Független Magyarország, 1903. augusztus (2. évfolyam, 493-522. szám)

1903-08-01 / 493. szám

2Független i­agyaroeszAG 1903. augusztus I. Dienes megjelent s ott várta Ritter Imre, gróf Szápáry László jószágigazgatója, aki Dienes­­sel megállapodott abban, hogy elviszi őt gróf Szápáry Lászlóhoz. Másnap el is mentek és Dienes előzetes költségekre aznap 5000 forin­tot kapott.­­ Dienes, mielőtt Budapestről elutazott, Nessi Pálnak egy levelezőlapot irt, de elfelejtette postára adni s átadta Deák Jenőnek, ki teg­nap bedobta s Nessi Pál ma kapta meg. Ezt irta a levelezőlapra: «Szervusz Pali] Minden meg van bocsájtva. Üdvözöl Dienes.­ Elfogatási parancs Dienes ellen. Dienes ellen ma elfogatási parancsot adtak ki. Deguss főügyész-helyettes távollétében dr. Geszti alügyészt ma délelőtt az igazságügy­­minisztériumba hívták, ahol sokáig konferált az egyik államtitkárral. Ez az érdekes beszélgetés összefüggésben volt azzal a hírrel, hogy Polónyi Géza egyenes kívánságára utasította Plusz igazságügyminiszter a királyi ügyészséget, hogy Dienes Márton ellen adja fel az elfogatási parancsot. Dienest ugyanis már régebben perbe fogták sikkasztás és hamisítás miatt. Ezekben az ügyekben már régóta folyik a vizsgálat. A képviselőház folyosóján ma azt a hírt is kolportálták, hogy gróf Szapáry László feljelen­tette volna Dienest sikkasztás miatt, mert a megvesztegetés végett neki átadott pénz nagy­részét a saját czéljaira fordította. Dienes nyomában. Dienes ma Berlinbe érkezett. Berlinből a következő telefonjelentés érkezett Budapestre : Dienes Márton Berlinbe érk­ezett. Ma délután az Unter der Lindenen levő Victoria-kávéház­­ban Polónyi Gyula, Polónyi Géza orsz. kép­viselő fia felismerte. Oda ment hozzá, üdvözölte Dienest, aki azonban eltagadta nevét s azt mondta, hogy nem Dienes. A kávéházban vé­letlenül jelen volt öt-hat magyar ember, akik szintén felismerték Dienest. E perc­ben füg­gesztették ki a kávéházban a Wolff távirati iroda jelentéseit s a jelentések között van egy Budapestről keltezett távirat, mely szerint Dienes Mártont okirathamisítás miatt körözik. Dienes még nem olvasta a sürgönyt, egy idegen úr társaságában ül egy asztalnál, ez az úr tudó­sítónk állítása szerint egy fiumei lapnak szer­kesztője. Egy berlini lap munkatársa a Viktória kávé­­házban beszélt Dienes Mártonnal, aki azt mondta, hogy Szapáry László Khuen-Héderváry grófnak bűnbakja, mert neki köszönheti a fiumei kormányzóságot. Dienes már eltávozott a Viktória kávéházból s valószinüleg el akar utazni Berlinből. Az ülés folyama alatt érkezett a hir a ta­nácskozó terembe, hogy Dienes Mártont ma délután, ozsonna időben a berlini Viktória ká­véházban látta egy honfitársunk. Lovászy Már­ton képviselő hozta az érdekes hírt, amely izgalmat keltett az érdeklődő képviselőkkel teli teremben. A hir elterjedése után, Andrássy Gyula gróf a teremben levő Bánffy Miklós grófhoz ment és néhány perczig beszélgetett vele. Bánff­y gróf ezután elment és csak mintegy fél­óra múlva tért vissza az ülésterembe, részletes informácziókat kért, mert időközben Dienes ellen kiadták az elfogatási parancsot. A rendőrség azonnal telefonon interveniált a berlini rendőrségnél és a nagykövetségnél, hogy Dienes Mártont tartóztassák le. Ha az­­értesítést 7 óra után vették kézhez azok, akiket siet, akkor Dienes Márton megmenekült, Dienest letartóztatták. Éjfél után kapjuk a szenzácziós hírt Berlinből, hogy Dienes Mártont ott letartóztatták. A berlini rendőrség, amely értesítve lett Dienes ott