Friss Ujság, 1930. június (35. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

1930 június 1, vasárnap FRISS ÚJSÁG Remete-ucca 3. számú házban lakik.­­A három diák igen jó barátságban volt egymással és ők voltak az iskola legrosszabb tanulói. Elhatározták, hogy betörnek az igazgatói irodába, bizonyítvány-űrlapokat lopnak, azok­ra pecséteket nyomnak és jó bizo­nyítványokat állítanak ki maguknak. A tervet azonban csak félig tudták végrehajtani. Maga Czinóber volt az, aki betörte az igazgatói iroda abla­kait és behatolt a szobába, az iratok­hoz azonban nem jutott hozzá, mert azok egy vaskezettában voltak be­zárva s ezt a szekrényt Czinóber nem Ez volt a helyzet, amikor az éj­szakai órákban megjelent a főka­pitányság központi ügyeletén egy hírlapíró, Révész György rendőri riporter és bejelentette, hogy ma­ga is nyomozott és olyan adatok­nak jutott birtokába, amelyek alapján kétségtelenül megállapít­ható, hogy­­ ki a bankrabló. Meg is nevezte az illetőt, aki nem más, mint Czinóber volt is­kolatársa, akivel együtt követték el a betörést a Mester­ utcai keres­kedelmi iskola igazgatójának iro­dájában. Ez a fiatalember Czinó­ber József lakásának közvetlen közelében, a szomszédos házban lakik. A rendőrségen erre úgy ha­tároztak, hogy miután a detektív nyomozás is ebben az irányban ha­ladt és a megadott nyom helyes­nek látszott , még a hajnali órák­ban detektívek mentek ki először Czinóber Remete-ucca 5. számú lakására, majd pedig Remete-ucca 3. szám alá, ahol Czinóber gyanú­ba vett volt iskolatársa és barátja lakott. A detektívek Bardócz­ Li­­pót detektívfelügyelő vezetése alatt csengettek be a Remete-ucca 3. számú ház kapuján. Kovács János asztalosssegédet keresték, Czinóber barátját, akire a bank­rablás elkövetésének alapos gya­núja hárult. A detektívek pontos személyleírást szereztek róla. Meg­tudták, hogy hanyagul öltözködik, tegnap reggel szürke világos ka­bát, fekete félcipő és kékruha volt rajta. Már egy év óta állás és fog­lalkozás nélkül él és alkalmi mun­kával keresi meg kenyerét. Meg­tudták, hogy későn érkezett haza az éjszaka, közben délután csomagot vitt haza, mert új ruhákat vásárolt. Álmából riasztják fel a bankrablót Rajtaütésszerűen hatoltak be a detektívek a földszinten levő szo­­bakonyhás kis lakásba. Tudták, hogy a vakmerő bankrabló revol­vert tart magánál, ezért egy tol­­vajkulccsal a házmester és egyéb házbeli tanuk jelenlétében kinyi­tották a földszinti lakás ajtaját. Előzetesen már tájékozódtak arról, hogy hol alszik Kovács János, az ágyához léptek és álmából felriasztva rákiáltottak: — János ! Hova tetted a száz­hatvanezer pengőt ? A detektívek harsány szavára a kis lakásban nagy riadalom tá­madt. A fiatal asztalossegéd hu­­nyorgatva ébredt, de nem vesztet­te el lélekjelenlétét. Kidörzsölte álmát a szeméből és tette magát, tudta felfeszíteni. Az iskolában házi vizsgálat indult meg és a három diá­kot kicsapták. Czinóber egy másik iskolában tett érettségi vizsgát, úgy hogy banktisztviselő lehetett belőle. Mindezt pénteken este tudta már a rendőrség és Szrubián rendőrtaná­csos utasítást adott a detektíveknek, hogy keressék meg Czinóber volt osz­tálytársait és úgynevezett környezettanulmány útján próbálják megállapítani, hogy ki követhette el a rablást, mintha semmiről sem tudna. A de­tektívek keresztkérdések alá fog­ták, azonban a fiatalember félórán át konokul tagadott. Elmondta, hogy Czinóberrel együtt járt isko­lába, de nem tud semmit arról, hogy Czinóbernek valami része lenne a dologban. A kis lakásban körülnéztek a detektívek és látták, hogy a fiú ágya mellett ott feküdt egy vadonatúj ruha, amelyet teg­nap vásárolt. A szék mellett uj cipő, s a széken egyéb vadonatúj holmik. Erre új kérdéseket adtak fel: — Honnan van az uj szürke ru­hád? Zavarosan motyogott valamit az álmából felriasztott fiatalember s a kérdésekre mindent tagadott. A detektív most már erélyesen rákiáltott: — Hol a revolvered ? A fiatal Kovács, akinek felriasz­tott szülei megrettenve nézték a különös jelenetet, felhagyott min­den tagadással. — Itt van! — szólt s a párnája alá nyúlt. A lámpafényben megcsillant a Frommer-pisz­­toly kékes acélcsöve, amelyet fél nappal előbb egy bank­­főtisztviselő homlokának szegezett. Most megint visszatértek a de­tektívek ahhoz a kérdéshez, hogy honnan, miből vette Kovács Já­nos tegnap az új ruhát. A fiatal­ember fölényesnek mondható nyu­galommal, egy bűnözésre hajlamos ember hazudozási készségével ezt a