Friss Ujság, 1930. május (35. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

f*­i-wibS­OA(3 1930 május 1, csütörtök fwuji»mjiuh«jiiiia»iwwBW«w‘.t»jsw —a Sáska­vész közeledik Magyarország felé Görögország után Romániában, Dobrudzsában és Csík­­megyében lépett fel a veszedelem Megírtuk, hogy a sáskasereg, mely Egyiptomot végigpusztította, Euró­pába jött át. A sáskainvázió két irányból érkezett. Nyugaton a Gib­­raltár-szoroson át, keleten pedig Gö­rögország felől s keddre már el­árasztotta az egész k­eleponesos fél­szigetet. Szerdán Bukarestből érkezett­ je­lentés már arról számol be, hogy hatalmas sáskaraj lepte el a dobrud­­zsai Ghiurgiu község környékét is. A sáskák itt kétszáz hektár területet szállottak meg és a Szőlőket elpusz­tították. Az erdőkben még nem esett nagyobb kár, mert a hideg időjárás miatt a fák még nem lombosodnak. A román jelentés szerint a sáskahad a dunamenti síkságot fenyegeti s a hatóságok minden intézkedést megtettek, hogy a sáskarajt még fel­­kerekedése előtt elpusztítsák. Egy Csíkszeredáról érkezett jelen­tés szerint Csikjenőfalva, Karcfalva, Bánfalva és Madaras községek hatá­rát teljes elpusztítással fenyegetik a sáskák. Cigarettavégnagyságú hosszúlábú sáskafiókok aliliárdjait keltette élet­re a tavaszi napsugár s ellepik vas­tagon a szántóföldeket. A gazdasági egyesület jelentést tett a veszedelem­ről a prefektusnak, aki intézkedett az irtási munkálatok megkezdése iránt. ­ Hu­fónz a minisztériumokban Szalonkocsiban utaznak vadászatra, az autókat külön te­­hervonat hozza . Bethlen miniszterelnök a vámrevízióról A belügyminiszter felszólította a szocialis­­tákat, hogy csütörtökön ne tüntessenek A képviselőház ma folytatta a költségvetés tárgyalását. Az első szónok, Kru­ger Aladár azt mondja, hogy a részvénytársaságok titkos alapjait elvonják az adózás elől, ami nagy kára a kincstárnak. Kö­telezni kellene a bankokat, hogy az építkezési tevékenységet előmoz­dítsák. Budapesten 200 kis banküz­let j van, ezek az okai annak, hogy a Nemzeti Bank hatszázalékos ka­matlába 14—16 százalékra dagad, mire a kölcsönpénz az igénybe­vevőhöz jut. Ezeket a kis bankü­z­­leteket könyörtelenül pusztítják el. Gaál Gasztor, jelentkezett szólásra. Mivel a ház­szabályok bölcs intézkedése foly­tán egy óránál többet egy képvi­selő sem beszélhet, úgyhogy Euró­pa legnagyobb szónoka, Apponyi Albert gróf is kénytelen volt ki­jelenteni, hogy eláll a szótól, mert szerény képességeivel egy óra alatt nem képes a költségvetést megbírálni, én sem tudok érdem­legesen a tárgyhoz szólni. Egyik határozati javaslatában azt kí­vánja, hogy a jövőben a költség­vetésekben minden minisztérium adjon kimutatást a dologi kiadá­sokról, a bel- és külföldi külde­tések költségeiről, a kiszállási költségekről. Készítsen a kormány kimuta­tást arról, hogy a kormány milyen alakulatok­kal milyen szerződéses viszony­ban áll, milyen összegre rúg az államnak ilyen irányú megterhelése. A következő határozati javasla­tában azt kívánja, hogy név sze­­rint soroltassanak fel azok az ak­tív és nyugdíjas tisztviselők, akik a kormány megbízásából, vagy a kormány engedélyével foglalnak helyet valamely vállalat igazga­tóságában és hogy hány vállalat­nál milyen minőségben szerepel­nek ilyképpen. Visszaemlékezik arra az időre, amikor ő még fiatal képviselő volt. 1906-ban került a Házba. Akkoriban ő gyalog tette meg az utat a Lánchídon keresztül és minden nap pontosan találkozott Wekerle Sándor akkori miniszter­­elnökkel, akivel azután együtt jöttek gyalog a képviselőházig. Most hol találunk olyan mi­niszteri tisztviselőt, aki nem jár autón. Valóságos autóláz van. Ezek a pazarlások igen rossz vért szülnek, a pazarlások sorá­ban láttunk már olyant is, hogy szalonkocsiban mennek vadászni, az autót külön tehervonat hozza le és külön kalauzok állnak a va­gonok mellett. Ezek rossz vért szülnek, az ilyen események idéz­ték elő annak idején a francia forradalmat. A kormány vámpolitikája