Független Magyarország, 1904. január (3. évfolyam, 643-673. szám)
1904-01-01 / 643. szám
2 Független magyaroesság 1904. január. hanem a jövőbe vetett hitnek világossága nyissa fel a lelkeket s nemzeti életünket tápláló remény töltse be a sziveket. Amit elmulasztottunk az elröppent évek alatt, hozzuk helyre jövőben a hazafius kötelességnek hűséges betöltésével. Mert csak igy kívánhatunk magunknald is, neked is édes magyar hazánk, és boldog uj évet. A helyzet: a szabadelvű párt helyesléséért újból belefutni a harci tárogatóba s hadi sorba szólítani azokat akit; páncél helyett munkáskötényt vettek magokra s fegyver helyett szerszámokat. A függetlenségi pártot nem hagyta el az ereje, se anaza függetlenségére való törekvésnek nemes szenvedélye. Tisza tudja azt, hogy erőszakra csak erőszak lehet a felelet, ebből pedig csak veszedelem származik az országra. Mi tehát nem hisszük, hogy a Tisza holnapi beszédje harci szózat lesz. Ilyen beszédre a közvélemény harcias választ adna. A függetlenségi párt vezérét, Kossuth Ferencet az országgyűlési függetlenségi párt nevében Bakó Mihály, Halas város jeles képviselője fogja üdvözölni. Ebben a két beszédben visszatükröződik majd az egész függetlenségi politika. Természetesen érinteni fogja mindkét szónok az egy esztendős parlamenti küzdelmet, rámutatnak az eredményekre s megjelölik a függetlenségi politika jövendő programmját. Ebben mindenesetre lesz szó a párt országos szervezéséről és az önálló vámterület kivívásáért folytatandó küzdelemnek minél szélesebb alapon való folytatásáról. Gróf Apponyi Albertet szintén üdvözölni fogják újév napján barátai. Szónokuk vagy Szentiványi Árpád, vagy pedig Sághy Gyula lesz. Nem valószínű azonban, hogy elválik-e majd, mit akar Apponyi gróf ? Ellenzéki pártot akar-e csinálni, vagy visszamegy alkalmas pillanatban a kormány táborába ? Mert mostani helyzetében nem maradhat akkor, midőn minden bokorban választásokról suttognak. Nincs kikimondott programmja. Nemzeti pont ait elszedte tőle báró Bánffy Dezső, aki az 1904. esztendőben nagy agitálással akarja pártját szervezni. Apponyinak feltétlenül csatlakoznia kell valamelyik párthoz, mert ha csak politikai múltjával akar választásba menni, akkor a kormánypárt és az ellenzéki pártok között, összemorzsolódik. A néppárt volt elnöke, gróf Zichy János megbánta már, hogy elhagyta az elnöki széket. Fiatal ember és a pártelnökség sok dicsőséggel jár. Pártja azonban nem nagyon hívogatja vissza. Meg vannak elégedve gróf Zichy Aladárral, akiben mindenesetre több nemzeti érzés van, mint Jánoskában s aki épen olyan jól ellátja az elnöki teendőket. Gróf Zichy Aladárt Buzáth köszönti az újév alkalmából, Zichy Aladár pedig atyja Zichy Nándor elé vezeti pártját. A harcolók vezérét, Szederkényi Nándort Holló Lajos fogja üdvözölni. A kereskedelmi csarnok tegnap esti lakomáján általános feltűnést, keltett Polónyi Géza országgyűlési képviselőnek az a nyilatkozata, hogy az obstrukció vezetői az este a további küzdelem leszereléséről tanácskoznak s legközelebb teljesen leszerelnek. Mint értesülünk, ez nem felel meg a valóságnak. Az obstruáló ellenzék tagjai tegnap este tényleg a Pannóniaszállóban gyűltek össze a helyzet megbeszélésére, mely alkalommal a leszerelésről egyáltalában nem volt szó; ellenkezőleg, az obstruálók megállapították további