Friss Ujság, 1951. március (56. évfolyam, 50-59. szám)
1951-03-01 / 50. szám
~ ■ tab* f ms * ■■$■SS—z~~"—m, ■„■ ■W'r M—'I’T.J«*«r^1- -'r: ■- r_ •---------V^-'TT* FRISS ÚJSÁG 1951 március csütörtök A jugoszláv nép nem lesz az imperialistabérenc Tito—Rankovics-banda rabja Lelkes taps közben Pero Popivoda tábornok, a jugoszláv forradalmi emigránsok képviselője üdvözölte a kongresszust. — A Tito-klikk semmiféle fasiszta propagandája — hangsúlyozta — nem képes elfojtani népeink szeretetét felszabadítójuk, a Szovjetunió iránt, nem képes a jugoszláv nép soraiban a szomszédos demokatikus országok népeivel szemben ellenséges érzést elhinteni. Nyíltan akarjuk kimondani erről a szószékről, hogy a jugoszláv nép sohasem fogja elhinni azt a Tito-féle rágalmat, hogy a Szovjetunió, Magyarország, Románia és Bulgária, Albánia és a többi demokratikus állam népei ellenséges érzéseket táplálnak Jugoszlávia népei iránt. Jugoszlávia népei a háború éveiben nem hajtották meg fejüket a hitlerista hódítók előtt és a Szovjetunió hatalmas segíségével kivívták szabadságukat és függetlenségüket. A jugoszláv nép ma sem ereszkedik térdre ,és nem lesz az angol-amerikai gyarmatosítók és bérenceik — a Tito—Rankovicsbanda —rabja. Eljön az idő, amikor Jugoszlávia felszabadult népei éppen úgy fogják építeni új, boldog életüket, ahogy ma Magyarország és a Szovjetunió körül tömörült többi népi demokratikus ország dolgozói építik azt. Kuczka Péter költő hozzászólásában kijelentette: „Idősebb íróink megmondhatják, hogy milyen rossz, milyen nehéz magánosan alkotni és megmondhatják, hogy kimondhatatlan öröm egynek lenni a néppel, hogy csak a néppel együtt lehetünk igazán írók. Rákosi elvtárs figyelemmel kíséri minden egyes író útját. Szabó Pál, az írószövetség egyik ülésén beszámolt arról, hogy Rákosi elvtárs felhívta őt telefonon, érdeklődött tervei iránt, tanácsokat adott neki és ahogy Szabó Pál mondta, ez erőt adott neki a nehézségek legyőzésére.’’ Vadon Antal, a siklósi járási pártbizottság titkára arról beszélt: nem foglalkoztak eléggé az egyénileg dolgozó kis- és középparasztokkal. A spanyol nép a békéért harcol A Franco-fasietták ellen hősiesen harcoló spanyol dolgozók és spanyol kommunisták üdvözletét Antonio Mije, a Spanyol Kommunista Pán Politikai Bizottságának tagja adta át. Elmondotta, ma több repülőtér és légikikötő van Spanyolországban, mint repülőgép és ezeket a repülőtereket az amerikai imperialisták építették. Az amerikai imperialisták a spanyol népet zsoldoshadseregbe akarják kényszeríteni. de nagyon tévednek. A spanyol nép lelke méhéből gyűlöli a háborút, szereti a békét, harcol érte. „Nehéz harcok várnak még ránk a véres Francorendszer ellen — mondotta —, de rendületlenül bízunk a spanyol nép győzelmében. Győzni fogunk, mert népünk győzni akar(Lelkes taps.) A falu mért több kultúrát okar Major Tamás, a Magyar Népköztársaság Kossuth-díjas kiváló művésze hangsúlyozta, hogy a Párt megbecsüli a művészeket. A kongresszus elnökségében ül Somlait Artúr, aki nagy művész volt egész életében, de a Horthy-fasizmus alatti egész életét hadakozásban töltötte el a pirótlanság és az üzleti szellem ellen, ő is Pártunknak köszönheti: emberábrázoló képessége annyit gazdagodott az utóbbi években. Somlay ma már Pártunk irányvonalának lelkes propagandistája, kulturális frontunk egyik népnevelője. Major ezután arról beszélt, hogy se i a művészek, sem a kormány nem gondolt eléggé arra, hogyan fogják feladatukat teljesíteni a mezőgazdaság szocialista szektora növekedésével kapcsolatban. Falusi kultúrmunkánkban már most is lemaradtunk. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy a mezőgazdaság dolgozói milyen éhesek a kultúrára és ezt a kultúréhséget sem táljszínházaink, sem a vidéki vendégjátékok nem tudják kielégíteni. Egyszer megbeszélést rendeztünk a Tartuffe előadása után és a vita úgy kezdődött, hogy meg akartak bennünket verni. (Derültség.) Felelősségre vontak: hol voltak maguk mostanáig? Miért csak most hoznak nekünk színházat? A pécsi tájszínház egyik előadásán elromlott a villany és a közönség hazaszaladt, karbid- és petróleumlámpákat hozott, hogy az előadást folytathassák, miközben erős őrség őrizte a társulatot, hogy a sötétben el ne szökjenek. (Derültség és tape.) Kiss Dezső, a Rákosi Művek pártbizottságának, szervezőtitkára a Párt növekedéséhez, a tag-, és tagjelölt-felvétel kérdéséhez szólt hozzá. Krizsanek Józsefné, a pásztói termelőcsoport tagja beszél. A görög nép kiűzi hazájából az idegen megszállókat Ezután Joanesz Joanalesz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust. Elmondotta, hogy Görögországban véres terror dühöng. Harmincezer hazafit, fiatalokat, öregeket, nőket, sőt kisgyermekeket is kínoznak a börtönökben és a halálszigeteken. A börtönökben 3000 halálraítélt várja óráról órára a kivégzését. Egész Görögország egyetlen borzalmas fasiszta koncentrációs tábor, szörnyű pokol és élő példája annak, mivé válhat egy ország, ha az amerikai és angol imperialisták karmai közé kerül. Erkölcsi züllés, sikkasztás, botrány, dőzsölés, rothadás jellemzi a monarcho-fasiszta rendszert és az amerikai megszállást. A görög dolgozó nép a legnehezebb körülmények között harcol a kenyérért, a szabadságért, a békéért. Nem töri meg a véres terror sem. És ha a monarcho-fasiszták és az angol-amerikai háborús uszítok arra vetemednének, hogy háborút kezdenek, mi magunk, a görög nép ássuk meg sírjaikat. Ha a háborús uszítok háborút kezdenek, a görög nép és hadsereg ellenük fordítja fegyvereit. Vannak még szabad hegyei Görögországban, kiűzzük hazánkból azidegen megszállókat és szabad, független népünk hozzálát Népköztársaságunk felépítéséhez. (Hatalmas, zúgó tapsvihar). Az elnöklő Nógrádi Sándor ezután bejelentette, hogy az első napirendi ponthoz, Rákosi Mátyás beszámolójához száznegyvennégyen jelentkeztek szólásra. Ebből eddig ötvenen szólaltak fel, még kilencvennégyen vannak feliratkozva Javaslatára elfogadta a kongresszus, hogy ezek közül még hárman felszólaljanak. 800.000 tagja van az MSZT-nek Kakuk Józsefné, az MSZT titkára elmondotta, hogy mágyrájukban eddig is értek el komoly sikereket a Szovjetunió élete, a szovjet művészet megismertetése terén. Ezek az eredmények megmutatkoznak abban is, hogy amíg 1951 februárjában 420.000 tagja volt az MSZT-nek, ma közel 800.000-nél tartanak. A sikerek azonban nincsenek arányban dolgozóinknak a Szovjetunió iránt egyre növekvő szeretetével. Dalgozóink jóval többet akarnak tudni a Szovjetunióról és az MSZT-nek népünk igényeit ki kell elégítenie. Befejezésül a márciusban megtartandó Magyar- Szovjet Barátsági Hónapról beszélt. Kerekes Antal, a püspökladányi járási pártbizottság titkára felszólalásában a tag- és tagjelölt-felvétellel foglalkozott. Szály Lajos, a győri megyei