Friss Ujság, 1931. október (36. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

gon napi több termelés a tél öt hó­napjában körülbelül 4700 munkásnak, családtagjaik­kal együtt legalább 16.000 em­bernek ad kenyeret. A miniszter nem akar a leütött széngazdálkodásra áttérni, mert a szükséglet teljes mértékben fedez­ve lesz. A rendeletben tervezett szankciók inkább csak intelmek, a­melyek a tömegcikkek forgalomba hozásánál esetleg felmerülő, visz­­szaéléseknek akarják elejét venni. E helyen csak azt kérem a nagy­­közönségtől, bízzék a magyar szén­ben és igyekezzék szükségleteit le­hetőleg november előtt fedezni, hogy a torlódást elkerüljük. Szterényi József báró követeli, ha a hazai széntermelés javára kivételes intézkedéseket teszünk, történjék gondoskodás arról is, hogy a hazai szénárakat ne emeljék. Schandl Károly a hazai tűzifa­­termelés fokozásáról kíván gon­doskodni, Nagy Emil pedig a ren­­deletet csak úgy fogadja el ha a hazai szén jóval olcsóbb lesz, mint a külföldi. Rubinek István is a­ hazai szén­árak lényeges csökkentését köve­teli. Chorin Ferenc kijelenti, hogy a hazai bányák nem fogják drági­í­tani a szenet és a Szénellátás le­bonyolításánál a kereskedelem ed­digi szerveit akarják igénybe ven­­ni. Wolff Károly inti a bányatu­lajdonosokat, hogy a helyzetet ne használják ki áremelésre. Kenéz Béla kereskedelemi mi­niszter kijelenti, hogy semmiféle korlátozás nincs tervezve a fo­gyasztás és belső forgalom tekin­tetében. A belföldi szén drágulá­sától nem kell tartani, mert sem árdrágítás, sem a szénért való ácsorgás nem fenyegeti a közönséget. K­ády Béla földművelésügyi mi­niszter kijelenti, hogy minden tö­rekvése az, hogy itthon minél több tűzifát termeljünk, mely célt el­érhetjük anélkül, hogy az erdőtő­kéhez nyúlnánk, ha bizonyos mér­sékelt túlhasználatot engedünk és ezt szétosztjuk a vágásfordulókra. A bizottság elfogadta a rendeletet azzal, hogy a behozatali korláto­zás csak a devizaforgalom korlá­tozásának idejére történik és hogy a miniszteri bizottság felállításá­nak kizárólagos célja a közönség érdekeinek megóvása. FRISS ÚJSÁG 1931 október 1. csütörtök Megdöbbentő rémségek a fővárosi ingyentemetéseken Nem temetés az, hanem a hi­tűrészek elfüldelése — 10—-14 napig temetetlen a halott Király Pál hírlapíró egy cikké­ben azt írta a Községi Temetkezési Intézetről, hogy kegyeletsértő mó­don bánik azokkal a halottakkal, akiknek hozzátartozói nem tudják megfizetni a temetkezési költsége­ket. Emiatt a vállalat perbe­fogta. A mai tárgyaláson tanú­ként kihallgatott Diebuck Antal dr., a­­ törvényszéki orvostani in­tézet halottkezelő osztályának vezetője elmondotta tanúvallomá­sában­, hogy a kórházi halottak in­geit a kórházakban lehúzzák és a hullákat meztelenül földe­­lik el. Tillány Miklós, a IX. kerület plébánosa szerint a temetéseknél minden alkalommal kimennek a beszentelésre, bár a sírhoz nem kísérik ki a halottat, csak abban az esetben, ha ezt a család külön kívánja. Éber Antal­ országgyűlési kép­viselő állt ezután a bíróság elé tanúságtételre. Mint a Kereske­delmi és Iparkamara elnöke, uta­sította egy izben titkárát, hogy nézzen utána az ingyenes temeté­seknek és tegyen jelentést, iga­zak-e azok a hírek, amiket az ilyen temetésekről beszélnek. Titkárom szerint ezek a­ temetések nem, te­metések voltak, hanem a bonctani intézetekből összeszedett hullaré­szek elföldelése. Nagy érdeklődés előzte meg Hol­­czer Károly dr. kamarai titkár vallomását. — Amikor megjelentem a teme­tőben — kezdte a titkár — egy furgonról tíz koporsót szedtek le. Az egyik temetőaltiszt mon­dott egy Miatyánkot és a ko­porsót betették a földbe. A temetőcsősz azt mondotta, hogy az ingyenes temetéseket az alkonyt órákban szokták végezni és egy sírba nyolc-tíz koporsót is tesznek. Megerősítette ezt a vallomást Irenek Sándor fosirásó tanúsko­dása, aki elmondotta, hogy az in­gyen temetéseknél még soha sem látott papot, a koporsónál vagy imádkozik valamelyik sirásó, vagy nem. A ládákra nincs ráírva a ha­lottak neve, csupán számok vannak rajtuk. Volt olyan láda is, amelyben több hullarész volt. Két évvel ezelőtt még keresztet