eljárásuk módozatait s megállapodtak abban, hogy a még jogosult záróbeszédek és a szavazás megejtése után Szederkényi Nándor a címhez, Ugron Gábor pedig az első szakaszhoz fog módosítást indítványozni és egyáltalában, hogy módosítások benyújtásával fogják a vitát kihúzni. Ami, pedig az olasz vámszerződést illeti, a Szeder- kényi-párt bevárja, míg a kormány a tárgyalások befejezéséről hivatalos jelentését előter-jeszti és ennek megtörténte után értekezletén állapítja meg további eljárását. A függetlenségi és 48-as pártkörhöz ma az egyes választókerületekből, ahol időközi választások lesznek, a következő sürgönyi tudósítások érkeztek: Nagyszőlősről: «Pártkörünk zászlót bontott. Nagyidai Ferencet jelöltük. Jóváhagyását és erről becses értesítését várjuk, Sarkady elnök, Koós alelnök.» A lapoknak az a hire, hogy a függetlenségi párt részéről Korty, idevaló birtokos lépett volna fel, misztifikáció és valószínűleg félreértésen alapult, annál is inkább, miután Horty a nagyszőllösi szabadelvű párt elnöke s így Budapest, december 31. Valami nagyon nem kell siratnunk ezt a letűnt esztendőt. Nem sok örömet hozott a nemzetnek. A hazafiak homlokán megszaporodtak a redök, a csalódások se múltak el, bár egy szebb övendő reménye megerősödött a szívekben. Sajátságos helyzetben vagyunk mi magyarok. Ha építeni akarunk, előbb rombolnunk kell. A pártok feladata az új esztendőben eltakarítani a rombolás munkáját, hogy tisztán láthassa a nemzet, mit alkotott az ellentálló politika. A miniszterelnök újévi beszéde sok irányban fogja tisztázni a helyzetet. A pártok látni fogják, mit akar már a közeljövőben, milyen irányban csinálja politikáját s különösen milyen eszközökkel. Tisza István hívei napok óta széltében hosszában hirdették, hogy a miniszterelnök beszéde harcias lesz s hangoztatja az erős rendszabályokat a mindenkori obstrukció megtörésére. Ez azonban nem valószínű. Ezt a hírt mindenesetre azért terjesztették, hogy a még mindig obstruáló csoportot a küzdelem felfagyására birják. Tisza István aligha fog harci politikát hirdetni akkor, midőn a békés munkára oly óriási szüksége van az országnak, amikor egész sereg törvényjavaslat vár elintézésre s különösen amikor még le se csendesedtek egészen a szenvedélyek. Nem is vona ésszerű politika sokat. . . Az édesanyánk hogy van? az apánk? meg a Miska öcsénk ? Bicske: Jaj istenem . . . Hogy mehetnék én hozzád ? Mit szólna az asszonyom ? Hát a te asszonyod ? Klári (ajábigyesztve): Nekem nincs aszszonyom. Bicske (félénken néz végig rajta) : Tán nincs is helyed ? Klár (félhangosan): Én magánzónő vagyok. Bicske : Mi az ? Klári: Ne törődjél vele. Jer csak ! Elviszlek a lakásomra . . . (Karjaiba akaszkodik s a kis Böske kénytelen-kelletlen megy vele. Egy félreeső utca felé vonja.) Bicske (húzódozva): Még csak két hete, hogy helyben vagyok. Eddig soha se maradtam ki . . . Meg talál verni az asszonyom . . . Klári: Micsoda? Akkor visszaütöd . . . Még csak a kéne, hogy hozzád merjen nyúlni. Ne félj ... Ha nem lesz helyed, nálam fogsz lakni . . . Elváljunk egymástól . . . mikor olyan boldog vagyok, hogy láthatlak ? . . . Böske: Milyen jó vagy te hozzám. Két hét óta kereslek ebben a rettentő nagy városban. Éreztem, hogy egyszer találkoznunk kell. Klári: Itt bizony egy évig is el lehet az ember anélkül, hogy találkoznék valakivel, akit