Független Magyarország, 1904. január (3. évfolyam, 643-673. szám)

1904-01-01 / 643. szám

2 Független magyaroesság 1904. januá­r. hanem a jövőbe vetett hitnek világossága nyissa fel a lelkeket s nemzeti életünket tápláló remény töltse be a sziveket. Amit elmulasztottunk az elröppent évek alatt, hozzuk helyre jövőben a hazafius kötelességnek hűséges betöltésével. Mert csak igy kívánhatunk magunknald is, neked is édes magyar hazánk, és boldog uj évet. A helyzet: a szabadelvű párt helyesléséért újból belefutni a harci tárogatóba s hadi sorba szólítani azokat akit; páncél helyett munkáskötényt vettek ma­gokra s fegyver helyett szerszámokat. A függet­lenségi pártot nem hagyta el az ereje, se a­­naza függetlenségére való törekvésnek nemes szenvedélye. Tisza tudja azt, hogy erőszakra csak erőszak lehet a felelet, ebből pedig csak veszedelem származik az országra. Mi tehát nem hisszük, hogy a Tisza holnapi beszédje harci szózat lesz. Ilyen beszédre a közvélemény harcias választ adna. A függetlenségi párt vezérét, Kossuth Feren­cet az országgyűlési függetlenségi párt nevében Bakó Mihály, Halas város jeles képviselője fogja üdvözölni. Ebben a két beszédben vissza­tükröződik majd az egész függetlenségi politika. Természetesen érinteni fogja mindkét szónok az egy esztendős parlamenti küzdelmet, rámutat­nak az eredményekre s megjelölik a függet­lenségi politika jövendő programmját. Ebben mindenesetre lesz szó a párt országos szerve­zéséről és az önálló vámterület kivívásáért folytatandó küzdelemnek minél szélesebb ala­pon való folytatásáról. Gróf Apponyi Albertet szintén üdvözölni fog­ják újév napján barátai. Szónokuk vagy Szent­­iványi Árpád, vagy pedig Sághy Gyula lesz. Nem valószínű azonban, hogy elválik-e majd, mit akar Apponyi gróf ? Ellenzéki pártot akar-e csinálni, vagy visszamegy alkalmas pillanatban a kormány táborába ? Mert mostani helyzeté­ben nem maradhat akkor, midőn minden bo­korban választásokról suttognak. Nincs ki­­kimondott programmja. Nemzeti pont ait el­szedte tőle báró Bánffy Dezső, aki az 1904. esztendőben nagy agitálással akarja pártját szervezni. Apponyinak feltétlenül csatlakoz­nia kell valamelyik párthoz, mert ha csak po­litikai múltjával akar választásba menni, akkor a kormánypárt és az ellenzéki pártok között, összemorzsolódik. A néppárt volt elnöke, gróf Zichy János meg­bánta már, hogy elhagyta az elnöki széket. Fiatal ember és a pártelnökség sok dicsőséggel jár. Pártja azonban nem nagyon hívogatja vissza. Meg vannak elégedve gróf Zichy Ala­dárral, akiben mindenesetre több nemzeti ér­zés van, mint Jánoskában s aki épen olyan jól ellátja az elnöki teendőket. Gróf Zichy Aladárt Buzáth köszönti az újév alkalmából, Zichy Aladár pedig atyja Zichy Nándor elé vezeti pártját. A harcolók vezérét, Szederkényi Nándort Holló Lajos fogja üdvözölni. A kereske­delmi csarnok tegnap esti lakomáján ál­talános feltűnést, keltett Polónyi Géza or­szággyűlési képviselőnek az a nyilatkozata, hogy az obstrukció vezetői az este a további küzdelem leszereléséről tanácskoznak s leg­közelebb teljesen leszerelnek. Mint értesülünk, ez nem felel meg a valóságnak. Az obstruáló ellenzék tagjai tegnap este tényleg a Pannónia­­szállóban gyűltek össze a helyzet megbeszélé­sére, mely alkalommal a leszerelésről egyálta­lában nem volt szó; ellenkezőleg, az obstruá­­lók megállapították további