Független Magyarország, 1904. április (3. évfolyam, 734-762. szám)

1904-04-06 / 738. szám

e FÜGGETLEN MA*’*” 1904. április 6. 2. A pénzügyminiszternek halogatást magában birni látszó kijelentései dacára is a leghatározot­tabban ragaszkodunk a március 6-án megtartott országos bizottsági értekezlet által a fizetésrendezés és pragmatika életbeléptetésének május 1-ben meg­állapított utolsó terminusához. 3. Utasíttassék a szombathelyi vezetőség, hogy akár életbe fog lépni május 1-én a fizetésrendezés és pragmatika, akár nem, feltétlenül hivassák össze május 8-án az országos nagygyűlés, melynek célja lesz állást foglalni az elnyert, illetve nem teljesült kívánságok mellett vagy ellen. 4. Csatlakozunk az országos szövetkezet tekinte­tében a fiumeiek tervezetéhez s ezt közöljük a ve­zetőséggel; egyben utasítja a gócpont a vezetősé­get, hogy az életbeléptetendő fizetésrendezéstől és pragmatikától teljesen függetlenül kövessen el min­dent az országos szövetség létesülhetésére. 5. Küldjön képviselőket a bizottság a szegedi országos bizottsági értekezletre. 6. Tartson április 23-én az ország összes köz­pontja és gócpontja teljes ülést, hogy az addigi eseményekről minden alkalmazott információkat nyerjen és állást foglaljon a gócpont a továbbiakat illetőleg s május 1-éig küldjék meg egymásnak az összes gócpontok, illetve központok jegyzőkönyvei­ket az egységes cselekvés érdekében !» Azt hisszük, hogy e határozati javaslat után, mely élénk visszhangja a régóta felizgatott s régóta áltatott kedélyek hatalmas igazság után vágyakozó megnyilatkozásának, kommentárt írnunk szükség­telen. De jellemző a központi vezetőségnek legalább is hiányos értesítéseire, hogy az április 3-iki szegedi bizottsági értekezletről, mindezideig csupán a lapok­ból értesültünk, sőt a tegnapi nap folyamán szálló hírekből is arról, hogy a «szegedi országos bizott­sági értekezlet» «országos központi elnöki értekez­let» lesz. Hogy mit fog ezen kilenc elnök az összes alkal­mazottak érdekében elhatározni, még nem tudjuk, de ha a legjobbat is, az amúgy is felizgatott s mindenben meghunyászkodást sejtő közvélemény felhevült hangulatának csillapítására ezen elnöki értekezlet egyáltalában nem fog szolgálni. Nagyszombati értekezlet, Jegyzőkönyv felvétetett Nagyszombatban mai napon a nagy­­szombati helyi bizottság által egybehívott nagy­gyűlésen. A nagygyűlésen részt vettek : a helyi bizottság­hoz­ csatlakozott állomások megbízottai Trencsén Isztebnik-Récseig, Szeredig illetve Kutti­ig bezáró­lag, a vontatás és pályafentartás képviselői. Az állomások, melyek kedvezőtlen közlekedési vagy egyéb viszonyok miatt megbízottaik által a gyűlésen részt nem vehettek, írásbeli nyilatkozattal jelentették be csatlakozásukat azon határozatokhoz, melyeket a gyűlésen hozni fognak. Kodály Frigyes főellenőr, állomásfőnök úr, mint a gyűlés elnöke megnyitja a gyűlést, melynek egybehívását a pénzügyminiszter úr március 22-én tartott, a vasutasokra oly megdöbbentő hatású be­széde tette szükségessé. A jegyzőkönyv vezetésére Biró hivatalnok urat, annak hitelesítésére Follajtár hivatalnok és Hladics mozdonyvezető urakat kérte fel. A tárgysorozat csupán 4 pontból állott és pedig: 1. A fiumei, budapesti, szombathelyi és szegedi bizottságok által hozott határozatok megvitatása, azok egyikéhez való hozzájárulás. 2. Az országos szövetség alapjának megvetése, a szövetség létesítéséhez szükséges előkészületek költségeinek miként való fedezése, az anyagi hozzá­járulás mérvének megállapítása. 