Független Magyarország, 1904. április (3. évfolyam, 734-762. szám)

1904-04-06 / 738. szám

1904. április 6. Független magzaeresztés ___________________________________7 . Az orosz-japán háború, Budapest, április 5. Angol forrásból eredő táviratok azt jelentik, hogy a japán sereg megérkezett a Jalu folyóhoz. A japán előőrsök már Vicsut is megszállták, az előhad pedig Szöngcsönnél áll, 25 kilométernyire Csöng­­csutól. Ha ezek a hírek megfelelnek a valóságnak, akkor a japánok nagy sikerét jelentené. Minthogy azonban a Csöngcsu­­től Szöngcsönig vezető utat a japánok hat nap alatt végezték el, a Szöngcsön és Vitsu között való távolság pedig 60 kilométer, valószínűtlen, hogy ezt hu­szonnégy óra alatt tették volna meg. Az első nagyobb szárazföldi harcok a Jalu folyón való átmeneteinél fognak kifejlődni. Az átkelés azonban sok aka­dályba ütközik, amelyeknek legveszedel­mesebbje az, hogy a falun épen most indult meg a jég. Az ezután várható áradás pedig a hídverést rendkívül ne­hézzé teszi. Egyébként az első japáni hadtest partraszállítása, mely első­sorban van hivatva a Jalu folyó vidékén való operációkra, még­ nincs befejezve, s csak ha ez megtörtént, akkor kezdhetik meg a japániak az akciót. Mai távirataink a következők : A szárazföldi harctér, Sanghaj, április 5. Kobei jelentések szerint 200.000 japán van útban. Ezenkívül a helyőrségekben 60.000 ember van fegyverben, nem számítva a har­madosztályú tartalékot, amely még nincs moz­gósítva. A vezérkar titokban tartja a haditer­vezetet. A japán hatóságok ezer fó után néz­nek. Az egész Koreában és Mandzsuországban beállott olvadó idő járhatatatlanokká teszi az utakat. London, április 5. A Pingjangból elindított japán hadsereg elő­­csapata tegnap délelőtt tizenegy órakor Vicsuba érkezett. Az oroszok kiürítették a várost s elhagyták összes pozícióikat a falu déli partján, néhány könnyen megvédelmezhető pont kivételé­vel. A falu északi partján azonban százezer orosz van koncentrálva. A japán nyugati had­sereg előrenyomulásával egyidejűleg a központi intézményeket is előbbre tolták észak felé és Pingjángban csak egy kis helyőrség marad. Csinansónál megszüntették a csapatok partra­szállását. Húsz orosz katona, akit a japánok Csöngcsunál elfogtak, Pingjángba érkezett. Pétervár, április 5. Az orosz távirati ügynökség jelenti Port- Arthurból tegnapi ke­­ttel. Alexejev helytartó visszatért tegnapelőtt Mukdenbe. Boris Vladi­­mirovics nagyherceg tegnap a harcra készülő hadsereghez utazott. Ellenség nem mutatkozik. Tokió, április 5. (Reuters) Pingjongból érkezett hírek megerő­­sítik, hogy szombaton japán járőr érkezett Vicsuba és azt találta, hogy az oroszok a vá­rost kiürítették. A koreaiak közölték a járőrrel, hogy az orosz haderő a falu felső vidékén csak kis csoportokból áll. Vladivosztofe, április 5. Sok elköltözött benszülött ismét visszatért. Az Uszuri-vasút ismét szállít magánküldeményeket. London, április 5. A Reuter ügynökségnek jelentik Szöul­ból 1-ről. Az első japán hadsereg, mely a császári gárdából és a második és tizenkettedik hadosztályból áll és Andsu­­ban van összpontosítva, most három után nyomul előre Vicsu felé. Haicsuban és Csinanfuban élelmiszereket szállítanak partra és onnét dsunkákban szállítják Andsuba. Partra­­szállítottak lovakat