Friss Ujság, 1936. április (41. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-01 / 76. szám
2 Szöllősnyaralón vegyen házhelytelket! Egészséges vidék! Olcsó megélhetés! Biztos tőkegyűjtés és elhelyezés! Termőszöllővel beültetett telkek. Sokkal olcsóbbak, mint máshol kopár terület. 60 havi törlesztésre, ingyen életbiztosítással. Budapest—Nagykáta—Szolnok fővonalán „Szöllősnyaraló“ néven vasúti állomással. Iroda a helyszínen és Budapest, József tér 3. félemelet. (Telefon: 86-830, mellékállomás33.) iszaptengerré változik. Hogy valamelyest megalapozhassák a sivatagokon keresztülhaladó utakat, terméskövekre volt szükség. Sokszáz kilométer hosszúságban keskenyvágányú vasutakat építettek az olaszok, hogy a közeli mészdombokból kifejtett kőanyagot azútépítéshez vihessék. Ennek ellenére voltak útszakaszok, amelyeket 200 kilométer hosszban, alig húsznapos munkával építettek meg és ezeken az utakon az olasz motoros osztagok 80 kilométeres sebességgel is rohanhattak. Az útépítés dacára rendkívüli nehézségei vannak az utánpótlásnak. Például egy benzinszállító gépkocsi, amely a partvidéktől Gorahajba megy, a magával vitt hajtóanyagnak egyharmadát önmaga emészti fel az úton. De ezzel nem törődve, szakadattalanul robognak az előtolt állások felé a tehergépkocsik, hiszen minden egyes katona számára újabb és újabb élelmiszer- és lőszermennyiséget, a teherhordó állatok számára napi 4—5 kiló takarmányt, a tankok és repülőgépek számára üzemanyagot, kenőolajat, gépalkatrészeket és bombákat kell szállítani. Mindezeken felül pedig a vízzel telt tankkocsik robognak állandóan a száz- és százkilométeres távolságra, hogy a katonaságnak ivóvize legyen. Mindezeket a kérdéseket pontosan rendezte Graziani tábornok és ezért szánta el magát arra, hogy döntő rohamra induljon az abesszinek déli hadállása, illetve Harrar ellen. Tiarrir városa nagy fontosságú hadászati központ, amely felett Vehib pasa, a Dardanellák hőse a parancsnok. Harrar bombázása alkalmával az olasz hadirepülőgépek mintegy ezerkilométeres utat tettek megés 15.000 kiló robbanóanyagot dobtak le. A bombatámadást megelőző napokban felderítő repülőgépek pontos fényképeket készítettek azokról az épületekről, amelyeket Harc a bakancsért Irta: Sértő Kálmán Nagy Mihály gazda uram éppen a mezőről érkezett haza, ahol mérget szórt az egérlyukakba, hogy a fránya állatok ne kosztolják meg a vetést. Szájból kivett pipával lépett a szobába, ahol sírni látta a három Julcsát. Az édesanyját, a feleségét, meg a férjhezvaló lányát. — Hát ti miért cincogtok?... — Csak nézzen kend a tükör elé, oszt’ majd meglátja, — törölgette könnyeit a felesége. Hasonlóképpen a legfiatalabb és a legöregebb Julcsa... Nagy Mihály a tükör elé nézett. És megtántorodott. És a sublat közepén, a madárrajzos porcellántányérok között nem látta a vigyázba állított egypár bakancsot, ami tizenhat év óta a sableton volt, mint háborús emlék. Évekig úgy törölgették a bakancsokat az asszonyok minden szombaton, mint a tányérokat. Még a fronton volt Nagy Mihály, amikor az ekeszarvát szorongató asszonyok megfogadták, hogy ereklyeként őrzik meg azokat a bakancsokat, amikben a jó Isten a gazdát haza segíti a háborúból. És a jó Isten jó volt. Meghallgatta ezt a legszentebb furcsa imádságot... Haza küldte Nagy Mihályt a háborúból. Éjjel érkezett haza. Megszalonnáztak, s és lehúzták a bakancsait. Aztán pipára gyújtott. Mesélni akart, de a pipa kiesett a szájából. Lebukott homlokkal aludt el az asztalon ... Úgy kellett ágyba emelni a három Julcsának. Másnap reggel a rongyos és foltos bakancsai, fényesen kipucolva, ott voltak a sublót tetején. Azóta tizenkét kemény esztendő múlt el. Már a falu se röhögött az ügyön. Mert eleinte a szomszédok és a vasárnapi tercierére eljáró atyafiak azon mosolyogtak a bajuszuk alatt, hogy „hogy kerül a csizma az asztalra?