Függetlenség, 1905. április (18. évfolyam, 29-33. szám)
1905-04-02 / 29. szám
29-ik szám. FÜGGETLENSÉG___ törpéknek bizonyultak arra, hogy uralkodónk aggódó lelkét bölcs tanácsokkal megnyugtassák, haza kell villamos után hívni sorba a külföld kiváló osztrákmagyarjait. A vajúdó hegy veszedelmesen közeledik a nevetséges egér megszüléséhez. Távol tőlünk, hogy Szögyény- Marich Lászlót bántsuk, aki elismerésre méltón képviseli érdekeinket hatalmas szövetségesünknél, de mi szükség volt árkon-bokron hazateremteni. Bizony kár volt a jó ebédért, amit le kellett hogy mondjon ő kegyelmessége. Alig hisszükhogy a gondterhelt levegőjű udvari diner kárpótolta volna. Ha egyikre nem is, de arra jó volt a berlini nagykövet meghívása, hogy a válság a formák szigorú betartásával húzódhassék. Kíváncsian várjuk, hogy folytatólagosan a többi udvaroknál levő diplomatáink is mozgósíttatnak-e, megmenteni a hazát, pardon! — a monarchiát. Ha így lenne, akkor a nagy politikai népvándorlás a legnagyobb örömet Schratt Katalin asszonynak, a Burgtheater kitűnő művésznőjének szerezné. Mert viszont láthatná végre a nemeskéri Kiss famíliából való férje urát, akit húsz év óta mindig a föld távolabb és távolabbi pontjára helyeztek — fontos diplomáciai érdekekből. Ez idő szerint nem messze a déli sarktól tűnődik azon, hogy milyen nyelven is adjon tanácsot, ha reá szorul a koronás úr. Mert minden nyelv idiómát elfelejtett az egy pattagonon kívül. * * * Régi, de jó. Siralomházban ült a cigány legény. Az előzékeny várnagy az utolsó estén megkérdezte, hogy mi volna az utolsó kívánsága. A delikvens nagy szerényen csak annyit jegyzett meg: Szeretnék, bár egyszer még táncolni az unokám lakodalmán“ ! Ilyenforma feleletet adhatott Tisza István is a Felségnek, mikor a lemondás elfogadásakor megkérdezte, hogy van-e valami, amire a földön még vágyna. Ahogy a nemes grófot ismerjük, nem felelhetett más kép: „Szeretném a ministerelnöki széket egyenesen az unokámnak adni átu ! * * * A 26-os. A mohácsi vész szomorú számát sirva köszönti két hónap óta a négy folyó mentén a letarolt mameluk mező. Nemcsak a gazdag aratással biztató vetés pusztult el, hanem már fű sem fog nőni, ahová 67-es értelemben vett liberális a lábát teszi. A pótválasztó kerületek tyúkkal, kalácscsal sem tudnak szabadelvű jelöltet kapni s a lépre ment szerencsétlen flotások a dicstelen bukás estéjén a szokásos bizalmi nyilatkozat helyett igy fogják üdvözölni a kasírozott Cézárt: Te morituri saturantu De nemcsak a politikai nyaktiló alatt hullanak a korrumpált mamelukfők, hanem a municipiális csatamezőt is csupa Tisza jelvényes hulla borítja. Kecskemét város polgársága a képviselő testületi tagok választásánál alaposan kiadta az útlevelet az alkotmánybontogató gárdának s e szép példát remélhetőleg minden törvényhatóság követni fogja. Siralomvölgy lesz az országban minden irmagnak fönnmaradt kis liberális folt s a régi konc-hulladékokon kesergő hívek könnyét letörölni, még Percel Dezsőnek sem lesz elég zsebkendője. * * * A budai várból. A képviselőház elnöksége hivatalosan tisztelgett a királynál. Ő felsége igen kegyesen fogadta az ellenzéki urakat s mindenikhez az illető egyéniségét érintő kérdéseket intézett. Just Gyulától, a déli utazótól, megkérdezte, milyen az itáliai ájer ? Molekovszkynak, a gazdának termési viszonyokról kellett kimerítő tájékozást nyújtani. Csak Bolgár Ferencet a par excellence katonai szakértőt nem tudta pro domo dolgokról kérdezni az uralkodó. Mert az Ő szakmájába vágó kérdésekről, Pitrevch és Beck urakon kívül mással is beszélni nem egészséges. Hangja mind bensőbb mind behizelgőbb. Érzi, hogy ez az ártatlan leányszív teljesen átengedi neki magát. Ella élő virágdíszt visel, mely a válláról