3. A befolyó pénz kezelésére pénztárnok meg­választása. 4. Esetleges indítványok. Az említett bizottságok által hozott határozatok ismertetése után Fullajtár Károly hivatalnok úr a budapesti bizottság által hozott határozatot ajánlja elfogadásra. Fabriczy Sándor hivatalnok úr felszólalása beve­zetésében előadja, hogy ő a mostanihoz hasonló, a vasutasok anyagi helyzetének javítására irányuló 5 ízben megindított mozgalmakban vett részt. Mindezen mozgalmak idő előtt célt nem érve múl­tak ki. Meghiúsulásuk okait abban látja, hogy a nagy vasutas tömeg szervezve nem volt, hogy a gri­csezésnél tovább sohasem jutottak és a cse­lekvés előtt megálltak, az elől meghátráltak. Immár elérkezett a cselekedetek ideje. Különben szintén a budapesti bizottság határo­zati javaslatának az országos szövetség létesíté­sére és ahhoz szükséges e­lkészítő munkálatok költségeinek fedezésére gyűjtendő összegre vonat­kozó részét ajánlja elfogadásra, kibővítve saját határozati javaslatával, mely ekképen hangzik : «A gyűlés a hazai sajtónak önzetlen és lelkes támogatásért hálás köszönet szavaz és to­vábbi támogatását kéri. Nem mulaszthatja el azonban egy a kormányhoz közel álló lapok azon gyanúsítását visszautasítani, mintha egyes helyi bizottságok sztrájk-pénztárt létesítettek volna; a vasutasok ajándékoznak ugyan a létesítendő országos szövetség alapja javára, de semmiféle sztrájk-pénztárt nem létesítettek és nem is létesíte­nek, mert ha a harcnak lesznek is esetleg sebe­sültjei, ezekkel szemben a vasutasok ismerni fogják erkölcsi kötelességüket. A gyűlés a Szegeden április 3-án és 4-én tar­tandó értekezletre vonatkozólag — az elnök úr, Vrana ellenőr és Fabriczy hivatalnok urak hozzá­szólása után — a szegediek álláspontjára helyezke­dik, amennyiben szintén egy oly szűkebb körű bi­zottsági értekezlet megtartását óhajtja, melyben az egyes bizottságok elnökein kívül 3 hivatalnok, 1 altiszt és 1 szolga is részt vegyen. Biró hivatalnok úr felhívja a gyűlés figyelmét arra, hogy mindenütt központi bizottságokról van szó, s így neki aggálya van az iránt, vájjon a nagy­­szombati bizottság kiküldhet-e tagokat a szegedi értekezletre. Erre nézve elnök úr, Vrana ellenőr és Fabriczy hivatalnok urak az egész gyűlés egyhangú helyes­lésével kísért azon nézetüknek adnak kifejezést, hogy a nagyszombati helyi bizottság — mint füg­getlenül megalakult bizottság — egyenrangúnak tartja magát minden más — habár üzletvezetőségi központban is létesült — bizottsággal s igy a sze­­gedi értekezletre tagok delegálására feljogosítottnak érzi magát. Ezzel kapcsolatban Fabriczy Sándor hivatalnok úr a delegálandó tagok megbízásaként az alábbi határozati javaslatot nyújtja be: «A gyűlés (szegedi értekezlet) megkeresi a szom­bathelyi bizottságot, mint vezető bizottságot, hogy a május 8-án esetleg megtartandó országos nagy­gyűlés napirendjét úgy dolgozza ki, hogy azt leg­később május hó 1-ig valamennyi helyi bizottságnak megküldhesse egyöntetű eljárás céljából. Vrana ellenőr úr a delegáltak mandátumát azzal óhajtja kiegészíteni, miszerint az értekezleten hatá­rozattá emeltessék, hogy az egyes bizottságok kebe­léből választandó deputáció járuljon a kereskede­lemügyi miniszter úr elé, kérvén őt, hozza nyilvá­nosságra a fizetésrendezési tervezetet, mielőtt törvényjavaslat alakjában a képviselőház elé ter­jeszti, nehogy fait’ accomplit elé állítassunk, mely­­lyel szemben semmiféle orvoslással nem élhetünk majd. A gyűlés ezen javaslatokat egyhangúlag elfogadja és ezen álláspontjának a szegedi értekezleten való kifejtésével Biró hivatalnok úr indítványára Vrana ellenőr urat bízza meg, illetőleg kérte fel,ki is köte­lességének tartja ezen kérelemnek eleget tenni. A gyűlés Vrana ellenőr uron kívül még Bíró és Horváth hivatalnok urakat, Liebscher állomásfelvi­gyázó, Hladics mozdonyvezető és Jankota vonat­­márházó urakat bízza meg a Szegeden tartandó értekezleten való részvételével. Biró hivatalnok úr szóvá teszi a nagyszombati sűtőházvezetőnek személyzetével szemben tanúsító azon indokolatlan eljárást, melylyel azt a mozga­lomban való részvételében korlátozza, sőt akadá­lyozza, ezért kéri elnök urat járjon közbe a sze­mélyzet érdekében említett fütőház­vezetőnél. Elnök úr közbenjárását általános éljenzés közt meg­ígéri. A gyűlés az országos szövetség javára befolyó pénz kezelésére Szloboda János hivatalnok urat egyhangúlag pénztárossá választotta. Ennek megtörténte után elnök úr elrendeli a csatlakozási nyilatkozatok felolvasását. Megtörténik. Miután ezzel a gyűlés programmja kimerült, elnök ur az egybegyűlteket a mozgalom folytonos ébren­tartására buzdítva, a gyűlést berekeszti. Kelt Nagyszombatban, 1904. március 30-án. Kodály s. k. elnök. Biró s. k. jegyző. Munkácsi értekezlet. A munkácsi vasúti gócponti bizottság Lőwinger Béla hivatalnok elnöklésével ez évi április hó 2-án bizottsági gyűlést tartott. A bizottsági tagok teljes számban jelentek meg. Egyhangúlag hozott hatá­rozattal csatlakozott a bizottság az­­Országos Vasúti Szövetség létesítéséhez és erről a kezde­ményező fiumei helyi bizottságot jegyzőkönyvileg értesítette, egyben a társ­helyi bizottságokat a csat­lakozásra felszólította. A debreceni 21-es központi bizottságnak ez évi március 28-án VIII. pont alatt hozott ama határo­zatot, mely szerint a pénzügyminiszter úrnak ez évi március 22-én tett kijelentései ellen a leghatározot­tabban és legerélyesebben tiltakozik és fizetésren­dezésünk ügyének ilyetén elodázását kereken vissza­utasítja, a bizottság nagy lelkesedéssel magáévá teszi, ahhoz egyhangulag és őszintén csatlakozik. A bizottság türelemmel, de nem tétlenül kívánja bevárni a május elsejét, és azért szükségesnek tartja és elhatározza, hogy a Bátyú—Lawecznei vonal személyzete is már most szervezkedjék, nehogy a május elseje készületlenül találja. E végből egy öt tagú vegyes bizottság küldetett ki, melynek feladata a szervezkedésről már idejekorán gondoskodni. Végül a bizottság nagy lelkesedéssel táviratban üdvözölte gróf Batthyány Tivadar országgyűlési képviselőt, mint igaz ügyünknek szószólóját A vinkovceiek gyűlése. Vinkovczén március 29-én tartott gyűlésen 150 vasutas gyűlt , össze Scheuer Antal elnöklése alatt. Scheuer elnök — a gyűlés feszült figyelme között — hosszasabban lelkes szavakkal vázolja a küz­delmet. Bennünket — úgymond — mint az állam mos­toha gyermekeit, nyugtalankodó uraknak bélyegez Lukács pénzügyminiszter (Abcug, abeug Lukács !) s azt mondta, hogy fizetésrendezésünk az 1904. évi költségvetésben fel van véve. Mikor lesz ez ilyen áldatlan politikai viszonyok között letárgyalva­­— a legerősebb képzelet határát is meghaladja. Tartsunk együtt, hivatalnok, altiszt, szolga, fogjunk kezet s egyesült erővel kiáltsuk oda a vétót s ragaszkod­junk a már meghatározott terminushoz, 1904. május elsejéhez, tovább nem várhatunk, nem