idözésére­, hét órakor este, amikor a főpostahivatal­­ban az idegenek telefonjának kivételét várta, Dienes Mártont letartóztatta. Dienes ugyanis ma délután a következő sürgönyt küldte Budapestre: Deák Jenő Budapest. Este 7 órakor légy a telefonnál. Én az idegentelefonnál leszek. Gigi. Ez a távirat vezette nyomra a rend­őrséget, amely azután telefon útján el­végezte a többit. Ez a letartóztatás szen­­zácziós fordulatot adhat a dolgoknak. A 10.000 korona. Ma délután 9 óra után megjelent a kép­­viselőházban dr. Farkasházi Fischer Hugó ügyvéd Pap Árpád bírósági végrehajtóval s . 475 frt . jár. erejéig lefoglalta a 10.000 koro­nát ügyfelének, Sternberg Annia és testvére budapesti hangszergyáros czég javára, ennek Dienes Mártonnal szemben fennálló, biróilag megítélt követelése fejében. Gróf Apponyi Al­bert, a képviselőház elnöke, mikor a végre­hajtó előadta jövetele czélját, mosolyogva jegyezte meg: — Hiszen ez gazdátlan pénz! Ezen kijelentése daczára mégis elfogadta a végrehajtó által kézbesített letiltási rendelvényt s intézkedett,­ hogy ezt a képviselőhöz pénz­tára is tudomásul vegye. A Nessi-féle hamis váltók. Tudvalevőleg ellenzéki oldalról megkér­dezték Plesz igazságügyminisztert, hogy mért nem ad ki Dienes ellen körözőlevelet, holott a váltóhamisításai közismeretesek. Czélzás volt ez a Nessi-féle hamis vál­tókra, melyeket maga Nessi Pál képviselő tett szóvá a parlament nyílt ülésén. A dolog firtatásának, mivelhogy vele sarokba szorí­tották a vesztegető-ágenst futni engedő kormányt, már van némi — habár csak látszólagos — eredménye. Ma este ugyanis Pekáry Ferencz rendőrkapitány hosszasan kihallgatta Nessi Pált a váltóhamisításokra nézve. A panaszos képviselő ismertette Dienessel annak idején fennállott összeköttetését, majd előadta, hogy miként jutottak tudomására a hamisítások. A váltókat utóbb egy Dieneshez közelálló nő, aki rokona, rendezte. Végül Nessi tanukra is hivatkozott, akiket már Krecsányi kapitány fog a holnapi napon kihallgatni. Nyilatkozatok: Sebestyén József dr. jeles fővárosi ügyvéd a kö­vetkező nyilatkozat közlésére kérte fel lapunkat: A mai reggeli lapok nevemet, mint Dienes Márton ügyvédjéét, az ő ügyével kapcsolatban fölemlítik. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy nekem Dienes Mártonnal más összeköttetésem nincsen, mint az, hogy nejét és anyósát néhány polgári perben képviselem és hogy abban az időben, amidőn ő a Független Magyarország szerkesztője volt, úgy az ő, mint a lap perbeli ügyeit bíróságok előtt el­láttam. Dienes Mártonnal hónapok óta sem szóban, sem írásban nem érintkeztem, sőt nem is láttam őt. Folyó hó 29-én este a képviselőházban föl­keresett segédem azzal, hogy Dienes Márton sürgő­sen magához kéret. Én irodámba rendeltem őt este kilencz órára, amikor velem neje és gyer­mekei vagyoni ügyeit és a folyamatban lévő pere­ket beszélte meg. Utóbb részemre négy ügyvédi meghatalmazást állított ki. Visszatérve a képviselő­­ház folyosójára, az ügy és személy érdekességére való tekintettel ottlévő barátaimnak és kartársaim­nak az esetet elbeszéltem, sőt a meghatalmazáso­kat is felmutattam, így került nevem is ebbe a do­logba, amelyhez semmi közöm nincs, de nem is lehet. Dr. Sebestyén József. S * ■ v \ Beküldték hozzánk a következő nyilatkozatot is: Az utóbbi napok piszkos, minden tisztességes magyar emberben undort keltő politikai szenzáczió­­jával kapcsolatban a lapok hasábjain nevek megne­vezése nélkül könyvügynökök szerepelnek, mint a «szildi» részvevői. Minden félreértés