Friss Ujság, 1932. június (37. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

2 séget és "­ezeket a lehetőség szerint hadirokkantaknak juttatják. A hadirokkantakat városszéli, vagy környéki telepítésekkel kertbérletekhez, földhöz és így állandó megélhetéshez akarják segíteni. A főváros végül sürgeti a már készená­lló rokkan­ttörvény tervezet mielőbbi törvényerőre emelését. Lemondott a román kormány Külföldi nyomásra távozott Jorga Iorga román miniszterelnök a király elnöklésével tartott minisz­tertanácson bejelentette a kor­mány lemondását. A miniszter­tanács után az újságírókkal is közölte, hogy a kormány lemon­dott. A király elfogadta a lemon­dást és hír szerint Titulescut bízza meg a kormányalakítással. Titu­lescut táviratilag rendelték haza Londonból. ..Politikai körökben elterjedt hí­rek szerint a kormány lemondása a pénzügyi nehézségek miatt s különösen amiatt történt, hogy a tisztviselőket nem tudja fizetni. Hozzájárult a válság ki­élesíté­séhez az is, hogy a francia kor­mány pénzügyi szakértője Romá­nia pénzügyeiről olyan jelentést küldött Parisba, amely mindazok­nak az államoknak a bizalmát megingatta, amelyek a lej érték­­megmaradása céljából kölcsönt akartak nyújtani Romániának. A jelentés szerint Románia pénzügyi viszonyai teljesen zavarosak és szinte rendbehozhatatlanok. A köl­csönt nyújtó államok erre erélyes jegyzékben követelték, hogy Románia gyökeresen változ­tasson pazarló pénzügyi politiká­ján és ez a külföldi nyomás volt elsősorban a kormány távozásá­nak oka. Mezőgazdasági népiskolákra 600 ezer pengőt költ a magyar állam. Éppen annyit, mint, amennyit mű­vészeti tanintézeteire. Ipari és ke­reskedelmi szakoktatásra pedig mindössze annyit, mint amennyibe Magyarország Operaháza kerül. A művészi szakoktatás és az Opera­ház kétségkívül hozzátartozik a kultúrához, de egy ország kultú­rájának ezek csak a virágai. A­­kultúra törzse és gyökere a föld­ben van. A földművelésünk, az iparunk és a kereskedelmünk kul­túrájától függ nemcsak a jele­nünk, hanem­ a jövendőnk is. A földművelés, ipar és kereskedelem a kenyerünk és az életünk. Ezek­nek­ a modern szakoktatására töb­bet kellene költenünk, mint min­den egyébre ebben az országban. Sajnos­, csak 11OOMO pengő árú földművelést tanulhat a falvak új nemzedéke. Hogyan képzeljük, hogy ilyen készültséggel helyt­állnak a világversenyben­?_______ Titulescu. Férfiöltönyi mérték szerint remek szabás és kivitelben finom szö­­vets­aradékokból 48 pengőért készí­tünk. Versen­y szabóság. Rotten­biller ucca 4-a., III. emelet. 1932 június 1, szerda FRISS ÚJSÁG Az éhező tanitók, a végre­hajtások és a pazarlások A Kismagyarország nem bir el túlméretezett kiadásokat — Meg kell szüntetni az álláshalmozásokat — Vissza a faluba! — Zajos jelenetek a Házban A képviselőházban ma Éber An­tal kifejtette, hogy a kis Magyar­­ország nem bir el egy 140 milliós közoktatásügyi költségvetést, mert a nemzeti jövedelem több, mint 40 százalékát veszi igénybe az állam­háztartás, mely arány meghaladja már a józan gazdálkodás minden elképzelhető mértékét. A kereske­delmi és ipari szakoktatásra nem leh­et ugyanannyit költeni, mint egyedül az Operaházra. Közpénzek­ből kizárólag oly célokra szabad költeni, melyek a termelő néposz­tályok megerősítését szolgálják. Azt hiszi a kormány, hogy ez az ország zenéből, sportból és gyűjteményegyetemből fog megélni? Azt kérdezem, mi sürgősebb fel­adat. Hat egyetemnek a fenntar­tása, vagy pedig az éhező tanítók megsegítése? Azért nincs fedezet a kultusztárcában a szerencsétlen tanítók fizetésére, mert a pénzt elpazarolták olyan kultúrintézményekre, ame­lyek nem állanak arányban az or­szág gazdasági erejével. Miért köl­tünk hat milliót