Függetlenség, 1907. március (20. évfolyam, 50-75. szám)
1907-03-02 / 51. szám
Kecskemét, 1907. március 2. szombat XX. évfolyam, 51. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR. B új Szerkesztőség és Negyedévre . . 3.80 fill. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7.60 fill. f kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 145 szám-Felelős szerkesztő : Főszerkesztő . Szerkesztő : TÖMÖRI JENŐ. SZAPPANOS ISTVÁN. K E C S K E M É T I V I L M O S: A magyar nemzet politikai élete. Kecskemét, febr. 28. Hosszú időt élt keresztül a nemzeti politika, amíg a jelen korig ért. Hogy pályafutásának útja milyen volt, azt szükségtelen leírnunk, mert nem szorítkozunk a betű segélyére a lelkünkben élő érzés, amely kiolthatatlan lesz e nemzet életéből, amíg magyar él e földön. Sajnos azonban, hogy míg a nemzet minden fiának szívében ég a hazaszeretet és a szabadságért sóvárgó láng amely megacélozza a küzdő kart és erőt ad a kitartásra, ott rejtőzik a magyar lélekben egy átkos szenvedély is, amely a nemes érzésektől buzgó lélekkel olykor-olykor harcra kél. A jó szellemet meggyőzni ugyan nem bírja, de hiú árnyékában feltétlen meg kell tévedni követőjének. Innen van tehát, hogy a magyar nemzeti politikának útjába számtalan akadály gördül, amelyeket olyan óvatos kezek intéznek, hogy a legélesebb figyelő is ritkán képes nyitjára jönni. Hála a gondviselésnek, a jelenlegi politikai helyzet arról győz meg mindenkit, hogy a nemzeti közvélemény legyőzte rész szellemét és az igazi célt megjelölte, mely felé a jövendő nagyarányú fejlődés óriási léptekkel kell, hogy haladjon. A hazaárulás ez ideig a legnagyobb bűn volt. De ne is legyen a jövőben a nemzetnek egyetlen fia sem, kinek lelkét ilyen bűn terhelje. Hogy ez megtörténjék, nem szabad többé hátra tekintenünk, nem szabad a múltból a jövőben semmit előidéznünk, mert kinőtt a nemzeti közvélemény a reá kényszerített zubbonyból, melyet oly hosszú időn keresztül kénytelen volt viselni. Amit őseink vérrel szerzettek, azt ma már megtarthatjuk a közszellemből alakult nemzeti politikával, melynek nagy és gyors fejlődése a távolban csillogó világbéke felé viszi az emberiséget. Ha tehát a helyzet magaslatán az erkölcsi erő uralja a nemzet boldogságát és egyedül a lélek önzéstelenségétől függ a nemzet szabadsága és boldogsága, akkor a megvetés legszigorúbb átkával kell sújtani azon embereket, kik önző céljaikat föléje helyezik a nemzet bizalmából nyert legszentebb kötelességüknek. Mert akik bármilyen célból a közérdek elfojtására törekszenek, azok dinamiton fekszenek, dinamiton kelnek és dinamiton járnak.. Sohase tudják, melyik percük lehet végzetes, amely a nép millióinak bosszújából elégberöpül, és erkölcsi életüket foszlányokra tépve, dobja a megsemmisülés örök sírjába. A nemzeti politika a mostani kormányférfiak kormányra jutásával nagy célokat jelölt meg a jövendőben. De vájjon lesz-e szerencse azon nagy reformok bevezetéséhez, amelyeket programmjában vett? A politikát a közvélemény növeli és ápolja, valamint a növényt az idő. Ha a nemzet belsejében viharok keletkeznek, nagy befolyással lehetnek a gyengéden ápolt közvéleményből sarjadzó politikára, melynek jövendő fejleménye kizárólag tőle várható. Most, amidőn a nemzet hosszú küzdelem után örömmel és megelégedéssel a közélet legkiválóbb alakjait juttatta kormányra, mély nyomokat hagy maga után a jelenlegi ádáz vihar, amely az egységes koalíció legbensőbb részeit törekszik romboló erejével megsemmisíteni. Mi, akik a szabadságnak és a nemzeti fejlődésnek tántoríthatlan hívei voltunk a múltban és vagyunk a jelenben is azok kívánunk maradni a jövőben is, oly erős hittel és bizalommal maradunk azon ember személye iránt, kit a gondviselés egy nemzet megváltásának nagy munkájára küldött közibónk, hogy a felettünk elvonuló dühöngő viharok csak megedzik érzelmeinket. Fel tehát magyarok, kik e szent földet tapossuk, az emberiség lelkében gyökeredző költői szavak hallattára rebegjük, hogy e hazai bölcsőnk és sírunk.“ Mindannyian a nemzet boldogságáért éljünk, munkálkodjunk és ha kell, érte meg is haljunk. Mócza János: A gyermek hatalma. Elbeszélés. 