Függetlenség, 1905. február (18. évfolyam, 21-24. szám)
1905-02-05 / 21. szám
21-ik szán*. F Ü íj Ö E T 1j fi N S E i* 3. oktul. enyhe szél fordulat s/.okt* eldönteni. Pedig egy ilyen jégfagyasztásKm ivá Egyletnek elolvad 50 — 60 koronája. E tűrhetlen nyomorúságok, kezdeleges állapotok megszüntetését fűzte li működése feladatául a/. Egylet jelenlegi választmánya, midőn elhatározta, hogy a nemes városi tanács szíves gondoskodása folytán kijelölendő területet, talán a jelen pályatéren, melegedő épülettel, vízhatlan alappal ellátott, földalatti vízvezető csövekkel felszerelt pályát fog építni, mely legfölebb 2 napi alkalmas idő után megnyitható, használható lesz. Természetes, hogy ez csak a társadalom, egyesületek, magánosok anyagi támogatása mellett lehetséges. Eltökélte tehát a választmány, hogy széles mederben mozgalmat indít a jó ügy lábraállítására, hogy kedvező esetben a nyár folyamán a szükséges munkálatok eszközölhetők legyenek. Ha a nagyközönség igazán érzi a jégpálya kérdésének fontosságát és kész a megoldásra segítő kezet nyújtani itt a cselekvésre a választmny önzetlen munkakészsége mellett a kedvező alkalom. Amennyiben e kísérlet kudarcot fog eredményezni, valószínűleg évtizedekre felakaszthatják a jégsport hívei korcsolyáikat. Az egylet 250 darab 25 koronás részvényre hirdet előjegyzést, 25 éven belül kamatos visszafizetés kötelezettsége mellett s a mellett kegyes adakozásra, tagul belépésre kéri fel városunk áldozni kész, e nemes ügyért lelkesülő férfiad, hölgyeit. A választmány nevében mély tisztelettel kérjük Kecskemét városának nemes tanácsát, hatóságait, testületet, iskolafentartóit, magánosokat, kik az ifjúság testi fejlődésének, nemes szórakozásának fontosságát átérzik s városunk lakosságának, különösen a fiatalságnak régen táplált óhaját megvalósit tandónak tartják, jegyezzenek a kiboc csátott íveken részvényeket, esetleg s adományokat, hogy a sok sikertelen vergődés után kényelmes jégpályát lehessen teremteni. Ha e gyűjtésünk megfelelő eredményt fog hozni, még a nyár folyamán megoldjuk a pálya és épület-kérdést s a jövő idény kezdetén az új pályát és pavillont nyírják meg a jégsport híveinek. Tisztelettel kérjük a Címet, méltóztassék a mellékelt ívet február hó 15-ikéig dr. Garzó Béla egyleti elnökhöz visszajuttatni. Kelt Kecskeméten, 1905. évi január havában. Tisztelettel a Korcsolyázó Egylet választmánya, mert ez nem az övé, hanem az anyjáé. Add vissza neki. Kronstein Móric egy pillanatig habozott, nem szívesen vált meg a szép jószágtól s a hüvelykujja mellett szalajtatta el az aranyos szélű lapokat. Ennek okáért hullott ki közülük a Balás tisztelendő úr névjegye, amit Mócár Vendel hamar fölkapott és a katedrára sietett vele, hogy nyilvánosan felolvassa. „Nagyságos asszony ! Ne méltóztassék felfogadni. Küldök olyant, akit keresztvíz ért.“ Mócár Vendel nem értette az egészet, látszott az ábrázatán, de elfogta a félsz, hogy csúfságot csinált a Balás tisztelendő úr írásából: hamar apró darabokra tépte a névjegyet és széjjelszórta a katedra deszkái alá a darabjait. Kronstein Móric visszavitte a könyvet, s pár perc múlva bejött a história profeszszora, Zsuffa tisztelendő úr. A papok elé állt s az osztály —ahogy mindennap szokta — gépiesen eldarálta a világ legszebb imádságát. ------Jöjjön el a te országod . . . Az ember gyerekészszel nem igen elmélkedik, de azóta sokszor el-eltűnődtem rajta, hogy immár kétezer esztendeje milliószor millió ajak fohászkodik egyaránt azért az országért, amely mindazáltal egy arasznyira se jött még közelebb. Kópéságok, íH-dlisszatitisok. Rejtelmes ragyogó arccal lép a tracscsoló népek közé 1—2 héttel ezelőtt a mindenek által szeretve tisztelt (ja, ő fizet!) Kövessy igazgató. Tudvalevőleg neki sokféle hangja van. Más, mikor Kövessy az igazgató, más mint Kövessy a rendező, megint más mint Goldstein bácsi és egészen más mint a Pfefferkorn. Sőt még a Pfefferkorn a Farkas