Függetlenség, 1940. május (8. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-01 / 98. szám

Szerda, 1940 május 1 Csáhy István­­gróf külügyminiszter: Remélem, a szlovékok egyes vezetői komolyan számolnak azzal, hogy a nemzeti becsdilet védelmé­be­n^amely­ hez számítjuk véreink életének és jogainak megóvását, nem fogunk habozni cselekedni sem A szlovákiai magyarság üldözése a felsőházban A felsőház k kedden rend előtti felszólalásban nagyjelentőségű ülést szóvátették azokat az tartott­ Napi­üldöztetéseket, amelyekben a Felvidéknek vissza nem csatolt részén a magyarságnak, főként a legutóbbi bőkben része volt. A felszólalásra Csáky István gróf külügyminiszter rendkívüli higgadt hangú, de félre nem érthető, határozott szavakkal válaszolt és vázolta Magyarország hivatalos álláspontját, magyar követség ablakait. Nyitrán és egész Szlovákiában röpcédulákat osztogattak és han­goztatták, hogy a szlovák nép jogos tulajdona a mostani Magyar­­országnak Miskolcig, Vácig és a Tisza vonalán egészen Szolnokig. A szlovákok egyik része azt a játszmát játssza, hogy álhírek­­kel lehetőleg megrontsa Ma­gyarország és a Német Biro­dalom közt a jóviszonyt, má­­sik részük­ pedig abban mes­terkedik, hogy a német pro­­tektorral szöges ellentétben álló államcsoporttal keressen megegy­ezést. Elmondotta, hogy Szlovákiának spanyolországi ügyvivője Bene­sék­­kel áll németellenes tárgyalásban. Szlovákiában azt híresztelik, hog­y a németek kívánják az ipar­­vállalatok magyar alkalmazottai­nak elbocsátását. Mindenesetre felhívja a kormány figyelmét, amikor Szlovákiával gazdasági szerződéseket kell véglegesíteni, amelyeknek hasznát a szlovák ál­lam látja. A szlovákiai magyarüldözések Radvánszky Albert báró tíz óra után nyitotta meg az ülést. Szübő Géza napirend előtt szólalt fel a Nyitra megyében történő visszá­ssá­­gok ügyében. Azzal kezdte felszóla­lását, hogy a német protektorátus alatt álló szlovákok egészen másképpen viselked­­nek, mint ahogy azt a protek­­toráló szerenye megköveteli. Április 25-én Nyitrán, a hivatalos jellegű Hlinka-párt gyűlést tartott, ahol Kosec Imre elmozdított bánke­­szii plébános előadá­­­t tartott a ma­gyarországi szlovákok helyzetéről. Több ham­is adatot közölt, majd az egész népgyűlés a városháza elé vonult, ahol a hivatalos szerepet betöltő Hlinka - gárda parancsnoka, Turcek Rudolf dr. a városháza erkélyéről kijelentette, hogy aki Nyitrán és Szlovenszkó­­ban magyarul beszél, annak ki kell tépni a nyelvét, aki magyarul beszél a köztársa­ságban, abba bele kell fojtani a szót.­­ Ugyanakkor Pozsonyban a m­agyar követség elé felvonultak az egyetemi hallgatók és iparos­segédek. A rendőrség lábhoz tett fegy­verrel állt ott s felügyelete mellett beverték a tüntetők a Sok keserű pillanatot okozoa, hogy baráti jobbunk nem talált megfelelő fogadtatásra Csáky István gr­óf külügymi­­niszter az egé­sz felsőház nagy érdeklődése mellett válaszolt a felszólalásra. Kijelentette, hogy Magyarorszá­g volt az első állam, amely elismerte az új szlovák köztársaságot. Azután — mondotta —, megkísé­reltük a békülékenység politikáj rí­­v­ül helyreállít­ani a testvéri vi­­szonyt, amelyben két nemzet év­századokon keresztül élt. — Nem tagadom, hog­y sok keserű pillanatot okozott a magyar kormánynak­ és ta­lán még több csalódást a ma­gyar nemzetnek, hogy a ba­ráti jobb, amelyet a­ szlovákok felé nyújtottunk, nem talált megfelelő fogadtatásra, sőt a szlovákság egyes, és igaz, hogy csekély rétegei a magyarság közeledését elő­ször gyanakvással fogadták, később egyenesen rosszakaratú rágalmakkal igyekeztek lehe­­tetlenné tenni.