Független Magyarország, 1903. augusztus (2. évfolyam, 493-522. szám)

1903-08-01 / 493. szám

1903. augusztus 1. ECGGETLEJT fitTASOBSllQ 3 tudom, hogy bizonyos körökben az egész esetből egy u. n. kaszinó- és kaszinó­párt elleni tőkét kovácsolnak és én nem akarok tápot nyújtani oly félremagyarázásoknak, amelyek abból származhat­nának, hogy ennek a bizottságnak a tárgyalásait a kaszinó egy tagja vezeti, aki még hozzá gróf is. Azért kérem, ne szavazzanak rám. Folényi Géza: T. bizottság! Rendes megalaku­lása ez egy kivételes bizottságnak. Itt indokolásnak semmiféle helye nincs. Vagy meg tudunk egyhangú­lag állapodni valakinek az elnökségében, vagy ha nem tudunk, akkor az elnök úr elrendeli a szava­zást. Arról nem lehet szó, hogy a kaszinó tagja-e valaki, vagy nem. A képviselőház megválasztotta a bizottságot, amely most az alakulás előtt áll, kérem méltóztassék a szavazást elrendelni. Korelnök, Kérem, méltóztassanak beadni a szavazólapokat. Előbb csak az elnökre. (Megtörténik. A szavazólapok összeszámittatnak.) Gróf Zichy János : Beadatott 13 szavazat. Ebből esett gróf Andrássy Gyulára öt, Rohonyi Gyulára négy, Beöthy Ákosra négy szavazat. Gróf Andrássy Gyula: Tekintettel arra, hogy abszolút többséget nem kapott senki és én komo­lyan megfontoltam, amit az előbb mondottam, és nem azért mondtam, hogy keressem magam, mert az igazán sem a­­ bizottsághoz, sem hozzám méltó nem volna, kérem szavazzanak újra és kérem a­z. urakat, akik rám szavaztak, szavazzanak másra. Korelnök: Méltóztassanak ehhez hozzájárulni. Kérem, szíveskedjenek újra szavazni. A beadott szavazatok közül Rohonyi Gyula 7, Beöthy Ákos 4, Ivánka Oszkár és gróf Andrássy Gyula pedig 1—1 szavazatot kaptak. Ennek következtében Rohonyi Gyula elnökké meg- Választatván, átadom neki az elnöki széket. Bohonyi Gyula elnök, T. bizottság 1 Most követ­kezik a jegyzőválasztás, kérem a szavazataikat beadni. Jegyzőnek Heincz Hugót választották meg, de miután Heincz ma más bizottságban van el­foglalva, helyettes jegyzőül Tóth Jánost válasz­tották meg. A beadott szavazatok szerint Heincz Hugó egy­hangúlag a bizottság jegyzőjévé megválasztatott, kérném őt erről értesíteni és egyúttal az összefér­­hetlenségi bizottság üléséről, amelyen jelenleg részt vesz, őt beszólítani. Szünet után. Elnök: Ezek után a bizottságot megalakuljak jelentem ki. Nagy és fontos feladat megoldására van kiküldve a bizottság. Nagy a feladat azért, mert kétségtelenül egész parlamentünket, egész közéletünket mélyen érdeklő ügyben, rendkívüli viszonyok között találta a képviselőház szükségesnek azt, hogy ezt a bizott­ságot kiküldje egy tényállás megvizsgálása végett, amely tényállást talán nem szükséges bővebben ismertetnem. Nehéz a feladat azért, mert jóformán prece­dens nélkül áll az eset. Sem törvényben, sem házszabályban nincsen szabályozva az az eljárás, amelyet ezen vizsgáló bizottságnak követnie kell. Jóformán teljesen önmagunknak kell merítenünk az általános igazságszolgáltatási, a házszabályokban foglalt elvekből és az általános alkotmányos el­vekből e bizottság eljárásának módját. Én bízom a bizottság bölcseségében, bízom hazagságában, bízom abban, hogy a bizottság minden egyes tagja oly nagyra fogja tartani feladatát, hogy felül fog emelkedni a pártkötelékeken és ítélni fog, illetve el fog járni tisztében részrehajlatlanul és pártatlanul, hogy az igazság minél teljesebben, mi­nél világosabban deríttessék ki. Midőn a bizalmat még egyszer megköszönöm, van szerencsém a bi­zottság tagjait üdvözölni és a tanácskozást meg­nyitni. (Helyeslés.) Nagy Ferencz: T. bizottság! Első dolgunk kétségtelenül az, hogy eljárásunkat, illetve azt megelőzőleg hatáskörünket