Függetlenség, 1905. szeptember (18. évfolyam, 51-54. szám)

1905-09-03 / 51. szám

51-ik szám. FÜGGETLENSÉG 3-ik oldal, származó — a felügyelet helyes gya­­korolhatásához kívánatos — rátermett­séget. Ez ha a tanácsot színházi ügyekben az a 2—3 tag irányítja, a­ki szívesen és hozzáértően foglalkozik a színészet dolgaival s ha nem zárkózik el mereven a színházi ügyekkel hiva­tásosan foglalkozó és a színház­láto­gató közönség óhajait-panaszait köz­vetlenebbül ismerő helyi sajtó tárgyila­gos útbaigazításaitól, úgy a városi tanács kezeiben nyugodtan látjuk színházunk ügyét a fejlődés felé vivő átalakulás elhatározó időszakában. A szinü­gyi bizottság helyett in­kább egy a közönség köréből alaku­landó színpártoló egyesületnek és a törvényhatósági bizottság egyik albi­zottságaként kiformálandó kultur­bizott­­ságnak kellene átvennie a színészet, valamint általában az egyéb művészeti ágak helyi fejlesztésének munkáját is. Fontos missió várna e két intézményre, melyekkel csak azért nem foglalko­zunk ezúttal behatóan, mert nem akarjuk ezzel szétforgácsolni a belső színházi reform keresztülvitelére szük­séges erkölcsi és anyagi erőket. Most csak érintjük az eszmét, de rövidesen alkalmunk lesz még bővebben tár­gyalni róla. Addig is: városi tanács, színházi közönség és színigazgató egyformán erős akarattal és igaz jóindulattal se­gítsék egymást a küszöbön álló szín­házi reform sikeres valóra váltásában ! Közgyűlés, Kecskemét, augusztus 31-én. Két hónapi szünet után szokat­lan nagy számmal jelentek meg a bizottsági tagok a közgyűlésen. Akadt volna nagyon sok téma, érdekesebb­nél érdekesebb, de nálunk fődolog az, hogy minél többet indítványozzunk és napirend előtt ezzünk és ilyenkor kezdődik a ,,lelk­es“ vita, mely csakhamar fel­­lángolja a szenvedélyeket és csakha­mar lelohasztja. Olyképen hogy a vízve­zetékre, kisipar megvédésére, költségve­tésre nem igen marad idő s csak át­suhantak ezeken a dolgokon, mert közeleg a délebéd ideje, aztán meg meleg is van ... ez pedig oly nyo­mós érv, mely előtt még a városi közönség nagy érdekeinek is meg kell hajolni. * A közgyűlésen Kada Elek pol­gármester elnökölt, ki pontban 9 óra­kor nyitotta meg. G. Fekete Mihály négy inditvá­­nyát a közgyűlés a tanács javaslatára egy óra leforgása alatt leszavazta, mely előtt a tifusz járvány miatt, mely ijesztően terjed városunkban, in­terpellált Fuchs Samu, kinek dr. Kecs­keméti Lajos t. főorvos eléggé meg­nyugtató választ adott. A kormányügynökök kinevezési iratait hahotával fogadták, a főügynök Fejérvárynak intő szózatát meg se hallgatták, sutba dobták. Az ilyen stiklikkel a főügynök mindenfelé a törvényhatóságoknál kudarcot vallott. Szó volt a városok polgármeste­reinek Nagyváradon hozott határoza­táról a kisipar védelme tárgyában. E tárgyhoz a tanácsi javaslat kiterjesz­tése végett Laczi Sándor asztalos szólt, hogy az iparos csak a saját szakmá­jába vágó ipari munkát válalja el, a­mi nem lehetséges. A tanácsi javas­latot fogadta el a közgyűlés, mely főleg a kisiparos szakképzésének bő­vebb kiterjesztésére irányul. A vízvezeték tárgyában már ho­zott a közgyűlés tavaly novemberben egy határozatot, mely annak berende­zését elvben kimondja. A tanács most adatokat szerzett be négy várostól a vízvezeték berendezésüket illetőleg. A tanács javaslatára a földmivelésügyi minisztériumot az előmunkálatok telje­sítésére felkérik. Béla I . , Béla : Semmi válasz. Szomorú csend az egész kis fészekben, amelyben ébren, ár­ván vergődik az ő unatkozó lelke. Fürge mozdulattal lerúgja magáról a selyem­takarót és lekúszik az ágyról. Hallgatózik, körülnéz és mikor mi sem zavarja a csendet, sima, macskaszemű óvatos léptekkel tapogatódzva megy kifelé. Meg sem áll az előszobáig és