“ És ezt a sublótra felpakolt bakancsokra értették. — Hol vannak a bakancsaim? — jajdult fel most a gazda. Ha mi azt tudnánk? — kérdezett vissza a három síró asszony egyszerre. — Tojást kerestünk a szénapadláson, meg a szalmakazal körül. És nyitva felejtettük a lakást. Biztosan valami ellenségünk vagy tréfálkozó ember vitte el. Nagy Mihály felsóhajtott és szó nélkül kiment a szobából. Az udvaron megvetette a lábait. Csak a nyakát tekerintette meg kissé, a szélrózsa minden irányában. Szaglászni próbált észak, dél, kelet és nyugat felé, ügyelve arra, hogy a mellékvilágtájakat se hagyja ki a szaglása. De bizony nem súgták meg a szellők az orrának, hogy hol keresse az eltűnt bakancsait. Hideg düh és forró láz kavargott benne egyszerre. Éppen akkor ért Csalán Sándor komája az utcafrontra. Beszólt a kerítés felett: — No, koma! Mi újság! Hol vetted azt a fölséges bajuszpedrőt, ami úgy összetartja a bajszod szálait, mint a Fiastyúk a csibéit?... — A körömfájáshoz címzett patikában. De most ne kérdezz. Még az égbe se sajnálnám az utikecseséget, ha meg tudnám, hogy oda lopták el a bakancsaimat... — Hát a te bakancsaid vótak azok, amiket láttam? Azt remélem, tudod, hogy viccet űznek a bakancsaidból? — kérdezte Nagy, Mihályt a komája. A kárvallott gazdának felcsillant a szeme és nagyot köhögött. Aztán szédülni kezdett, de az erős inai megakadályozták az elzuhanásban. Egész halkan kérdezte Csalán Sándortól, a komájától: — Milyen sorsra jutottak a bakancsaim? ... — Én bent vótam az Áron kocsmájában. Megittam egy pohár bort... — Mi van a bakancsokkal?... — Meg egy üveg baksört vitettem haza az asszonynak, mert szoptat... Oszt’ ott összetalálkoztam a kerékgyártóval, akinek vakbélgyulladása volt egy megymagtól és kórházba jutva, beleszeretett az ápolónőbe, akinek rendes ura van, mert egy másfélmázsás disznót vett leszúrás szempontjából karácsony előtt... — Mi van a bakancsaimmal? — ordított Nagy Mihály. — Ereggy el a kocsmába, oszt’ ott majd megtudod! — mondta a komája. És tovább ment az uccafronton. Nagy Mihálynak több se kellett! A tornác alól felkapta a baltát és rohamlépésben szárnyalt a kocsma felé... Útközben bolondnak gondolták a faluban. Patkós csizmájának a sarkaival felszaggatta a tavaszi deres uccagöröngyöket. Zihált és tüzes arccal majdnem úgy bukott be a kocsmába. Ott csodát látott. Kerekes Ferkó, aki iskolás korától fogva ellensége volt, a két bakancsa között mulatott. A két bakancsot az asztalra tette előzőleg. És a bakancsok orrán kétszál gyertyát égetett. Mindegyik bakancs mellett egy-egy liter bor volt. Kerekes Ferkó úgy mulatott, hogy két szivar égett a szájában. A szivarok között meg a pipa... Nagy Mihályt elöntötte a méreg. Végzetes szereposztásra emelte fel a baltát, de az emberek elrántották a dühe végrehajtásától. Ráordított Kerekes Ferkóra: — Hol vetted azokat a bakancsokat? — Vadludak röpültek a levegőben. A bakancsok is a ludakkal röpültek. Ha le nem süvöm őket a forgópisztommel, akkor má’ Afrikában vanának a bakancsaid ... Nagy Mihály lepofozta a két égő gyertyát a bakancsok orráról. Lerántotta a bakancsokat az asztalról. És elindult hazafelé. Úgy érezte, hogy most harcolt igazán ezekért a háborús bakancsokért. Mert le tudta győzni az indulatait. És nem verte meg az ellenségét .. . FRISS ÚJSÁG 1936 április 1, szerda 1 bombázni kell és amelyeket nem szabad bombázni. A fényképeket megkapták a 33 bombavetőgépből álló raj pilótái, akiknek parancsnoka Ranza tábornok volt. A repülők mintegy 4000 méteres magasságban aránylagos csendben érkeztek a város fölé, amely néhány perc múlva füstölgő romhalmazzá lett. Egymásután robbantak fel a