Friss Ujság, 1937. december (42. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

a koldus ivótársára irányult. A véletlen, amely gyakran a leg­jobb detektív, ezúttal is kiderítette a titkot. A főkapitányság Haran­­gozó-csoportjának detektívjei Bu­dapest külterületein éjszakai razziát tartottak. A Hajtsár után szembe­jött a detektívekkel egy fiatal­ember, akinek a karján egy férfi­felöltő és egyéb ruhadarabok vol­tak. Természetesen azonnal meg­állították és kérdésekkel kezdték ostromolni. — Honnan valók ezek a hol­mik? — kérdezték a detektívek, de a fiatalember nem tudott elfogad­ható választ adni. Szilibilincset tettek a kezére és még a hajnali órákban a főkapitányságon újabb kihallgatásnak vetették alá. El­mondta, hogy Braun Ferencnek hívják. A vallatás során azután beismerte, hogy tagja volt egy „bugázó társaságnak", amely a kocsikról és autókról különböző holmikat lopott el. A fiatalember először kitartott amellett, hogy még soha nem volt baja a ható­ságokkal, aztán elszólta magát. ■_ Egyszer ebben az évben a pe­s­ts­zen­t­e­r­zs­é­b­e­t­i járásbíróságon voltam őrizetben, de aztán el­engedtek. . Harangozó detektívfőfelügyelő ebben a pillanatban a homlokára csapott és felkiáltott: — Hopp, akkor jó fogást csinál­tunk! Kapkodva, hörögve vall a gyilkos Harangozó detektív főfelügyelő, akinek kitűnő az emlékező képes­sége, visszaemlékezett arra, hogy a pestszentimrei gyilkosság után egy fiatalember került lopás miatt a pestszenterzsébeti járásbíróság­ra, el is ítélték két hónapra, a cel­lából azonban, ahol őrizetben tar­tották, megszökött. Szökése után egyik gyanúsítottja lett a­­ pest­­szenterzsébeti rablógyilkosságnak, de nem sikerült őt kézrekeríteni. A detektívfőfelügyelő az állítóla­gos Braun Ferenc elé tárta ezeket az adatokat és a fiatalember be­vallotta, hogy igen, ő szökött meg a járásbíróság cellájából. Haran­gozó detektív most hirtelen rá­­csapott a fiatalemberre: — Hát a gyilkosságot miért nem vallod be?! Ezeknek az erélyes szavaknak nem várt hatásuk volt. A fiatal­ember elsápadt, az álla némán mo­zogni kezdett, fejét ide-oda forgat­ta, mintha levegő után kapkodna, hörögve törtek elő belőle a meg­döbbentő vallomás Szavai: Igen, én gyilkoltam meg az öreg koldust. A megdöbbentő beismerő vallo­más után a gyilkos valósággal tá­molyogni kezdett, már-már attól tartottak, hogy összeroskad, vizet adtak neki, hogy csillapítsa izgal­mát. Felhajtott egymásután több pohár vizet, azután hozzákezdett megrázó val­lomásához: — Az öreg süketnéma koldussal — vallotta a gyilkos — Pestszent­­erzsébeten­ ismerkedtem meg, be­mentünk egy kocsmába s amikor az öreg fizetett, láttam, hogy van nála pénz bőven. Elhatároztam, hogy elveszem tőle, nem akartam megölni. Pestszentimre határában jártunk, már hajnalodni kezdett, végre elhatároztam, hogy most már csinálok valamit vele. Az or­szágúton egy súlyos követ talál­tam, hirtelen felkaptam és fejbevertem az öreget. Az öregember nem vesztette el t Tangó Hiarmonika vO­j. P 45.—től összes ll /.//)' / hangszerekről V- '•'/'i/n rjegyzéke ■ '^flSífíP ,ogyen küld rwwmjsáa IÉÉéM*****-^ Rákóczi-út 71 2 FRISS ÚJSÁG 1937 december 1, szerda rögtön az eszméletét, ellentállt, du­lakodott velem, még ütlegelt is. Ekkor a kővel még egyszer hom­lokon vágtam, ettől az ütéstől el­szédült és lezuhant a földre, ahol egy darabig még rugdalózott. A torkánál fogva megragadtam, fel­kaptam és elcipeltem az árokig. Az ároktöltésen belehengerítettem a gödörbe, előbb azonban átkutat­tam a zsebeit és 12 pengőt talál­tam nála. Helyszíni szemle A gyilkost kedden délelőtt kivit­tek Pestszenterzsébetre, ahol át­adták az ottani csendőrörsnek, amely a nyomozást folytatni fog­ja. A csendőrök a fiatalembert el­vitték abba a kocsmába, ahol a gyilkosság éjszakáját megelőzőleg együtt ivott a süketnéma koldus­sal. A kocsittáros leghatározottab­ban felismerte benne azt a fiatal­embert, aki együtt volt az öreg koldussal. A nyomozás kiderítette, a gyilkos álnevet használt, 19 éves, igazi nevének megállapítása azon­ban nehézségekbe