Függetlenség, 1939. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-03 / 249. szám

Kedden délelőtt 10 órakor Olcat tart a Ház, amelyen Bobory György alelnök parentálja el Da­rányi Kálmánt, majd az ület fél­beszakítják és a Ház tagjai átvonulnak a kupolacsarnokba a gyászszer­tartásra. A szertartást Ravasz László re­formátus püspök végzi és búcsúz­­tatja el elsőnek Darányi Kálmánt. Ezután Teleki Pál gróf miniszter­elnök mond búcsúbeszédet, majd Széchenyi Bertalan gróf, a felső- h­áz elnöke, végül Bobory György, a képviselő­ház alelnöke búcsúznak Darányi Kálmántól. Magyarország kormányzója, va­lamint a kormány tagjai és a gyászszertartáson megjelenő elő­kelőségek az Országház oroszlános főkapujától az Alkotmány­ utca torkolatáig kíséri a koporsót. A gy­ászkocsi Darányi Kálmán bebalzsamozott földi marad­ványait Tassra viszi, ahol a református temetőbe lévő családi sírboltban helyezik örök nyugalomra kedden délután fél 4 órakor. A kormányzó távirata Darányi Kálmánnéhoz A kormányzó úr Darányi Kál­mán elhunyta alkalmából özve­gyéhez a következő résztvéttáv­­iratot intézte: „özvegy Darányi Kálmánná Önagyméltóságnak. Mélyen meghatott férje elt­hunytának híre. Bár súlyos be­tegsége előrevetette árnyékát a tragikus eseménynek, bekövet­kezett elmúlása mégis igen fáj­dalmasan érint. Koporsójánál megemlékezve az országnak s nekem különböző magas közjogi állásaiban tett nagyértékű szol­­gálatairól, bensőséges mély rész­vétemet nyilvánítom Nagyméltó­ságodnak 6 gyászoló családjá­nak. Horthy". Teleki Pál gróf miniszterelnök részvéte Teleki Pál gróf miniszterelnök a következő részvéttáviratot in­tézte Darányi Kálmánnéhoz: „Mind magam, mind a magyar királyi kormány valamennyi tagja fájdalmas megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy puszta- szentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán dr. magyar királyi tit­kos tanácsos, a magyar orszég­­gy­űlés képviselőházának elnöke, nyugalmazott magyar királyi miniszterelnök nemesen érző magyar szíve megszűnt dobogni. A nemzet, amelyet gondolattal és tettekkel egész életében szol­gált, hatalmas alkotóegyéniséget vesztett el benne, aki hosszú közéleti pályáján előbb mint fő­ispán, majd miniszterelnökségi államtitkár, mint földmívelésügyi miniszter, majd miniszterelnök és végül mint a képviselőház el­nöke a magyar faj ösztönös bölcseségével és az európai látó­körű államférfi tudatos alkotó szellemével egész sor olyan refor­mot hívott életre, amelyek az ország politikai és gazdasági életének hosszú időre irányt szab­nak. Most, amikor a hazának e­gy fia megtért a magyar földbe, amelyet olyan szenvedélyes ra­jongással szeretett, úgy érzem, mögöttem áll a magyar rog min­den munkája és e téren megnö­vekedett, önbizalomban megerő­södött haza minden polgára, hogy velem és a magyar királyi kormány tagjaival együtt őszinte mély részvéttel és a nagy vesz­teség felett érzett igaz fájda­lommal osztozzunk Nap méltó­­ságú Asszonyom és szeretett gyermekei gyászában. Mindig kegyelettel fogjuk megőrizni ne­mes egyéniségének emlékét. Teleki Pál gróf­. Darányi Kálmán Darányi Kálmán halála nem érte váratlanul a mag­yar köz­véleményt. Hónapok súlyos beteg volt, csak csoda segíthe­tett volna. A közvéleménynek volt ideje arra, hogy felkészül­jön a veszteség elviselésére és beletörődjék abba a gondolatba, hogy Darányi