idéz­te elő a mai mezőgazdasági ka­tasztrófát. Vámtörvényünk tel­jesen érthetetlen. Minél hamarabb gyökeresen meg kell változtatni. Amikor az ország érdekéről van szó, akkor elsősorban a GyOSz érdekeit nézik s az ő véleményé­től tesznek függővé dolgokat. Bethlen István miniszter­­elnök nyomban válaszol Gaal Gasz­ton­­nak a kormány vámpolitikájáról mondott szavaira. Bethlen miniszterelnök: A kor­mánynak nem lehet szemére vet­ni, hogy nem látta előre, hogy 2-3 év múlva be fog kö­vetkezni az amerikai búza ver­senye. Sándor Pál: Pedig előre lehe­tett látni. Bethlen miniszterelnök: Az utó­lagos bölcsességben képviselőtár­sam mindig nagy szokott lenni. Amikor a vámvédelmi tarifát a kormány a Ház elé terjesztette, nem élt abban a meggyőződésben, hogy ezek a vámtételek a világ végéig fognak érvényben marad­ni. Hanem abban a meggyőződés­ben élt, hogy Európa iparosálla­mai rá vannak szorulva az agrár­cikkekre. A vámtárgyalások fo­lyamán tehát ezek a tételek arra a mértékre fognak visszavezettet­ni, amely mérték a mezőgazdaság szempontjából is elviselhető. Most is ismétlem, hogy itt revízióra van szükség.­ ­ Nem illet meg bennünket az a szemrehányás, hogy mi szoktat­tuk le a külföldet arról, hogy ma­gyar mezőgazdasági cikkeket vá­sároljon. Sőt ellenkezőleg. Hiszen az utolsó években a kormány minden törekvése oda irányult, hogy a magyar mezőgazdasági exportot fejlessze. Gaal Gaszton vasúti tarifákról beszél és felemlítette, hogy ro­mán területről a fa importja ol­csóbb, mint ha a fát az ország egyik területéről a másikra szál­lítják. Ha a képviselő úr bebizo­nyítja, hogy ilyen tarifák még léteznek, intézkedni fogok, hogy ezek az anomáliák is megszűnje­nek, mert magam is helytelennek tartom, hogy a somogyi fa szállítása drágább legyen, mint az importált fa vasúti tarifája. — ígéri, hogy az összeférhetet­lenségi törvényt szigorúan végre fogja hajtani. Aki összeférhetet­lenségi esetet tud, csak jelentse be neki. Egyébként ezt az össze­ férhetetlenségi formát elődei te­remtették meg. Friedrich István: Együtt vol­tunk abban a kormányban. Bellu­én befejezi beszédét és a jobboldal tapsai között leül. Láng Boldizsár a gazdasági élet bajairól, Jókai-Ihász a mezőgaz­daság szomorú helyzetéről beszél. A fővárosi üzemek m­ammut­­fizetései Szünet után Gáspárdy Elemér a végletekig menő takarékosság szükségességét hangoztatta. Az­után a Beszkárt gazdálkodásáról beszélt. A részvénytársaságnak 38 szakosztálya van. A személyi autók száma 16. A helyettes ve­zérigazgatónak 72 ezer pengő fi­zetése volt, most 33.000 pengő a nyugdíja. Az igazgatók egyenként 40—50.000 pengő évi fizetést kap­nak. A vállalatnál 81 diplomás kalauz, sűtő és munkás van. Az autóbuszüzem múlt évi vesz­tesége egymillió pengő volt, de azért 60.000 pengő remunerációt osztottak ki az igazgatók között. Az elektromos műveknél 930.000 pengő tantrémet osztottak szét. Jánossy Gábor állandó derült­ség közepette magyarázza, hogy a nagy fizetéseknek nem azok az okai, akik kapják, hanem azok, a­kik jóváhagyják. Ő maga is szí­vesen elfogadna évi 163.000 pengőt. Azután a közigazgatás egyszerű­sítését sürgeti. A hadirokkantak és a hadi­­kölcsöntulajdonosok ügyét újra elő kell venni. Nem szabad engedni, hogy a hő­sök és azok, akik vagyonukat ál­dozták a hazáért, kolduljanak. Né­metországban és Ausztriában 10— 20-szor annyit kapnak a rokkan­tak, az özvegyek és az árvák. Azok a boldog ke­vesek, akiknek telik se­lyemre és arcfestékre, februárban kanadai almára, akik még lábai­kat is francia pezsgőben illatosít­ják, ezeknek kellene segíteni a háború nyomorult áldozatain. Vé­gül Gyóni Géza hamvainak haza­szállítását sürgeti. Gyulai Sándor egységes­ adóbe­vallási ívet követel. Kocsián Ká­roly elismeri, hogy a takarékosság szükséges, de nem szabad túlhaj­tani és ezáltal a gazdasági életet még jobban megnyomorítani. h belügyminiszter a május elseji tüntető sétáról Scitovszky Béla belügyminiszter kijelenti, hogy május elsején