Friss Ujság, 1947. szeptember (54-77. szám)

1947-09-02 / 54. szám

2 szekötözött, szemüveget illeszt az orrára^. Kifelé jöttében megszólit­­juk: yTM* —fHánysági szavazott már éji éte­— Most szavazok másodszor — feleli. — férjemmel együtt mun- ifóbok vagyunk, mindig ott he­lyezkedünk el, ahol éppen meg­kereshettük a kenyerünket. Így persze nm volt meg a megkövetelt *,egy helyben lakás“ — nem szavaz­Nemcsak a város belső részé­ben, hanem a peremvárosokban is teljes rendben, fennakadás nélkül folyik a szavazás. Rákospalota felé mentünkben, az Erzsébet ki­rályné-úton apácákkal találko­zunk. Ők is szavazni mennek, cso­portosan. Déli tizenkét órakor Új­pest szavazóinak ötven százaléka már leszavazott. A tizennegyedik kerület egyik szavazóhelyiségében vakok szavaz­nak. Valamennyi várakozó szerető figyelme kíséri őket, amikor egyenként, kísérővel bemennek a fülkébe. Ott bent­ vezetőjüknek megmond­ják, melyik pártra akarnak sza­vazni, és ő a megfelelő kockába kívánságuk szerint beírja a ke­resztet. Egy közeli szavazókörzetben be­tegekkel találkozunk. Az egyik nagy párt teherautói még a fekvő betegeket is elhozták. Megszólítot­tuk az egyiket, aki nemrég súlyos műtéten esett át, de most már lá­badozófélben van. — Kisiparos vagyok — mondta —, de még gyalog is eljöttem volna, csakhogy szavazhassak. Köteles­ségemnek érzem, hogy szavazatom­mal erősítsem azt a pártot, amelyik hattunk. öreg, ráncos arca mosolyba fut, amint folytatja: — Akkor az urak szavaztak he­lyettünk, úgy is nézett ki a múlt­ban a m­i sorsunk. De most ma­gunk irányítjuk a mi életünket. Legyemn nyugodt — folytatja —, tudjuk, hova kellett tennünk a keresztet. Arra a pártra, amelyik a leghűségesebben harcol a sze­gényemberért, a volt gyárosokkal és bankárokkal szemben a mi érdekeinket, a dol­gozó kisemberek érdekeit képviseli. Mulatságos jelenetnek voltak ta­núi az egyik tizenharmadik kerületi körzet szavazói. Arra lettek figyel­mesek, hogy egy asszony, aki kis­gyermeket tart a karján, éppen po­fonját egy férfit. Mint kiderült, az ember a szesztilalom idejére otthon tar­talékolt borból alaposan beru­­gott, az asszony pedig csak ilyen „kézzelfogható** eszközök­kel tudta hazatérésre kénysze­ríteni. A koradélutáni órákban a buda­pesti szavazók nagy része eleget tett­­állampolgári kötelességének. És — becsületére válik ez az egész magyar demokráciának — büszkén elmondhatjuk: a választások tel­jesen tiszták, szabályosak voltak, minden magyar polgár szabad akaratából, tetszése szerint sza­vazhatott arra a pártra, melyikkel jövőjét biztosítottnak látja. Tiszta, szabályos választás... A demokratikus rendőrség is szavaz. FRISS ÚJSÁG 1947 szeptember 2. kedd Ifjú szavazóit a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl (A Friss Újság kiküldött mun­katársától.) Szeles, borús napra ébredt a választás reggelén Ma­gyarország népe. A kora reggeli órákban a budapest-ceglédi or­szágúton csak néhány ember igyekszik a szavazókörzetek felé. Szappanos József gazda volt az első s­zavazópolgár, akivel üllőn beszéltünk. — Fúj a szél — mondja — el­fújja a reakciót. A monori országúton hátizsákos katonaereber megfontoltan lépked. Szárnyasi J­ózsef törzsőrmester, aki a törökbálinti 1. számú lőszer­­raktárban teljesít szolgálatot. — Monorra megyek szavazni! — mondja. Hangjában öntudat és büszkeség. — Katonaember azelőtt nem szavazhatott Magyarországon — folytatja. — Jó érzés, hogy most minket is megkérdeznek. A monori erdő előtt megélén­külnek az utcák. Az országúton nagy csoport halad. Tréfálkoznak és dalolnak. A hegyesi­ tanyákról jönnek, öt kilométert gyalogol­nak, hogy leszavazhassanak a mo­­nori-erdei iskolában. A ceglédi piacon ünnepélyes békében álldogál a nép. A város képén nem látszik meg a nagy esemény. Délelőtt 10 óráig a huszonegy­ezer szavazóból már négyezer leszavazott. Rendzavarás, vita nem­ volt. A Szabadság­ téren a hangszóró is betartja a belügyminiszteri rendeletet. Nem beszél politikáról, csak fogpasztát, cipőtisztítót és nadrágtartót kínál, leszólhassanak az ország sorsába. Jól esik, hogy a mi véleményün­ket is megkérdezik. Fekete Irén édesanyja tréfál­kozva megjegyzi: — Nehogy azt tessék gondolni, hogy csak most kapott szavazati jogot. Odahaza már régen megvolt a joga! A tanyaiak meg sokáig marad­nak együtt, elhozták magukkal az egész családot és eszegetve,­ be­szélgetve várják a nagy ered­m­é­ny kihirdetését. Egy kislány és egy géplakatos-tanonc Az első derűs jelenet a ceglédi egyes körzetben játszódott le. Zi­­monyi J­anika hatéves kisleány je­lent meg Petrák■ elnöknél. — Mit akarsz kisleányom? —kér­dezte az elnök. Szavazni szeretnék. Az elnök belement a tréfába. — Hát aztán kire szavazol kisleányom? -- Anyukára és Apukára — felelte Marika. Tekintettel arra, hogy a kisleány megszegte a titkos szavazás rendel­kezéseit — nem szavazhatott. Nagykörösön, a paradicsom ha­zájában, már­­erősebb mozgás ta­pasztalható. Az újgazdák 1 / ?