Kálmán nincs többé. Most, halála percében mégis úgy érezzük: szíven üt a hír és egyszerre szakad ránk a fájdalom. Ezekben a percekben átvilan előttünk egész közéleti múltja és megjelenik a lelkünk­ben az a páratlan, vonzó, sajá­tosan magyar és úri egyéniség, akit legtisztábban és leghatáro­zottabban Darányi Kálmán kép­viselt a magyar közéletben. . Kevésbeszédű, halkszavú em­ber volt, ami sok tekintetben hátrányt, akadályt jelent a köz­életi pályán. Mindazt, amit más szép szó­val, szónoki fogással­, gyors rep­likával, ügyes fordulattal elér, azt neki munkával, alkotással, személyes érintkezéssel, valódi értékadással kellett megválta­nia. Látszatra Sima, töretlen és egyenesen felfelé ívelő karriert futott meg, de annak minden lépéséért ezerszer meg kellett dolgoznia. Talán ez a magyará­zata annak, hogy sohasem volt irigye, hogy a legnagyobb poli­tikai harcok közben is mindig mély és őszinte tisztelet vette körül, hogy a külső disz, cím, rang, méltóság, ami velejárt pályafutásával, nem hogy meg nem érdemeltnek, hanem szinte kevésnek tűnt fel Darányi Kál­mán eredményei és személyi ér­tékei mellett. Az a típus volt, akinek muldcája és egyénisége mellett elnémult a személyeske­dés. Voltak ellenfelei, fúvott nagy és kemény csatákat, de el­lensége nem volt és az elvi hajó magasságából sohasem kellett napi csete­paték zűr­zavarába leszállnia. Volt benne valami nyugalom, ahd a keleti népek eltanulhatat­­lan, ősi tulajdonsága. Sokszor az van az érzésünk, mikor a politika hangos és tajtékos hul­lámverése közben fölényes, mo­solygós arcát megjelenni láttuk és nyugodt, kevés eligazító be­szédét hallottuk: a törzsfőnök szólal meg, a mozgásban lévő, ellenségtől körülvett tábor böl­cse, akinek puszta jelenléte: őr­ség, munkája, tanácsa, bizton­ság és győzelem. Természetes volt, hogy Göm­bös Gyula gyors, tragikus el múlása után az ő kezébe tegyük le a vezetést, őrá bízzuk azok­nak a feladatoknak megvalósí­­tását, amelyeket mindnyájam éreztünk s amelyeket Gömbös Gyula lánglétie vitágosított meg mindenki előtt. A reformok megnyitott útján Darányi Kál­mán vitt bennünket tovább történelmi hivatottsággal, hatá­rozottsággal és eredménnyel, amely a legnagyobb államférfiak közé emeli. A mai kör gyorsan őrzi fel az egyéniségeket és ro­hanásával gyorsan mossa el az alkotások emlékét. Ami tegnap nagyarányúnak, forradalminak látszott, az holnap­­ kicsiny és öreg lehet az események forgá­sában. Darányi Kálmán alkotá­sait szem ez a sors érte, éppen elenkezőleg: egyre nagyobb és fényesebb az érték, amelyet nemzetének ajándékozott. Ő al­kotta meg az alkotmányjogi re­formokat, a kormányzói jogkör, a felsőház reformját és annyi idő után­ a titkos választójogot. Neki, az ő személyes értékeinek, tekintélyének, hitelének és poli­tikai vonalvezetésének lehet kö­szönni, hogy ezek a fontos tör­vények szinte zökkenő nélkül, a nemzet teljes együttérzésével valósultak meg. Ő volt az, aki meghirdette a­­ győri pro­gramot és megteremtette a mai jól felszerelt hadsereget. Neki, az ő személyének szólt az a bizalom, mely ezt a pro­gramadást az egész közvéle­ményben kísérte, amely nélkül a milliárdos áldozatot nem is lehetett volna előteremteni. Ő volt az, aki a legnagyobbra tud­ta fokozni a nemzet teljesítő­­képességét, akinek az ítéletével szemben nem volt és nem lehe­tett vita,. Vagy fellebbezés. Másik