Függetlenség, 1940. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1940-09-01 / 198. szám
Vasárnapi szám ÁRATOKMEDÉR Telefonszám: 1-444-00 ülőfizetési ár egy hóra 1, 50 fillér von, Maros-Torda, Szatmár és Udvarhely. A híres gyógyfürdők javarészét is megkaptuk. Visszajött hozzánk Tusnád, Kovászna, Borszék, Bikszád, Püspökfürdő és a marostordamegyei Bzováta. Sok-sok természeti kincset is visszakaptunk, ércbányákat, hatalmas területeket, ahol őknet és cinket bányászatak, szén, gőzt anyák, gránit területeket. E pillanatban annyit siet megállapítani: itt Bécsben mélységes rakottszennel és őszinte együttérzéssel ünnepli a bécsi tárgyalások eredményét. Az új magyar térkép, az újra birodalommá lett Magyarország körvonalait rajzolja ki és ez Délkelet-Európa eryóe legnagyobb és legfontosabb kérdésének megoldását jelenti. Azt a nagyon érdekes hírt hallottam még szombaton délelőtt Bécsben, hogy Ciano gróf olasz külügyminiszter a legrövidebb időn belül ellátogat hozzánk Budapestre. BUKACSOVICH LAJOS: Az igazság giedelmét ünnepli az ország Hitler és Mussolini megmentette Keleteurópa békéjét . Áttörték a német repülők az angol vadászgépek védelmi vonalát London tízmilliónyi lakóin egy hét óta nem alszik Az olaszok fokozódó hevességgel bombázzák a keletafrikai angol támaszpontokat Bécs, angrisztus St. /A Függetlenség kiküldött munkatársának teleson jelentése.) Két esztendővel ezelőtt, november 2-án, halottak napján ítélkezett a mi sorsunk felett a birodalmi Vezér és a Duce megbízottja, Ribbentrop és Ciano. Akkor éreztük először, hogy megtört a trianoni bilincs és a temető gyertyái mellett a feltámadás tűzjei élednek lángra számunkra. Most, majdnem két esztendő után Európa sorsának Intézről újra igazságot szolgáltattak Magyarországnak. Visszatért a Székelyföld, Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely. A német-olasz döntöbbréség 45.000 négyzetkométer területet és közel hamadfél tiió lakost juttatott vissza az anyaországhoz. A delegációk, amint pénteken este jelentettem, már elutaztak Bécsből, szombaton délelőtt Itt mégsem beszélt senki másról, mint a Belvedere-i második döntésről. Azt írják a bécsi lapok, hogy amióta Bécs Németországhoz tartozik, elsőrendű szerepet tölt be Dél-Keleteurópa sorsának intézésében. Ez így van. Egy nagyon előkelő diplomata mondotta a döntés után, hogy így is kellett történnie, mert hiszen Németország és Olaszország már réges-régen felismerték és mnikálták a magyar sorsprobléma megoldásának feltétlen szükségességét. Mit mond Bécs és mit mond Olaszország, mit mond az egész Világ nemzetközi diplomáciája — természetesen semleges diplomáciája — a bécsi döntés lényegéről? Azt, hogy a Belvedere-i határozatban mindenekfelett azt kell értékelnünk — és értékelik elsősorban ők is —, hoy az északi és a keleti Kárpátok újra Magyarországé. Ennek jelentőségét nyilván felesleges hangsúlyozni Nagy területi problémák oldódtak meg, amelyek húsz esztendőn kérészei átkos lidércnyomásként nanezedtek ránk magyarokra és veszélyeztették Dél-Keleteurópa békéjét. Bécsben nagyon előkelő helyen azt mondották nekem, hogy úgy kellett történni mindennek, mint ahogy történt, mert Magyarország a hűség és a bizalom alapján áll a Führer és a Duce között, ám hozzátettem, hogy Gömbös Gyula állott oda közéjük, azután Darányi, Imrédy, Teleki és a magyar nemzet mindvégig zárt sorokban állott mögöttük. Szombaton délelőtt Bécsben a nemzetközi sajtó képviselői azt számolgatták, hogy miként alakul a további helyzet. Mennyivel erősödik Magyarország, amely most immár valóban birodalommá lett. Az elkészített statisztikák egyelőre annyit mutatnak, hogy négy vármegyei teljes egészében visszakerült hozzánk: Besztercenaszód, Csík, Szilágy és Szolnok-Doboka, közel 900.000 lakossal. A csonkán visszatért megyék száma hét: Bt Az ünneplő ország lelkes örömmel köszöntötte a hazatérő magyar államférfiakat Teleki Pál és Csáky István gróf fogadtatása a Keleti pályaudvaron A bécsi döntés után hazatérő magyar államférfiaknak az országhatártól Budapestig szakadatlan ünneplésben volt részük. Fellobogózott állomások, hatalmas tömegek fogadták mindenütt a magyar politikusokat. Hegyeshalomnál az órák óta várakozó hatalmas