Friss Ujság, 1930. április (35. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

XXXVlévfel.Vam, 74. szám Budapest, 1930 április 1., kedd po» !TTV AT MA OTT ATI SZERKESZTŐSÉG POLITIKAI NAPILAP mm■ MM^ m Hl Hl B9 jM ÉS KIADOHIVAIAL Si1®' BPSk m giKH HPH| H ■ H §|Rj| ÉK­ BUDAPEST. VI.. SZOBI-UCCA 4. ELŐFIZETÉSI ÁRA: 3BiL— W&Jbl B jgk HL | H H MM m *■ filitofljzamoil: tut. 137-51, tut. 230-5& f K­­X UJXIlh Egyesüíníra:5£TMpoj:,S! 1 BBlww W w VflM 12 oldal Nagy képes regénymelléklettel ára 8 fillér Véres kardaffér egy Mester­ uccai vendéglőben A báró megszöktette a próbakisasszonyt Vasárnaponkint itt is, ott is megmozdul az or­szág, nyűglődik a gond. Makó­tól Mezőberényig sír a nyomo­rúság. Termésértékesítés, piac­hiány, hitelkrízis, munkátlan­­ság, csupa megoldatlan kérdés, amelynek ősz óta ígérik az or­vosságát s ma is ott tartunk valamennyien, mint Hága előtt. Azóta pedig megint elmúlt há­rom hónap. Januárban kezdték és most várjuk Párisból a mi­niszterelnököt. Az ország ta­nácstalanul kérdezi vasárna­p­onkint : mi lesz már azzal a égkör-enyhüléssel ? Az alföldi munkanélküliség nyugtalanító megmozdulására is akadt a földmivelésü­gyi miniszter úr házi patikájában egy kis pilla­natnyi csillapító. Hirtelen ki­utaltak egy negyedmillió pen­gőt a csongrádi gát- és útépí­tési munkálatokra. Két és fél kilométer gáton tehát ideig­­óráig megindul a munka. De amikor olyan fokú a vidéki és fővárosi nyomorúság, hogy a földhöz ragadt szegény napszá­most már hitelbe ajánlkozik munkára,­ ilyen pillanatnyi csil­lapító segélyekkel tartós nyu­galmat teremteni s eredményes termelő munkát végezni nem lehet. A Hága óta kilátásba helyezett légkörváltozáshoz, a tavaszi munkalendü­lethez több szabadságra, átfogóbb tervsze­rű cselekedetekre volna szük­ség. Esztendők óta hiába köve­teljük, hogy a vasárnaponkint felsíró panaszokra egy össze­fogó gyógyítási módszer lenne a válasz. Hovatovább nincs az ország népének egyetlen réte­ge, egyetlen foglalkozási köre, amelyet meg ne bénított volna a gyógyítatlan gazdasági vál­ság. Reméljük, a párisi tárgya­lásoknak egyszer már mégis csak vége lesz. Mert legfőbb ideje volna, hogy a kormány figyelme már haza forduljon, hogy meghallja a vasárnapon­kint egyre keservesebben síró panaszokat s megszívleli, mit beszél a nép, felfigyel a segély­kiáltásokra, mert­ e segélykiál­tások mind kétségbeesettebbek, mind sürgetőbbek és félő, hogy mire az illetékesek fel­eszmélnek és holmi kis pepe­cselő segítséggel jönnek, késő lesz. Ma már a segélykiáltáso­kat a vidéki kisgazdák és a városi demokraták együtt nyö­gik és sikoltják, mert az orvo­­solatlanul hagyott bajok hova­tovább a nemzet életerejét ás­sák alá. Ú­jpest-Istvántelek egyik szűk kis munkáslakásában bőséges is­tenáldás lepte meg Gulyás­­ Ist­ván seprűkötő feleségét. Hármas ikreket szült a szegény asszony. A szobában egymás mögött két ágy egy sporherd, szekrény, szétszórt limlomok, a falon egy Krisztus­­fej, az ágyban pedig sápadtan, vértelenül Gulyás Istvánná meg a három csecsemő. Névszerint Ilonka, Béla és Miklós. — Most már örülk neki —mond­ja bágyadt mosollyal — pedig elő­ször nagyon is megijedtem. Először jött a kisleány. Boldog voltam, mert lányt akartam én is, a férjem is. — Azután a bábaasszony azt mondta, várjon csak Gulyásné, jön még egy. Jött az első fiú. Ez nehéz szülés volt. Alig hogy lé­­lekzethez jutottam, azt mondja a bábasszony: várjon csak Gulyás­né, jön még egy. Bizony kiütött a verejték a homlokomon. Jósá­gos Isten, hát mi lesz itt? ... Mi­kor a harmadik is megvolt, rá­néztem a bábára, már vártam a negyediket, így született meg a három Gu­lyás-csemete egy órán belül, már­cius 21-én, tavasz első napján. Az apróságok apja 25 éves és heti keresete legjobb esetben 30 pengő. Mikor a három apróság megszületett, összesen egy vánkos és két ing volt készletben. Eny­­nyire tellett Gulyáséknak. A há­rom kis poronty egészen meglé­kü­lt a hidegtől, takaró, meleg hol­mi hijján, míg a szomszédok szét­futottak az uccában és szereztek vánkost, meg kis inget a Gulyás­gyerekeknek. Ezután néhány adomány jött. A kormányzó felesége 50 pengőt, az újpesti polgármester 50 pengőt, egy bárónő 20 pengőt meg élelmet is küldött. — Bizony nagyon kellett a pénz — mondja a nagymama — aki büszkén mondja, hogy jó vér a leánya, mert neki például 16 gyer­meke volt. — Nyolcéves házasok a fiatalok és máris öt gyermekük van. A hatodik meghalt. Mondta is a röm, hogy nem lesz gondja inasra, segédre, ha egyszer önál­lósítja magát. Az ikrek jól megtermettek és egészségesek. Ez irányban nincs is semmi baj. Csakhogy igen keve­set keres a családfő. Nagyon sze­retik egymást Gulyásék. Az asz­­szony elfogódottan beszél a férjé­ről, aki hét évvel fiatalabb nála, nem iszik, nem kártyázik, csak mindig otthon ül és most este munka után a három pályást ba­busgatja. Bőséges istenáldás az újpesti seprű­­kötő családban iiMiimiiiiiiimimiiiiiimimimmmimiimmiiimimiiiiiiii Kisgazdák és demokraták ellenzéki felaidulása Izgalmas ellenzéki szónoklatok a mezőberényi kisgazda­gyűlésen Mezőberényben vasárnap rend­kívül izgatott hangulatban folyt le a Békés megyei Kisgazdák Egye­sületének közgyűlése. Schultz Mi­hály határozati javaslatot nyúj­tott be a mezőgazdasági hitel megkönnyítése, a borfogyasztási adó és közmunkaváltság­, valamint a fényűző kultúrintézmények meg­szüntetése, a kartelek megrend­­szabályozása, a zsugoriságig me­nő állami takarékosság s a határ­­időpiac megszüntetése érdekében. Herczeg Sándor, a régi Nagy­atádi mozgalom vezére a papiros­­búza eltörlését követelte. Asztalos András tótkomlósi kisgazda arról beszélt, hogy a kormány szüntes­se meg a hivatalos jelöltek intéz­ményét, mire kórusban kiáltoz­tak: — Kinevezik a képviselőket! Él­jen az általános titkos választó­jog! Az elnöklő Csizmadia András­­képviselő többször félbeszakított.*

Next