lőszerraktárak és dőltek össze a katonai épületek. A repülők ezekről is pontos felvételeket készítettek. Az abesszin légelhárító ütegek működése teljesen hiábavaló volt. Mussa szultánság olasz kézen Az abesszin háború tulajdonképpen a keleti fronton kezdődött. A francia Szomáli tőszomszédságában lévő Mussa Ali hegyet hágták át az olasz csapatok, de ezen a ponton eddig megbénult az olasz előrenyomulás. A Mussa Ali hegy déli lábainál borzalmas sósivatag terül el, amellyel sokáig nem bírtak megbirkózni az olasz csapatok. Most keleten is megindult az általános támadás és az olasz csapatok vasárnap már kezükbe kerítették az aussai szultánságnak a fővárosát, Szardot. A szardói szultáni palota ormán vasárnap dél óta olasz zászló leng. Szardo városa a Szomáliföldi francia gyarmatnak a határától nyugatra fekszik, mintegy 250 kilométernyire az egyetlen abesszin vasútvonaltól. A város az Abeszsziniába vezető karavánutaknak a csomópontjában van. A vidék Abesszínia legkopárabb tartománya. A talajt kiszáradt lávakő alkotja és a hőség ebben az évszakban elviselhetetlen. Az olasz csapatok csak úgy tudtak előrenyomulni, hogy 25 olasz repülőgép mindennap vizet és élelmiszert szállított utánuk. Az olasz haderők ily módon 360 kilométeres utat tettek meg az elképzelhető legnehezebb terepen, ahol átlag 60 fok meleg nappal a hőmérséklet. Az abesszin katonaság részéről alig találtak ellentállásra, néha csak portyázó támadásokat kíséreltek meg a főhadak ellen, amelyet az olaszok könnyűszerrel visszavertek. Badoglio tábornagy mai jelentésében hangsúlyozza, hogy a benszülött lakosság is nagy örömmel fogadta az olasz csapatokat és a város elfoglalása megpecsételte Olaszország és Russa közötti viszonyt, amelyet az 1888 december 9-én Adelegubában aláírt szerződés már rendezett. Ugyanakkor, amikor a keleti fronton nagyszabású győzelmet jelent Badoglio, az olasz 2-ik hadtest, amely Gondar tartományban, a Tana tó irányában vonul előre, szintén hadisikereket ért el és több fontos várost és hadászati gócpontot foglalt el. Az olasz hadak már csak 50 kilométernyire állnak a Tana tótól, amely előtt Burru abesszin tábornok 30 ezer főnyi sereggel készül ellenállni az olaszoknak. Ha az olaszok legyőzik Burru tábornokot, akkor teljesen hatalmukba ejtik a Nílus valamennyi forrását és elfoglalják ezt az aranymezőkben gazdag területet, amelyhez jelenleg angol érdek fűződik. Képünk az abesszin fronton készült. Az olasz tábori tüzérség előkészíti az olasz gyalogság támadását az abesszinek állásai ellen. Az ágyútűz pusztítása után a gyalogság a gépfegyverek védelme alatt nyomul előre. — Angina pectorisnál, a rohamokban fellépő nyomasztó szívtáji fájdalmaknál reggelenként ’/j, esetleg V* pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz is elegendő ahhoz, hogy a belek működését elrendezze és kielégítő emésztést biztosítson. :\xx\\x\xx\viaxx\vnKvv«mMi Darabonra vágott egy bányászasszonyt a kisvasút öngyilkosság, vagy szerencsétlenség? Hétfőn délután a Salgótarjáni Kőszénbánya iparvágányos személyszállító kisvonata agyongázolta Mikus Bálint, egy bányász 60 éves özvegyét, Mikusné, aki a kritikus időben vízért ment a kútra, állítólag nagyot hall s nem hallotta meg a kisvonat csengetését, így került a mozdony alá. A vezetőnek már nem volt ideje lefékezni a teljes sebességgel haladó vonatot, amelynek mozdonya és két-három kocsija átment a szerencsétlen asszony testén. Mikusné holttestét darabokban szedték ki a kocsi alól. Az síncs kizárva, hogy a szerencsétlen aszszony öngyilkosságot követett el, özvegy Mikusné ugyanis az utóbbi időben már többizben megkísérelt öngyilkosságot, de eddig még mindig sikerült megakadályozni abban, hogy tettét végrehajtsa. Az ügyben megindult a vizsgálat.