- én emlegetik, hogy Básti Ágoston, a Kommunista Párt képviselőjelöltje, a szom­bati napo­n már kiosztotta új földjük telekkönyvi kivonatát. A nagykőrösi újgazdák és kon­zervgyári munkások hálásak­­ annak a pártnak, amelyik földhöz juttatta őket és kezdeményezte annak a ta­­noncotthonnak az alakítását, ame­lyik ősszel már harminc otthontalan gyermeket fogad magába. Kovács Pista 16 éves géplakatos könnyezve meséli: — Eddig senki sem törődött velem, nem volt ottho­nost, nem volt, aki gondolt, rám, most már tudom, hogy érdemes dol­gozni. A tanyák napa Kecskeméten nagy a t­­ie r­sgés. A reakció néhány ittmaradt fekete lovagja rémhírekkel igyekszik meg­akadályozni a Függetlenségi Front pártjának előretörését. A városban mégis a legteljesebb­ a­ rend és a nyugalom. Legelén többen a tanyai nép mozgolódik­­ huszonhétezer tanyai szavazó közül délután 3 órára, mér tizen­négyezer leszavazott. Gyalog, kocsin, kerékpáron igyekeznek a szavazóhelyisé-­­ gek felé. A Városföld tanyán, a Mindszenti­­úti római katolikus s­kolában Dé leány János választóbizottsági el­nök minden egyes szavazót telki - ismeretesen kioktat a szavazási módjára. Itt találkoztunk Fekete­ Trónnel, aki most szavazott először életében.­­ — Bizony — mondja — eddig a­ fiatalokat elzárták attól, hogy be-­ Békésszentm­ik­os, Öcsöd korán pihenni tért. A komp csendben viszi át az autót a Tiszán a szolnoki or­szágútra. A máskor néptelen országúton sűrűn látni rendőri fedezet mellett urnákat sz­állító cso­portokat. Most viszik a központi összeíró bi­zottságok helyiségeibe, hogy meg­állapítsák a körzetek eredményeit. A szolnoki öreg városháza még éj­félkor is világos. A városháza nagy­termében dr. Kalas L­ászló elnök ve­zetése alatt számolják az eredmé­nyeket. Harminc jegyző üll körül a pártok bizalmiért és fokozódó izga­lommal­ várják a befutó jelentése­ket. Enczi Endre Éjszaka az országúton A szavazásra induló honvéd beszélget a Friss Újság munkatársával. Két vízárscsofzor . .. Kiskunfélegyházán délután 4 órára a huszonegyezer szavazó kő zül már tizenkétezren leszavaztak. Csend, rend és komolyság uralja a várost. Különben ez a helyzet­­ az egész járásban. Kivéve Majsa­­jakabszállást — Kiskunfélegyhá­zától tizennégy kilométerre­ —, ahol egy húsz főből álló fasiszta csoport tüntetéssel akarta kierő­szakolni a választójogát.­­Mire a rendőrség odaérkezett, a hős legé­nyek már szétugrottak. Csongrádon kilenc párt indult a választási küzdelemben, mert Slach­­táék még a szükséges ajánlásokat sem tudták megszerezni. A tizenhár­­mas körzetben egy 78 éves öreg­asszony jelentkezik. Özv. Molnár Józsefnénak hívják és ünnepi feke­te ruhát visel. Karján hatalmas vi­rágcsokor. A gyönyörű szekfűbok­­rétát szó nélkü­l leteszi a szavazóur­nára. Mindenki csodálkozva nézi. — Két virágcsokrom volt, az egyiket a templomba vittem, a má­sikat ide. Ilyen nagy ünnepet vi­rággal kell ünnepelni. Még szavazni is elfelejt a megha­tottságtól, úgy hívja vissza az el­nök. Szentesen délután 5 órára már majdnem mindenki leszavazott. Itt közült, hogy Csongrád vármegyében nem történt rendzavarás, még egy hangos szót sem lehetett hal­lani.­­ A 14-es körzetben szavaz Bozó András kubikos. — A szavazás titkos. A vélemé­nyemet azonban nem titkolom — mondja kérdésünkre. — Látja ott az újjáépített szentes-csongrádi hi­dat? Tudja-e, hogy a hároméves tervet ki­ kezdeményezte? Tudja-e, hogy a hároméves terv keretében minden földmunkás munkához jut? És ha tudja, akkor azt is tudja, hogy kire szavazok. Békés megyében Szarvason nagy az izgalom. Este 8 óra van, most kezdik, számolni a szavazatokat. A katolikus iskolában, a hatos körzet­ben Pincsek Pál körzeti elnök ünne­pélyesen fek­ül és maga elé helyezi az urnát. A pártok bizalmiai közt el­­­ állják. Olyan csend van, hogy a légy zümmögését is hallani lehet. Az elnök levágja a piros pecsé­tet. Azután kulccsal kinyitja az urna zárát. Megkezdődik a sza­vazatok összeszámlálása. A halotti csendben kiemeli az első­ borítékot. Izmos, munkás keze, mely az erős munkától meg sem rezdül, a könnyű boríték súlya alatt meg­remeg. Mindenki feszülten figyel. A jegyzők írásra készen görnyednek a jegyzőkönyvek fölé. Kibontják a borítékot.

Next