Független Szemle, 1933 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1933-03-01 / 1. szám
A mának nyomasztó óráiban, mikor a lehetőségek egyre kisebbednek, a munka még csak a megélhetést sem biztosítja, mikor nyomor, kétségbeesés, öngyikosság példái merednek majd minden embertársunk felé, sokunkban fölesik a kérdés: miért? meddig? hová még? — Vannak még optimisták, de egyre nő a pesszimisták tábora, egyre nő és úgy tetszik, joggal! Mi optimisták vagyunk, — kell-e több optimizmus annál, hogy lapot indítunk? — de azért nem lesz érdektelen, ha meghallgatjuk az Optimistát és a Pesszimistát, ha szembeállítjuk őket, az életigenlést az élettagadással, a hitet a tényekkel. Így tessék elolvasni Simándy Pál és Thomas Mark tanulmányait. Az utóbbi a pesszimista és sajnos, első számunkban tanulmányának csak felét hozhattuk. Úgy látszik, a pesszimistának sokkal több bizonyítékra van szüksége a pesszimizmust illetőleg, mint az optimistának. Talán azért, mert ott benn . . . egészen mélyen ő is optimista lenne?? Pesszimizmus Optimizmus Gazdasági életünk rendje összeomlott; a munkanélküliek száma napról-napra emelkedik; a nyomor és szenvedés határtalanná nő; társaink megdöbbentő nagy számmal menekülnek az önkéntes halálba; mindenfelé fenyeget a polgárháború véres árnya; az emberiség új világháborúra készülődik; kultúránk válságba jutott. A gondolat és a szellem szabadsága mindenfelé megszűnt; becstelenség és megbízhatatlanság, mint undok és bűzös mocsár kezdi elborítani a világot; rablás, gyilkolás, csalás és sikkasztás mindennapi kísérői életünknek; az ember nem tanítható és nem nevelhető; ostoba és gonosz állat... Van értelme a világnak és értéke az életnek?# Tehát: pesszimizmus"? # Ismerjük a bor mámorát. Hitet ad, fellelkesít az életre és szeretetre. A költő is ismeri a mámort és boldogságot. Úgy jut hozzá, hogy kimenekül a való világból és távoli és idegen dimenziókban épít meg magának egy más, egy álomvilágot. A bor mámora nem ez. A részegség narkózisa úgy vesztegeti meg az embert, hogy ezt a való világot mutatja másnak, mint amilyen ténylegesen, rózsaszínben láttatja az életet, ahogy a régiek fogalmazták. Ám van a szívnek még egy harmadik fajta mámora is. A Lélek szent mámora ez. Csak próféták, apostolok, szentek és hívők ismerhetik. A választottak. A kívülálló és értetlen nép hajlandó a bor mámorával téveszteni össze ezt az elragadtatott állapotot. Mikor Jézus tanítványai Pünkösdkor végre bátran kiállnak a maguk hitével a világ elé, az emberek suttogni kezdik egymás közt. Édes bortól részegedtek meg ezek. Azonban ez téves magyarázat volt. A Lélek részegítette meg őket és nem a bor. És hogyha a századok során volt valami súlyos vétke és tévedése azoknak, akik Jézus híveinek hitték magukat, akkor az éppen abban állt, hogy inkább hittek a bor, mint a Lélek mámorában. A költő elmenekül a való világból egy álomvilágba. A részeg hamisan látja a . világot, csókolja az utált asszonyt és ítéli a halálos ellenséget, mert egy hazug mámorban szépnek és jónak látja őket. Nem így a próféta, a választott ember. A próféta nem szakítja ki magát a való világ dimenziói közül. És tévedésben sincs a való világ megítélése tekintetében. Olyannak látja azt, amilyen valóban. De, a mai való világ hüledékei, kuszáltságai között és helyén, látja az eljövendő, más, jobb és igazabb való világot; abban hisz, azért lelkesedik és dolgozik. Hiszen nézd meg, hogyan is készül az új palota, mely dísze és büszkesége lesz a városnak. Amit látsz: romhalmaz; póznák, állványok, deszkalapok, kusza és éktelen összevisszasága; homokbuckák, gödrök, téglahalmazok bántó rendetlensége; emberi szenny, Hamletrél szólva: Akkor nemesse a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait. Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen S fegyvert ragadva véget vet neki? mocsok. De menj be az építési irodába és nézd meg a kész tervet s ott látni fogod mi készül, mi bontakozik ki ebből az éktelenségből. Az építő ezt látja. A téglahordó csak a romhalmazt. Pál apostol írja és ez így is van: A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés és a reménylett dolgok valósága. Tehát: optimizmus"!