kikerülése végett kijelentjük, hogy ezen álhírlapírók, könyv- és politikai ügynökök egyesületünknek nem tagjai és undok üzelmeikkel semmi néven nevezendő szolidaritást nem vál­lalunk. A Magyar Könyvkereskedő-utazók Országos Egye­sülete nevében Fodor József, Solymosi Márton, Stern Kálmán, elnök, titkár, jegyző. A képviselőház areopagja. A parlamenti bizottság ma megkezdte mű­ködését. Előbb egy bizottsági teremben, majd estére az országház delegácziós termét ren­dezték be a bíróság czéljai részére. Milyen ellentét. Ragyogó fényes a helyiség. Csupa arany, csupa márvány. Csillogás és pompa mindenütt. És itt tárgyalják azt az ügyet, amelyhez ha­sonló szennyes és piszkos dolog nem foglal­koztatta még a magyar közvéleményt. A szenzácziós eseménynek óriási hallgató­sága van. A terem telve van képviselőkkel. Ellenzékiek és kormánypártiak vegyesen. Ez utóbbiak között feltűnő sok mágnás. A kaszinó kivonult. Egy csoportban vannak, tárgyalják maguk között az esetet, amely toronymagas­ságra korbácsolta fel a magyar közélet tenge­rének amúgy is hullámzó vizét. A miniszterelnök is ott volt délután. Tom­pán nézett maga elé és időnként szólt egy egy szót gróf Zichy Aladárhoz, aki udvarolt neki. Mit gondolhatott magában ez a szörnyű ember, látva azt a rettenetes örvényt, ame­lyet ebben az országban támasztott. Bevonulnak azután a bizottság tagjai Appo­nyi Albert vezetése alatt és megtörténnek jó formaságok. Az alakulás: Dr. Apponyi Albert: T. bizottság! A bizottság tagjait, akiket a képviselőház megválasztott, fel fogom hívni, hogy konstatáljam, kik vannak jelen. Egynek hiányában a bizottság összes tagjai jelen vannak. Kérem a bizottságot, szíveskedjék megala­kulni s a megalakulás vezetésére méltóztassé­k, fel­hívni a bizottság legidősebb tagját, mint korelnököt. Úgy tudom, Beöthy Ákos a bizottság legidősebb tagja. Átadom neki mint korelnöknek, a Háznak a bizottság kiküldésére vonatkozó jegyzőkönyvének kivonatát, továbbá a képviselőház utolsó előtti ülé­sének jegyzőkönyvét és a kivonatokat, amelyekben a bizottsághoz eddig utasított ügyekről van szó. A bizottság legfiatalabb tagja gróf Zichy János, ő volna a körjegyző. Beöthy Ákos korelnök: Azt hiszem, első fel­adatunk, 1. bizottság, minthogy a verifikáczió, hogy úgy mondjam, az elnöki felolvasás folytán megtör­tént, az alakulás, t. i. az elnök és jegyző meg­választása. Az előadó választása talán későbbre is maradhat. Miklós Ödön: Előadó és jegyző egy személy lehet. Polónyi Géza: Nem lehet, majd választunk. Korelnök: Méltóztassék szavazólapokra írni az elnök és jegyző nevét és hozzám beadni. Polónyi Géza : Éljen Beöthy ! Kubinyi Géza: Kellenek szavazólapok ? Nem lehetne közfelkiáltással? Mindig közfelkiáltással szoktunk választani. Polónyi Géza : Ha valaki követeli a szavazást, az elrendelendő. Korelnök : Oly egyszerű proc­edura az egész, írja fel mindenki a neveket és adja be. Kubinyi Géza: Méltóztassék megengedni, hogy sokkal derekabb volna, ha közbizalommal jutna valaki a bizottság élére. Ajánlom, ha a 1. bizottság hozzájárul, gróf Andrássy Gyulát. Gróf Andrássy Gyula: Nagyon köszönöm a megtiszteltetést, de . . . Polónyi Géza: Szavazást kérek! Gróf Andrássy Gyula: Én is! Annyival is in­kább, bár ez nem változtat a dolgon, mert ha a többség engem választana, már most kell kérnem, hogy ne számítsanak rám, mert nem vagyok azon helyzetben, hogy a választást elfogadjam. Még­pedig indokolom a következővel. Kötelességem ezt egészen őszintén elmondani. Indokom az, hogy nagyon jól !

Next