­­ Tavaly a gazdasági tárgyalá­sok megindítása, amelynek sikere talán erős megrázkódtatásoktól óv­ta meg a fiatal szlovák államot, újólag bizonyítékul szolgálhatott volna arra , ha ugyan egyes kö­rök megengedték volna, hogy a magyarság magatartását a szlo­vákság minden néprétege megis­merje és hogy a magyar kormány a leg­­nagy­obb önuralommal csak arra törekszik, hogy elfogad­ható szomszédi viszonyt te­remtsen Szlovákiával. A magyar kormány több izben ki­fejezésre juttatta az országgyű­lés előtt, hogy a béke és nyu­galom kedvéért sok minden jelett szemet húny és hajlandó a türelmet a végletekig gyan skorolni, hiszen mi nem egyes mai vezetők hibáit, tévedéseit, taktiká­zását nézzük, hanem a két baráti nemzet jövőjét. (Úgy van! Helyes­lés.) — Nem egy adatról tudomásom van azok közül,, amiket Szüllő Géza őnagyméltósága felhozott és arra kérem, méltóztassanak­ elhinni, hogy a kormány nem elégedett meg azzal, hogy a tényeket, vagy a tetteket egyszerűen tudomásul veszi. Ebben az igen veszélyes külpoli­tikai helyzetben azonban, amely­ben egész Európa és talán Ázsia sínylődik, kettőzött óvatosságra és önuralomra van szükség és en­nek érdekében méltóztassanak megengedni, hogy a­ magyar­szlovák viszony jelenlegi stádiu­mának részletes és teljesen he­­hetó taglalásától jelenleg elekint­­sék. m­l, úgy, amint elődeink ránkhagy­ták, ruházzuk át az utódokra. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a felsőház minden oldalán.) Ennek a vezérelvnek a szem­­meltartása mellett fogunk igyekezni úgy cselekedni, aho­­gyan az leginkább az ország javára válik. — Hangsúlyozom, veszélyes vol- Van egy felső határ, amelyen a pohár megtelik ■— Mint régi európai nemzet, tudjuk, hogy mi a kötelességünk földrészünk eme sarkában, de an­nak is tu­datában vagyunk, hogy van egy felső határ, amelyen a pohár megtelik és akkor esetleg olyan intrikákat és okvetetlenkedéseket is meg­felelő módon utasítunk vissza, amelyek mellett egyelőre csak váll- vonogatva megyünk el. Türel­münk határa ott ér véget, ha a Szlovákiában lakó magyarság jo­gait az emberi élethez és vagyo­nához, továbbá a magyar alatt­valók szlovákiai vagyonát és jo­gait nem K. o.i­tják csorbítatlanul tiszteletben. (Általános helyeslés.) — Harmadik államokban, zárt ajtók mögött elhangzott ígéretek­nek, nem kevé­sbé szép beszédek­­ne­k és újságcikkeknek megszűnünk Jóindulatúlag hi­telt adni, ha a szlovákiai ma­gyar kisebbséget, hazánk fiait, vagy a magyar állam méltósá­gát komoly sérelem éri. — Ne igyekezzenek ellenünk fél vagy egész hivatalos szlovák sze­mélyek a német birodalmat, Szlo­vákia protektorát, állandóan ki­játszani, mert mi teljesen megbízunk a magyar­­német barátság szilárdságá­ban és azokban a tényezők­,­ben, amelyeken ez a barátság felépül. — Remélem, hogy a szlovákok egyes vezetői nem tévesztik el le­hetőségeik mértékét, illetőleg felső határát és komolyan számolnak azzal, hogy a nemzeti becsület védelmé­ben, amelyhez számítjuk vé­reink életének és jogainak megóvását, nem fogunk ha­bozni cselekedni sem, ha szomszédaink a józanság utolsó szikráját is elveszítik. (Általános helyeslés.) Úgy cselekszünk, ahogyan leginkább az ország javára válik — A magyar kormány — foly­tatta a külügyminiszter — a nem­zet egyetemével mindig arra tö­rekedett, hogy a megmaradt szű­kös örökségből legalább azt, ami Mkünk a legnagy­obb értéket jelen­ti, az európai gondolkodást, a várni tudást, a hitet és a rendíthetetlen bizalmat a jövő iránt, valamint el­sősorban a nemzeti becsületet, amely éppen a­ mai napokban olyan I