egyetemekre, amikor ezer és ezer embert teszünk tönkre végrehajtásokkal, csak azért, hogy a pazarlásra szol­gáló összegeket előteremtsük? Ha a kormány nem fog transzferált bútorokból, elárverezett tehenek és malacok árából külföldi kollégiu­mokat fenntartani, akkor vissza fog térni a magyar dal az ajkakra anélkül, hogy azt külön költséggel kellene népszerűsíteni. Sreck Lajos támadja az Opera­ház vezetőségét, melyet ingadozás, kapkodás és bizonytalanság jel­lemez. Kórsán Károly a tanítók szo­morú helyzetéről beszél. A tanítók a legnagyobb nyomorban élnek. Egyes vidékeken 1929—30. és 1931. évi tanítói fizetési hátralékok vannak. Éber Antal: Ez az igazi nem­zeti szerencsétlenség, nem az Opera bezárása! Eckhardt Tibor az állásnélküli fiatalságról beszél és az álláshal­mo­zás rendszerének megszünteté­sét követeli. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy állásokat­­halmozzunk, amikor a társadalomnak egy része kenyér nélkül van. Határozatban ki kell mondani, hogy közpénztárból két vagy többféle címen senki fizetést nem húzhat. Az ifjúság számára ki kell adni a jelszót: Vissza a faluba! A magyar nőknek azt mondja: vissza a családhoz! Nagyon helytelen, ha az 1920-as népszámlálás adatai szerint a köz­­szolgálati alkalmazottak 55 száza­léka nő. A nők elhelyezkedésénél sokszor illetéktelen protekció ér­vényesül, gyakran szerepe van az elhelyezkedésnél a csinos arcnak és jó bokának. (Derültség.) Egy hang a baloldalon: A se­lyemharisnyának! Eckhardt Tibor végül követeli a munkanélküliek munkahadsereggé való szervezését és országos jóléti alap létesítését. Sándor Pál azt mondja, hogy az Opera vezetősége a legteljeseb­ben megbecsüli a színészeket. Erdélyi Aladár: És a színész­nőket! (Derültség.) Sándor Pál: Ha bezárjuk az Operát, akkor az egyetemeket is bezárhatjuk. Erdélyi Aladár: A rádióból le­hetne támogatni, ne menjen az egész privát kasszába. Fritz Artúr ellenzi a rostavizs­gák intézményét, mert 15—16 éves korban még nem lehet eldönteni a tehetség kérdését. Két­hl­y Anna kifogásolja, hogy az oktatási kiadásokat erősen le­csökkentették, ezzel szemben a ren­dészeti és hadügyi kiadásokat érintetlenül hagyták. Sajnálatos, hogy a népoktatás és­­az óvodák terén is visszafejlődés van. A tanyai iskolákba néhol 3—1 kilométeres utat kell megtenni a rongyos cipőjű vagy mezít­lábas gyermekeknek. A levente-intézményt támadja, amely állítólag sportcélokat szol­gál, de a leventék kézigránát gya­korlatokat folytatnak. Nagy zaj a jobboldalon. Felkiál­tások:­­ Kifelé beszél! Kéthly Anna: Ki felelős a le­venteoktatók mulasztása által elő­idézett balesetekért? (Nagy zaj.) Farkas István: A kultuszminiszter röhög. Elnök rendreutasítja Farkast. Zsindely Ferenc azt fejtegeti, hogy a szocialisták a külföld felé igyekeznek hangulatot csinálni. Reisinger Ferenc: Butaságokat mond! (Nagy zaj.) Vázsonyi János szerint az a fő­­feladat, hogy minél erősebben fogyjon Magyarországon az irni­­olvasni nem tudók száma. Tiltakozik a numerusz klauzusz , ellen. A tanítók, tanítónők és óvónők helyzetén feltétlenül javítani kell. Farkas István kifejti, hogy a fő­papi óriási vágyoitokból kellene eltartani az iskolákat. Kifogásol­ja, hogy senki sem ellenőrzi az egy­házi adókat. Felemlíti, hogy egy tápiósiserei leventeoktató állítólag önvédelemből lelőtt két gazdalegényt, de eleinte le sem tartóztatták, csak később, amikor az ügyészség köz­belépett. Mi van az alapítványokkal ? Ulain Ferenc határozati javas­latban követeli, hogy az alapokról és alapítványokról terjesszenek be részletes elszámolást. Különösen megvizsgálandó a Strahlenberg bárónő-féle alap, amelyet iskolán­­kívü­li népoktatásra kellett volna fordítani, de belőle vették a hal­biológiai