nagy alkotása és ha a következményeit nézzük, életé­nek főműve a zsidótörvény meg­valósítása volt. Azóta második zsidótörvényünk van, de Darányi Kálmán kezdeményezésénnk bá­torsága, jelentősége éppen mun­kájának folytatásában, tovább­vitelében kapott legszebb mélta­tást és igazolást. Ő törte át a zsidóság gorlicei frontját. Gondoljunk csak visz­­sza, mi volt a helyzet az első zsidótörvény előtt, milyen beve­hetetlennek látszó pozíciókat foglalt el a zsidóság és milyen ádáz felkészültséggel szállott szembe minden gyökeres és ko­moly változtatással. Egész jog­rendszerünk, amely az elmúlt év­tizedekben a zsidóság térfoglalá­sát előmozdította, gazdasági be­rendezkedésünk, amely minden keresztény megmozdulást lefé­kezett s elposványosított, a sajtó egy része, amely tisztára zsidó kezekben volt, szinte elképzelhe­­tetlenné tett olyan elhatározó lépést, amilyen Darányi Kálmán zsidótörvénye volt. Ezeket a korlátokat Darányi Kálmán tör­te szét, ő nyitott utat a keresz­tény magyarság gazdasági és politikai szabad érvényesülésé­nek. Ő foglalta vissza az orszá­got azoktól az idegent megszál­lóktól, akikkel szemben addig minden jószándék és igyekezet csak jelszó és próbálkozás ma­radt. Jobboldali politikus volt abban az értelemben, ahogyan az igazi jobboldali politikát a nemzet nagy többsége mindig értelmez­­­te: pozitív szellemet vitt a köz­életbe, a lemondással, meddő töprengéssel, nagy nembusulá­­sokkal, heves tagadásokkal és közömbös köldöknézéssel szem­ben. Szedidan és biztosan ment előre és vitte magával a nemze­tet, amely most megrendülen, könnyes szemekkel áll ravatala mellett. Emlékét őrizzük, munkáját folytatjuk tovább azzal a meg­­győződéssel, kitartással és cél­tudatossággal, amelyre ő adott példát nekünk és az elkövetkező boldogabb generációknak. BÉRY LÁSZLÓ Vay László báró a MÉP részvétét fejezte ki az özvegynek A Magyar Élet Pártja Dará­nyi Kálmán elhunyta alkalmából a következő szövegű táviratot küldte a megboldogult özvegyé­hez: „A Magyar Élet Pártja a leg­mélyebb megrendüléssel fejezi ki őszinte részvétét. Tudjuk, hogy pótolhatatlan Nagyméltóságod­nak a veszteség, de Nagyméltó­ságoddal együtt gyászol az egész nemzet, amely egyik legnagyobb fiát, pártunk pedig erős oszlopát, legkiválóbb tagját veszítette el a megboldogultban. Emlékét örök­­ké tartó kegyelettel őrizzük meg. Vay László, a Magyar Élet Párt­jának országos elnöke". Hitler és Ribbentrop részvéttávirata BERLIN, november 2. A Führer Darányi Kálmán el­hunyta alkalatából az özvegyhez táviratot Intézett, kifejezésre jut­tatva a volt magyar miniszter­­elnök halála felett érzett részvétét. Ribbentrop birodalmi külügyminisz­ter is részvéttáviratot Intézett az özvegyhez. (MTI.) A német és olasz sajtó méltatja Darányi nagy érdemeit Berlin, november 2. Valamennyi német lap közli Darányi Kálmán halálának hírét. Megállapítják, hogy Darányi Né­­metország őszinte barátja volt. Darányi Kálmánban — írják a lapok — a magyar nemzet nagy­­tudási és kötelességtudó munká­ját, Németország pedig őszinte barátját vesztette id. Róma, november 6. Az olasz lapok nagy részvéttel számolnak be Darányi Kálmán volt magyar miniszterelt­et halálá­­ról A budapesti tudósítások ki­emelik, hogy Darányi Kálmán őszinte barátja volt a fasiszta Olaszországnak és egyik legjelen­tősebb előmozdítója volt a fasiszta