preczizírozzuk. Az eljárás e hatáskör szerint igazodik. Épen a­z­ elnök úrnak egy szava az, amelyből kiindulok. Méltóztatott az elnök úrnak azt a szót hasz­nálni : Ítélet. Hát én azt hiszem, nekünk tisz­tába kell jönnünk aziránt, hogy ez a bizott­­ság nem ítélő­bizottság és így nem bír azzal a ha­táskörrel, a­melylyel pl. az összeférhetlenségi bizott­ság bír azokban az esetekben, amelyekben ítél. Nekünk csak az a hatáskörünk van, amelylyel az összeférhetetlenségi bizottság bír akkor, amikor az összeférhetetlenségi súrg számára az előkészítést eszközli. Vizsgáló­bizottság vagyunk , ez szab­ja meg teendők körét. Egyéb dolgunk nincs, mint kideríteni azt, amire felhivattunk és az eredményről ezután jelentést tenni a Háznak. A Ház feladata a továbbit elrendelni, ítéletet hozni, vagy tenni azt, amit jónak talál Folényi Géza. Nem lehet kétség az iránt, hogy eljárásunk czélja nem ítélkezés, hanem vizsgálat. A feladatunk anyag gyűjtése a parlamenti tanácsko­zásokra. Ez a bizottság azonban nem kezdheti meg működését addig, amíg a parlament részéről ho­zott határozat vele közölve nincs és a czél, amely miatt a bizottság kiküldetett, a bizottságnak beje­lentve nincs. Ennek folytán ez a bizottság nem­­ kezdheti működését addig, amíg az elnökség ré­széről ez nem konstatáltatik, az idevonatkozó jegyzőkönyv fel nem olvastatik és velünk nem közöltetik. Tisztelettel kérem az elnökséget, mél­tóztassék az irányban intézkedni, hogy a bizott­sággal közöltessék a Ház határozata, mi czélból vagyunk itten kiküldve. Maga részéről, miután tu­domással bírok arról, mi czélból vagyunk kiküldve, és miután a halasztás esetleg veszélylyel jár, köte­les vagyok nyomban bejelentést tenni a bizottság­nak Pap Zoltán képviselő úr és a többiek ellen elkövetett vesztegetési ügyekre vonatkozólag. Köztu­domású dolog ugyanis, hogy ezeket a vesztegetési kíséreteket Pienes Márton követte el, aki ugyan­csak köztudomásúlag ez idő szerint szökésben van. Nincs módjában a bizottságnak Dienes előállítása iránt intézkedni, megfelelő sikeres eredményt pe­­dig Dienes kihallgatása nélkül alig érhetünk el. Ma­gam részéről a 1. igazságügyminiszter urat már reggel felkértem, hogy utasítsa a királyi ügyészséget, hogy Dienessel szemben, aki ellen váltóhamisítás vádja emeltetett, intézkedjék. Tudomásom van róla, hogy Dienes e pillanatban a berlini Viktória kávéházában ül. (Derültség.) Felkértem az igazságügyminiszter urat, hogy haladék nélkül intézkedjék, hogy a ki­rályi ügyész részéről a letartóztatás azonnal eszkö­zöltessék. Az igazságügyminiszter úr volt kegyes ez irányban ígéretet tenni: megkérendőnek tartom az elnökséget, hogy e tekintetben a miniszter úrtól kérjünk felvilágosítást. Ezeket csak bejelentésképen mondom a t. bizottságnak; egyébként működésünket nem­ kezdhetjük másként, mint hogy elsősorban a képviselőház határozatai mutattassanak be. Arra kérem tehát az elnök urat, kezdjük meg a tárgyalást elsősorban a Ház jegyzőkönyveinek felol­vasásával, hogy ezzel tájékozódva legyünk és aztán gondoskodjék, hogy az említett akták a bizottság rendelkezésére álljanak. Miklós Ödön: Magam részéről is úgy vagyok meggyőződve, hogy a Ház minden bizottságának el­járása a Házszabályokban gyökerezik. Egyébként igaza van Polónyi Géza­­. képviselő­­társamnak, hogy azzal kell kezdeni, hogy megismer­jük a tárgyat, amely el­bünk terjesztetett és azt hiszem, minthogy mindnyájunk legélénkebb óhaja, hogy azok az ügyek, amelyek már a bizottság előtt vannak és amelyek a ma hozott határozat folytán még gyarapodhatnak, mielőbb elintéztessenek, na­gyon kérném, hogy mondassák ki, hogy azok, akik közérdekből közreműködni akarnak ez ügyek