min­den gyülekezést betiltott, mert­ ar­­ról értesült, hogy egyes szélsősé­ges elemek véres májusra készül­tek. Kábel­ Lajos: Rémképeket lát! Scitovszky belügyminiszter: Ké­rem a szocialista pártot, hogy a holnapra tervezett tüntető sétát gondoják meg, mert alkalmat adhat zavargások­ra. A tömeg nem lehet úrrá az uc­cán, csak a karhatalom. Ha a szo­cialisták nem tudnának uralkodni a tömegen, úgy a következmények­ért őket illeti a felelősség. Ezután az interpellációkra tér­tek át. Felolvassák Vass népjóléti miniszter írásbeli válaszát fregy­­megi Kiss Pálnak egy régebbi in­terpellációjára a debreceni tüdő­beteg szanatórium ügyében. Csík József a mezőgazdasági munkások nyomoráról interpellál. Csonkamagyarorszá­­gon ma 250.000 mezőgazdasági munkás van foglalkozás nélkül, tehát több mint 33 százalék. A munkabérek olyan alacsonyak, hogy abból még azok, akiknek van munkájuk, sem tudják magukat és családjukat eltartani. Ezzel szemben az iparcikkek drágábbak, mint a békében. Sürgősen meg kell indítani a közmunkákat és ki kell még jobban építeni a munkaköz­vetítést. A legkisebb munkabére­ket meg kellene állapítani és a mezőgazdasági munkások biztosí­tását életbe kellene léptetni. Mayer János földmivelési mi­niszter kijelenti, hogy a tavaszi munkák megindulásával a munka­­nélküliség lényegesen enyhült. Minden igyekezetével azon van, hogy a munkahiány még jobban csökkenjen. Nagyösszegű államse­gélyeket utalt ki az ármentesítő társulatoknak és ezek a munkák legrövidebb idő alatt megkezdőd­nek. A földmunkásság a legérté­kesebb osztályok közé tartozik és baján feltétlenül segíteni kell. A biztosításról szóló javaslat készen van és rövidesen beterjeszti. A többi interpelláció elmaradt. A legközelebbi ülés holnap lesz. Szegénységi bizonyítvány — Budapesti film — I. Kiss Katalin nyugalmazott ál­lami tisztviselőnő őrjítő fájdalmá­val rohan a klinikára. Volna va­lami betegpénztári intézmény, egy­szer igénybe akarta venni, de any­­nyit kellett szaladgálnia és vára­koznia, hogy mire a gyógyszert megkapta, meggyógyult. Most úgy érzi, meghal, ha azonnal nem se­gítenek rajta. Ezért rohan a klini­kára. II. A klinikán szegénységi bizonyít­ványt kérnek tőle. — Tessék elhinni, szegény va­gyok. _ Nyolcvan pengő a havi nyugdíjam. Abból tartom még egy hősi halált halt öcsém kis árvá­ját is. — Szegénységi bizonyítvány nél­kül ingyen nem kezelhetjük. III. Majd széthasadó fejjel, tántorgó léptekkel ér az uccára. Megpillant egy ismerős orvostanhallgatót­. — Doktor úr, az Isten áldja meg, protezsáljon be a klinikára. Majd megőrülök, olyan beteg vagyok, de szegénységi bizonyítvány nél­kül nem kezelnek ingyen, nekem pedig pénzem nincs. — Jöjjön, kedves Kati néni, majd szólok a tanársegéd urnak. IV. — Áldja meg az Isten, kedves ta­nár úr, már sokkal jobban érzem magam. — No ugy­e! Hát csak jöjjön hol­nap is, pár­ nap alatt rendben le­szünk. De a szegénységi bizonyít­­ványt be kell ám hozni. — Behozom én, mert most már tudom, nem halok meg. .. — Jaj, kedves doktor úr, olyan gyönge vagyok, hogy járjak én azért a szegénységi bizonyít­ványért? Künn lakom a kelenföldi állomásnál és a bizonyítványt a Várban adják ki. Pénzbe is kerül, meg fáradságba is. — Majd megszerzem én, Kati néni. Van egy újságíró barátom, megkérem rá. — Az Isten áldja meg, hogy olyan jó szíve van, doktor úr, mint az anyjának, akit jól ismertem. VI. (Tíz nap múlva.) — No, Kati néni, itt a szegény­ségi bizonyítvány. Nem ment ám könnyen, mert az adószámviteli osztály a Zenta-uccában van s még onnan meg nem jött a jelentés, hogy nincs adóra fölvéve, addig nem csinálhatták meg a bizonyít­ványt. — Hiszen levonják az én adómat a nyugdijamból. — Meg aztán három helyre is kellett vinni aláíratni, meg a pe­csétet rátenni és olyan nagy a to­longás, hogy alig jut az ember az elöljáró úrhoz. No, de csakhogy megvan. — Nagyon köszönöm, doktor úr, elviszem a klinikára, pedig már meg is gyógyultam, hála Istennek, O. E.

Next