is, melyekből minden had­osztálynak 5200 darab jut. A lovak rossz kondícióban vannak és minthogy minden lovat vezetni kell, ennélfogva ugyanily számú le­génységet le kell vonni a mostani tényleges létszámból. A csapatok sokat szenvednek a fagyott lábak miatt. Az oroszok túlbecsülik a Korea északi részén levő japán haderőt és ezért visszavonulnak, anélkül, hogy az ország természetes előnyeit kihasználnák. A japánok megerősítik Fusant és Kodse szigetét, hogy megvédhessék Mazambot és uralhassák a koreai utat. A koreai japán követ lemon­­dása, Szöul, április 5. Jonggun, kit e hónap elsején neveztek ki japán követnek, beadta lemondását. Orosz kórház­hajó, Pétervár, április 5. A külügyi hivatal értesítette a Vörös Keresztet, hogy a tokiói kormány késznek nyilatkozott arra, hogy a kelet-kínai vasút Mongólia nevű gőzösének ugyanoly jogokat adjon, mint amily jogokat a há­gai egyezmény szerint háborúban a kórház­hajók élveznek. A csemulpói menekültek, Marseille, április 5. Az Ausztráliai nevű gőzös a Varjag és Korejetz hadihajók tisztjeivel és matrózaival ma délután 3 órakor ideérkezett. Itt Mih­ajlovics Mihály nagy­herceg, a mecklenburg-schwerini nagyhercegnő, az orosz­ konzul és alkomál és az orosz kolónia fo­gadták az érkezőket. A fogadás igen­ szívélyes volt. Az orosz tisztek és matrózok este Szebasztopolba utaznak. TÁVIRATOK. A Balkán forrongása. Konstantinápoly, április 6. Uszkabi jelentések megerősítik a gyakora­­vidéki albán mozgalom két vezetőjének, Szu­­lejmán Bai­usának és Sabánnak megadását. A vezetőket hír szerint ideszállítják. Semsi basa tábornoknak, a 18-ik mitrovicai hadosztály pa­rancsnokának, Albánia ismeretes békítőjének jelzett visszahívását felfüggesztették. A porta panaszt tesz az ökumenikus patriarkátusnál a monasztiri görög metropolita elleni tüntetések rendezése miatt és azt kívánta, hogy kössék szívére, hogy korrektül viselkedjék. Konstantinápoly, április 5. A portát tegnap fölkérték az entente-hatalmak nagykövetségei, hogy intézkedjék a csendőrségi sza­bályzatnak francia nyelven való kinyomatása iránt. Azonkívül azt kérik, hogy közölje a porta az új egyenruha mintáját és idejében készíttesse el a kellő számú egyenruhát, hogy a külföldi tisztekkel ide­jében megköthessék a szerződést. A tibeti expedíció: Pétervár, április 5. A «Novoje Vremja* Anglia tibeti expedíció­ját Oroszország ellen való támadásnak mondja, amelyet nem szabad tűrni, mert ha Anglia Tibetet annektálja, úgy előrenyomul egészen Oroszország határáig s Oroszországnak köteles­sége, hogy ezt a merényletet visszautasítsa. n napról-napra. (..) Kolozsvárott történt. Ez a város t. i. neve­zetes arról, hogy ottan «szava» csak az urnák van. Dr. Ö. E., ki egyéb jó tulajdonságai mellett még arról is nevezetes, hogy az újságírókban nem­csak a rész tulajdonságokat — egyebek között a hitelre való hajlandóságot — veszi észe, hanem azoknak jó tulajdonságait is kellő mértékkel ho­norálja, a városi főkapitányság részéről egy jó kedvében és meglehetősen bepezsgőzött állapotban «elkövetett» éjszakai revolverlövésért 2­10 korona pénzbüntetéssel suttatott éjszakai csendbabontás címén. Dr. D. E. rendkívül súlyosnak találta ezt az ítéletet és a rendőrség határozatát megfelebbezte az illetékes fórumhoz, a szabad királyi város