lenyúlik a keblére. A férfi egy szál virágot kér tőle. Ella elvesz egyet s remegő kézzel tűzi a férfi mellére. Baán megragadja a kezét, s megcsókolja egyszer kétszer, sokszor. Azután a termeken végig hangzik a souper-hez hivó jel. A férfi gyorsan fölemelkedik, karját nyújtja neki s az étterembe vezeti. A vendégek a szőnyeges lépcsőn lemennek az előcsarnokba- Ella karja a férfiéban nyugszik s előtte a nagynénje megy rendjeles öreg úrral. Valaki hátulról Baán Miklós vállára teszi a kezét. — Jó estét, Miklós. Ma este hiába igyekeztem hozzád férni. Üdvözletet kell átadnom a feleséged számára a pesti rokontól, amit személyesen szeretnék elvégezni. Beteg még a feleséged, vagy már fogad látogatásokat? Ha Baán most a beszélő szájára tapaszthatná a kezét! De már késő volt. Valamit rebegett, de azalatt a leány karja remegve húzódik ki az övéből. Baán mentegetni akarja magát, de mikor tekintete az övével találkozik, megdöbben attól a halálos sápadtságtól, mely a leány vonásait elönti. Szeme lángol, ajka görcsösen vonaglik, de egyszersmind megközelíthetetlen büszkeség ömlik el egész lényén. A leány gyorsan odakap a férfi melléhez, letépi a rózsát, földre dobja s rátapos. A következő pillanatban eltűnik a tömegben s a férfi nem igyekszik utána. 3-ik oldal. Visszaesés. Kecskemét, április 1-én. (1.) Hogy mi köze Kecskemét lokális érdekeinek a nemzetközi forgalomhoz, azt még érteni sem tudjuk. Egy fejlődésben lévő gazdasági városra a m. kir. államvasutak bölcs igazgatósága azért, mert a budapest-orsovai vonalat a nemzetközi vasúthálózatba csatolta, nagy csapást mért. Bevégzett dolog, hogy május elsejétől a reggeli gyorsvonat csak déltájt érkezik Kecskemétre és az utolsó vonat, mely eddig háromnegyed 6 órakor indult Kecskemétről, most már négy óra után indul. Ez a fővárossal való közlekedésünket illetőleg nagy csapás és mondhatjuk, ez alkalmatlan közlekedéssel megint egy hatalmas lépéssel dobtak bennünket Kelet felé, mert ezt a nemzetközi forgalom kívánja. Hogy mi köze a kecskeméti, szegedi embernek Berlinhez, vagy Párishoz, azt tudhatták volna odafent. És hogy ezáltal egy gazdasági városra súlyos csapást mérhetnek azt is. De már elvégzett, elhatározott dologgal állunk szemben, amelyen másítani nem lehet. Bántó dolog az az egyoldalúság, melylyel az érdekelt alföldi nagyvárosokkal szemben eljártak, hogy t. i. megkérdeztetésük nélkül változtattak a menetrendben. Hát a közigazgatási bizottság ! Talán ilyen is van Kecskeméten? Miért nem emelte fel szavát az illetékes tényezők előtt ez ellen s miért nem követelt a lokális érdekeknek megfelelő menetrend változtatást esetleg a vonatjáratok szaporításával? Persze ez nem olyan fontos, mint, az adózás és más egyebek mikénti állása, ez ügy felett csak úgy egyszerűen napirendre tér a közigazgatási bizottság, mint a város érdekeit védeni hivatott testület! A legközelebbi közgyűléstől reméljük a dolog tisztázását, legalább egy interpelláció alakjában a főispánhoz címezve. Vájjon van-e tudomása a dologról és a sérelem orvoslását minő úton reméli elérni ? Mert a fővárostól Kecskemétet elszakítani alkalmatlan közlekedés által, egyszerűen abszurdum és kimondhatlan hátrányokkal járna. A kérdés véleményünk szerint legkönnyebben úgy oldható meg, ha a lajosmizsei vonalon az esti és reggeli órákban motoros közlekedéssel lehetne Budapest felé és Budapestről közlekedni s ha az óránkénti 50 kilométer sebesség megtartható, akkor esetleg még rövidebb idő alatt jutunk Budapestre, mint a gyorsvonat útján. De mindez a városi hatóság dolga. Kíváncsian várjuk, hogy tovább is karbafont kézzel nézi-e e dolgok menetét, mint eddig és nem lép a város nagyfontosságú érdekeinek megvédésére sorompóba, még akkor, midőn nincs későn.