várunk, Lu­kács pénzügyminiszternek azon kijelentésével szem­ben, hogy fizetésrendezésünk az 1904. évi költség­­vetésben fel van véve, határozott elégedetlensé­get fejezünk ki, amennyiben már három éve hiába vártunk s most is reménytelen jövőnek nézünk elébe s ez okoz mi bennünk nagy nyugtalanságot s elkeseredést szül. (Zajos, szűnni nem akaró he­lyeslés.) Elnök felhívja azután a gyűlést, hogy a szegedi központi mozgalmi bizottság felhívása értelmében alakítsuk meg az albizottságokat. Hivatalnok-albizottság tagjai lettek a gócponti tisztviselőkön kívül Szabó Ferenc hiv. (Vinkovce), Ferenczy Lajos hiv. (Mitrovica), Szabó Kálmán áll. főn. (Vukovár), Frankl Sándor hiv. (Dálya). Altiszti­albizottság: Bánátfi Vilmos áll. felv., Rónay Vilmos főkalauz, Kiss Antal kalauz, Radványi József m. vezető, Rovó Ferenc pfelv. Bayer Ignác pfelv. Szolgai albizottság: Csala Ferenc kocsirendező, Dobó József, Pozsonyi János vonat málházók, Léita Isván előfütő, Ugrik és Gregurek váltóőrök. Grumann László hivatalnok azután, minthogy több oldalról fölszólították erre, az 1901. évben benyúj­tott összes memorandumokat terjedelmesen ismerteti a mit a gyűlés tudomásul vesz. Kimondja azután a gyűlés határozatilag a követ­kezőket : 1. A szegedi bizottsággal teljes szolidaritást vál­lalunk, eddigi működésüket bizalommal fogadjuk s kérjük a tántoríthatatlan előhaladásra. 2. A memorandumban foglaltakat, mint minimu­mot, megadni kívánjuk. 3. A létfentartásunkért indított mozgalomban egy­másért anyagilag s erkölcsileg legteljesebb garan­ciát vállaljuk s különösen az esetleges áldozatokkal szemben — azzal azonban, hogy ha bárkinek ezen mozgalomból valami kára volna vagy állását veszély környékezné, velük teljesen egyek leszünk s mind­addig, mig ezen kartársaink előbbi jogaikba s munka­körükbe vissza nem helyeztetnek — mi is a hátuk mögé állunk. 4. Az «Országos Vasúti Szövetség» alapításához szükséges pénz 1904 május 1-éig részletekben is befizethető legyen a gócponti pénztáraknál. 5. A mai naptól kezdve a gócpont alá tartozó összes alkalmazottak a megalakítandó Országos Vasúti Szövetkezet tagjainak tekintik magukat. 6. Felhivatnak az összes gócpontok, hogy ezen határozatainkat tegyék magukévá s legyenek mind rajta, hogy az országos vasúti szövetkezet 1904. május 1-ig megalakuljon. Ezután Radványi mozdonyvezető panaszolja, hogy oly büntetési módok, hogy altiszt szolgai munkára szoríttassék, mint lealázó, még büntetésből sem legyen alkalmazható. Gergely Péter vonatmálházó panaszkodik kényes szemmel, hogy hét éve már 540 korona fizetése van s bár sem fegyelmije nem volt, sem bűnösnek nem érzi magát, nem lép elő. Elnök ezután, több tárgy nem lévén, a gyűlést bezárja — nyugodtságra s összetartásra intvén a tagokat — előbb még Grumann jegyző a gyűlés nevében köszönetet mond az elnöknek lelkes báto­rító vezetéséért s a gyűlés bezáródott. Lugosi értekezlet. Április hó 2-án a temesvár—karánsebesi és a Gattája—Maros­llyei vonal vasúti alkalmazottai a szegedi központi bizottság március hó 26-i határo­zata értelmében Lévy mérnök felhívására nagy szám­­ban gyűltek össze Lugoson, hogy Csorda Lajos állomás­főnök elnöklete alatt megalakítsák a helyi választmányt s állást foglaljanak a vasutasok moz­­gami ügyében. A helyi választmány megalakulása után az értekezlet kimondta, hogy csatlakoznak a­ szegedi központi bizottság összes eddigi határozatai­hoz és rendithetlen összetartással vele küzdenek.

Next