ütközik, mert kisgyerekkora óta nem ismeri szüleit, javítóintézetben nevelke­­dett és, maga sem tudja, hogy mi az igazi neve. A csendőrség szer­dán délelőtt lejátszatta vele a rablógyilkosság elkövetését kinn a helyszínen. A nyomozást nagy erő­vel folytatják, mert az a gyami, hogy egyéb véres bűncselekmények is terhelik lelkiismeretét. A tenger és a csöpp víz Valahogy meg kellene fordítani a közmondást a csöpp vízről és a tengerről. Mondhatjuk egész nyu­godtan azt is, ha jól megügyeljük mi történik a tengerrel, megtud­juk a „csöpp" állapotát is. Képle­tesség nélkül a háztartásokról van szó. Egyik a fővárosé, a másik a családoké. Ugy­e, jól érzékelteti a hasonlat az arányokat, hiszen a tűzhelyek háztartása, csak csöpp­nyi valami lehet, az óceánnal szemben, amit a főváros háztar­tása jelent? Tehát Budapest panaszkodik a drágaságról és a főváros vezető­sége kijelenti, hogy a háztartását nem tudja máskép­p egyensúlyban tartani, ha csak meg nem szavaz­nak póthitel formájában másfél­­millió pengőt. Közelebbről érde­mes megnézni az egyik adatot. Például a szegényházaknál 177.0­10 pengő túlkiadás mutatkozott. Meg­magyarázzák miként történt ez: „Az ügyosztály jelenti, hogy ma már olcsóbb és gazdaságosabb étlapokat nem lehet összeállítani a szegényházakban elhelyezettek számára." A túlikiadás az élelmi­szerárak folytonos emelkedése miatt jelentkezik, amennyiben a szegényházi ápoltak élelmezésére előirányzott 47 fillérrel szemben napi 60 fillérre van szükség. És ugyancsak drágul a ruházat is. A tenger olyanformán néz ki, ami­lyenek a csöppnyi háztartások. A drágaság elviselhetetlen? Hiszen erről nyögdécselnek a családok is, de a segítséget éppen a fővárostól kérik. Emelkednek folyton az élel­miszerárak? Erről zúgnak a házi­asszonyok és családfők. Már 47 fil­léres ebédet, vacsorát sem lehet előteremteni a szegényeknek? Kor­­gó gyomorral, elgyöngülő egész­séggel bizony tudják ezt a buda­pesti szegények. Íme, a főváros a saját bőrén tapasztalhatja mi tör­ténik az emberekkel, akik ott a szobákban élnek, ruházatuk nekik sincs és gázt, villanyit­ sem tudják olyan drágán megfizetni, amint azt Budapest megköveteli. A tengernek és a „csöppnek" ha­sonlósága azonban valamiben mégis lényegesen különbözik. A magánháztartások seh­ogyse tud­nak maguknak póthitelt, kölcsönt, akármi­ifajta pénzt szerezni, hogy a drágaságot leküzdjék. Az óceáni háztartás meg fogja kapni a ,,túl­kiadás" másfélmillióját. Gyanak­szunk, hogy ezt is a „csöppnyi" emberkék fogják megfizetni... sőbb Sípos István megharagudott a napszámosra és hatálytalanítani akarta a szerződést. Krizsán Ká­roly ezért egy napon megleste, a­mikor az öreg Sípos lepihent, egy kötéllel megfojtotta az alvó öregembert és a holttestet egy előre elkészített szögre felakasztotta, hogy az ön­­gyilkosság látszatát keltse. A pest­vidéki törvényszék tárgyalta an­nak idején ezt az ügyet és a tanuk kihallgatása után Krizsán Károlyt rablással párosult gyilkosság bűn­tette miatt kötél általi halálra ítélte. A budapesti Tábla elfogadta a vádlott ama védekezését, hogy a gyilkosság előtt összeszólalkozott az öreg Sípossal és hirtelen támadt felindulásában végzett az öreggel. A halálos ítéletet pedig életfogy­­tiglani fegyh­ázra változtatta. A Kúria kedden a Tábla életfogytig­lani fegyh­ázra szóló ítéletét jog­erőre emelte. IVXVVVXVVVXXXVVVVVVVVVVVVVV ­ Akasztófára kerül az újlipótvárosi rablógyilkos Jogerőre emelkedett a halálos ítélet — Varga Pál cigány­haramia kegyelemért folyamodott Az Új-Lipótvárosban 1937 ja­nuárjában Varga Pál cigányle­gény, újpesti szegkovács borzal­mas kegyetlenséggel meggyilkolta és kirabolta Streisinger Ernő ócs­­kavaskereskedőt. Az ügyészség Varga Pált gyilkosság, rablás és lopás bűntettével vádolta meg. De vádiratot adott ki orgazdaság bűn­tette miatt Varga Pál menyasz­szonya, Balog Katalin ellen is, aki a rablógyilkosság után különböző ruhaneműeket fogadott el, jóllehet, az ügyészség szerint tudta, hogy a pénz, amelyen a vőlegénye a ruhá­kat vásárolta, rablógyilkosságból