pártbizottság kádertikára a seádermunkáról beszélt. A kongresszus lelkes, egységes állásfoglalása Ezután Nógrádi Sándor felkérte népünk és a Párt forrón szeretett vezérét, Rákosi Mátyást, hogy tartsa meg válaszbeszédét. A kongresszus küldöttei helyükről felállva, háromszoros hurrával ünnepük Rákosi Mátyást. Felkiáltások: Éljen Rákosi! Rákosi Mátyás megállapította, hogy a három napig tartó vitában több mint ötven küldött vett részt és amint ezt a kongresszus megállapíthatta, minden kérdésben, amelyet ő beszámolójában érintett, egyetértettek a felszólalók. Az ötven hozzászóló egységes helyeslése kifejezi és képviseli a kongresszus álláspontját is. Viharzó tapssal válaszoltak a küldöttek Rákosi Mátyás szavaira. Az ünneplés lecsillapultával Rákosi Mátyás így fejezte be rövid felszólalását: Amilyen egyetértéssel helyeselték itt az elvtársak a beszámolójában kifejtett nézeteket és tennivalókat, ugyanolyan egyetértéssel hajtjuk is végre azokat! Rákosi Mátyás zárászárával az MDP II. kongresszusának keddi ülése befejeződött. Gerő Ernő beszámolója A tanácskozások negyedik napját szerdán reggel Piros László nyitotta meg. Bejelentette, hogy a kongresszushoz újabb táviratok érkeztek, majd felolvasta azokat. Ezután lelkere Gerő Ernőt, a Párt főtitkárhelyetteset, a Népgazdasági Tanács elnökét, hogy a kongresszus második napirendi ponjaként tartsa meg beszámolóját. Gerő Ernő államminiszter, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettese beszédének első részében az ötéves népgazdasági terv első évének eredményeivel és hiányosságaival foglalkozott. Megállapította, hogy népgazdaságunk fejlődését tekintve, az ötéves tervidőszak első évében jó munkát végeztünk. A gyáripar — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődött az előírtnál. A terv 1954-re, az ötéves terv végére a tervkötelezett ipar termelésének emelkedését 1949-hez képest komoly fejlődést mutat építőiparunk. Termelése tavaly 1949-hez viszonyítva 116 százalékkal növekedett. Tervét 30 százalékkal teljesítette túl. Soha megközelítőleg sem építettek annyit Magyarországon, mint amennyit ötéves tervünk első évében építettünk — jelentette ki. A munka termelékenységéről beszélt ezután. Rámutatott: ötéves tervünk előírta, hogy a gyáriparban a munka termelékenységének öt év alatt 50 százalékkal kell növekednie. Az ötéves terv első évében a termelékenység több mit 20 százalékkal emelkedett, az egy teljesített munkaóra alatt termelt értékben mérve. Nem ilyen kedvező a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke 100 forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz- és könnyűiparban egy év alatt 100 forint kifizetett bérre vonatkoztatva a termelés értéke 2,6, az építőiparban pedig 1,6 százalékkal csökkent Más szóval: iparunkban a béralap gyarlóbban növekedett, mint a termelés amit nem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltségcsökkentésről szólva elmondotta Gerő Ernő, hogy az ötéves terv időszakára 25 százalékban állapítt,4 százalékban írta elő. Ennek megfelelően jövőre a termelés növekedését 21,4 százalékban irányoztuk elő. Menetközben a Párt Központi Vezetősége és a minisztertanács határozata alapján számos iparágban felemeltük az előirányzatot és a gyáripar ezt a felemelt előirányzatot is 9,6 százalékkal túlteljesítette. Az ipar növekedése 1950-ben 1949-hez képest 35,1 százalék volt. — Olyan hatalmas növekedés ez — mutatott rá Gerő Ernő —, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta és amelyhez foghatót soha nem ismert semmiféle kapitalista ország. Arról beszélt ezután, hogy nehéziparunk fejlődése meghaladta a könnyűiparét. A nehézipar termelése 1950-ben 1949-hez viszonyítva 36,2, a könnyűiparé 34 százalékkal emelkedett. A gépipar egyetlen év alatt 42,3 százalékkal ugrott előre, tettuk meg az önköltség csökkentését. 