Friss Ujság, 1950. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
Wa; Szísies melléklet ^MKrTBlffy*^ 0TTWBffig|tlWTOT’rr!g33SMBfcaa«wiiaBM!iyiw^ga Bydepsst, 1SS0 POLIlIKA_!_NAFILAP Apróhirdetések Ara szavanként: hétköznap---------13 fillér vasárnap —-------50 fillér Postatakarék pénztári csekkszámla: fit 815 Ara 50 fillér, hétköznap 40 fillér i5BBg3EaaZ3^be:grE»T^ Január 1, vasárnap Szeriep«»»,t^ség és kiadóhivatal: BUDAPEST VI. NAGYMEZŐ UTCA Telefon: 225 r& 225 se. A boldog újév küszöbén állunk. Vidám szívvel, ünnepi hangulatban elbúcsúztattuk az óesztendőt s ujjongva köszöntöttük az éjfélkor betoppanó újesztendőt. Régi, nagyon régi szokás már az effajta ünnep, az óesztendő búcsúztatása és az újesztendők köszöntése. Az emberiség, amely mindig két részre oszlott — elnyomottakra és elnyomókra — más-más érzelmekkel ülte meg ezt az évfordító ünnepet. Az elnyomók, a kizsákmányolók arra ürítették poharukat, hogy hatalmuk a beköszöntő új évben is változatlan marad, hogy kizsákmányolással, harácsolással szerzett vagyonuk gyarapodni fog, hogy újabb zsíros és véres üzleteket köthetnek majd a szegény nép kárára. Az elnyomottak és kizsákmányoltak, a munkások, a dolgozó parasztok, a kisemberek milliói is ünnepeltek. Könnyű szívvel búcsúztatták az óévet, amely nekik csak munkát, fáradságot, szegénységet és szolgaságot adott és titkos reménységgel fordultak az új esztendő felé, amely talán végre meghozza sorsuk jobbrafordulását, életük könnyebbedését. Mondanunk sem kell, hogy ez a vágyakozás, ez a várakozás hiábavaló volt, hiszen az emberek szabadsága, a dolgozó milliók jóléte, sorsuknak jobbrafordulása nem az esztendők változásától, az évek körforgásától függ. De ha így van, vájjon miért ünnepeltük meg 1949 elmúlását és 1950 születését? Miért ragaszkodtunk a hagyományhoz? Azért, mert ennek a vidám, mámoros, boldog ünnepnek csak most lett igazán értelme. Azért, mert a hagyomány csak most telt meg igazán értékes tartalommal. Gondoljuk csak meg, milyen esztendőt búcsúztattunk! 1949-et, azt az évet, amely meghozta a dolgozó magyar nép döntő győzelmét a külső ellenséggel cimboráló belső bitangok, az elnyomók és kizsákmányolok felett. Azt az évet, mely Alkotmányt adott a népnek s amelyben diadalmasan befejeztük, mégpedig jóval a kiszabott idő előtt az országot újjáépítő Hároméves Tervet. Azt az esztendőt, amelynek utolsóelőtti hetében a nagyszerű „Sztálini Műszak” bebizonyította: milyen páratlan teljesítményekre képes a dolgozó magyar nép, ha szabad és független hazája építéséről, a szocializmus megvalósításáról van szó. Azt az évet, mely az újabb államosítással új lendületet adott a termelésnek. A leforgott esztendő utolsó napjának utolsó percében egy egész diadalmas korszakot búcsúztattunk. Jókedvünk tehát nem volt értelmetlen heje-huja, hanem a dolgozó nép méltó és büszke ünnepe. Ez az idei, vidám Szilveszter egészen más volt, mint a múlt Szilveszterek sokasága. Minden dolgozó tudta, mire emeli poharát, minden dolgozó tudi 're koccint: a boldog új esztendőre, amely immár nem szólásmondás, hanem valóság. Arra a boldog új esztendőre, amely immár nem csak óhajtásokban az, hanem pontos és biztos terveink szerint is. Az 1950-es esztendő a boldog, szép, szabad és gazdag jövőt építő Ötéves Terv első éve. Amikor elhagytuk az 1949-es évet, lezártunk egy egész történelmi korszakot, a határidő előtt befejezett Hároméves Terv korszakát és új korszakba, a szocializmus építésének, megvalósításának nagyszerű korszakába léptünk. A dolgozó milliók élete szebb, vidámabb, boldogabb lett a diadalmas Hároméves Terv alatt. S a vidám, a boldog, a szép életet élő ember nem csak ünnepelni tud tisztább szívvel, hanem jobban, lendületesebben, dicsőbben dolgozik is. A dolgozó nép hatalma és lendületes munkájának ereje — ez az Ötéves Terv megvalósításának minden aranyhalomnál biztosabb fedezete. A dolgozó magyar nép, az óesztendőt búcsúztatva s az új esztendőt köszöntve, azért ünnepel tiszta szívből, mert látja boldog és gazdag jövőjét és tudatában van erejének, amely a boldog jövőt biztosító Ötéves Terv megvalósítója. Nem is egy boldog új év beköszöntét, hanem a boldog új esztendők sorát üdvözölte ujjongva minden magyar dolgozó. Elmúlt 1949 s elérkezett 1950, elmúlt egy fél évszázad s beköszöntött egy új. De ez az új fél évszázad nagyobb, döntőbb, hatalmasabb változásokat hoz népünk életében, mint az elmúlt történelmi korszakok. Elhozza népünknek a szocializmust. Itt állunk a boldog új esztendők küszöbén s üdvözlőszavunk azok felé száll, akik ezt a boldog korszakot megnyitották előttünk, akik idáig elvezettek és továbbra is hűségesen vezetnek’ Éljen a felszabadító Szovjetúniól — kiáltjuk. Éljen a nagy barát és tanítómester — Sztálin! Éljen győzelmeink szervezője és vezetője, a A Magyar Dolgozók Pártja! Éljen népünk nagy vezére, Rákos! Mátyás! És éljen soká, boldogan és szabadon, az új esztendő, az új korszak küszöbén álló dolgozó magyar nép! A HÁROMÉVES TERV DIADALÁVAL AZ ÖTÉVES TERV GYŐZELMÉNEK ÚTJÁN A Sztálini Műszakban elért eredmények hatalmas lendületet adtak a Hároméves Terv idő előtti befejezéséhez. Szilveszterkor a Hároméves Terv sikerét és az ötéves Terv kezdetét ünnepelték. Az üzemek dolgozói elhatározták, hogy a Sztálini Műszak tapasztalatait értékesítik az Ötéves Terv indulásánál. A falu népe is ünnepel. A terv az ő számara is jobb és könnyebb életet jelent.