származott. A törvényszéki tárgya­láson Varga Pál beismerte bűnösségét, de tagadta, hogy azzal a szándék­kal ment volna az ócskavastelepre, hogy Streisingert megölje. Nyers­anyagot akart vásárolni, hogy azt feldolgozza és mint árut eladja. Amikor betekintett az ócskavas­­telep irodahelyiségébe, ott nem lá­tott senkit, ekkor az az ötlete tá­madt hogy felfeszíti az asztalfiókot, hátha pénzhez juthat. Amikor be­lépett, legnagyobb megdöbbenésére Streisinger Ernővel találta magát szemben. Ijedtségében, anélkül, hogy megfontolta volna, hogy mit tesz, a vasdoronggal, amelyet a kezében tartott, fejbefujtotta a kereskedőt. Az ájult d­ubei fejét azután a do­ronggal szétroncsolta. A halott zse­béből kivette annak pénztárcáját, aranyóráját és láncát. Balog Kata­lin ártatlanságát hangoztatta. Ta­núkihallgatások után a törvény­szék Varga Pált kötél általi halálra ítélte, Balog Katalint pedig három­­hónapi fogházbüntetéssel sújtotta. Másodfokon a Tábla helybenhagyta a halálos büntetést. Most foglalko­zott ezzel az üggyel a Kúria, mely jogerőre emelte az ítéletet. A kirendelt védő kegyelemért fo­lyamodott. A Kúria tanácsa ke­gyelmi tanáccsá alakult át, hogy zárt ülésen döntsön a kegyelemre ajánlás ügyében. Halálbüntetés helyett életfogytiglani­­egyház Sípos István 76 éves tápiószelei őlbirtokos évekkel ezelőtt meg­egyezett Krizsán Károly tápiósze­­lei napszámossal, hogy Krizsán életfogytáig eltartja az öreg gaz­dát, aki ennek ellenében a napszá­mosra ráíratja egész vagyonát. Ké­ POLITIKA Nem tesznek jó szolgálatot az ország érdekeinek azok, akik a királykérdést bolygatják, — jelen­tette ki Darányi Kálmán minisz­terelnök a debreceni nyilasbotrány­­nyal kapcsolatban. — Ennek a kérdésnek az utóbbi napokban, tör­tént felvetése nem egyéb, mint éretlenség. Azt hiszem­, hogy az egész magyar közvélemény osztja ezt az álláspontomat. A magyar közvélemény teljesen aláírja a miniszterelnök véleményét. * A debreceni nyilas röpiratoszto­­gatásról Lázár igazságügym­inisz­­ter is nyilatkozott, kijelentve, hogy a röpiratok kiadói és ter­jesztői ellen megindult az eljárás. A miniszter nem hiszi, hogy a nyi­lasok folytatni merik vakmerő politikai csínyt­evésüket. * Másfélórás kormányzói kihall­gatáson volt kedden Darányi Kál­mán miniszterelnök, aki az állam­főnek berlini útjáról számolt be. Később megjelent a képviselőház­ban és az újságírók előtt kijelen­tette, hogy hálás a sajtónak az utazásával kapcsolatos teljes meg­értésért.* Rendkívüli minisztertanácsot tar­tott a kormány Darányi minisz­terelnök elnöklésével. , Először folyóügyeket tárgyaltak, majd Mi­­kócz Ödön igazságügyi államtitkár tett jelentést az egyes alföldi ínsé­ges vidékeken tett újabb helyszíni megállapításokról és a tervbe vett intézkedésekről. Ezután Széll Jó­zsef belügyminiszter és Lázár An­dor igazságügyminiszter ismerte­tésével foglalkozott a miniszter­­tanács a választójogi törvény­­javaslat tervezetével. Végül Dará­nyi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter számoltak be berlini úíjukról. A minisztertanács negyed 12 órakor ért véget.­ A titkos választójog ügyéről tanácskozott kedden a független kisgazdapárt értekezlete is, ame­lyen kimondották azt is, hogy a jövőben a párt az elszakított terü­leteken élő magyar kisebbségek érdekében erőteljes munkát fog kifejteni.* Tizennyolc interpellációt jegyez­tek be a Ház szerdai ülésére. Ezek között Bélly Bélának az ingyenes orvosi rendelésekről, Fábián Bélá­nak a köztisztviselői fizetésekről. Boconádi Szabó Imrének a HÉV sérelmes tarifapolitikájáról és Sulyok Dezsőnek a közép- és fő­iskolákon folyó állam- és nemzet­ellenes propagandáról bejegyzett interpellációja iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés. WAAWWWWWWWWWWWW Csehszlovákiában mozgalom in­dult meg, hogy a Mármarosszi­­getnek és Mármaros megyének Ro­mániához csatolt részét Csehor­­szághoz csatolják. Ezt a hírt olasz lapok is megírják azzal a megjegy­zéssel, hogy úgy látszik Csehország is lehetségesnek tartja a­ területi revíziót­­ Románia kárára.

Next