el­bírálásánál, azokat az egyéni becsület, a társadalmi és politikai tisztesség kötelezze arra, hogy mindazt, amit tudnak, legjobb tudomásuk szerint tárják fel. Ami azt a körülményt illeti, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam egy egyéni megnevezett, akinek előállítását a bizottsági tárgyalások szem­pontjából már most szükségesnek tartja, ezt termé­szetesen a magam részéről most eldönteni nem tudom, ez iránt szükséges az anyag ismerete, váljon az ille­tőnek személyes megjelenése szükséges-e, vagy nem? Minthogy pedig az illető, amint a t. képviselő úr mondta, már nincs az ország határán belül, hanem külföldön, erre nézve tehát mást nem tehetünk, mint azt, hogy felhívást intézünk az igazságügyi kormányhoz, és amennyiben jogi alapja van a letartóztatásnak, természetesen nem ellenzek semmit. Magam részéről ugyanis határozottan kije­lentem, hogy gyanúját sem akarom fentartani an­nak, mintha valakit, aki felvilágosítást adhatna, nem igyekezném az igazságszolgáltatás minden rendelke­zésre álló eszközével a 1. bizottság elé állítani, ha az egyéni becsület és a köztisztesség szempontjából önmaga nem jelentkezik. Kérem a t. elnök urat, méltóztassék konstatálni, hogy a formai részben bi­zonyos kereteket meg kell tartani, és azután méltóz­tassék az anyaggal megismertetni, amely ma előt­tünk van. Harmadsorban, miután a sürgősséget, amelyet a t. Ház is kimondott és a közérzület is érez, át­­érezzük, méltóztassék oly intézkedéseket foganato­sítani, hogy lehetőleg gyorsan, majdnem, hogy úgy­­mondjam, permanensen tárgyaljuk az ügyeket, hogy feladatunkat minél előbb befejezhessük. Szivák Imre: Azt hiszem, a teendők sor­rendje az volna, hogy először is a jegyző urat megbíznék az előadói tiszttel, mert a bizottság plénuma nem tárgyalhat anélkül; valakit fel kell kérni, hogy a meglévő matériájét feldolgozza és a bizottságnak arra nézve javaslatot tegyen. Csatlakozom ahhoz, amit Polónyi J. bizottsági tag úr indítványozott, hogy Dienes Mártonnak, akitől voltaképen az egész dolog indult, kézrekerítésére a szükséges lépések megtétessenek. Sőt a magam ré­széről tovább megyek és azt vagyok bátor indítvá­nyozni, hogy az igen­­. igazságügyminiszter úr, aki különben is tudom, hogy most jelen van, jelenlétével a bizottságot továbbra is szerencséltesse, a bizott­ságnak egész eljárása folyamán. De miután voltaképen hivatalos anyósunk nincsen a bejelentésen kívül, de tudomásom szerint, amint a hírlapok közül az igaz­­ságügyminiszter úr, mint az igazság- és jogszolgálta­tásnak legfőbb őre, különben is a maga hatáskörében már bizonyos lépéseket megtett, szükségesnek tar­tanám azt, hogy elsősorban az igazságügyminiszter úr az egész hivatalos anyagot, amit az ő saját közegei útján már megszereztetett, a bizottságnak rendelkezésére bocsássa. Polónyi Géza: Nekem van egy indítványom, amit meg fogok tenni. Elnök: Polónyi Géza képviselő úrnak azon indít­ványába, hogy a bizottság az igazságügyminiszter urat kérje fel, hogy Dienes Márton kiadatása iránt a szükséges lépéseket megtegye, azt hiszem, a bizottság nem mehet bele, mert nem tudjuk, folyik-e ellene eljárás, vádolva van-e, vagy nem ? Ha erről a bizottság bármely tagja meggyőződést szerez, talán intézked­hetünk. Nagy Ferencz : Bátor vagyok figyelmeztetni a 1. bizottságot, hogyha sikerül is Dienes Mártont eset­leg karhatalommal Budapestre állítani, ez nem biztosítja még azt, hogy Dienes Márton köteles majd ezen bizottság előtt megjelenni. Ezzel tehát esetleg semmit sem érnénk el. Ha volna valami kapcsolat azon ügy között, amely miatt letartóztat­ható és azon ügy között, amely e bizottság hatás­körébe vág, akkor szükségesnek találnám e lépése­ket, Így