végig tapogatja a sötétben az alvó embert, mi­kor rátalál a vállára, megrázza őt. — Béla ! ... te álomszuszék! . . . A férfi fölriad és ijedten kérdi: — Ki az? ! . . . Egy rózsás kis tenyér fogja be a száját, amit csókolva csikland a bajuszával. Átfogja az asszonyka engedő dere­kát és aggódva kérdi: — De hát a mama? . . . Attól nincs mit tartanunk . . . Reg­gelig meg se moccan . . . Az új költségvetési tervet Bagi h. polgármester bemutatta, melyet csakhamar elfogadtak. A honvédlaktanyát illetőleg a haszonbérszerződést megkötötte a vá­ros a m. kir. kincstári jogügyi igaz­gatósággal, mely szerződés teljes szövegét közölte a hivatalos lap. A közgyűlés hozzájárult a szerző­déshez. Mint már lapunkban megemlé­keztünk, a tanács javasolta a népis­kolai igazgatóság szervezését olyképen, hogy egy központi és három kerületi igazgatói állást rendszerest. E javas­latot a közgyűlés megszavazta. Pásthy Károlynak, a népiskolák érdemdús lemondott igazgatójának 2000 korona jutalmat szavazott meg a közgyűlés, a­mi bizony nem sok összeg azokhoz az érdemekhez képest, melyeket Pásthy Károly a népoktatás fejlesztése és 27 évi önzetlen munkálkodása által meg­szerzett. Dr. Horváth Ádám aktái is vég­leg lezáródtak a városra nézve, a­mennyiben lemondását tudomásul vette a közgyűlés. Majd a Halasi-, Aradi-, Keskeny- és Vásári-kis­ utcák kövezéséről szóló tanácsi jelentéshez hozzájárult a köz­gyűlés, mely után kisebb fontosságú ügyeket intéztek el. Az 58 pontból álló tárgysorozat letárgyalva, megvi­tatva, megszavazva, elfogadva volt déli 12 órakor, a­mi mindenesetre fé­nyes rekord, elég a gőz és villany korszakában is. — Majd csak elmegy, ne félj asz­­szonykám! . . . A mama messziről látta az idillt és örült a szive. — Hála Istennek . . . nagyon bol­dogok . . . 4. A nap nem állt meg pályáján, de megint csak este lett. Csillagos, holdfé­nyes éjszaka, amelyen két fiatal lélek úgy gyötrődik, epekedik egymás közelé­ben, egymásért . . Tarján Béla valami könyvet szer­zett, de éppenséggel nem talál semmi élvezetet benne, mert eloltotta gyertyá­ját, falnak fordult és múlt éjjeli álmat­lanság folytán­­ el is aludt. Nem igy a menyecske. ő délután lepihent, szegény és most sehogy sem tudott elszunnyadni. Unal­mában az inge csipkéjét simítgatta finom ujjaival és kiszámítással egy szemből áll egy horgolt csipke fogacska. Pazar mulatság, de meg lehet unni azt is, mint ahogy megunta a mi asz­­szonykánk is. Majd mást gondolt és halkan szólni kezdett. 5. A két hét csaknem elrepült és a mama könnyes szemekkel búcsúzott. Még marasztalták is . . . Honti Henrik. TÖVISEK: A bondok­ színes pamlagán, izgató pongyolában, ott ül a nő. Haja gyö­nyörűen övezi szép, mosolygó fejét, szeméből, melyet fekete pillák árnyé­kolnak be, szenvedélyes tűsz villan elő, vérpiros ajkai között illatos ciga­retta, melyet élvezettel szi. Mellette ül a férfi, halvány arcú, ábrándos ifjú, aki szerelmesen tekint a nő sze­meibe, a kezét kezébe fogva halkan suttog a fülébe, hangja az izgatottság miatt akadozó, arcát az emésztő vágy tüze bíborvörösre festi. — Engedje meg Nelly, hogy szeressem, perzselő hévvel, rajongó szerelemmel — szól az ifjú szenvedé­lyesen. Nelly bodor füstfelhőt bocsájt ki rózsás ajkain át egyik lábát hanyagul veti át a másikon, miközben a pon­gyola félre csúszik s a férfi sóvár sze­mekkel, lázas vágyakozással szemléli a legszebb, legformásabb lábakat s a mindent sejtetni engedő selyem haris­nyakötőt. Kétségbeejtő nyugalommal felel a férfinak: — Hát szeressen! A férfi nem­­ tudja mit szóljon. Vére lázas gyorsasággal kering ereiben szive majd szétveti pihegő mellét. Ott ül mellette a nő életének ra­gyogó eszménye, kit olthatatlan sze­relemmel szeret, akit bírni egyetlen

Next