Friss Ujság, 1930. június (35. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
1930 június 1, vasárnap FRISS ÚJSÁG Remete-ucca 3. számú házban lakik.A három diák igen jó barátságban volt egymással és ők voltak az iskola legrosszabb tanulói. Elhatározták, hogy betörnek az igazgatói irodába, bizonyítvány-űrlapokat lopnak, azokra pecséteket nyomnak és jó bizonyítványokat állítanak ki maguknak. A tervet azonban csak félig tudták végrehajtani. Maga Czinóber volt az, aki betörte az igazgatói iroda ablakait és behatolt a szobába, az iratokhoz azonban nem jutott hozzá, mert azok egy vaskezettában voltak bezárva s ezt a szekrényt Czinóber nem Ez volt a helyzet, amikor az éjszakai órákban megjelent a főkapitányság központi ügyeletén egy hírlapíró, Révész György rendőri riporter és bejelentette, hogy maga is nyomozott és olyan adatoknak jutott birtokába, amelyek alapján kétségtelenül megállapítható, hogy ki a bankrabló. Meg is nevezte az illetőt, aki nem más, mint Czinóber volt iskolatársa, akivel együtt követték el a betörést a Mester utcai kereskedelmi iskola igazgatójának irodájában. Ez a fiatalember Czinóber József lakásának közvetlen közelében, a szomszédos házban lakik. A rendőrségen erre úgy határoztak, hogy miután a detektív nyomozás is ebben az irányban haladt és a megadott nyom helyesnek látszott , még a hajnali órákban detektívek mentek ki először Czinóber Remete-ucca 5. számú lakására, majd pedig Remete-ucca 3. szám alá, ahol Czinóber gyanúba vett volt iskolatársa és barátja lakott. A detektívek Bardócz Lipót detektívfelügyelő vezetése alatt csengettek be a Remete-ucca 3. számú ház kapuján. Kovács János asztalosssegédet keresték, Czinóber barátját, akire a bankrablás elkövetésének alapos gyanúja hárult. A detektívek pontos személyleírást szereztek róla. Megtudták, hogy hanyagul öltözködik, tegnap reggel szürke világos kabát, fekete félcipő és kékruha volt rajta. Már egy év óta állás és foglalkozás nélkül él és alkalmi munkával keresi meg kenyerét. Megtudták, hogy későn érkezett haza az éjszaka, közben délután csomagot vitt haza, mert új ruhákat vásárolt. Álmából riasztják fel a bankrablót Rajtaütésszerűen hatoltak be a detektívek a földszinten levő szobakonyhás kis lakásba. Tudták, hogy a vakmerő bankrabló revolvert tart magánál, ezért egy tolvajkulccsal a házmester és egyéb házbeli tanuk jelenlétében kinyitották a földszinti lakás ajtaját. Előzetesen már tájékozódtak arról, hogy hol alszik Kovács János, az ágyához léptek és álmából felriasztva rákiáltottak: — János ! Hova tetted a százhatvanezer pengőt ? A detektívek harsány szavára a kis lakásban nagy riadalom támadt. A fiatal asztalossegéd hunyorgatva ébredt, de nem vesztette el lélekjelenlétét. Kidörzsölte álmát a szeméből és tette magát, tudta felfeszíteni. Az iskolában házi vizsgálat indult meg és a három diákot kicsapták. Czinóber egy másik iskolában tett érettségi vizsgát, úgy hogy banktisztviselő lehetett belőle. Mindezt pénteken este tudta már a rendőrség és Szrubián rendőrtanácsos utasítást adott a detektíveknek, hogy keressék meg Czinóber volt osztálytársait és úgynevezett környezettanulmány útján próbálják megállapítani, hogy ki követhette el a rablást, mintha semmiről sem tudna. A detektívek keresztkérdések alá fogták, azonban a fiatalember félórán át konokul tagadott. Elmondta, hogy Czinóberrel együtt járt iskolába, de nem tud semmit arról, hogy Czinóbernek valami része lenne a dologban. A kis lakásban körülnéztek a detektívek és látták, hogy a fiú ágya mellett ott feküdt egy vadonatúj ruha, amelyet tegnap vásárolt. A szék mellett uj cipő, s a széken egyéb vadonatúj holmik. Erre új kérdéseket adtak fel: — Honnan van az uj szürke ruhád? Zavarosan motyogott valamit az álmából felriasztott fiatalember s a kérdésekre mindent tagadott. A detektív most már erélyesen rákiáltott: — Hol a revolvered ? A fiatal Kovács, akinek felriasztott szülei megrettenve nézték a különös jelenetet, felhagyott minden tagadással. — Itt van! — szólt s a párnája alá nyúlt. A lámpafényben megcsillant a Frommer-pisztoly kékes acélcsöve, amelyet fél nappal előbb egy bankfőtisztviselő homlokának szegezett. Most megint visszatértek a detektívek ahhoz a kérdéshez, hogy honnan, miből vette Kovács János tegnap az új ruhát. A fiatalember fölényesnek mondható nyugalommal, egy bűnözésre hajlamos ember hazudozási készségével ezt a mesét