Wanetta n­én­ Kitutoták a „Párisi Hírlap**^ot A kereskedelem- és közleke­désügyi m­iniszter a Párisban m­eg­jelenő „Párisi Hírlap“ című magyar nyehű hetilaptól a posta­szállítás jogát megvonta. Revolveres rablótámadás fényes nappal Paris, április 30. Bordeaux egyik főutcáján fé­nyes nappal egy ismeretlen férfi revolverrel a kezében megtáma­dott egy pénzbeszedőt és elvett tőle félmillió frankot. A me­rénylő azután villámgyorsan egy gépkocsiba ugrott és miköz­ben üldözőire többször rálött, el­menekült. (MTI.) Óriási részvéttel temették el Magyari Imrét Kedden délután az ősziesre for­dult időben a régi nagy cigányte­metések sokezres tömege özönlöt­­te el a Kerepesi­ úti temetőt, hogy utolsó útjára kísér­je a legnagyobb magyar prímást, Magyari Imrét. Háromszáz rendőr gondoskodott a rend fenntartásáról. A névtelen ezreken kívül eljöttek az utolsó tiszteletadásra a nótaszerzők és előadóművészek, a hivatalos zenei élet képviselői és az ismert ci­­gányprím­ások. Virágos­ és koszorúk erdeje borí­totta Magyari Imre koporsóját. Az egyházi szertartást Muraközy Gyula református lelkipásztor vé­gezte, amely után Balázs Árpád dalszerző mondott könnyes Isten­­hozzágot a nagy magyar cigány­­prímásnak. A főváros által ado­mányozott díszsírhelyre helyezték örök nyugalomra Magyari Imre földi maradványait, ahol a lelki­­pásztor végső áldása után követ­kezett a cigánybúcsúzás; öreg Rácz Laci Intésére háromszáz ci­gány vonóján egyszerre sírtak fel Magyari Imre legkedvesebb dalai. A szemer­kélő esőben zokogó cigányhegedük dallamai kísérték a föl ölébe Magyari Imrét « • ^__ na azt feltételezni, hogy gyengék vagyunk, vagy gyengéknek érezzük magunkat, mert minden életrevaló és életre hivatott nemzet elérkezhetik ahhoz a határ­hoz, amikor az erkölcsi elvek érdekében minden kockázatot vállal és a meggondolás vagy pillanatnyi haszon teóriáját félrelöki. (Hosszantartó he­lyeslés és taps a felsőház minden oldalán.) — Csak azok a népek nem tá­madnak fel, amelyek nem tudnak, vagy nem mernek élni. Célszerűbb­nek látszanék, ha inkább az erő öntudatát látnák az érdekeltek a magyar kormány elhatározásában, hogy úgy és akkor cselekszik, ami­kor az neki a leghasznosabb­nak látszik és nem akkor, amikor erre provokálni sze­retnék. — Még csak azt kívánom meg­­állapítani ■— fejezte be beszédét Csáky István gróf —, hogy a ma­gyar kormány továbbra is a türe­lem és a béke politikáját kívánja folytatni szlovák szomszédjával szemben. Hosszantartó általános éljenzés és lelkes taps követte a külügymi­niszter szavait, majd áttértek a napirend tárgyalására. A legkisebb munka­bérről szóló javaslat Téglássy András, a legkisebb gazdasági munkabérekről szóló tör­vényjavaslat vitájának első­ szó­noka kijelentette, hogy a magyar gazdák igaz szívvel segítik a föld­­mívelésügyi miniszternek azt a munkáját, amivel a mezőgazdasági munkások életszínvonalát emelni kívánja. Inkey Pál báró kifogásolta, hogy kerettörvénnyel akarják megoldani a munkabér rendezését. Fiásh Tibor báró reméli, hogy a javaslat a mezőgazdasági munkás sorsát felemeli. A javaslatot el­fogadja. Jankovich-Bésán József gróf a termelés­én a terményértékesítés szociális kérdéseiről beszélt. S. Bálint György kijelentette, hogy a földmivelési miniszter eddisg is sokat tett a mezőgazdasági munkásréteg jobb sorsáért. A javaslatot örömmel fogadja el 3- Vitéz Tereki Mihá­ly gróf: Ezt a javaslatot a fajszeretet hozta ide vitéz Teleki Mihály gróf föld­­mívelésügyi miniszter válaszolt­ a felszólalásokra és hangsúlyozta, hogy a javaslattal a nemzet érté­kes munkásrétegének az