taná­csához. A nemes tanács, melynek ülésén az alkalomma az akkori helyettes polgármester, a «púk ám púk» hírneves szerzője elnökölt, méltányolta a Dr. D. E. jogos panaszát, feloldotta a főkapitányság ítéletét és dr. Ó. E. vádlottat felmentette azzal az indoko­­lással,­­h­ogy a kihágási szabályrendelet úri­embe­rekre nem vonatkozik.» (? ?) Néhány újságíró elhatározta, hogy a húsvéti ünnepekre nagy kéjutazásra indul. El is mentek — egy félóra járásnyira, Rákospalotára. Mint minden kirándulásban, az elsőben is borral illik leöblögetni az út porát: leültek tehát egy kis kocsmába, ahol három szál cigány gondoskodott az élet dalairól. Húztak a cigányok mindent és mindent fül­repesztően. Az újságírók csak kacagtak a három szál művész kesergésén, végre odaszólt nekik Bibiánszky József: — Ismertek ti minden nótát ? — Már hogyne, instállom a lássan ! — felelte a prímás. — Hát akkor húzzatok egy négyest. — Nem lehet! — szólt kisvártatva a prímás. — Miért ? — Mert csak hárman vagyunk. * 141) A zsidó zsidó marad még akkor is, ha ke­resztvízre tartják. Élénken illustrálja ezt az alább elmondandó eset. Zemplén megye egyik nagyközségének vagyonos zsidó birtokosa ellenállhatatlan szerelemre lobbant az odavaló állami iskola egyik feltűnő szépségű, de római katholikus vallású tanítónője iránt. Megkérte a kezét, de a bájos­­pedagóga* csak az esetben volt hajlandó feleségül menni hozzá, ha ősei hitét elhagyva, szintén áttér a katholikus vallásra. A szerelmes «makabeus* nem habozott és nagy mohón nyomban hozzá is látott az uj testamentum tanulmányozásához. A kikeresztelkedés az intelligencia teljes részvé­tele mellett csakhamar meg is történt. Mikor a «vedlett» vallása immár az »egyedül üdvözülés» reményében boldogan hagyta el a tem­plomot, a sekrestyés, kit ilyen esetek alkalmával csupán a borravaló érdekel, suttogva azt kérdezte a templom ajtaja előtt várakozó harangozótól: — Te, mennyit adott a zsidó? NAPI HÍREK. Az osztrák Bilse. Bilse, az igazi Bilse, a forbachi garnizon ostora, a minap hogy kiszabadult a börtönből, megindult pénzbeszedő körútjára azokba a városokba, ahol a Kis garnizonból című regényt az ő előzetes megkérdezése nélkül nyomatták ki és árusíttatták élelmes könyvkiadók. Az egy­kori porosz hadnagy, miután regén­ében boszut állt, azokon, akikkel együtt szolgált, most bo­szut áll azokon, akik a könyv hasznában nem akartak vele osztozkodni és e d­erubi útjában már elérkezett az első állomásra, Bécsbe. Sok szép pénzt fog onnan elvinni, de közben módja nyílik egy barátságos kézszorításra is. Üdvözölheti egy újdonsült kollegáját, az osztrák Bilsé-t, akinek egyébként Metz Vencel a neve és aki kvietált cs. és kir. utász főhadnagy. Hogy Metz Vencel otthagyta az arany kardbojtot, annak magántermészetű okai voltak — sok adósságot csinált, sőt állítólag olyan természetű hitelműveletei is voltak, hogy már a becsületbírósági eljárást akarták ellene meg­indítani, aminek elkerülése végett inkább ön­ként távozott a hadsereg kötelékéből, de hogy Bilse kollegája lett, abban jelentékeny része van annak, hogy kvietált, míg a fenmaradó részt épen a bilsei példa inspiráló hatásának tudhatjuk be. Világosabban beszélve: Metz Vencelben nagyban háboroghatott az indulat, hogy kilenc évi katonáskodás és főhadnagyi

Next