és a Lipót közt is van külömbség, szóval ezúttal a Pfefferkorn hangját véve fel, szétrebbenti a hölgyek sergét. — Alááászolgááája ! Hevessy Guszti odaszól a társaihoz : — Gyerekek ma jó hirt hallunk az öregtől ! — Igen jó hirt! — Szól az igazgató. — Merne merdack zéhn, azt a rézangyalát, ilyet még nem ettetek lányok! A lányok körülfogják a direktort válogatott czirógatásokkal igyekeznek az ő oldalbordái közül kiaprózni azt, ami a saját oldalukat fúrja. Kozma Margit meg pláne puszit is ígér, ha az igazgató minél hamarabb kielégíti a kíváncsiságát. Az igazgató pedig nem enged. Enyelegve kéjeleg és melegszik a saját szavai által keltett kíváncsiság tüzénél. Ekkor már Sutyák közbeszól és ő is csókot igér a direktornak, csak mondja már meg az újdonságot. Az igazgató konszernálva szól: — Te, és engem megcsókolni ? Csukd be azt az automobil-fészer szádat, nyisd ki az ajtót és hagyd el azonnal ezt a termet ! A lányok zúgva kiáltanak: — Éljen! Végre az igazgató beszélni kezd és elmondja kellő szünetek után, (fő a hatás ) hogy a „János vitéz“ fog színre kerülni. Szilassy fejét lehajtva szól: — Hm! Mit örüljek én ennek ? Örüljön a szabóm! — Te tsazsi ami vagy — felel a direktor — mikor nadrág szereped lesz! Szilassy arca kiderül, Déri Rózsié beborul és szól: — Hát én minek örüljek izgató úr? Szilassynak legalább nadrágja lesz ! — Jaj te Hájas, de neked még as se lesz. Déri Rózsi örömében kánkánt táncolt Azt mondják, hogy a francia király szerepével az igazgató Latabárt is megkínál.. De Latabár vágyott már egy kis pihenőre, afféle szalmaözvegységre és jelentőségteljesen legyintve kezével, csak enynyit mondott: — Ne bántsuk egymást ! De jött a retorzió is. Az igazgató gentleman létére siker után rendesen szivarral szokta végig kínálni a társaság férfi tagjait. Ezúttal azonban Latabárt kifelejtette a sorból. Midőn Latabár ez iránt interpellált, az igazgató diszkréten mosolyogva adta a választ : — Ne bántsuk egymást. A „János vitéz“ pedig óriási sikert arat és aki estenben az igazgató örömtől duzzadt arcát látja, az tisztában lehet vele, hogy duzzadt a tárcája is. (h—ó.) S Z I N ÍI Á Z János vitéz. Diadalmas esték, frenetikus taps- * viharok, az igaz siker megannyi legőszintébb megnyilvánulásai jegyében folyt le a színházi hét. A fővárosban már a csillagok felé járó János vitéz tartotta bevonulását a kecskeméti színpadra. János vitéz ez az igaz magyar operett, János vitéz Petőfi ihlette költői alakja leng közülünk, ki csábos varázsával visszavisz ismét oda, a költőnek az ékes kalászszal zengő rónaság lángszavú költőjének világába: .,Ki a Tisza vizét issza, Vágyik annak szive vissza.“ Petőfi János vitézét a magyar közönség jobbadán ismeri. Ezt a gyönyörű történetet irta meg Bakonyi Károly, s a költészet újabb varázsával vonta be Heltai Jenő, foglalta dalba Kacsóh Pán- Igrác. Petőfi álomszerű költeménye innen szinre került. Uj életre kelt Kukorica : Jancsi Megelevenült. Iluska legendaszerű alakja. A magyar színpad hangozza vissza az alföld lakójának édes-bús fujulyaszóját, a magyar színpadon lobog a trikolor, mely a magyar vitézséget hirdeti. * ** Ez ami új, ami megkapó a János vitézben. Az ujabbi magyar operettek ezt teljesen sovinisztikus formában, tehát csak magyart lelkesítően, buják elő. De a János vitéz zenéjében már az igazi operettel fuzionál. János vitéz és a magyar szereplők partitúrájában a magyar zene az uralkodó. Az idegen szereplők ajkán pedig a legkacérabb keringők és mazurkák, mint a kozmopolita operett-zene, hangzik el. És ennek a kétféle zenének harmóniája meglepő, bámulatos. Alig hangzott el keringő észbontó dallama, nyomán két a magyar népdal szivet-lelket rázó elégiája. A János vitéz zenéje tehát már túlesett a sovinisztikus színezeten. A zene olyan, mely föltétlenül világpolgárjogot nyer. * * * János vitéz librettója is új a magyar operettirodalom terén. Nem célja pusztán a lelkesítés. Ugyanaz a végtele