# Karinthy Frigyes egyik kitűnő tanulmányában felveti a Madách-problémát: optimizmus vagy pesszimizmus Az ember tragédiájának világnézete? Egyik sem. Az élet és világ sokkal több és megrendítőbb nyomort, szenvedést, ostobaságot és gonoszságot hordoz, semhogy naiv optimizmussal állhatnánk vele szemben. Amint ugyanez az élet és világ a szépségnek, jóságnak és igazságnak is sokkal gazdagabb forrása és a fejlődésnek is sokkal határtalanabb lehetőségeit rejti magában, semhogy vele szemben a naiv pesszimizmus magatartásának adhatnánk át magunkat. Az élet rút és gonosz! Hurrá! — kiáltja Romain-Rolland egyik hőse. Isten szemléletének fenséges nyugalma és derűje árad abból a filozófiából, amelynek Madách halhatatlan műve a hordozója. A humor magatartása ez Karinthy szerint. A bölcs és jó Isten mosolya. * A magyar Géniusz ritkás ihletése a vallásos magatartás. Ebbe a ritka revelációba tartozik bele Madách tragédiája, amit mindeddig nem méltányoltunk, mert nem értettük kellően. Művészetet kerestünk benne, vagy filozófiát. Pedig több és más: vallás. A magyar vallás első nagyszerű dokumentuma. Ady az, aki feltársult melléje a maga azonos szemléletével. Sírjunk azért, de átkaink vadul örülő, nagy rohamában értjük meg. Ha mosolyog s csak mosolyog az Úr. S ha elmúlnak az elmúlnivalók, Holnap, Idő, örök életenger, Táncoltasd majd csak tovább a hajót... * Pesszimista vagy optimista tehát az emberi lélek? A kérdés nincs helyesen felvetve. Hogy általában az emberi lélek pesszimista vagy optimista-e, ez a kérdés mindenekelőtt nem bír művelődéstörténeti jelentőséggel. A tömegember lehet naivan optimista, vagy époly naivan pesszimista: nem dönti el a világ sorsát. Az ember tragédiája nem általában az ember problémája. Csak a választott emberé. Csak annak vannak olyan problémái, mint Adamnak. A választottak vállain nyugszik az emberiség sorsa. Ha ők megállnak a lábukon, megmarad a világ is. Csak az ő hitükből sugározhatik hit, derű a világra is. Optimista vagy pesszimista-e tehát a választott ember. Optimista is és pesszimista is. Illetve sem egyik, sem másik. Lucifer sötét látása és nihilizmusa, Éva ellágyulása és lelkendezése épúgy tendenciái Ádám lelkének, mint a hit és tett. Ádám együtt éli át Luciferrel a romlást és bukást, de minden bukás záróakkordja mégis csak az a szó lesz Ádám ajkain: Vezess új létre, Lucifer. Mi hát ez, ha sem pesszimizmus, sem optimizmus? Karinthy a humor magatartásának mondja, Ravasz László meliorizmusnak nevezi. A hívő ember a mosolygó Isten gyermeke, aki túl az optimizmus és pesszimizmus egyoldalú és sekélyes látókörén, isteni távlatok értő és átfogó magaslatairól szemléli a világ folyását, az emberiség sorsát s abban a maga életútját. Nyitott szemmel látja az élet kárhozatos és szomorú mozzanatát s úgy harcol ellenük, mintha tényleg pusztulásba vihetnék a világot. De egyben szilárd bizonyossággal hisz a végső cél kiengesztelő megoldásában is. Ezért sorsát emelt fővel viseli és hivatását remények között teljesíti. Szakadatkmnul hisz egy jobb és igazabb világ valóságában s megfeledkezve a ma terheiről és gondjairól, a saját önös érdekeinek szolgálatáról, építi eme szebb, jobb és igazabb világot. Elesett, megromlott, széthullt világunknak ezekre a hívő, bízó, mosolygó, tűrő, építő és minden áldozatra kész választottakra van ma (Budapest.) Simándy Pál szüksége. S FÜGGETLEN ZEMLE3 Vázlat „ ... a középkor embere a menny és pokol között a Sátántól megkísértve, Ádámtól elárulva, Krisztustól megváltva élt. Menny, pokol, Sátán, Krisztus olyan valóságok voltak életében, mint a nehézkedés vagy az elektromosság. De Kant megdöntötte az Istenérveket, Darwin a teremtéstörténetet. A reformáció megbuktatta az egyházat, a felvilágosodás a dogmákat, a materializmus az isteneszmét, a cinizmus a morált. Ahol pedig nincsisten, nincs érték, ahol nincs érték, nincs erkölcs. A kereszténység csődjét követte az idealizmus csődje. Az erkölcsi ma álarc, amely mögött cinikus kapitalisták, demagógok, kizsákmányolók és csábítók rejtőznek, akik megosztoznak a világ uralmán, mialatt az igazi idealistákat kinevetik, agyonhallgatják és agyoncsapják. Az erkölcs konvencionális hazugság lett, amellyel tudatlan tömegeket tartanak féken, a kereszténység pedig kiviteli cikk, gyarmati színes népek számára ...“ ,, ... sporttal acélozott, nemzeti öntudattal bíró, katonailag nevelt, vallással felizgatott posztmodern ember, dekadens just-milieu, megkérgesedett puhány és barbár, aki az európai nihilizmus radikális forradalmának örvényéből született...“ „ ... Európa! Gőg és kapzsiság, lelkiismeretlen államiság, kapitalista pestis, a civilizáció szörnyű gépezete, amely türelmetlenségből, álszenteskedésből és erőszakból van alkotva ...“ , „... demokrácia? az a művészet, hogyan kell a nép helyett fellépni és lenyírni a nép gyapjút, ünnepélyesen, saját nevében, néhány derék apostol javára...“ „... az állam nem haza. Csak azok zavarják össze a két fogalmat, akiknek hasznuk van belőle...“ „... tessék megnézni, milyen ember jár a nagyvárosokban! Távíróval, távbeszélővel, gépmadarakkal, páncélos hajókkal rendelkező gorilla...“ „ ... a modern Európa vallása nem a kereszténység, hanem a kisburzsoázia. A jogart felváltotta a réf, a Bibliát a főkönyv, az oltárt a szatócsbolt. És a változással mindenki meg van elégedve...“ „... a kispolgármoralitás lett a dolgok mértéke — a történelem legundorítóbb elfaj egy apokaliptikus történetfilozófiához