Friss Ujság, 1944. április (49. évfolyam, 77-91. szám)

1944-04-05 / 77. szám

A bombázott Budapest nehéz órái Mindenki csodálta a lakosság fegyelmezett magatartását, a katonaság, leventék és tűzoltók példás munkáját , sziénák egyenletesen, hosszan bőgtek. Vége volt a légitámadás­nak. Budapest népe az első,­súlyos bombatámadás után feljött az óvóhelyekről. Ott, ahova nem hal­lott bomba, az emberek fi .zettek lakásukba és igyekeztek belekap­csolódni a rendes napi munkába, hogy tovább vigyék megszokott életüket. Azonban ott, ahol ezen az első tavaszias napon bomba csa­pott be, ott más kifejezés ült az arcokon, más tekintete volt a szemnek és más ritmusokban vert a szív. Budapest nehéz órákat élt át az ellenséges gépek támadásai alatt. A pusztítás, a rombolás dúja fel egyes helyeken a békés emberek otthonait. Voltak, akik reggel még a jövőt tervezgették, munkába indultak, vagy otthon gondozták a családi tűzhelyet ás délutánra hajléktalanná, áldoza­tokká váltak.* ’Az utcán szünetel a villamosfor­galom. Hosszú, beláthatatlan sor­ban emberek jönnek-mennek. Batyus csomagokat cipelő kis­embereket látni, amint vándo­rolnak a bombázott kültelki negyedből Budapest szíve felé. A batyuban a gyorsan összenyaló­­s holt ruha, kis érték, kenyér, enni­való, ami a legszükségesebb a fel­dúlt emberi élet továbbm­entéséhez. Egy fejkendős, öreg nénike két fiatal leánnyal áll egy sarkon. Emberek sereglenek köréjük. Kér­dezősködnek és részvéttel hallgat­nak minden szót. Az asszony házát bom­batalálat érte, minden rom, üszök már benne. Az egyik kosárban kotlóstyuk van, ezzel és a megmentett kis holmi­val keltek útnak egy másik város­negyed felé, ahol rokonaik van­­ak. Itt húzzák át az első éjszakát. Sorra jönnek ezen az­ Utcán kér­­geskezű, egyszerű öltözetű férfiak és nők, akik egész életükön át csak dolgoztak és most könnyek, veríté­kek, nélkülözések árán szerzett kis családi házakat, létüknek féltett várát pusztította el a bomba. Mentőautók, tűzoltókocsik, ható­sági járművek száguldoznak ezen a tragikus úton. Itt-ott füstelhők gomolyognak, kesernyés illattal mérgezik meg a langyos tavaszi nap levegőjét. De a pusztítást, a kárt, a veszteséget legyőzi az ön­tudat és a nyugalom. Ez a nyuga­lom és együttérzés, ami most a kárvallott emberek arcán leolvas­ható, biztosítéka majd a romokon kivirágzó új magyar jövőnek. . A Friss Tr­­ság munkatársa több h­elyet látogatott végig, ahová a bombák hullottak. Egy négyeme­letes bérház mutat megdöbbentő képet. A földszinten mozi van. A műsortábla ,,Az utolsó villánál“ című filmet hirdeti. A mozi fölött lévő emeletek lakatlanok, csak a legmagasabb emeleten maradtak meg csodáltosképpen az ablakok. Hatalmas rés tátong az épület utcai falán. Az épület nem­ dőlt össze, ellenben a bomba, kivéve a negyedik emeletet, a többi emeleteken le a földszintig mindent elpusztított. Egyetlenegy bútordarabot sem látni sehol. A falakból kivágott vasrudakon, dróthuzalokon szeszé­lyes összevisszaságban központi fűtőtestek, faldarabok lógnak. En­nek a háznak a lakói az óvóhe­lyen voltak és mind megmenekül­tek. Annál drámaibb és kegyetle­nebb az, ami a szomszédos utcá­ban történt egy háromemeletes, kisemberek által lakott bérházban.. Az egész épület üszők és rom. A szürke törmelékből füst terjeng. Az óvóhely még be van temetve és nem tudni semmit az ottlévők sor­sáról. Katonai alakulatok, tűzoltók önfeláldozó megerőltetett munká­val dolgoznak a lezárt utcában a rom eltakarításán. Az összeomlott ház melletti épület egyik földszin­tes lakásából, néhány méternyire a bom­­bapusztítás színhelyétől cser­esem és í­rást hallottunk. Odame­gyünk