Függetlenség, 1905. április (18. évfolyam, 29-33. szám)

1905-04-02 / 29. szám

Kecskemét, 1905. április 2. Vasárnap XVIII. évf. 29-ik szám. Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva Egy hóra . . 70 fill. Negyedévre 2.— K. Félévre . . . 4.— K. Egyes szám 4 fill. Vidékre postán küldve Egy hóra , . 1.—K. Negyedévre 3.—K. Félévre . . . 5.—K. FÜGGETLENSÉG POLITIKAI LAP. A F Ü G G E T L E N S E G I és 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőse^ és kiadóhivatal. II. tized. Mária-u. 32<L sz. Fiók kiadóhivatal: I-ső t.. Kéttemplom- köz 10 sz. és 0. Fekete Mihály könyvkereskedő üzletében (Piac-tér) hova a lap szellemi részét illető közle­mények is küld­hetők. Felelős szerkesztő : TÖMÖRI JENŐ. Főszerkesztő: SZAPPANOS ISTVÁN Fő munkatárs : FRITZ IMRE. Választási utóhangok. Irta: Kecskeméti Vilmos. Megszokott jelenség, hogy válasz­tás után nem túlságosan rózsás a legyő­zött tábor kedélyhangulata. Ezt a győző fél veheti tőle legkevésbbé rossz néven. Elvégre is akinek sebesiiltjei és halott­jai vannak, — köztük igazán érdemes sebesültek és halottakis —, illő azokat rangjuk és szerzett érdemeik arányában siratni s eltemetni. Ez a gyász tiszteletet parancsol és igazán nincs lékünkben egyetlen csöppje a kárörömnek, hogy látjuk a helyi szabadelvű párt őszinte eonsterná- tióját, amiért összes jelöltjei elbuktak a vasárnapi törvényhatósági bizottsági tag­választáson. Eltekintve attól, hogy ez a csúfos bukás a helyi szabadelvű­párt uralmának bealkonyodását jelenti a kecskeméti városházán, a szabad- elvüpárt 1—2 jelöltjének bukása a „ponderantur“ elvénél fogva is indokolttá teszi a hangos elsirattatást. Távol áll tőlünk minden gúny, amidőn ezt is őszintén konstatáljuk. Hiszen ép e sorok Írója volt az, ki a szövetkezett ellenzék első jelölő értekez­letén Laukó Károly jeiöltetése érdeké­ben háromszor is szót emelt. — nemcsak hosszú közéleti érdemeire, de két év előtt tartott szókimondó március 15-iki fel- köszöntőjére és ujpárti politikai meg­győződésére való hivatkozással ... „A politikában nincs barátság. Mindenki szeresse és tisztelje barátját, de ha vele ellenkező bitet vall a politikában, úgy ne kövesse őt a politika útján s ne szavazzon reá C3ak azért, mert barátja az ellenpárt képviselőjelöltje!“ — hangzott reá elv­társaim riposztja és én kénytelen vol­tam meghátrálni ez érvelés elől. Graselli Miklós jelöltetésének elejtésé­vel a függetlenségi párt közbecsült alelnöke: id. Szappanos Klek hozta meg a pártfegyelemnek a legsúlyosabb szemé­lyes áldozatot, — de még a független­ségi párt sok érdemes tagjának hivata­los jelölésétől is eltiltott bennünket a párthangulat, valaminthogy nincs mért tagadnunk: a szövetkezett ellenzék hi­vatalos listája egyébként sem felelt meg mindenben a pártvezetőség eredeti in- tentióinak. De hát a szövetkezett ellenzéken soha­sem dívott az ellenvélemények elhallgatása vagy elhalgattatása s a vezetőség tekinté­lyének ereje épen abban a pártatlan igazsá­gosságban rejlik, melylyel a párttagok többségének kifejezett akaratát minden­kor respektálja. A szövetkezett ellenzék vezérbizottsága csak irányítani kí­vánja a párttagokat, de tartózkodik a többség meggyőződésének erőszakos befolyásolásától, a többségakaratának meg hamisításától. A párttagok tisztában is vannak ezzel, — innen magyaráz­ható a fegyelmezett egyértelműség, melylyel e város ellenzéki polgársága a szövetkezett ellenzék hivatalos jelöltjeire szavazott. Az ellenzéki választók meggyőződ­hettek már e jelölések, de a válasz­tások keresztülvitele folyamán is, hogy ■ a vezetőség becsületesen hajtja végre a ' párttagok kimondott akaratát s annak j alárendeli személyes érzéseit és eset­leg eltérő személyes nézeteit. A pártvezetőség példát mutatott ezzel a pártfegyelemre s első volt nemcsak a munkában, de az önmegtagadás gya­korlásában is. És épen ezért hisz szűk, hogy e választási, tapasztalatok még in­kább erősíteni fogják a pártvezetőség tekintélyét, befolyását a párttagok nyil­vános működésének irányítására és ha kissé lecsillapulnak a felzaklatott politi­kai szenvedélyek: sine ira et studio fogadják majd a vezetőség jó tanácsait : s már az esetleges pótválasztásokon ! mandátumhoz segítik a törvényható­sági bizottságba való, de onnan ezúttal I kimaradt, vagy eddig még nem is jelölt I érdemeseket. Mindebből világosan kitetszik, a mit ugyan egy pillanatig sem tagad­tunk, hogy az idei törvényhatósági bi­zottsági tag-választások a politikai pártkeretek legyében történtek. Általá­nosságban nem helyeseljük ez irányt, de ez idén kivételesen magunk is zász­lóvivői voltunk. Kivételes viszonyok kivételes eszközöket tesznek jogosul­takká. A jelen válságos politikai körül­mények pedig egyenesen kötelessé­gévé parancsolták a szövetkezett ellen­zéknek, hogy egy esetleges, szükség­Tfe Üt % _ 'Valaki . . . LJalaki elment Búcsú, nélkül, LJalaki elment D/Cessze tájra LZalaki itthon Tfgy siratja, LTalaki egyre LZissEavárja. Szerelem? — Irta: Tímár József. — Vakító fényt szórt a száz meg száz villanylámpa a remekül berendezett lakás­ban, melyben a grófi pár ma este bált ad. Elegáns toilettek, vakító ékszerek, érdem­rendek, exotikus növények, remek virág­dísz, mindaz, ami fényűzés, Ízlés és gaz­dagság kieszelhet, egyesülve volt itt ebben a tündérvilágban. Legalább igy érzi ezt a tizenhét­éves Monostory Ella, ki a nyugodalmas vidéki házból egyszerre a I óváros legfé­nyesebb társaságába csöppent. Ez az ő belépése a nagyvilágba, hova egyik nagy­nénje vezette be, akinél a telet fogja töl teni. Szive hevesen ver, nagy gyermek­szemeit ámulva jártatja körül s a zsivaj úgy körülfogja, mint a tenger mormolása. Nem is tudja, hogy mit felel, mikor kér­dezik. Egyik fiatalembert a másik után mutatják be neki s neveiket följegyzi a táncrendjébe. De a tömeg, e fény, e pompa köze­pette szemei egy »valakit“ keresnek; nem is tudja kit s maga is nevet gyermekes, fantasztikus várakozásán. De ennek a ci­gányasszony az oka, aki otthon a parkban addig tolakodott, mig a tenyerét oda nem tartotta neki, hogy jósoljon belőle. Azt jó­solta neki, hogy egy nagy városban, fény, virág és zene közepette rátalál arra, kit az egész életen keresztül követni fog. Meny­nyire nevetett akkor ezen a jóslaton. A gondolat azonban befészkelődött az agyába s ami előbb csak fantázia volt, moat bűbájos bizonysággá növekedett. Bele­szeretett a saját álmaiba s az ismeretlen után való szerelem kicsirázott a szivében. • Egyszerre csak összerezzent ... Ez az! Előtte áll s meghajol. Szép szőke em­ber, éles arcéllel, ábrándosán néző meleg szemekkel. Haja hullámosán esik a hom­lokába, alakja férfias, tartása katonás. Nem valami nagyon fiatal, amit elárul a szür­külő haja is a halántékán. Bemutatják neki s megtudja, hogy Baán Miklósnak hívják. Ella belesápadt az izgatottságba, alakja megremeg, keze görcsösen fogja a legyezőt. Csak egy táncra szabad, a második kerin- gőre, erre Baánnak beírj i a nevét s helyet ad annak az ifjúnak, aki az éppen elkez dődött polonaisebben a leányért jött. Úgy táncol, mint egy alvajáró s félálomban

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék