Független Szemle, 1933 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1933-03-01 / 1. szám

A mának nyomasztó óráiban, mikor a lehetőségek egyre kisebbednek, a munka még csak a megélhetést sem biztosítja, mikor nyomor, kétségbeesés, öngyikosság példái mered­nek majd minden embertársunk felé, sokunkban fölesik a kérdés: miért­? meddig? hová még? — Vannak még optimisták, de egyre nő a pesszimisták tábora, egyre nő és úgy tet­szik, joggal! Mi optimisták vagyunk, — kell-e több optimizmus annál, hogy lapot indítunk? — de azért nem lesz érdektelen, ha meghallgatjuk az Optimistát és a Pesszimistát, ha szembeállítjuk őket, az életigenlést az élettagadással, a hitet a tényekkel. Így tessék elol­vasni Simándy Pál és Thomas Mark tanulmányait. Az utóbbi a pesszimista és sajnos, első számunkban tanulmányának csak felét hozhattuk. Úgy látszik, a pesszimistának sokkal több bizonyítékra van szüksége a pesszimizmust illetőleg, mint az optimistának. Talán azért, mert ott benn . . . egészen mélyen ő is optimista lenne?? Pesszimizmus Optimizmus Gazdasági életünk rendje összeomlott; a munkanélküliek száma napról-napra emelke­dik; a nyomor és szenvedés határtalanná nő; társaink megdöbbentő nagy számmal mene­külnek az önkéntes halálba; mindenfelé fenye­get a polgárháború véres árnya; az emberiség új világháborúra készülődik; kultúránk vál­ságba jutott. A gondolat és a szellem szabad­sága mindenfelé megszűnt; becstelenség és megbízhatatlanság, mint undok és bűzös mo­csár kezdi elborítani a világot; rablás, gyil­kolás, csalás és sikkasztás mindennapi kísérői életünknek; az ember nem tanítható és nem nevelhető; ostoba és gonosz állat... Van értelme a világnak és értéke az élet­nek­­?# Tehát: pesszimizmus"? # Ismerjük a bor mámorát. Hitet ad, fellel­kesít az életre és szeretetre. A költő is ismeri a mámort és boldogságot. Úgy jut hozzá, hogy kimenekül a való világ­ból és távoli és idegen dimenziókban épít meg magának egy más, egy álomvilágot. A bor mámora nem ez. A részegség narkó­zisa úgy vesztegeti meg az embert, hogy ezt a való világot mutatja másnak, mint amilyen ténylegesen, rózsaszínben láttatja az életet, ahogy a régiek fogalmazták. Ám van a szívnek még egy harmadik fajta mámora is. A Lélek szent mámora ez. Csak próféták, apostolok, szentek és hívők ismer­hetik. A választottak. A kívülálló és értetlen nép hajlandó a bor mámorával téveszteni össze ezt az elragadtatott állapotot. Mikor Jézus tanítványai Pünkösdkor végre bátran kiáll­nak a maguk hitével a világ elé, az emberek suttogni kezdik egymás közt. Édes bortól részegedtek meg ezek. Azonban ez téves magyarázat volt. A Lélek részegítette meg őket és nem a bor. És hogyha a századok során volt valami súlyos vétke és tévedése azoknak, akik Jézus hívei­nek hitték magukat, akkor az éppen abban állt, hogy inkább hittek a bor, mint a Lélek mámorában. A költő elmenekül a való világból egy álomvilágba. A részeg hamisan látja a .­­ világot, csókolja az utált asszonyt és ít­­éli a halá­los ellenséget, mert egy hazug mámorban szép­nek és jónak látja őket. Nem így a próféta, a választott ember. A próféta nem szakítja ki magát a való világ dimenziói közül. És tévedésben sincs a való világ megítélése tekintetében. Olyannak látja azt, amilyen valóban. De, a mai való világ hü­ledékei, kuszáltságai között és helyén, látja az eljövendő, más, jobb és igazabb való világot; abban hisz, azért lelkesedik és dolgozik. Hiszen nézd meg, hogyan is készül az új palota, mely dísze és büszkesége lesz a város­nak. Amit látsz: romhalmaz; póznák, állvá­nyok, deszkalapok, kusza és éktelen össze­visszasága; homokbuckák, gödrök, téglahal­mazok bántó rendetlensége; emberi szenny, Hamletrél szólva: Akkor nemes­se a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait. Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen S fegyvert ragadva véget vet neki­? mocsok. De menj be az építési irodába és nézd meg a kész tervet s ott látni fogod mi készül, mi bontakozik ki ebből az éktelenségből. Az építő ezt látja. A téglahordó csak a romhal­mazt. Pál apostol írja és ez így is van: A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés és a reménylett dolgok valósága. Tehát: optimizmus"!