az anyához, aki egy cipész­­üzlet ajtajában áll és nézi az el­takarítási munkálatokat. — Hol volt a kicsike a támadás idején? — kérdezzük az anyát. — Lent volt velem az óvóhelyeit, a karomban tartottam. Aludt sze­gényke, nem tudott semmiről sem­mit. A légnyomásra, felriadt, de más baja nem történt, pedig itt néhány méternyire tőlünk csapott le a bomba. * Egy nagykiterjedésű telepen, ahol szegénysorsú kisemberek él­nek, több házat találat ért. Az em­bernek összeszorul a szíve, amikor látja, hogy a sok küzdelmet átélt szerencsétlen emberek kis hajlékát miként dúlták fel a bombák. Be­széltünk egy sebesülttel, aki el­mondta, hogy a mellette lévő házra zúdult a bomba és a légnyomás a falhoz vágta, egy repeszdarab pedig megsebesítette a keze fejét. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem vitette magát a­­mentőhelyre, azt válaszolta, hogy sérülése nem súlyos, azt ő maga bekötözte. Min­dennél fontosabbnak találta, hogy azoknak segítsen, akik bajba jutot­tak. Gyönyörű példája nyilvánult meg éppen, ezen a lakótelepen az emberek összetartásának, fegyel­mének, hidegvérűségének és nemes együttérzésének. A lakótelep előtt vezet el egy hosszú út egy város­negyed felé, ahol most villamos­közlekedés híján gyalogszerrel fo­lyik a közlekedés. Sokezer ember útja vezet erre és százan és százan félbeszakítot­ták útjukat, azonnal a károsul­tak segítségére siettek, önkéntes csoportok alakultak, ame­lyek mentettek, segítettek, romo­kat takarítottak, mert ezt fonto­sabbnak tartották, mint útjukat. A katonák, a mentők, a leventék, a tűzoltók és a többi hatósági ala­kulatok példás együttműködésével vették ki részüket a mentési mun­kálatokból. Rögtön ott termett mindenütt a segítő kéz, ahol erre szükség mutatkozott. Ez a jelenervezetttség és a gondos előrelátás következménye. A kór­házak, segélyhelyek orvosai, ápoló­női önfeláldozó munkával vették ki a részüket a segítésnél. Min­denki felháborodással beszél arról a támadásról, amely az egyik kór­házat érte. Magukkal tehetetlen betegekre zuhantak a bombák. Több ártatlan, békés elétet, csak a munkástak élő ember vált a Buda­pest ellen irányult terrortámadás áldozatává. Sokaknak könnyes a szemük, mert nem ölelhetik, nem láthatják többé azokat, akikkel egyet jelentett életük, akik a leg­kedvesebbek voltak. De minden megtépázott lélekben kivirul, m­int megújuló földből a virág, a jövő hite, az ifj élet reménye. Budapest népe keresztülesett a nehéz tűzpró­­bán. Elismerésre méltóan, önfegye­lemmel és a megpróbáltatást olvi­­selni tudón élte át a nehéz órákat. Ormos Iván. Elszállítják a veszélyeztetett városrészek lakóit A Magyar Távirati Iroda je­lenti: A légoltalmi kiürítési kor­mánybiztos az alábbi közleményt adta ki: Budapest és közvetlen környékének kiürítésével kapcso­latos legfontosabb tudnivalók fal­ragaszokon megjelennek. A közön­ség a falragaszokat olvassa el és az abban foglaltakhoz alkalmaz­kodjék. Az elszállítást városrészenkénti beosztással a legrövidebb időn belül megkezdik. Először a ve­szélyeztetett városrészek lakói ke­rülnek elszállításra. A kiürítési vonatok indulását külön falraga­szokon a légoltalmi kiürítési kor­mánybiztos teszi közzé. Mindenki nyugodtan várja meg, míg elszál­lítására sor kerül. Addig az uta­zásra szükséges „lakásuntalványo­­kat“ szerezze be és bélyegeztesse le az elöljáróságon, illetve a pol­gármesteri hivatalban. Aki saját, illetve szülőjének vagy gyermekének házába utazik, az a rendes forgalomban közle­kedő vonatokkal már április 5-én elutazhatik, de lakásutalvány az ilyen elutazóknak is kell- Az uta­zásnál ez félóra jegy váltására