eljárásuk módozatait s megállapodtak abban, hogy a még jogosult záróbeszédek és a szavazás megejtése után Szederkényi Nándor a címhez, Ugron Gábor pedig az első szakaszhoz fog módosítást indítványozni és egyáltalában, hogy módosítá­­­­sok benyújtásával fogják a vitát kihúzni. Ami, pedig az olasz vámszerződést illeti, a Szeder-­ kényi-párt bevárja, míg a kormány a tárgyalá­sok befejezéséről hivatalos jelentését előter-­­jeszti és ennek megtörténte után értekezletén állapítja meg további eljárását. A függetlenségi és 48-as pártkörhöz ma az egyes választókerületekből, ahol időközi válasz­tások lesznek, a következő sürgönyi tudósítá­sok érkeztek: Nagyszőlősről: «Pártkörünk zászlót bontott. Nagyidai Ferencet jelöltük. Jóváhagyását és erről becses értesítését várjuk, Sarkady elnök, Koós alelnök.» A lapoknak az a hire, hogy a függetlenségi párt részéről Korty, idevaló birtokos lépett volna fel, misztifikáció és valószínűleg félre­értésen alapult, annál is inkább, miután Horty a nagyszőllösi szabadelvű párt elnöke s így Budapest, december 31. Valami nagyon nem kell siratnunk ezt a le­tűnt esztendőt. Nem sok örömet hozott a nem­zetnek. A hazafiak homlokán megszaporodtak a redök, a csalódások se múltak el, bár egy szebb övendő reménye megerősödött a szívek­ben. Sajátságos helyzetben vagyunk mi magya­rok. Ha építeni akarunk, előbb rombolnunk kell. A pártok feladata az új esztendőben el­takarítani a rombolás munkáját, hogy tisztán láthassa a nemzet, mit alkotott az ellentálló politika. A miniszterelnök újévi beszéde sok irányban fogja tisztázni a helyzetet. A pártok látni fog­ják, mit akar már a közeljövőben, milyen irányban csinálja politikáját s különösen milyen eszközökkel. Tisza István hívei napok óta széltében hosszában hirdették, hogy a mi­niszterelnök beszéde harcias lesz s han­goztatja az erős rendszabályokat a min­­denkori obstrukció megtörésére. Ez azon­ban nem valószínű. Ezt a hírt minden­esetre azért terjesztették, hogy a még mindig obstruáló csoportot a küzdelem felfagyására birják. Tisza István aligha fog harci politikát hirdetni akkor, midőn a békés munkára oly óriási szüksége van az országnak, amikor egész sereg törvényjavaslat vár elintézésre s különö­sen amikor még le se csendesedtek egészen a szenvedélyek. Nem is vo­na ésszerű politika sokat. . . Az édesanyánk hogy van? az apánk? meg a Miska öcsénk ? Bicske: Jaj istenem . . . Hogy mehetnék én hozzád ? Mit szólna az asszonyom ? Hát a te asszonyod ? Klári (ajábigyesztve): Nekem nincs asz­­szonyom. Bicske (félénken néz végig rajta) : Tán nincs is helyed ? Klár (félhangosan): Én magánzónő vagyok. Bicske : Mi az ? Klári: Ne törődjél vele. Jer csak ! Elvisz­lek a lakásomra . . . (Karjaiba akaszkodik s a kis Böske kényte­len-kelletlen megy vele. Egy félreeső utca felé vonja.) Bicske (húzódozva): Még csak két hete, hogy helyben vagyok. Eddig soha se maradtam ki . . . Meg talál verni az asszonyom . . . Klári­: Micsoda? Akkor visszaütöd . . . Még csak a kéne, hogy hozzád merjen nyúlni. Ne félj ... Ha nem lesz helyed, nálam fogsz lakni . . . Elváljunk egymástól . . . mikor olyan boldog vagyok, hogy láthatlak ? . . . Böske: Milyen jó vagy te hozzám. Két hét óta kereslek ebben a rettentő nagy városban. Éreztem, hogy egyszer találkoznunk kell. Klári: Itt bizony egy évig is el lehet az ember anélkül, hogy találkoznék valakivel, akit