keres. Nagy város ám ez a Budapest Epen azok nem találkoznak benne, akik keresik egymást. De a testvéreknek találkozniok kell. Ki sem mondhatom, hogy milyen boldog vagyok. Most aztán van valakim ebben a csúf hideg városban, akit szeretek s aki engem is szeret. Ez olyan jó. Enélkül olyan üres az ember szíve, kivált ha magára marad. Most sokat együtt leszünk . . . Mindennap legalább egy órát . . . vasárnap pedig egész délután. Böske: Attól tartok, hogy az asszonyom . . . Hát a te asszonyod ? Igaz neked nincs. Mi is vagy te ? Klára : Ejd . . . mondtam már, hogy magánzónő ... De hát te ezt nem érted . . . Bicske: Micsoda mesterség az ? Klári: Majd egyszer megmondom. . . Most beszéljünk másról. . . Az édes anyánkról. . . Az édes anyánkról. . . Egészséges ? Hát az öreg ? Jól van ? Meg a Miska ? Böske: Köszönöm . . . tisztelteinek. . . Miska viszi a gazdaságot. . . Az öregek már nagyon fáradtak. Nem dolgozhatnak. (Gyorsan lépegetnek, sietve, mintha félnének, hogy kifogynak az időből. Klári nagyon el volt érzékenyülve, szemei valami nedvességtől csillognak s anyai gyöngédséggel csüggnek a piruló cselédleányon, aki viszont nem győzi bámulni a nénje elegáns toilette-jét. A járókelőkkel sok bajuk támad. Beléjük botlanak, erősen szemügyre veszik őket, különösen a kis Böskét, akinek üde, hamvas arca élénk ellentétben van Klári gyanúsan piros arcrózsáival. Olyik ember — fiatal, vagy vén, — megcsípi Böske karját, vagy fülibe súg valamit. Egyszer egy kis sovánfi -cilinderes ifjonc cigarette-tel szájában, esernyővel a kezében, lelöki Klárit a járdáról s még neki áll felébb. A cilinderes ifjú: Hé . . . cicám . . . nem látsz ? Klári (jókedvűen): Hát te kutyusom, nem tudod jobban kinyitni a szemed ? (A cilinderes ifjú fütyürészve tovább áll.) Böske: Ejnye, de furcsa . . . Mindenki belénk köt. . . Ismered ezt az ifjurat? Klári (nevetve) : Honnan ismerném ? Bicske: Hisz kutyusnak mondtad? Klári: Ez itt Budapesten igy szokás. (Megérkeztek egy alacsony sikátorba, melyből jobb s balról lefüggönyözött ajtók láthatók. Egyikét Klári kulcscsal fölnyitja s gyorsan betolja húgát. A szoba atmoszférája fojtón illatos. Tűrhetetlenül meleg van, a kályhában erős tűz lobog. Az ablakokon fehér függönyök közt ibolya és muskátli. Az asztalon fotográfiák. Egy széles kereveten kacér háromszögletes párnácska. Klári (ledobja kalapját, keztyüit, leveszi bugáról a kendőt, félreteszi a kosarat, aztán leültet maga mellé): Ne most beszélgessünk. Böske (körülnéz) : Minden a tied itt ? Klári: Enyém, persze, hogy enyém, De beszélj az anyánkról . . . Gondol-e rám néha ? Mit mond ? . . . haragszik rám ? Böske (az asztalhoz megy s a fotográfiák közt babrál): Milyen különös képek ... Jaj... de szemtelenek . . . (Eldobja a kezébe vett arcképet.) Hogy lehet ilyesmit az asztalon tartogatni ? (Az ajtó kinyílik s egy magas sovány öreg úr lép be, — jól distinguált külsővel, fiatalosan kipödrött bajuszszal.) Klári (zavarban van): Jaj papuskám . . . most jöttél . . . Az öreg úr (megpillantja Böskét, végignézi fejétől talpig.) Ki ez ? A barátnőd ? Csinos bor. Kis-HX*’ bedobja czilinderét, leveti téli felöltőjét, s pipamlagra heveredik.) Böske (félénken tekintget hol Klári, hol meg az öreg ur felé, halkan): Ki ez az ur? Klári: (hizelkedőn simul az öreg arcához s megeltogatja bajuszát): Kérlek papuskám, ne