Olaszország és Magyarország MMi fölöttműködésnek, Utaz­ ^Bggdté!tAt§ P4nt«k 1939 nov*mber 3 nak a lapok arra is, hogy Darányi Kálmán több ízben megfordult Rómában. Bukarest, november 2. Darányi Kálmán volt miniszter­­elnöök halálát valamennyi reggeli lap közli. A Curentul igen részle­­tesen ismerteti Darányi Kálmán életrajzát. A temetés rendje Darányi Kálmán temetésének szertartása november 7-én kedden délelőtt 11 órakor a Parlament kupolacsarnokában veszi kezdetét. A meghívottak legkésőbb 10 óra 30 perckor foglalják el helyeiket. A temetési szertartás alatt a ku­polacsarnok képviselőházi oldalán foglal helyet a Kormányzó Úr öföméltósága, a miniszterelnök, a felsőház elnöke és a képviselőiház alelnökei, a kormány tagjai, az or­szággyűlés képviselőházának tagjai és a gyászoló család. A felsőházi oldalon foglalnak helyet a királyi hercegek, a hercegprí­más, az egyházi méltóságok, a belső titkos tanácsosok és m. kk­. titkos taanácsosok, a felsőházi ta­gok, Budapest székesfőváros fő­­polgám­estere és polgármestere, valamint a tábornoki kar. A kormányzó 11 órakor érkezik az Országház elé. A kupolacsar­nok bejárata előtt a felsőház el­nöke és a képviselmih­áz alelnökei, valamint a miniszterelnök fogad­ják. Ezután megkezdődik a gyász­szertartás. Az Operaház énekkará­­­nak gyás­zneke után Ravasz László püspök gyászbesz­édet mond. Utá­na az Operaház énekara gyászdalt énekelt Ezután Teleki Pál gróf mi­niszternek a kormány nevében, Széchényi Bertalan gróf a felső­­ház, vitéz Bobory György pedig a képviselőház nevében, dúcolv a megboldogulttól A gyászszertartáson résztvevők öltözete fekete ünnepi öltözet (d- Hirdessmi­nt a lesehtar revitabla magyar MpilapiMNi Under és felsőkabát), a tisztek ré­szére pedig renden és soronkívüli hisz. Évfordulón A bécsi Belvederében ma egy­ éve hangzott el a döntőbíróság ítélet. Ma egy esztendeje tért vissza Kassa, Komárom, a kis város és egymillió magyar. A magyar nemzet most, mikor visszaemlékezik történelmének egyik legboldogabb napjára, nem felejti azt sem, ami 1930 november másodika előtt történt. Emlékezik a trianoni megalá­zásra, a benesi börtön őrizőire és a közönyre, amellyel húsz éven keresztül nézte Európa egyik fele a magyarság elnyom­tatását. A magyar nép épp úgy nem felejti ezt, mint ahogy mindig emlékezni fog azokra a nagy ba­rátokra, Németországra­­és Itá­­liára, akik először érvényesset­­ték a Duna völgyében a jeln okosság és az igazság parancs­szavát. Azóta nagyot fordult­ a világ. Ezen a napon Magyarország népe emelt fejjel és bíró lélekig néz szembe minden eshetőséggel. Mert a magyarság, amely az igazságért küzdött, egy esztendő alatt bebizonyította, hogy igaza is volt. Egyforma békét, jogot, szabadságot biztosított a felszob­badult területeken élő népeknek. Rendet, nyugalmat, igazságot teremtett ott, ahol addig a­ trianoni gyűlölködés fúriái, a be­nesi demokrácia pribékjei garáz­dálkodtak. S ezért érezzük, hisz­­szük az évforduló ünnepnapján, hogy nyugodtan tekinthetünk a jövő felé. Annak a nemzetnek, amelynek fiatal honvédsége a bécsi döntés után egyetlen huszáros rohammal visszafog­lalta a Kárpátalját is, nincs mi­től félnünk. Mert velünk volt és velünk marad a mi legfényesebb fegy­verünk, az igazság, amely tavaly győzött a Belvederében is. Anglia elismerte Olasz­­ország albániai hódítását LONDON, november 6.