Függetlenség, 1906. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1906-03-02 / 49. szám

Kecskemét, 1906. március 2. Péntek XIX. évfolyam, 49. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR g g ff Szerkesztőség és Jfelyben \\az}\oz __^ kiadóhivatal: hordva m JfiBlk fip&L H Spra lA H JPto Kef. egyház nyom­-A f6 4 kor! ETi E. . r Uuut I Lmnotu vidékre postán küldve POLITIZEST-A.! 2*T^.Fiókkiadóhivatal: Félévre 760 fill. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye, könyvkereskedése Felelős szerkesztő Főszerkesztő Társszerkesztő TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS Olvasóinkhoz ! A belügyminiszter február 28-tól kezdve országszerte beszüntette a la­pok utcai árusítását és ezek között, a „Függetlenség” utcai elárusítását is. A kormány törvény és jog elle­nére megfenyegeti a sajtót és a kö­zönséget azzal is, hogy minden üz­letben is betiltja a lapok árusítását. Világos ennek a meré­nyletnek a­ célja : meg akarják fojtani a független sajtót, hogy ne írhasson szabadon az ab­szolutizmus garázdálkodásáról. Polgárok, ne engedjétek ezt! Egy mód van a kormány me­rényletének elhárítására. Elő kell fizetni a lapokra. Mindenki, aki hívünk, előfizet la­punkra, a „Függetlenségire. A független magyar közönség úgy veri vissza leghatásosabban a sajtó­szabadság elleni érvtámadást, ha­ csak azért sem vonja­­meg támogatását tőlünk, kiknek kezéből semmi erőszak ki nem csavarhatja a­­tollat. A „Függetlenség“ szerkesztősége. Kiáltvány a nemzethez. Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, An­­drássy Gyula gróf, Bánffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Darányi Ignác és a ve­zérletük alatt álló szövetkezeti ellenzéki képviselők manifesztuma. II. A katonai követelések. Sem a irály alkotmányos jogai, sem a pragmatika szankció által létesí­tett kapcsolatot ő felsége többi országai­val, sem az 1867. évi törvényeket nem érintették azok a követelések, amelyeket a véderőre nézve a nemzet támasztott. Nem is ok nélkül és mintegy ötlet­szerűen támasztotta ezeket a nemzet épen most, mert az ok oda vezetendő vissza, hogy a katonai hatalom által tervbe vett katonai terhek tetemes foko­zásával szemben, a nemzet nagy része azzal az elvitázhatatlan jogával akart élni, melyet az 1867. évi XI. t. c. 12. §-a biztosit, hogy az ujoncmegajánlás fel­tételeit az ország maga állapítsa meg. E jogra támaszkodva követelte az ellenzék azon állapotoknak megváltozta­tását a hadseregben, amelynek a nemzet legnagyobb részének meggyőződése sze­rint a magyar nemzeti állam eszméjével kirívó ellentétben állanak; követelte a magyar állam nyelvének, zászlójának és jelvényeinek alkalmazását az egész had­sereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben, melyre pénzét és vérét ál­dozza Magyarország, mint a két állam­monarchia egyik egyenrangú önálló állama. Az ellenzék harca. Ezen irányzat letörését és a szólás­­szabadság korlátozását célozza az a par­lamenti erőszak, amelyet, a képviselőház tanácskozásainak jogrendjén elkövettek, s mely oly felháborodást szült, hogy en­nek hatása alatt az akkori ellenzék sorai tetemesen megszaporodtak. Midőn pedig a király, a nemzet ítéletére hivatkozott, a nemzet az ellenzéknek adott igazat és magában az ellenzékben nagy többségre emelte azt a pártot, mely a katonai téren a nemzeti követeléshez való ragaszkodást hirdette és úgy ezen, mint minden más téren az ország függetlenségének és ön­állóságának elveit vallja és ezeknek jegyében küzdött és győzött a válasz­tásoknál. A többség programmja. A parlamenti többség, mely az ellen­zéki pártok szövetségéből alakult, élni akart jogával. Kormányt alkotni és tel­jesíteni akarta ,alkotmányos kötelességét, a kormányt vállalni. Megállapodott tehát egy közös kormányzási programmban, amelyhez elvei feladása nélkül a szövet­kezeti pártok mindegyike hozzájárulha­tott és hozzá is járult, amely programot a képviselőház felirat alakjában terjeszt­ az uralkodó elé. A programmot, mely a létező törvények keretein belül mozgott, a király ridegen és hajthatatlanul vissza­­utasítá, sőt a százados alkotmányos szo­kástól eltérőleg, a