mesét mondta el: — Kérem, én tényleg ma vettem ezeket a holmikat, a ruhát a Rá­­kóczi-úton vettem ma délután. Munka nélkül vagyok és az Angol Parkban találkoztam egy régi is­merősömmel, a Jenő bácsival, aki tudta, hogy már régóta nem keres­tem semmit, megszánt és azt mondta, hogy kölcsönöz nekem, mert erős, egészséges ember va­gyok, szívesen ad nekem kölcsön hatszáz pengőt és ha majd dolgo­zom, visszafizetem kamatostól. Eb­ből vettem ezt az uj ruhát száz­ötven pengőért, az uj cipőt negy­ven pengőért s a nyakkendőket és órát is. Mindezeket a holmikat a detek­tívek elé rakta, akik ekkor már tudták, hogy föltétlenül a hazu­­dozó Kovács volt a tettes és a pénz meséjét csak félrevezetésből adja elő. Papírt adnak a kezébe, hogy számoljon el pontosan a köl­csönkapott hatszáz pengővel. Ko­vács nem tudott az egész összeg­gel elszámolni, azt mondta, hogy az anyjának is adott száz pengőt. A detektívek szembesítették a fiút az anyjával. A megrémült asszony elmondta, hogy a fiától háromszáz pengőt kapott még tegnap délután. A helyes nyom?­s rajtaütés a Remete­ utcában A rakó beismer mindent — előadja a rablótt pénzt Kovács János most már megtört. Abbahagyta a hazudozást és bevallotta, hogy a bankrab­lást ő követte el, Czinóberrel összejátszva. — És hova rejtetted a zsák­mányt ? Hol a pénz ? kérdezte a detektív. Kovács János izgalomtól remegve válaszolt: — Fenn van a padláson. Kovács felöltözött régi ruhájába, amelyben a rablást elkövette és fölvezette­ a dete­iveket a mú­lásra. A padláson, a feljáró köze­lében felfeszített egy deszkát és kiemelt alóla egy fekete kézi­táskát, amelyben pontosan 350 pengő hijján ott volt a 160 ezer pengő. Bevallotta a rabló, hogy mire költötte a hiányzó pénzt. Száz­negyven pengőért a Rákóczi-úton új ruhát vásárolt magának, negy­ven pengőért cipőt, tizenkét pen­gőért selyem nyakkendőt vett, egy pénztárca nyolc pengőbe, egy csiklóra negyvennyolc pengőbe kas 3 A várakozáson felüli érdeklődés arra késztet bennünket, hogy heti olcsó árusítási soroza­tunkat folytassuk. E heti ajánlatunk: férfiszövet-osztályunkban Richards-gyártmányú elsőrendű tiszta gyapjú tavaszi és nyári férfiruhaszövetek: az eddigi P 32.p ár helyett P 16.80 árban női divatkelme-osztályunkban 130 cm széles legkiválóbb francia tiszta gyapjú georgette P 8.80 130 cm széles ugyancsak tiszta gyapjú georgette­ _ __ mignonette szövetek................................ P u.DU 90—95 cm széles selymes esésű cérna georgette, a­­ legújabb francia nyári divatszinekben, az eddigi P 6.90 . helyett, most ......................P v.öt­ méterenkénti árban. Népszerű osztályunkban a félemeleten külön maradékárusitás. LÁSZLÓ FEKETE különleges divatkelmék áruháza IV., Petőfi Sándor­ utca U—16. ku­l­. Kétszer ült taxiba és mind a két alkalommal tíz pengőt fizetett a sofőrnek. Bardócz Lipót detektív a rabló­val és zsákmányával együtt tért vissza a főkapitányságra, ahol se­A kihallgatás azonban nem tar­tott sokáig és Kovács Jánost pi­henni hagyták reggel kilenc óráig. Ekkor detektívek társaságában át­­kísérték a Leszámítoló Bankba, ahol eljátszatták vele a tegnapi bankrablást. — Mindent ismételjen meg, amit tegnap csinált! — szólottak a de­tektívek a bankrablóhoz. Kovács János, a körülbelül 165 centiméter magas, feltűnően cin­­gáralakú, borotvált beesett arcú fiatalember, aki hátrafésült hosszú szőkésbarna hajat hord, ekkor el­mondta, hogy Czinóberrel történt megállapodás szerint már tízkor megjelent a bankban s a harmadik emelet egyik mellékhelyiségében bujt el­­lentette a szenzációs eredményt. A rendőrségen nagy örömet kel­­tett a hír, az összes nyomozó tiszti viselőket, detektivcsoportokat be­rendelték és még éjjel megkezdték a bankrabló kihallgatását. — Körülbelül háromnegyed ti­zenegy volt, — vallotta azután a bankrabló — amikor Czinóber le­adta és megbeszélt­­elt. Háromszor kopogott az ajtón és ez volt a jel, hogy szabad az út. Czinóberrel bementünk a kis előszobába s ott felkötöttem a zsebkendőt. Kovács ezután arcára kötötte a zsebkendőt, kalapját szemébe húzta és üres revolverrel a kezében vé­gigjátszotta a tegnapi vakmerő rablótámadást. A rablás színhe­lyén biztosan, nyugodtan mozgott, látszott, hogy jól megismertette vele a terepet a barátja, Czinóber József. Kovácsnak most már megeredt a szava, így folytatta meglepően érdekes vallomását: — Hónapok óta készültünk erre a dologra. Már a múlt hónapban „Hónapok óta készültünk erre a dologra** — vallotta a bank­rabló

Next