# Karinthy Frigyes egyik kitűnő tanulmá­nyában felveti a Madách-problémát: optimiz­mus vagy pesszimizmus Az ember tragédiá­jának világnéz­ete? Egyik sem. Az élet és világ sokkal több és megrendí­­tőbb nyomort, szenvedést, ostobaságot és go­noszságot hordoz, semhogy naiv optimizmus­sal ál­lhatnánk vele szemben. Amint ugyanez az élet és világ a szépségnek, jóságnak és igaz­ságnak is sokkal gazdagabb forrása és a fej­lődésnek is sokkal határtalanabb lehetőségeit rejti magában, semhogy vele szemben a naiv pesszimizmus magatartásának adhatnánk át magunkat. Az élet rút és gonosz! Hurrá! — kiáltja Romain-Rolland egyik hőse. Isten szemléletének fenséges nyugalma és derűje árad abból a filozófiából, amelynek Madách halhatatlan műve a hordozója. A hu­mor magatartása ez Karinthy szerint. A bölcs és jó Isten mosolya. * A magyar Géniusz ritkás ihletése a vallá­sos magatartás. Ebbe a ritka revelációba tar­tozik bele Madách tragédiája, amit mindeddig nem méltányoltunk, mert nem értettük kel­lően. Művészetet kerestünk benne, vagy filo­zófiát. Pedig több és más: vallás. A magyar vallás első nagyszerű dokumentuma. Ady az, aki feltársult melléje a maga azo­nos szemléletével. Sírjunk azért, de átkaink vadul örülő, nagy rohamában értjük meg. Ha mosolyog s csak mosolyog az Úr. S ha elmúlnak az elmúlnivalók, Holnap, Idő, örök életenger, Táncoltasd majd csak tovább a hajót... * Pesszimista vagy optimista tehát az em­beri lélek? A kérdés nincs helyesen felvetve. Hogy általában az emberi lélek pesszimista vagy optimista-e, ez a kérdés mindenekelőtt nem bír művelődéstörténeti jelentőséggel. A tömegember lehet naivan optimista, vagy ép­­oly naivan pesszimista: nem dönti el a világ sorsát. Az ember tragédiája nem általában az ember problémája. Csak a választott emberé. Csak annak vannak olyan problémái, mint Adamnak. A választottak vállain nyugszik az emberiség sorsa. Ha ők megállnak a lábukon, megmarad a világ is. Csak az ő hitükből sugá­­rozh­atik hit, derű a világra is. Optimista vagy pesszimista-e tehát a­­ választott ember. Optimista is és pesszimista is. Illetve sem egyik, sem másik. Lucifer sötét látása és nihilizmusa, Éva el­­lágyulása és lelkendezése épúgy tendenciái Ádám lelkének, mint a hit és tett. Ádám együtt éli át Luciferrel a romlást és bukást, de min­den bukás záróakkordja mégis csak az a szó lesz Ádám ajkain: Vezess új létre, Lucifer. Mi hát ez, ha sem pesszimizmus, sem opti­mizmus? Karinthy a humor magatartásának mondja, Ravasz László meliorizmusnak nevezi.­­ A hívő ember a mosolygó Isten gyermeke, aki túl az optimizmus és pesszimizmus egy­oldalú és sekélyes látókörén, isteni távlatok értő és átfogó magaslatairól szemléli a világ folyását, az emberiség sorsát s abban a maga életútját. Nyitott szemmel látja az élet kárho­­zatos és szomorú mozzanatát s úgy harcol el­lenük, mintha tényleg pusztulásba vihetnék a világot. De egyben szilárd bizonyossággal hisz a végső cél kiengesztelő megoldásában is. Ezért sorsát emelt fővel viseli és hivatását re­mények között teljesíti. Szakadatkmnul hisz egy jobb és igazabb világ valóságában s meg­feledkezve a ma terheiről és gondjairól, a sa­ját önös érdekeinek szolgálatáról, építi eme szebb, jobb és igazabb világot. Elesett, megromlott, széthullt világunknak ezekre a hívő, bízó, mosolygó, tűrő, építő és minden áldozatra kész választottakra van ma (Budapest.) Simándy Pál s­züksége. S FÜGGETLEN ZEMLE3 Vázlat „ ... a középkor embere a menny és pokol között a Sátántól megkísértve, Ádámtól el­árulva, Krisztustól megváltva élt. Menny, pokol, Sátán, Krisztus olyan valóságok vol­tak életében, mint a nehézkedés vagy az elek­tromosság. De Kant megdöntötte az Isten­­érveket, Darwin a teremtéstörténetet. A refor­máció megbuktatta az egyházat, a felvilágo­sodás a dogmákat, a materializmus az isten­­eszmét, a cinizmus a morált. Ahol pedig nincs­­isten, nincs érték, ahol nincs érték, nincs er­kölcs. A kereszténység csődjét követte az idealizmus csődje. Az erkölcsi ma álarc, amely mögött cinikus kapitalisták, demagógok, ki­zsákmányolók és csábítók rejtőznek, akik megosztoznak a világ uralmán, mialatt az igazi idealistákat kinevetik, agyonhallgatják és agyoncsapják. Az erkölcs konvencionális ha­zugság lett, amellyel tudatlan tömegeket tar­tanak féken, a kereszténység pedig kiviteli cikk, gyarmati színes népek számára ...“ ,, ... sporttal acélozott, nemzeti öntudattal bíró, katonailag nevelt, vallással felizgatott posztmodern ember, dekadens just-milieu, megkérgesedett puhány és barbár, aki az euró­pai nihilizmus radikális forradalmának örvé­nyéből született...“ „ ... Európa! Gőg és kapzsiság, lelkiis­meretlen államiság, kapitalista pestis, a civi­lizáció szörnyű gépezete, amely türelmetlen­ségből, álszenteskedésből és erőszakból van alkotva ...“ , „... demokrácia? az a művészet, hogyan kell a nép helyett fellépni és lenyírni a nép gyapjút, ünnepélyesen, saját nevében, néhány derék apostol javára...“ „... az állam nem haza. Csak azok zavar­ják össze a két fogalmat, akiknek hasznuk van belőle...“ „... tessék megnézni, milyen ember jár a nagyvárosokban! Távíróval, távbeszélővel, gépmadarakkal, páncélos hajókkal rendelkező gorilla...“ „ ... a modern Európa vallása nem a ke­reszténység, hanem a kisburzsoázia. A jogart felváltotta a réf, a Bibliát a főkönyv, az ol­tárt a szatócsbolt. És a változással mindenki meg van elégedve...“ „... a kispolgármoralitás lett a dolgok mértéke — a történelem legundorítóbb elfaj­ egy apokaliptikus történetfilozófiához

Next