sem tettek a sírokra. Ha nem fizetnek, temetet­­lenül marad a halott Schröder Ágoston temetkezési vállalkozó tette a legmegdöbben­tőbb vallomást. A Baross-uccai szülészeti klinika halottas házá­ban egy koporsóban két hullát és idegen holttest belső részeit látta, a koporsóból pedig folyt a hulla­lé. A községi temetkezési intézet­nél sokszor 10—11 napig temetet­ ten a, halott — vallotta tovább — amíg valaki nem jelentkezik a fi­zetéssel, mert enélkül nem rava­talozzák fel. Ekkor is a temetke­zési intézet tisztviselője mindent elkövet, hogy minél drágább teme­tésre vegye rá a halott hozzátar­tozóit. Több tanú következett ezután, főként a­ temetkezési intézet alkal­mazottai, akik közül egyik sem tudott arról, hogy a temetkezési intézet kegyeletsértő módon bánt volna a halottakkal, vagy hogy a temetkezési vállalatnál rideg üz­leti szempontok érvényesültek volna. Ezután az elnök a tárgya­lás folytatását októberre halasz­totta. Óvadékos szélhámos­kodás a garázsportási állással Őrizetbe vették a kisemberek megkárosítóit A főkapitányságra tömegesen ér­keztek a feljelentések Herczeg Ist­ván magánhivatalnok, Bogdán Andor ügynök és Lösch Gyula magánhiva­­talnok ellen, akik kibérelték a For­­gách utcában a Forgách-garázst és nyakra-főre szerződtették az óvadé­kos portásokat és más alkalmazotta­kat a garázsba. Havi 1000—140 pen­gős fizetést és ingyen lakást ígértek és száz pengőtől 1000—1500 pen­gőig menő óvadékot zsebeltek be a jelentkezőktől. Mert jelentkező akadt bőven. Csábította a szegény kisembe­reket a biztosnak látszó falatka ke­nyér és az ingyen lakás. Hamarosan rájöttek aztán, hogy szélhámosság­nak estek áldozatul. Az egyetlen portási állásra 30 óvadékos embert vettek fel és összesen 60—70 embert károsítot­tak meg a jeles garázstulajdonosok alkalmaztatás ígéretével. A becsapott emberek — miután óvadékul adott pénzecskéjüket nem kapták vissza — feljelentették Herczeg Istvánt, Bog­dán Andort és Lösch Gyulát, akiket kihalgatásuk után őrizetbe vettek. A becsapott emberek kára több mint 20 ezer pengőre rúg. Ökölcsapásokkal vitáznak a városatyák Vitéz Csik László kétszer­­arcába vágott Reisz Móricnak • Szégyenletes botrányba fulladt a főváros szerdai közgyűlése Példátlanul botrányos közgyű­lés zajlott le szerdán az ifj vá­rosháza sok vihart látott termé­ben. Az eddigi szócsaták után ökölcsapások következtek. A vá­rosatyák, akik a gazdasági vál­ság orvoslásáról való tanácskozás végett jöttek össze rendkívüli köz­gyűlésre, dulakodtak, mint a korcsmahősök, órákon át tartó zsivajban a legdurvább kifejezése­ket vagdosták egymáshoz s végre is belátták, hogy ezek után nem tudnak tanácskozni arról, hogy miként segítsenek a főváros né­pén. Mi azt hisszük, hogy ezek az urak levizsgáztak, ezek csak a városatyaság előnyeit tudják él­vezni, ezek csak cirkuszt tudnak játszani a népnek nem szórakoz­tatására, hanem megbotránkozta­­tására, de kenyeret adni nem tud­nak. A közgyűlés azzal kezdődött, hogy Lázár Ferenc, a keresztény párt nevében húsz pontból álló javaslatot terjesztett elő a gazda­sági bajok orvoslására. Amikor a zsird­sági tűsről be­beszélt Horváth Pál a szocialisták sorából a nagy zajban közbekiál­­tott: — Gazság ez az uzsora s önök mégis tilrik. Mások szerint azt kiáltotta: Gazság, amit elmondott. Az önök disznó rendszere felelős ezért. Óriási felzúdulás támadt erre a jobboldalon, ahová Bánóczy László átment s magyarázni kezdte, hogy Horváth közbekiáltása nem Lá­zárra, hanem az exportcsereakció­ra vonatkozik. A kereszténypárt hátrább ülő tagjai odatódultak, vi­téz Csik László előrenyujtott kar­jával meglökte Bánóczit, akinek védelmére odasúgt Re­isz Móric. A következő parrium­ dulako­dás támadt, a­ többen lefogta Jfieiszt és ek­kor vitéz Csik­ •‘'Tjász'ó öklével az arcába ütött. Hersid és Csik Lászlót közrefog­ják és, elhurcolják, Reisz dühében, hogy nem tudta megtorolni a sér­tést, szinte tombolt és öklével be­lövi a gyorsírók asztalának üveg­tetejét. Az üvegszilánkok m­egvér­­zik a kezét. Ripka főpolgármester felfüg­geszti az ülést. Az óriási zajban Peyer széket ragad és az emel­vény felé dobja. Pár perc múlva