­­ A Daily Telegraph diplomáciai, szerkesztője szerint az angol kor­­mánynak az a kérése, hogy az olasz kormány adja hozzájárulás­­át a tiranai angol főkonzul ki­­nevezéséhez, valójában az albá­­niai olasz megszállás tényleges elismerését jelenti. (MTI) Véget értek az Országos Protestáns Napok Október 31-én magas színvonalú ünnepségek sorozatával befejeződ­tek az Országos Protestáns Na­pok. Délelőtt valamennyi reformá­tus templomban ünnepi istentiszte­­letet tartottak. Fél 12 órakor im­pozáns ifjúsági nagygyűlés volt a Vigadóban, ahol többezer főnyi kö­zönség előtt először Farkas István püspök mondott megnyitó beszé­det, majd vitéz Ezényi Sándor tan­­ügyi főtanác­sos tartott előadást, amelyhez Papp Béla, Dezséry László és Petitő István szólottak hozzá. Soós Géza deklarációba fog­lalta össze az elhangzottakat, majd a nagyszabású gyűlés Farkas Ist­ván püspök záróbeszédével és a Himnusz eléneklésével ért véget. Délután 16 órakor tartották meg a Protestáns Najuk legki­emelkedőbb ünnepségét, a reformáció emlékünnepét. A Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltötték a megjelent előkelt­ségek. A kormány részéről ott voltak Bernémfi-Schnéd­er Lajos, vitéz Teleki Mihály gróf, valamint vitéz Jaross Andor miniszterek. Tasnádi Nagy András igazság­ügyminiszter mondotta a megnyitó beszédet, amelyben utalt a refor­máció világtörténelmi jelentősé­gére. — Ez az ü­nnepség — mondotta többek között — abban is eltér a régebbiektől, hogy egy évvel ezelőttt még » M* trianoni ország fővárosában jöttünk össze, most pedig Isten kegyelméből és dicső honvéd­ségünk fellépésének eredmé­nyeként megnagyobbodott or­szág fővárosában finnt alko­­tunk. Az Igazságügyminiszter ezután be­jelentette, hogy Horthy Miklós kor­mányzó a protestáns diákok táv­irati üdvözlésére meleghangú táv­ Irakban vála veaát. Makkai Sándor dr. volt erdélyi református püspök, a debreceni egyetem tanára ünnepi beszédében hangoztatta, hogy az igazi kérést, iyének a háborús világ minden el­lentmondásának ellenére is hiszik és vallják, hogy Krisztuson kívül nincs más megoldása a világ rettenetes és gyötrelmes kérdéseinek. Ezután a budapesti református gimnázium és a kelenföldi evangé­­likus egyház énekkara zsoltárokat adott elő, Reményik Sándor pedig két versét olvasta fel. Boós Géza dr., az ifjúság szónoka beszélt ez­után. Végül Jörs Tibor országgyűlési képviselő, a Bethlen Gábor Szövet­­ség ügyvezető társelnöke mondott beszédet. Megállapította, hogy a Protestáns Napok alatt olyan szellemi erők vonultak fel, amelyek valóban mély és komoly értékei a nemzetnek. A lezajlott események a protoszaniei­tizmus jegyében történtek, azon­ban az egyetemes magyarság és az örök nemzet szolgálatában. Elzzől az ünnepséggel bebizonyították, hogy mi nem megbontani, hanem egyesíteni akarunk. Ritvallók vagyunk, de nem elfor­dultak, öntudatosaik, de nem gőgö­­sek, kitartók, de nem makacsok­. Mi protestánsok vagyunk, és min­denekfelett magyarok. A nagy tetszéssel fogadott be­­széd után az ünnepség a Rimitual hangjaival befejezhét.. Este a Gellért-szállóban társán, vacsora volt, amelyen Kovács Sán­dor dr. püspök ünnepi beszéddel méltatta a reformáció nagy to­jlan­­dának jelentőségét. Itt említjük meg, hogy a protes­táns kiá­ltások időtartamát, tékitg, tettel a nagy érdeklődésre, növényi­lemr­e-ig meghosszabbítottáll.

Next