tömeg a Himnuszt és a Rákóczi indulót énekelte, mikor berobogott a különvonat. — Horthy! Csáky! Teleld! — hangozott ütemesen a kiáltás, majd A mosonmagyaróvári állomáson is hatalmas tömeg várta a különvonatot. A rövid néhányperces várakozás alatt Brattler János polgármester köszöntötte a hazatérő magyar államférfiakat. A győri állomáson tízezerfőnyi közönség élén megjelent Grósz István szombathelyi püspk, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát és még szó„Führer! Duce!" köszöntés üdvöözölte a magyar igazság képviselőit. Biró Gyula gazdasági akadémiai tanár köszöntötte elsőnek Csáky István gróf külügyminisztert, aki a miniszterelnök nevében is meleg köszönetet mondott az ünneplésért. A fogadtatást végignézte a román delegáció is, amely csaknem ugyanebben az időpontban érkezett Hegyeshalomra, más előkelőség. Komáromban Nagy Nándor főispán köszöntötte a magyar államférfiakat. Itt az üdvözlésre Csáky István gróf külügyminiszter válaszolt és többek között a következőket mondotta: , — Három nemzet találkozott Belvederében. Találkozott szóban és ha kell, találkozni fog a rosszban is. Ott Bécsben átéreztük, hogy milyen emberi nagyság van abban, ha két nagyhatalom, amely óriási küzdelmet vív a jövendőért, igazságosan rendez egy olyan kérdést, amelyben csak közvetve van érdekelve. Elérkeztünk egy nehéz fordulatához a nemzet életében, visszaállottunk arra az őrhelyre, amely a mai döntőbírósági ítéletet kiemeli a délkeleteurópai konfliktusok sorábó. A magyar nemzet tűzön-vizen keresztül be tudta tölteni szerepét a Kárpátok sarkában akkor is, ha húszszoros túlerővel kellett védelmeznie az ősi bérceket. Most válik el, hogy a jövőt ma megérdemeljük-e. Azt az európai jövőt, amelyről sokat beszéltünk, amelyről még többet álmodtunk és amelyért cselekedtünk is. — Két esztendővel ezelőtt úgy akarta a sors, hogy a müncheni találkozóra nekem kellett elmen- Vsszaállostunk a régi őrhelyre ■I Magyarország 1940-ben nem. Mijel történt ez a határozat és a repülőgép órákon belül indult. Nem tudom hogyan dőlt volna el a müncheni határozat e magyar szempontból olyan jól, ha a miniszterelnök úr, aki kultuszminiszter volt akkor, az ő nagy tudásával rövid órákon belül fel nem szerelt volna azokkal a dokumentumokkal, amelyekkel Cseh-Szlovákia felborulását megindítottuk. Ennek a nemzetnek — folytatta a külügyminszter — nehéz órákban mindig meg volt az az ösztöne, hogy olyan embereket tudott az élre állítani, akik a bajokkal szembe mertek nézni, soha kétségbe nem estek és mertek hinni, bízni, remélni. — A kétszeri bécsi döntés megerősít bennünket abban az elhatározásban, hogy kövessük azt az utat, amely helyesnek bizonyult és amely barátokat szerzett nekünk. A mai naptól kezdve azok a férfiak, akik fegyverrel a kezükben álltak, lassan készülnek, hogy visszatérjenek a békés munkához. A magyar kormánynak kezdettől fogva az volt a nézete, hogy amennyiben a reménynek egyetlen szikrája véráldozat nélkül elérhetjük céljainkat, addigi egyetlen magyar embernek sem szabad elpusztulnia. Reménnyel, kitartással, sokszor összeszoritott fogakkal ültünk, hallgattunk, de kivártuk a pillanatot. Egy magyar ember sem esett el, de több mint negyvenezer kilométernyi föld az ősi rögből a mai napon visszatért. (Viharos éljenzés követte a miniszr szavait. A fogadtatás A bécsi döntésről hazaérkező Teleki Pál gróf miniszterelnököt és Csáky István gróf külügyminisztert, valamint kíséretének tagjait a Keleti pályaudvaron ünnepélyes fogadtatás várta. A pályaudvar környékén már másfél órával a magyar államférfiak megérkezése előtt rendkívüli élénkség uralkodott. Tíz és tízezer ember várta a Bécsből diadalmasan hazatérő politikusokat. Huszonhárom óra 43 percet mutatott a pályaudvar órája, amikor feltűnt a Bécsből hazaérkező államférfiakat hozó szerelvény elektromos mozdonya. A termes kocsiból lelépő Teleki miniszterelnököt és Csáky külügyminisztert Magyarország kormányzója nevében Uray István titkos tanácsos, a kabinetiroda főnöke üdvözölte. A kormány képviseletében Keresztes-Eischer Ferenc belügyminiszter fogadta a miniszterelnököt és a külügyminisztert. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter a magyar, német és olasz