néhány rendőr tű­nik föl a gyűlésterem ajtajában és egy rendőrtiszt a baloldali tár­salgóban. Többen rákiáltanak: Mit keres itt a rendőr? — Engem, hivattak, — mondja a rendőrtiszt, de­ hamar eltávozik a rendőrökkel együtt. A szünet alatt a főpolgármester tanácskozik a pártok vezetőivel, majd külön Peyer, Bánóczi és Heisz bizottsági tagokkal és Sze­­methy főügyésszel. Egyszer csak Peyer felugrik s dühösen kiabálni kezd: — Jöjjön el onnan Bánóczi! Ne magyarázhasson nekünk, magya­rázzon az öreganyjának! A vita arról folyt, hogy az ököl­­csapás az ülés alatt, vagy annak felfüggesztése után történt-e. Közben nagy a türelmetlenség. Hangosan követelik az ülés meg­nyitását. Friedrich kezébe kapja az el­nöki csengőt és erősen meg­­rázza. Erre betódulnak a gyű­lésterem­be, de csak jóval ezután, 14 óra kö­rül nyitja meg újra a gyűlést a főpolgármester. Sajnálkozását fe­jezi ki, hogy ily szörnyű jelenetek­kel sértették meg az önkormány­zat szentélyét. . A közgyűlés többsége a Wolff - párttal szemben kimondja, hogy vitéz Csik László súlyos rendzava­rást követett el. Szem­ethy főügyész azt javasolja, hogy két napra zár­ják ki a közgyűlésről, Bakta­y 500 pengő pénzbírságot javasol. Peyer súlyosabb megtorlás végett java­solja az ügy áttételét az igazoló választmányhoz. A többség a főügyész javaslatát fogadja el . Fábián Béla indítvá­nyára a közgyűlés folytatását péntekre halasztják. Magyar nőt revolveres merénylete egy néger tréner ellen Heumann Klára újságírónő Parisban meg akarta gyilkolni Winkfield néger trénert, aki elhagyta őt és kisgyermekét Párisban óriási feltűnést kelt egy revolveres merénylet, amelyet egy magyar nő követett el egy is­mert néger tréner ellen. Sleumann Klára magyar származású nő, aki öt évvel ezelőtt került Párisba, mint újságíróim, még gyermek­korában ismerte meg Winkfield néger trénert, aki annak idején atyja mellett dolgozott az egyik magyarországi versenyistállóban. Ismeretségüket tavaly újították fel, amikor a páriskörnyéki ver­senypályán véletlenül találkoztak- Végzetes tettére akkor határozta el magát a nő, amikor hétfőn ki­lették a szállójából, mert nem tud­ta kifizetni szobáját. Csecsemőjét az elhagyott anyák intézetében helyezte el, majd utolsó frankjaiból revolvert vásárolt és a saint gerillaini erdő szélén fekvő Maisons Laffittibe utazott, ah­ol a versenyistállók vannak. Itt előbb az erdőben né­hány próbalövést tett, majd az istállók felé ment és mihelyt a trénert meglátta, azonnal rásütöt­te a fegyvert. A tréner sebesülése, mint a kór­házban megállapították, könnyebb természetű. A lövés pillanatában ösztönszer­­űleg maga elé tartotta karját, ennek köszönheti megme­nekülését, mert a könyökébe fúró­dott golyó egyenesen szívének volt irányítva. Budapesti társkörökben a sze­relmi dráma mindkét szereplőjét jól ismerik. Winkfield néger zso­ké, aki régebben Budapesten volt­ alkalmazásban, innen V­arsóba ke­rült és Lubomirszky herceg ver­senyistállójának lett a trénere. A merénylő azt vallotta a rendőrsé­gen, hogy tettét azért követte el, mert viszonyukból gyermek szü­letett és a tréner ezért szakított vele. A magyar gépgyártás nagyará­nyú egységesítéséről beszélnek, m­ mióta az úgynevezett 6-os szanáló bizottság a kereskedelmi tárca ki­adásainak csökkentésénél arra a belátásra jutott, hogy okosabb volna az állami gépgyárat vala­melyik nagy magánvállalattal, ne­vezetesen a­ Ganz-gyárral egyesí­teni. Azzal érvelnek "emellett a fú­zió mellett, hogy a két nagy üzem lényegében hasonló cikkeket állít elő és mind a két üzemen segíte­ne az egységes irányítás. A­meny­nyiben a vezetés egységesítéséről van szó azért, hogy mindkét gyár­­vállalat munkásságának a kenye­re és foglalkoztatása biztos ittas,­sék, akkor nagyon helyes ez a tér­g. De semmiféle olyan egysé­gesítés és racionalizálás, amely munkaalkalmat szüntet meg, nem helyeselhető takarékosság. Végre is az államháztartásnak is érdeke, hogy minél több kenyérkereső em­ber családja maradjon fogyasztója a termelésnek. A magyar gépgyár­tás egységesítésénél tehát csak a nagy állású vezetőségen lehet ta­karékoskodni, de nem a munkás­ságon.

Next