keres. Nagy város ám ez a Budapest Epen azok nem találkoznak benne, akik keresik egy­mást. De a testvéreknek találkozniok kell. Ki sem mondhatom, hogy milyen boldog vagyok. Most aztán van valakim ebben a csúf hideg városban, akit szeretek s aki engem is szeret. Ez olyan jó. Enélkül olyan üres az ember szíve, kivált ha magára marad. Most sokat együtt leszünk . . . Mindennap legalább egy órát . . . vasárnap pedig egész délután. Böske: Attól tartok, hogy az asszonyom . . . Hát a te asszonyod ? Igaz­­ neked nincs. Mi is vagy te ? Klára : Ejd . . . mondtam már, hogy ma­gánzónő ... De hát te ezt nem érted . . . Bicske: Micsoda mesterség az ? Klári: Majd egyszer megmondom. . . Most beszéljünk másról. . . Az édes anyánkról. . . Az édes anyánkról. . . Egészséges ? Hát az öreg ? Jól van ? Meg a Miska ? Böske: Köszönöm . . . tisztelteinek. . . Miska viszi a gazdaságot. . . Az öregek már nagyon fáradtak. Nem dolgozhatnak. (Gyorsan lépegetnek, sietve, mintha félné­nek, hogy kifogynak az időből. Klári nagyon el volt érzékenyülve, szemei valami nedvesség­től csillognak s anyai gyöngédséggel csüggnek a­ piruló cselédleányon, aki viszont nem győzi bámulni a nénje elegáns toilette-jét. A járó­kelőkkel sok bajuk támad. Beléjük botlanak, erősen szemügyre veszik őket, külö­nösen a kis Böskét, akinek üde, hamvas arca élénk ellentétben van Klári gyanúsan piros arc­rózsáival. Olyik ember —­ fiatal, vagy vén, — megcsípi Böske karját­, vagy fülibe súg valamit. Egyszer egy kis sovánfi -cilinderes ifjonc cigarette-tel szájában, esernyővel a kezé­ben, lelöki Klárit a járdáról s még neki áll felébb. A cilinderes ifjú: Hé . . . cicám . . . nem látsz ? Klári (jókedvűen): Hát te kutyusom, nem tudod jobban kinyitni a szemed ? (A cilinderes ifjú fütyürészve tovább áll.) Böske: Ejnye, de furcsa . . . Mindenki belénk köt. . . Ismered ezt az ifjurat? Klári (nevetve) : Honnan ismerném ? Bicske: Hisz kutyusnak mondtad? Klári: Ez itt Budapesten igy szokás. (Megérkeztek egy alacsony sikátorba, mely­ből jobb s balról lefüggönyözött ajtók látha­tók. Egyikét Klári kulcscsal fölnyitja s gyor­san betolja húgát. A szoba atmoszférája fojtón illatos. Tűrhetetlenül meleg van, a kály­hában erős tűz lobog. Az ablakokon fehér függönyök közt ibolya és muskátli. Az aszta­lon fotográfiák. Egy széles kereveten kacér háromszögletes párnácska. Klári (ledobja kalapját, keztyüit, leveszi bu­gáról a kendőt, félreteszi a kosarat, aztán le­ültet­ maga mellé): Ne most beszélgessünk. Böske (körülnéz) : Minden a tied itt ? Klári: Enyém, persze, hogy enyém, De be­szélj az anyánkról . . . Gondol-e rám néha ? Mit mond ? . . . haragszik rám ? Böske (az asztalhoz megy s a fotográfiák közt babrál): Milyen különös képek ... Jaj... de szemtelenek . . . (Eldobja a kezébe vett arcképet.) Hogy lehet ilyesmit az asztalon tar­togatni ? (Az ajtó kinyílik s egy magas sovány öreg úr lép be, — jól distinguált külsővel, fiatalosan kipödrött bajuszszal.) Klári (zavarban van): Jaj papuskám . . . most jöttél . . .­­ Az öreg úr (megpillantja Böskét, végignézi fejétől talpig.) Ki ez ? A barátnőd ? Csinos bor. Kis-HX*’ b­edobja czilinderét, leveti téli felöltőjét, s pi­pamlagra heveredik.) Böske (félénken tekintget hol Klári, hol meg az öreg ur felé, halkan): Ki ez az ur? Klári: (hizelkedőn simul az öreg arcához s megeltogatja bajuszát): Kérlek papuskám, ne

Next