1950-ben 5 százalékkal kellett volna csökkennie a termelés önköltségének. Különféle számítások azt mutatják, hogy ezt az önköltségcsökkentést körülbelül elértük, bár ezt csak fenntartással állíthatjuk, mert az önköltség mérésének még nem volt az előző évben teljesen megbízható rendszere. Több szénre van szükségünk Hiányosságokként emlékezett meg Gerő Ernő arról, hogy bár alapanyagiparunk termelésének fejlődése is meggyorsult, mégis a vas-, az acél-, a hengereltacél- és a széntermelés gyorsulásának üteme jelentősen elmaradt az egész ipar gyorsulásának üteme mögött. És annak ellenére, hogy az ötéves terv első évében több villamosenergiát termeltünk mint amennyit a népgazdasági terv előír, mégis villamosenergia termelésünk gyorsulásának üteme elmarad egész iparunk termelésére, gyorsulási üteme mögött. Elmondotta, hogy a bányászat 62 százalékkal túlteljesítette, ezen balü pedig a szénbányászat 2,1 százalékkal szárnyalta túl felemelt termelési tervét. A tapasztalat azt bizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint ezt magunk gondoltuk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoztuk és egész iparitól; fejlődésének meggyorsulása az eredeti ötéves tervben előírthoz képest parancsolóan állítja elénk bányászatunk, s ezen belül széntermelésünk igen jelentős fokozásának feladatát. A kisiparosokban megvan a hajlandóság a szövetkezésre Rámutatott arra, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óta lényegileg egy helyben topog, helyi iparunk tehát a túlnyomórészt helyi nyersanyagot feldolgozó és helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Olyan jelenség ez, amelyet egyáltalán nem lehet törvényszerűnek tekinteni. A Párt és az állam nem fordított kellő gondot a népgazdaság e területére, nem segítette kellő mértékben a kisipari szövetkezetek és a helyi ipar fejlődését. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlandóság a szövetkezésre, jelentékeny részük látja már, hogy ez lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjenek az épülő szocialista gazdasági rendbe. A Helyi Iparigazgatóságok megjelemtése, számos gazdasági tevékenység átadása a helyi tanácsoknak, jelentős mértékben meg kell hogy gyorsítsák a fejlődést. Közlekedésünkről megállapította, hogy lépést tudott tartani népgazdaságunk s különösen gyáriparunknak s építkezéseinknek az ötéves tervben előírtnál jóval gyorsabb fejlődésével is. Közlekedésünk áruszállítási tervét mintegy két százalékkal, személyszállítási tervét pedig 7,5 százalékkal túlteljesítette. Vr.Ginjaink 1950-ben mintegy 23 százalékkal több árut szállítottak, mint a hároméves terv utolsó évében. Tehergépkocsi közlekedésünk áruszállítása egy év alatt több mint 160 százalékkal nőtt meg. Távolsági autóbuszforgalmunk egy év alatt 70 százalékkal emelkedett. Hajózásunk áruszállítási tervét 12 százalékkal, személyszállítási tervét pedig 25,5 százalékkal teljesítette túl, Magyarországon soha ennyit nem építettek még