mondta el: — Kérem, én tényleg ma vettem ezeket a holmikat, a ruhát a Rákóczi-úton vettem ma délután. Munka nélkül vagyok és az Angol Parkban találkoztam egy régi ismerősömmel, a Jenő bácsival, aki tudta, hogy már régóta nem kerestem semmit, megszánt és azt mondta, hogy kölcsönöz nekem, mert erős, egészséges ember vagyok, szívesen ad nekem kölcsön hatszáz pengőt és ha majd dolgozom, visszafizetem kamatostól. Ebből vettem ezt az uj ruhát százötven pengőért, az uj cipőt negyven pengőért s a nyakkendőket és órát is. Mindezeket a holmikat a detektívek elé rakta, akik ekkor már tudták, hogy föltétlenül a hazudozó Kovács volt a tettes és a pénz meséjét csak félrevezetésből adja elő. Papírt adnak a kezébe, hogy számoljon el pontosan a kölcsönkapott hatszáz pengővel. Kovács nem tudott az egész összeggel elszámolni, azt mondta, hogy az anyjának is adott száz pengőt. A detektívek szembesítették a fiút az anyjával. A megrémült asszony elmondta, hogy a fiától háromszáz pengőt kapott még tegnap délután. A helyes nyom?s rajtaütés a Remete utcában A rakó beismer mindent — előadja a rablótt pénzt Kovács János most már megtört. Abbahagyta a hazudozást és bevallotta, hogy a bankrablást ő követte el, Czinóberrel összejátszva. — És hova rejtetted a zsákmányt ? Hol a pénz ? kérdezte a detektív. Kovács János izgalomtól remegve válaszolt: — Fenn van a padláson. Kovács felöltözött régi ruhájába, amelyben a rablást elkövette és fölvezette a deteiveket a múlásra. A padláson, a feljáró közelében felfeszített egy deszkát és kiemelt alóla egy fekete kézitáskát, amelyben pontosan 350 pengő hijján ott volt a 160 ezer pengő. Bevallotta a rabló, hogy mire költötte a hiányzó pénzt. Száznegyven pengőért a Rákóczi-úton új ruhát vásárolt magának, negyven pengőért cipőt, tizenkét pengőért selyem nyakkendőt vett, egy pénztárca nyolc pengőbe, egy csiklóra negyvennyolc pengőbe kas 3 A várakozáson felüli érdeklődés arra késztet bennünket, hogy heti olcsó árusítási sorozatunkat folytassuk. E heti ajánlatunk: férfiszövet-osztályunkban Richards-gyártmányú elsőrendű tiszta gyapjú tavaszi és nyári férfiruhaszövetek: az eddigi P 32.p ár helyett P 16.80 árban női divatkelme-osztályunkban 130 cm széles legkiválóbb francia tiszta gyapjú georgette P 8.80 130 cm széles ugyancsak tiszta gyapjú georgette _ __ mignonette szövetek................................ P u.DU 90—95 cm széles selymes esésű cérna georgette, a legújabb francia nyári divatszinekben, az eddigi P 6.90 . helyett, most ......................P v.öt méterenkénti árban. Népszerű osztályunkban a félemeleten külön maradékárusitás. LÁSZLÓ FEKETE különleges divatkelmék áruháza IV., Petőfi Sándor utca U—16. kul. Kétszer ült taxiba és mind a két alkalommal tíz pengőt fizetett a sofőrnek. Bardócz Lipót detektív a rablóval és zsákmányával együtt tért vissza a főkapitányságra, ahol seA kihallgatás azonban nem tartott sokáig és Kovács Jánost pihenni hagyták reggel kilenc óráig. Ekkor detektívek társaságában átkísérték a Leszámítoló Bankba, ahol eljátszatták vele a tegnapi bankrablást. — Mindent ismételjen meg, amit tegnap csinált! — szólottak a detektívek a bankrablóhoz. Kovács János, a körülbelül 165 centiméter magas, feltűnően cingáralakú, borotvált beesett arcú fiatalember, aki hátrafésült hosszú szőkésbarna hajat hord, ekkor elmondta, hogy Czinóberrel történt megállapodás szerint már tízkor megjelent a bankban s a harmadik emelet egyik mellékhelyiségében bujt ellentette a szenzációs eredményt. A rendőrségen nagy örömet keltett a hír, az összes nyomozó tiszti viselőket, detektivcsoportokat berendelték és még éjjel megkezdték a bankrabló kihallgatását. — Körülbelül háromnegyed tizenegy volt, — vallotta azután a bankrabló — amikor Czinóber leadta és megbeszéltelt. Háromszor kopogott az ajtón és ez volt a jel, hogy szabad az út. Czinóberrel bementünk a kis előszobába s ott felkötöttem a zsebkendőt. Kovács ezután arcára kötötte a zsebkendőt, kalapját szemébe húzta és üres revolverrel a kezében végigjátszotta a tegnapi vakmerő rablótámadást. A rablás színhelyén biztosan, nyugodtan mozgott, látszott, hogy jól megismertette vele a terepet a barátja, Czinóber József. Kovácsnak most már megeredt a szava, így folytatta meglepően érdekes vallomását: — Hónapok óta készültünk erre a dologra. Már a múlt hónapban „Hónapok óta készültünk erre a dologra** — vallotta a bankrabló