állomás építési költségei­nek egy részét. A Mária Terézia­­alapból a Magyar Földművelő Részvénytársaságot támogatták. Más alapoknál is fordultak elő rendellenességek. Karafiáth Jenő kultuszminiszter felel a szónokoknak. A rostavizs­gákról téves nézetek vannak elter­jedve. A vizsgákon a tanév folya­mán tanúsított előmenetelt veszik figyelembe. A gyorsírástanításnak az iskolákba való bevezetésére nagy súlyt helyez. Az alapokról hajlandó megadni minden felvilá­gosítást. Az állami számszék ellen­őrzi az összes alapítványokat. Ez­után általánosságban elfogadták a közoktatásügyi költségvetést. Legközelebbi ülés holnap. Gyújtogat és gyilkol a villám -tovább pusztít a vihar Emelkedik a Duna vízállása Az utóbbi napok erős esőzése kö­vetkeztében a Duna vízállása erősen emelkedett. Bécsben ma estére már 2 méter 80 centiméteres vízemelke­­désre számítanak. Az esőzés az or­szág különböző­ vidékein megújuló viharokkal tovább pusztít. A nagy­laki kendergyár raktárát felgyújtotta a villám. A hatalmas raktár a benne fel­halmozott áruval és gépekkel teljesen leégett és magát a gyárat csak az egész kör­nyék tűzoltóságának vállvetett mun­kája tudta megmenteni. Villám gyúj­totta fel Tóth Lajos kólái gazdál­kodó házát is, amely a pajtával együtt porig égett. Kisújszálláson a villám több házba becsapott. A gyógypedagógiai intézetben a telefon mellett ütött agyon a villám egy háztartási alkal­mazottat. A szarvasi határban­­Avauszky Pál bérlő tanyájában ,a bérest sebesítette meg a villámcsapás, négy fallovat pedig agyonütött. Zalaszentmárton­­ban Horváth György házát gyújtotta fel. Szekszárd közelében a vihar a summás munkásokra döntötte a kunyhót. A bedőlt fal agyonütötte Péter La­­josnét, Rácz Istvánt és feleségét pe­dig életveszélyesen megsebesítette. Kecelen az óriási erejű orkán ha­talmas akác- és jegenyefákat tépett ki tövestül. A vihar igen nagy kárt okozott a szőlőkben és vetésekben is. Kétegyházán Gróf Zsófia hétéves kisleány libákat őrzött a mezőn. Nagy vihar támadt és egy villámcsa­pás halálra sújtotta a kis libapász­tort. Matuska, az ekrazitos rém turbinatalálmányt küldött Budapestre Szorgalmasan rajzolgat a bécsi börtönben és terveket sző kiszabadulása utáni időkre A biatorbágyi katasztrófa bes­tiális lelkű előidézője, Matuska Szilveszter a bécsi börtönből is foglalkoztatja a közvéleményt. Az ekrazitos rém, mintha teljesen el­felejtette volna fogsága előtti bor­zalmas tettét, derűs rajzokat ké­szít a börtönben, amelyen táncoló és vigadó embereket fest tussal. A rajzokat kiküldi feleségének, hogy értékesítse és ezeknek az árából tartsa el magát. Minden egyes rajzán ez a latin idézet áll: „Ad majorem dei glóriam­“ ami ma­gyarul annyit tesz: Az Isten na­gyobb dicsőségére. A szörnyember nem átalja Isten nevét a papi­rosra vetni. Matuska felesége megtörve pa­naszkodik, hogy nem mer az em­berek szem­ébe nézni, mert min­denkinek pillantásából vádat olvas ki, holott ő az életében senkinek sem vétett. Váratlanul szakadt rá a súlyos szerencsétlenség és nem tudja, hogy most mihez kezdhet. Magyar vendéglőt szeretne nyitni, mert jól tud főzni, de nincs pén­ze hozzá. Elmondja, hogy férje a börtönből egy turbinatervezetet készített, amelyet kívánságára Ma­gyarországra küldött azzal, hog­y a terv értékesítéséből származó összegeket az általa okozott károk megtérítésére fordítsák. Matuska egyébként a börtönben messzemenő terveket forgat beteg­ágyában. Tüdőbetegség elleni, gyógyszer készítésén fáradozik és az a terve, hogy egy orvosi cég vezérképviseletét fogja elvállalni, ha kiszabadul. Matuska úgy lát­szik semmiképp sem számít a kö­télre, amely pedig feltétlenül el fogja érni az utóbbi évek legször­­nyűbb gonosztevőjét.

Next