Friss Ujság, 1950. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Wa; Szísies melléklet ^MKrTBlffy*^ 0TTWBffig|tlWTOT’rr!g33SMBfcaa«wiia­BM!iyiw^ga Bydepsst, 1SS0 POLIl­IKA_!_NAFILAP Apróhirdetések Ara szavanként: hétköznap---------13 fillér vasárnap —-------50 fillér Pos­tataka­rék pénztári csekkszámla: fit 815 Ara 50 fillér, hétköznap 40 fillér i5BBg3EaaZ3^b­e:grE»T^ Január 1, vasárnap Szeriep«»»,t^ség és kiadóhivatal: BUDAPEST VI. NAGYMEZŐ­ UTCA Telefon: 225 r& 225 se. A boldog újév küszöbén állunk. Vidám szívvel, ünnepi hangulatban elbúcsúztat­tuk az óesztendőt s ujjongva kö­szöntöttük az éjfélkor betoppanó újesztendőt. Régi, nagyon régi­­ szokás már az effajta ünnep, az óesztendő búcsúztatása és az új­­esztend­ők köszöntése. Az emberi­ség, amely mindig két részre osz­lott — elnyomottakra és elnyo­mókra — más-más érzelmekkel ülte meg ezt az évfordító ünne­pet. Az elnyomók, a kizsákmá­nyolók arra ürítették poharukat, hogy hatalmuk a beköszöntő új évben is változatlan marad, hogy kizsákmányolással, harácsolással szerzett vagyonuk gyarapodni fog, hogy újabb zsíros és véres üzleteket köthetnek majd a sze­gény nép kárára. Az elnyomottak és kizsákmányoltak, a munkások, a dolgozó parasztok, a kisembe­rek milliói is ünnepeltek. Könnyű szívvel búcsúztatták az óévet, amely nekik csak munkát, fárad­ságot, szegénységet és szolgasá­got adott és titkos reménységgel fordultak az új esztendő felé, amely talán végre meghozza sor­suk jobbrafordulását, életük könnyebbedését. Mondanunk sem kell, hogy ez a vágyakozás, ez a várakozás hiábavaló volt, hiszen az emberek szabadsága, a dolgozó milliók jó­léte, sorsuknak jobbrafordulása nem az esztendők változásától, az évek körforgásától függ. De ha így van, vájjon miért ün­nepeltük meg 1949 elmúlását és 1950 születését? Miért ragaszkod­tunk a hagyományhoz? Azért, mert ennek a vidám, mámoros, boldog ünnepnek csak most lett igazán értelme. Azért, mert a ha­gyomány csak most telt meg iga­zán értékes tartalommal. Gondol­juk csak meg, milyen esztendőt búcsúztattunk! 1949-et, azt az évet, amely meghozta a dolgozó magyar nép döntő győzelmét a külső ellenséggel cimboráló belső bitangok, az elnyomók és kizsák­mányolok felett. Azt az évet, mely Alkotmányt adott a népnek s amelyben diadalmasan befejeztük, mégpedig jóval a kiszabott idő előtt az országot újjáépítő Há­roméves Tervet. Azt az esztendőt, amelynek utolsóelőtti hetében a nagyszerű „Sztálini Műszak” be­bizonyította: milyen páratlan tel­jesítményekre képes a dolgozó magyar nép, ha szabad és füg­getlen hazája építéséről, a szocia­lizmus megvalósításáról van szó. Azt az évet, mely az újabb álla­mosítással új lendületet adott a termelésnek. A leforgott esztendő utolsó nap­jának utolsó percében egy egész diadalmas korszakot búcsúztat­tunk. Jókedvünk tehát nem volt értelmetlen heje-huja, hanem a dolgozó nép méltó és büszke ün­nepe. Ez az idei, vidám Szilveszter egészen más volt, mint a múlt Szilveszterek sokasága. Minden dolgozó tudta, mire emeli poha­rát, minden dolgozó tudi 're koccint: a boldog új esztendőre, amely immár nem szólásmondás, hanem valóság. Arra a boldog új esztendőre, amely immár nem csak óhajtásokban az, hanem pon­tos és biztos terveink szerint is. Az 1950-es esztendő a boldog, szép, szabad és gazdag jövőt építő Ötéves Terv első éve. A­mi­kor elhagytuk az 1949-es évet, le­zártunk egy egész történelmi kor­szakot, a határidő előtt befejezett Hároméves Terv korszakát és új korszakba, a szocializmus ép­íté­sének, megvalósításának nagy­szerű korszakába léptünk. A dol­gozó milliók élete szebb, vidá­mabb, boldogabb lett a diadal­mas Hároméves Terv alatt. S a vidám, a boldog, a szép életet élő ember nem csak ünnepelni tud tisztább szívvel, hanem jobban, lendületesebben, dicsőbben dolgo­zik is. A dolgozó nép hatalma és lendületes munkájának ereje — ez az Ötéves Terv megvalósításá­nak minden aranyhalomnál biz­tosabb fedezete. A dolgozó ma­gyar nép, az óesztendőt búcsúz­tatva s az új esztendőt köszöntve, azért ünnepel tiszta szívből, mert látja boldog és gazdag jövőjét és tudatában van erejének, amely a boldog jövőt biztosító Ötéves Terv megvalósítója. Nem is egy boldog új év be­­köszöntét, hanem a boldog új esz­tendők sorát üdvözölte ujjongva minden magyar dolgozó. Elmúlt 1949 s elérkezett 1950, elmúlt egy fél évszázad s beköszöntött egy új. De ez az új fél évszázad na­gyobb, döntőbb, hatalmasabb vál­tozásokat hoz népünk életében, mint az elmúlt történelmi korsza­kok. Elhozza népünknek a szocia­lizmust. Itt állunk a boldog új esztendők küszöbén s üdvözlősza­vunk azok felé száll, akik ezt a boldog korszakot megnyitották előttünk, akik idáig elvezettek és továbbra is hűségesen vezetnek’ Éljen a felszabadító Szovjetúniól — kiáltjuk. Éljen a nagy barát és tanítómester — Sztálin! Éljen győzelmeink szervezője és veze­tője, a A Magyar Dolgozók Pártja! Éljen népünk nagy vezére, Rákos! Mátyás! És éljen soká, boldogan és szabadon, az új esztendő, az új korszak küszöbén álló dolgozó magyar nép! A HÁROMÉVES TERV DIADALÁVAL AZ ÖTÉVES TERV GYŐZELMÉNEK ÚTJÁN A Sztálini Műszakban elért eredmények­ hatalmas lendü­letet adtak a Hároméves Terv idő előtti befejezéséhez. Szilveszterkor a Hároméves Terv sikerét és az ötéves Terv kezdetét ünnepelték. Az üzemek dolgozói elhatározták, hogy a Sztálini Műszak tapasztalatait értékesítik az Ötéves Terv indulásánál. A falu népe is ünnepel. A terv az ő számara is jobb és könnyebb életet jelent.

Next