azonban semmi biztosíték nincsen arra, h­ogy ha megjelenik is Budapesten, e bizottság elé is idézhető legyen. Miklós Ödön: Első dolog a gyorsaság. Kétség­telen tény, hogy Dienes Márton megjelenése egész működésünket más irányba terelheti és nagyon kívánatos. Javaslom tehát, határozza el a bizottság, hogy az igazságügyminiszter megkerestetik, hogy ez irányban a szükséges lépéseket tegye meg. Hogy mi lesz annak a következménye, hogy előállíthatjuk-e mi őt azután, az más kérdés. De az első lépést ne odázzuk el, mert az könnyen azzal a színezettel bírhatna, mintha nem óhajtanánk e tekintetben határozni. Rátkay László: A Ház határozata értelmében, a két konkrét bejelentésen kívül, a bizottság tárgyal­hat minden további erre vonatkozó bejelentést is. Szükséges tehát gondoskodni, hogy a Háznak ez a határozata felhívás alakjában a nyilvánosság elé jö­hessen és a bizottság gondoskodjék arról, hogy mindenki, aki feljelentést akar tenni, azt meg is tehesse. Meg kell jelölni az időt is, amikor jelent­kezhetnek. Egyszóval,­ a nagyközönséget fel kell hívni arra, hogy bennünket működésünkben segítsen és ennek legegyszerűbb alakja egy felhívás köz­­hírrététele. Már most csak az a kérdés, hogyan érintkezzünk a nagyközönséggel. Polónyi Géza: Közvetlenül! Miklós Ödön: Máskép semmiesetre sem lehet! Rátkay László: Akkor méltóztassanak gondos­kodni arról, hogy a felhívás minél hamarább közzé­­tétessék! Polónyi Géza: Meg van már állapítva, hogy hol fogjuk folytatni? Elnök: Azt hiszem, leghelyesebben járunk el, ha nagyjában és egészben a házszabályok rendelkezé­sét "tartjuk szem előtt annyiban, amennyiben ez a bizottság hivatásával, működési körével összeegyez­tethető, különben pedig esetről-esetre fogjuk minden intézkedésünket megállapítani. Ha méltóztatnak el­fogadni, akkor ezt körülbelül a tárgyalás menete tekintetében határozatképen kimondom. A dolog természete szerint következnék, amit Rátkay László t. képviselő úr felhozott, vájjon a nagyközönség felhívandó-e, s mily úton-módon arra nézve, hogy jogában áll e bizottság előtt ha­sonló természetű ügyeket bejelenteni. (Felkiáltások: A lapokba tehetjük !) Méltóztatnak kívánni, hogy ez iránt a bizottság határozatot hozzon ? Precziz indítvány nem létetett, csak az eszme vettetett fel. Publikáljunk valami felhívást, igen vagy nem ? (Igen !) Ha méltóztatnak elfogadni, akkor határozatképen kimondom, hogy felhívandók mindazok, akiknek valami ez ügyekkel kapcsolatos, vagy hasonló természeti ügyről tudo­másuk van, hogy személyesen bejelenthetik. Vagy talán írásban is? (Felkiáltások: írásban is?) Po­ónyi Géza : A pontos lakezim bejelentésével. Elnök : Méltóztasanak megállapodni, folytassuk-e ma az érdemleges tárgyalást, vagy holnap ? Polónyi : Holnap délelőtt tíz órakor. Gróf Andrássy Gyula : Van egy javaslatom, 1. bizottság. Gróf Szapáry László ugyanis felszólított, hogy tolmácsoljam itt azt a kérését, hogy adjon neki a 1. bizottság alkalmat arra, hogy nyilatkoza­tát itt még ma megtehesse. Azt hiszem, ez igen méltányos dolog. Polónyi Géza: Először Pap Zoltánt kell ki­hallgatni. Elnök : A dolog természete szerint a panaszost kell elsőnek meghallgatni. Polónyi Géza: Meg kell hallgatni a panaszost, azután lehet áttérni a részletekre, hiszen különben nem tudjuk, mily kérdéseket intézzünk. Dr. Andrássy Gyula : Azután is lehet kérdése­ket intéznünk. Polónyi Géza : Biztosítom a 1. bizottságot, hogy oly felvilágosításokat hallanak majd Pap Zoltán t. képviselő úrtól, a­melyek nélkül gr. Szápáry László kihallgatása lehetetlen. Pap Zoltán olyan dolgokat fog előterjeszteni, amelyek nélkül gróf Szápáry László kihallgatásához nem lehet fogni. Minek hall­

Next