életszín­vonalát kívánják biztosítani. Az antiszociális munkaadók­­kal szemben meglesznek a kén­yszereszközök. Nem tudhatjuk, milyen megpró­báltatás előtt állunk és ezért is meg kell erősíteni a népi erőket. A javaslatot a magyar faj­­szeretet hozta ide. A földmívelésügyi minszter ki­tért a cukorjegyek rendszerére és kijelentette, hogy ami újabb kész­let napvilágra kerül az összeírás során, azzal a vidéki sérelmeket fogja enyhíteni. A legfelsőbb gazdasági tanács felál­lását kívánatosnak tartja. A háziipar a földm­űvelés kiegé­szítése és igyekezni fog ennek fejleszté­sét előmozdítani. Ez a törvényjavaslat szociá­ltó ter­het ró a munkaadóra, de örömmel állapítja meg, hogy a nagy mun­kaadók itt a felsőházban is elis­merik ennek szükségességét. A felsőház általánosságban és részleteiben is elfogadta a tör­vényjavaslatot. Az ülés 2 órakor ért véget Borsod vármegye teljes bizalommal áll Teleki Pál gróf politikája mellett Miskolc, április­­20. Borsod vármegye törvényható­sági bizottságának keddi közgyű­lésén vitéz Borbély-Maczky Emil főispán elnöki megnyitójában me­leg szavakkal emlékezett meg Jó­zsef királyi herceg katonai szolgá­latának ötvenedik évfordulójáról, Szmrecsányi Lajos egri érsek 89-ik születésnapjáról, majd vitéz nagybányai Fiordhy Istvánnak és Edelsheim-Gyulay Ilona grófnőnek esküvőjéről. A vármegye közönsé­ge nevében Isten áldását kérte a fiatal párra. Vitéz Bonczos Miklós államtitkárnak az ánizsujtotta lakosság érdekében kifejtett mun­kásságáért táviratban mondtak köszönetet. Bejelentette a főispán, hogy a megye területén 373 h­áz és több mint 400 gazdasági épület dőlt romba. A károsultaknak építési anyaggal fog a vármegye seg­ítsé­­gükre sietni. Ezután Váczy József független kisgazdapárti országgyűlési kép­vi­­selő, bizottsági tag többek között ezeket mondotta: — Azt, hogy ma, amikor körü­löttünk vihar tombol, nálunk béke van, kormányzó urunk bölcsessé­gén kivin Teleki Pál gróf minisz­terelnök józan, megfontolt politi­kájának köszönhetjük. Ellenzöld oldalról is h­angoztatják, hogy ma minden belpolitikai sérelmet és el­lentétet alá kell rendelnünk a nagy nemzeti érdekeknek és kifelé do­kumentálnunk kell, hogy a nem­zet Teleki Pál gróf miniszterelnök ízig-vérig magyar külpolitikába mellett díj, n r...­­ — Ki kell nyilvánítanunk, hogy«z­ősi vármegye színtiszta magyar gondolkozású közönsége teljes bi­zalommal viseltetik Teleki Pál gróf kormánya iránt s azt kívánja, hogy ebben a történelmi időben az ő kormánya vezesse továbbra is a magyar nemzetet. A nagy tetszéssel fogadott be­­széd után a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta Borbély- Maczky Emil indítványát, amely szerint a közgyűlés távirat­ban biztosítja biz­almáról és támo­gatásáról Teleki Pál gróf minisz­terelnököt. iiiiiiiiiiiiiiitiiintiimtinüHnimiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiinn M. N. B. 1297. BZ. eng. Népszerű kÜlönvonat Jugoszláviána 1940 május 23-^R. . Budapest^Belgrád, N^ígybecslnek. Versey és vissza jtll. o. ,■'33.—, NI. g. 42.- F. Budapest—Ujvltéky' tljvei*ász. Zen. ta, zemlogk­' óbfcse, Nagy^kikinda és vlsSZOKr. g. 29__, II. o. SS.— P Budape.*t—Szabadka és vissza III. o. 24.— II. o. 2«__P Gyermeke­k 4—10 éves korig a menetdijak felét fizetik Jelentkezési határidő 1940 május 3. Jelentkezni lehet útlevéllel (lehet lejárt zöldszinűi is), vagy személy­azonossági igazolójeggyel vagy MÁV arcképes igazolvánnyal. UTAZÁSI IROD­ANKBAN, VHI. Jó­­zsef körút 6. (Tel.: 14—44—00) és MÁV Hivatalos Menetjegyirodákba. usoiaiimiiiiiiiiniiinninnniiiuiiiiiiinnnininntfio

Next