jogosít. A tömegszál­lítás kereté­ben elköltözők lakásutalványuk alapján díjtalanul utaznak. _ A tömegszál­lítás megkezdése április 7-től külön tájékoztatók szerint történik. — Pozsonyból eddig az önkéntes kiürítés keretei között a hatósági­lag biztosított előnyök igénybe­vételével 7 ezer személy költözött el olyan módon, hogy jelentkezett a kiürítési irodában, ötezer sze­mély saját költségén költözött el a városból. Összesen 12 ezer sze­­­mély, hagyta el Pozsonyt, — Göthe frankfurti szülőházát angolszász bombák az egyik leg­utóbbi légitámadás során teljesen elpusztították. Az ősi patrícius ház teljesen romhalmaz. Gyújtóbomba elpusztította a híres Rómer-palo­­tát is, amelynek falai között olyan sok német császár fejére tették fel a koronát. FRISS UJSÁG 3 1344 április 5. szerda____ A nagy politikai fordulat méltatása a magyar sajtóban A magyar sajtó kedd reggeli lapszámai­ra hétfői bomba­támadá­sokról kiadott hivatalos jelentések közlése mellett nagy cikkben fog­lalkoznak a politikai helyzetben bekövetkezett döntő jelentőségű változásokkal. A „Magyarság“ című reggeli lap kiemeli, hogy „számos esetben fi­gyelmeztettük az illetékeseket, hogy milyen nemzeti katasztrófa felé viszik az országot. Valóságos nemzeti öngyilkosság felé haladt az a politika, amelyet egy klikk folytatott“. A továbbiakban arról ír az új­­ság, hogy az SS csapatok milyen hűséges munkatársaink a kom­munista elhárítás terén­ „Amint a harctéren a német csa­patokkal együtt küzdünk — írja a Magyarság — ugyanúgy kell a belső fronton együtt küzdenünk a német biztonsági szervekkel.“ Ki­fejti, hogy egyesek úgy állítják be, mintha a ném­et SS csapatok és biztonsági szervek ittartózko­­dása sértené Magyarország füg­getlenségét. Ez nem áll. A bol­se­­vizm­us közös ellenségünk s ellene a belső fronton is közösen kel­l küzdenünk. A kommunista elhárí­tást nem lehet máskép végezni, csak úgy, ha Németország, Olasz­ország, Magyarország, és Finn­ország egyeségesen járnak el ezen a téren. Kifejti a továbbiakban a lap, hogy egyeseik azt szeretnék, ha m­áról holnapra minden gyökere­sen megjavulna. Ezek gondoljanak arra, hogy ha egy hálálos beteget sikerült meggyógyítani, az sem megy egyik percről a másikra. Ezt a kormányt úgy kell fo­gadni, hogy ezzel megkezdő­dött a gyógyulás f olyan Türelmetlenségre nincs ok, az első lépések máris megtörténtek. IXWWWWWWWWWWXWWW» Puskás rablók elvittek 150 pengőt A megfélemlített gazda kukorica­­góréban töltötte az éjszakát Dobrokesz Pál bolb­ál­­yi gazda éjszaka puskalövések zajára éb­redt fel. A lövöldözők odaálltak ablaka alá és követelték, hogy fi­zesse ki 150 pengős­ régi tartozását. A megfélemlített gazda nem mert válaszolni, mire az önkéntes végre­hajtók eltávoztak. Dobrokesz ek­kor kiugrott az ablakon és elbújt az udvaron lévő kukoricagóréba. A két puskás ember később vissza­tért és behatolt a lakába, ott azonban csak egy kisfiút találtak, mire újra eltávoztak. Hajnal felé Dobrokesz össze­fagyva újra belo­pódzott a lakásba, gondolván, hogy a puskás rablók már nem jönnek vissza. Azonban tévedett, a két ember újra megjelent s a gazda kénytelen volt fenyegetésükre KW pengőt fizetni, majd átszaladt a szomszédba és kölcsönkért még 50-et. A puskás emberek kijelentették, hogy a 150 pengős tartozás még a szerb meg­szállás idejéből ered, mikor Dob­rokesz állítólag az egyik puskás­nak a kocsmájában hitelbe evett és ivott. A különös rablási ügyben Dobrokesz feljelentésére nyomozás indult, miután a puskás végrehaj­tóknak nyoma veszett. Hosszú gyakorlattal rendelkező teherautósofttrt azonnal felveszünk. Jelentkezés: Gazdák, Üllői­ út 1

Next