6) Irta : Kada Elek. Nagy sokára előkerült a por-lepte könyv. Megbámulta a gyerek az aranyos lapokat, cifra, színes képeket s mikor szöszke fejét oda hajtotta uj anyja ölébe, annak az isten nevét rég elfelejtett asszonynak az a gondolata támadt, hogy ebben a gyermekben küldte el hozzá az irgalmas Isten a bűnbocsátó angyalt. Forgattaforgatta a sárguló leveleket. Eszébe jutott a régi idő s feltárult előtte a jövő, az a nagy jövő, amiben az ember lelke oda áll az örök bíró elé. Csötiné szivében megrezdült az áhitat elhanyagolt húrja s hosszú évek után ekkor mondta el újra a Miatyánkot. Mikor meg azt látta, hogy figyelve hallgatja imágságát a gyerek, hát naponta oda húzta ölébe fogadott kis leányát s addig-addig rágta szájába az imádságot, hogy nemsokára a tót kis Vladák Anna mint Csóti Manci, magyarul mondta el fohászát és háláját az Urnak. De nem csak azt tette. A legközelebbi vasárnapon suttogva tekintgettek az emberek a templom bejárata felé. Isten házába mentek a Csótiék a fogadott gyermekükkel. Aki akkor ott volt a templomban sose feledi el azt a napot, mert olyan prédikációt tartott a tisztelendő úr a jótékonyságról, hogy minden ember szíve felemelkedett. Ettől az időtől fogva nagyot változott a Csótiék sora. Valahányszor találkozott velük a tisztelendő úr, előre üdvözölte őket s nem akadt a községben olyan ember, aki tisztelettel ne tekintett volna rájuk. Ekkor érezték először azt a bánásmódot, amit egyedül a tisztességgel szerez meg magának az ember. Nem hallotta többet senki a Csótiék székéből a szitkot. Nem látta senki, hogy űzött vadként kullogott volna el a Csótiék elől a koldus. Szelíd szóval, jótékonysággal is szaporodott a jövedelmük, mert a szorgalmukat az a szép kis szöszke leány is gyarapította, aki sürgölődve segédkezett nekik. Hát még mikor felnőtt a Csóti Manci! Gyöngült a Csóti Balázs ereje meg a feleségének is fogyóban volt a frissesége, de ott volt helyettük egy tűzről pattant leány s annak a sürgése, annak a dallos szava, még olyat is oda csalt hozzájuk, a kinek esze ágában se volt a vásárlás. Nemcsak a vagyon szaporodott, hanem gyarapodott vele együtt a lelki boldogság, mert mikor a Csótiék házában felzendült a pacsirta hangú Csóti Mancinak a vignótája, hát még az ősz hajú szülők szívébe is alig fért bele a gyönyörűség. Zavartalanul élték a boldogságukat. S minden ember azt képzelte, hogy nincs a közegnek egy háza se, amelyben nagyobb volna a megelégedés. Csalódtak az emberek. Nem mond mindig igazat a látszat. Istent minden tettében bölcsesség vezérli. Sokszor nem látjuk a szándékának az irányát; soksor félreismerjük a keze áldását, keze verését; sokszor ellenkezőjét látjuk annak, amit az ő szeme lát, de ha nincs a hatalmunkban bepillantani az ő titkaiba, kis gondolkozással mégis sok cselekedetében megtaláljuk a célját. Mikor minden ember látta a Csótiék boldogságát, nem-e mindenkinek az juthatott eszébe: ugyan mivel érdemelték meg ezek az emberek az Isten áldását ? Más embernek csupa Isten-félelem meg kegyesség az élete, s mégis csak baj a vezetője, bánat a kísérője. Ezek meg életükben se tettek jót s csak egy könyörületes tettükért áldotta meg őket az Isten. Hol van itt az igazság? Hát lesz ez is olyan titkos cselekedete volt az Úr Istennek, amibe ember szeme be nem lát. Hej, ha beláttak volna annak a házaspárnak a szívébe, meglátták volna azt a keserűséget, amely a boldogság órájában kétszeres búval aggodalommal terhelte a lelküket! Majd minden esztendőben vetődött a községbe egy pár tót, s azok mindig hírül hozták, hogy mennyire bánkódik a Vladák János a lánya után. Mikor már a Csótiéknak a szivükhöz nőtt az az örökbe fogadott gyerek, A mi nótáink. írta és a középiskolai tanárok által rendezett felolvasási cikluson 1907. február 23-án felolvasta: Szent Iiály Gyula. Id. Ábrányi Kornél a magyar népdalról írt elmefuttatását a következőleg vezeti be : „ha a világ összes népdala Isten virágkosara, akkor abban a magyar népdal a legszebb rószaszál.“ E bájos hasonlatnak igazságát nemcsak mi magyarok hisszük és állítjuk, hanem elismerik és elismerték azt más nemzetek fiai is, még pedig a legrégibb időktől kezdve. Elismerte ezt maga szt. Gellért Csanádi püspök, ki a búzát őrlő leány énekét hallván, nem tud elaludni és társát, Walthert is figyel-