnár-Tóth folytatja: Te tudtad ezt is, megmondtam, kapsz kétmillió kö­röndi. Kanozsay: Ezt csak most hallom először. Esküvel is megerősítem, hogy ezt nekem sohasem mondtad. A tárgyalóterem padsoraiból felzu­­dulás hangzik Kanozsay kijelentésér­e. Molnár-Tóth: Ez fedi­ a valóságot. Kanozsay elmondja, hogyan ölte meg Molnár-Tóth a kis Köves gyer­eket

Next