feliratra nem is vá­laszolt. A király akarata. Azt követelte a király, hogy a több­ség, a által kijelölt programja alapján vállaljon Kormányt, ami nemcsak ellenke­zett volna az alkotmányosság alapelvei­vel, hanem gyakorlatilag, sem lett volna kivihető. A képviselőház többsége, bár hűsé­gesen ragaszkodott alkotmányos állás­pontjához, mindent elkövetett arra, hogy az összeütközést a törvényhozás két té­nyezője közt elsimítsa. A kibontakozás érdekében elment a legszélsőbb határo­kig az engedékenység terén, ameddig elvtagadás, a nemzeti jogok feladása az alkotmányosság alapfeltételei csorbítása, egyszóval a nemzet elleni árulás elköve­tése nélkül elmehetett. Mindenben szá­molt a király kívánságaival és csak any­­nyit kötött ki amennyi bizonyítékul szol­gált volna arra nézve, hogy a király is számol a nemzet óhajtásaival, tehát a válságot alkotmányosan akarja megol­dani. Élő alkotmányos tényezőként teljes lojalitással, tiszteletben tartottuk a királyi akaratot, de viszont — meggyőződésünk szerint — joggal számíthattunk arra, hogy a választásoknál megnyilván­ult nemzeti akaratot is tekintetbe veszi a király. Minden kísérlet azonban hiába­való volt, közeledésünk minden alakjá­ban merev és rideg, elutasításban része­sült. A királyi hatalom nem keresett kiegyenlítést a törvényes keretek közt megnyilvánult nemzeti akarattal, hanem feltétlen meghódolást követelt a nemzeti képviselettől. Nem elégedett meg saját akaratának gyakorlati érvényre jutásával, hanem elvi elismerését követelte annak, hogy a vitás téren, a katonai kormány követelései által előtérbe sodort katonai kérdésekben a nemzet akarata egyáltalán nem számít. Ez az elismerés, ez a le­mondás, ez a meghódolás lett volna föl­, tételei annak, hogy a parlamenti többség kormányra jusson, hanem annak is, hogy a nemzet egyáltalán tovább élvezhes­se más téren is törvényekkel biztosítót al­kotmányos jogait és meglehet, hogy ma­gát, az alkotmányosság fenntartását. POLITIKA. Márciusban soroznak. Bécsi politikai körökben egész bizonyossággal állítják, hogy Magyarországon el fogják rendelni a sorozást, dacára annak, hogy az újonc­­törvény nincs még megszavazva. A so­­­rozást március közepére tervezik. Fejér­­váry bécsi tartózkodása is ezzel a terv­vel áll összefüggésben. Jön a cenzúra. Az igazságügymi­­nisztériumban tegnap tanácskozás volt,, amelyen elvileg megállapodtak abban, hogy a sajtóügyeket kiveszik az esküdt-­­­szék hatásköréből és kivételes bíróságra ruházzák. Megbeszélték az­ előleges cen­zúra módozatait is. Az újítások behoza­tala csak hetek kérdése. — Hát csak hadd jöjjön a cenzúra, ,a hazafias sajtónak ugyan fenyegetésekkel és börtönökkel sem fogja be a száját. Sajtószabadság Boszniában. Míg,ná­lunk, Magyarországon békákat raknak a sajtószabadságra, addig Boszniában és Hercegovinában leoldják a sajtószabad­ságra rakott rabbilincseket. A hivatalos lap mai száma ugyanis közli, hogy a kormány Bosznia és Hercegovina terü­letén az eddig fizetett naptár, hirlap a hirdetmény- és hirdetési bélyeget meg­szünteti. Persze, Bosznia tartomány. Magyarország azonban csak független, szabad ország! Feloszlatták az alkotmányvédő bizott­ságokat. Kristóffy belügyminiszteri ügy­vezető rendeletileg feloszlatta az alkot­mányvédő bizottságokat, mert azok az abszolutizmus által sújtott tisztviselőket és póttartalékosokat segélyezték. Hát csak oszlassa föl a híres népboldogító, a nemzet azért meg fogja találni utját a hazafias érdemek jutalmazásának és az abszolutizmus által ütött sebek orvos­lásának. • Ellopják a nyugdíjakat. Hír szerint a kormány elhatározta, hogy mindazon tiszt­viselőket, akik nem akarnak szolgálni a bitorló kormány alatt, megfosztja nyug­díjuktól. Erre a gazságra is csak olyan kormány képes, aminő az ügyvezető banda. FaN­iJIJÁC plfíflTPlÁcrA I Min­*en helybeli, bel- és külföldi napilap, hetilap, folyóirat és divatlap. Előfizethető ■ Villil­ttd vlUUlivIvM v ■ úgy helyben, mint vidékre és a szállítás a leggyorsabban eszközöltetik eredeti áron minden költség nélkül! — FEKETE SOMA könyv-, zenemű, papír-, író- és rajzszerkereskedése Kecskeméten, a Népbank alatt.

Next