Függetlenség, 1905. szeptember (18. évfolyam, 51-54. szám)
1905-09-03 / 51. szám
Kecskemét, 1905. szeptember 3. Vasárnap XVIII. évf. 51-ik szám. Előfizetési ár: Félévre . . . 5.—K.FÜGGETLENSÉG POLITIKAI LAP. A FÜGGETLENSÉGI és 48-AS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Helyben házhoz hordva Egy hóra . . 70 fill. Negyedévre 2.— K. Félévre . . . 4.— K. Egyes szám 4 fill. Vidékre postán küldve Egy hóra , . 1.—K. Negyedévre 3.—K. Felelős szerkesztő : TÖMÖRI JENŐ. Főszerkesztő: SZAPPANOS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal. II. tized, Mária u. 326. sz. Fiók kiadóhivatal: I-ső t., Kéttemplomköz 10. sz. és G. Fekete Mihály könyvkereskedő üzletében (Piac tér) hova a lap szellemi részét illető közlemények is küldhetők. Főmunkatárs : FRITZ IMRE. Népképviseleti rendszerünk. Kecskemét, szept 2. Revolucionális korszakunkban a jogokért vívott küzdelmek közepette ideális, utópisztikus és reális célok, még a megélhetés kérdését is háttérbe szorítva foglalkoztatják az embereket. Jelenlegi válságos állapotunk csak egyik jelensége a jogokért vívott eme küzdelmeknek. Ha végigfutunk az emberiség történetén, vizsgálgatva az államformákat a nép műveltségével összefüggőleg, azt mindenkoron tapasztalhatjuk, hogy minél műveltebb valamely nép, annál kevésbbé tűri nyakán a zsarnokságot. Olyan pszichológiai jelenség ez, mely mindenki előtt világos. A folyton fejlődő kultúra különféle eszméket vet fel, melyek mind az emberi méltóság és szabadság eszméje felé, melyet műveltsége haladásával mindenki fokozottabb mértékben érez, gravitálnak. Az ókor theokráciai despotizmusa, a tirannizmus, a középkor mindenható uralkodói, megannyi bizonyítványai az illető korok szellemi szegénységének. A renaissance és a hatásakép előálló reformáció, új fordulatot jelent a jogokért vívott küzdelemben. A szabadság, azaz elismerése az egyén jogainak, hevíti az emberek szívét századokon keresztül, mígnem a XVIII. század végén és a XIX. század elején a konzervativizmussal megvívja élethalál harcát. És az új eszmék diadalmaskodtak. Az államalkotmányoknak át kellett alakulniok. Törekvés e téren az volt, hogy a nemzet befolyása érvényesüljön a törvényhozásban. Saját sorsát vannak hivatva megjelölni a törvények; a kívánalom mindenképen jogos, természetes és emberi. Előállanak a népképviseleti alkotmányok. A mondott jelenségeket hazánkra vonatkoztatva, két irányban eltérés konstatálható. Az egyik az, hogy az ősmagyar nemzet törzsek szövetkezete lévén, alkotmányában már az időben is népképviseleti jellegű. A monarchikus államforma elfogadásával elhomályosodik ugyan, azonban a nemesi nemzet, a nemzetgyűléseken sorsa intézésére jelentékeny befolyást gyakorol. — Ez a jellemvonás a nemzet szabadságszerető tagjaiban mindenkor élénken létezett. — Ez az egyik. A Habsburg-dinasztiának hazánk trónjára való jutásáig a monarchikus hatalom, nagyobbrészt nemzeti irányban kezeltetik. E dinasztia trónrajutása fordulópont nemzetünk történetében. Tradícióiban, érzéseiben idegen. Főtörekvése hazánkat osztrák tartománynyá tenni. A küzdelem, mely századokon keresztül egész napjainkig folyik, bizonyítja, hogy a dinasztia nem volt rest célja megvalósításában s a nemzet az ellenirányú törekvésben. Ilyen küzdelmek között találja hazánkat a szabadság ébredése. Az ellenirányú törekvés koncessziókat adni nem hajlandó. Természetes is. Hisz ezzel a céljainak eléréséhez szükséges legerősebb fegyvert adná ki kezéből. A nemzet fegyvert fog. Idegen segítséggel szabadságharcunk"levezetik. Beáll a reakció. A nemzet zseniális fiai, a számos érzékeny vereséget, észre veszik. Megtörténik a kiegyezés. A nemzet szükségből elfogad egy alkotmányt, mely népképviseleti jellegű, nemzeti szempontból pedig alapjában elhibázott. A 67-es TÉ Út © ÁLL Jön a mama! 1. A konyhában bizony nagyon meleg van. Odakint is csaknem perzsel a nap és nem legyez egy pici fuvallat sem, hát még bent a tűzhely mellett ! . . . Nem csoda, ha a menyecske feltűti puha válláig gömbölyű karján a hab könnyű ruhát és mellén annyi kapcsot nyit, hogy látszik az inge csipkéje. Apró lába kis hímzett papucsokban bújt, amelyek — szó, ami szó — nagyon édes teher lehetnek a férjnek. A tűz vidáman ég, forrva fő az étel és csókolni való ügyességgel csürög a szakácsnő és amikor műértőn kavar valamit az egyik serpenyőben, "gyakorolt fogással fonódik derekára egy ölelő kar. — Szent Isten! — sikolt az aszszonyka. Hátranéz de már nem fél, sőt mosolyogva tekint a vakmerő úr szemébe. — Hát te vagy? . . . deji megijesztettél! ... A férfi nevet. — Hát más is lehetett volna? . . . — Az épen nem, de mégis . . . És amikor eszébe jut, hogy az ebéd még nincs készen, még nagyobb ijedtséggel kérdezi: — Te, Béla, csak nincs még dél? — Ó, dehogy ! — kihúzza az óráját és mutatja: — Háromnegyed tizenegy. — Hát akkor miért jöttél haza a hivatalból ? . . . — Örömhírt hoztam . . . levelet... — Honnan? — Hazulról ... Jön a mamai . . . A menyecske tapsolni kezdett és megkapta a férje derekát, körültáncolta a konyhát. — De jó leszl . . . A kezei helyén ott maradt a lisztnyom az ura kabátján, amit mosolyogva kefélt le Tarján Béla. — Én mégvisszamegyek a hivatalba, cica, de azért meg ne kozmásodjon ám minden ! . . . A menyecske csípőre tette a kezeit és erélyesen mondta: — Micsoda sértés ez ? ! . . . kikérem magamnak . . . — Már akár kéred, akár nem . . . Itt valami bosszantót akart megint mondani férj uram, de ő nagysága igen erélyes mozdulattal kapott egy főzőkanál után és félbeszakította a mondást. — Elmenj innen, te csúnyát . . . Persze, hogy Tarján Bálának ezt kétszer sem kellett mondani. 2. Ebéd előtt a kis menyecske toalettet csinált, ráesett pillantása a páros ágyra. És e pillantás ezer bolondos, bohó gondolatot keltett a lelkében, amelyek vége rendesen az volt, hogy: — Jön a mama! . . . És csodálatos, hogy amíg eleinte ujjongott a gondolatra, később egyre fogyott, fogyott, csillapodott az öröme. Hogy is ne! Az ő kis fészkük egy pár számára volt berendezve csupán. Két kis szoba, egy páros ágy .... és egy vendégágy a tenyérnyi előszobában. Itt csak nem aludhat a mama! És amikor a blúzt bekapcsolta, olyan csúnya kívánság járt az eszében: