Függetlenség, 1942. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
Csütörtök, 1942 január 1 mm OauSí EGY ÉV VILÁGPOLITIKA Irta: Vajta Ferenc Amidőn 1940 Szilveszterén össze-álltottuk a második háborús esztendő mérlegét, az addig elért nagy, döntő eredményekkel szemben rögtön feltettük azokat a kérdőjeleket is, amelyek még megválaszolatlanok maradtak. Mi lesz Amerika magatartása, hogyan vonja le a szovjet az európai helyzet konzekvenciáit, s hogyan fog mindezekre reagálni a japán külpolitika, ezek voltak a kérdések, amelyek szinte önmaguktól adódtak az ismét világháborúvá kiszélesedő európai háború diplomáciai és katonai eseményeinek logikájából. Mindnyájan éreztük, hogy Anglia a nyugateurópai csatatereken elért nagy német győzelmek ellenére sem látja be a háború folytatásának kilátástalanságát, sőt sejtettük azt is, hogy Churchill kormánya továbbra is elkövet mindent a háború újabb kiszélesítése érdekében. Aki pontosan le tudta mérni a még megoldatlan problémául történelmi horderejét, az emgulszász politika konok elhatározásának következményeit, egy percig sem kételkedhetett abban, hogy mindaz, ami 1939 őszén és 19-10-ben történt, csupán előjítéka volt az igazi, nagy világháborúnak. E feltevéseket mindenben alátámasztotta Hitler vezérkancellár 1941 január 30-án tartott beszéde, amelyben bejelentette, hogy az új esztendő a nagy, szükségszerű döntések éve lesz és nemcsak az angolszász hatalmak fogják meghozni végleges döntéseiket, hanem Németország és a nacionalista nagyhatalmak is olyan újabb határozatokat hoznak, amelyek a háború egész sorsát megpecsételik. Hitler szavait ezerféle szemponttól kommentálta akkor a világsajtó és míg Anglia a saját szempontjait , szerette volna ismét a beszédre rá erőszakolni, a német nép rögtön megértette a fezérkancellár bejelentésének igazi fontosságát: felkészült a totális világháborúra, amelybe az európai háborúnak előbb, vagy utóbb, be kellett torkolnia. A német sajtóben Göbbels Irányítása alatt már február első napjaiban megindult a felvilágosító hadjárat, amely egyik napról a másikra szembeállította a német népet a háború legnagyobb problémájival, az Egyesült Államok magatartásának minden lehetséges konzekvenciájával. Így aztán, amidőn március 7-én az amerikai szenátus egyetlen szótöbbséggel elfogadta az Angliát megsegítő törvényjavasltot és ezzel tulajdonképpen véglegesen lerögzítette Washington magatartását az európai háborúval szemben, a német nép teljes feild felkészültséggel nézett szembe az Egyesült Államok immár kikerülhetetlennek látszó beavatkozásával A Szimovics-puccs döntő bizonyítékai az Egyesült Államok és a Szovjet háborús politikája mellett Európa ősi viharfészke, a Balkán, ismét elsőnek reagált erre a vlágpolitikai jelentőségű fordulatra. Február közepén a Balkánt valósággal ellepték az Egyesült Államok és az Intelligence Service ügynökei. Fenyegetéssel és megvesztegetéssel azután úgy aláaknázták a Balkán békéjét, hogy március első napjaiban már kikerülhetetlennek látszott a háború. Donovan amerikai ezredes belgrádi látogatása, Eden külügyminiszter balkáni útja fenyegető kérdőjeleket állítottak egyszerre a Balkán minden pontjára. Sémetország el akarta kerülni az összecsapást, jóllehet ebben a pillanatben, mint az a későbben nyilvánosságra hozott diplomáciai aktákból kiderült, már döntő bizonyítékokkal rendelkezett Szovjetoroszország háborús terveire vonatkozóan is. A balkáni háború előkészítésében Molotov politikája legalább annyira bűnös volt, mint Anglia, vagy az Egyesült Államok különböző ígéretei. A német kormány azonban a tények tudatában is a békés megegyezést kereste: Berlinbe hívta Cvetkovics miniszterelnököt és Cincar Markovics külügyminisztert. Amit a szerb államférfieői aláírással szentesítettek, azt a Szimovics-puccs órákon belül elsöpörte: március 25-én reggel már azok voltak az urak Belgrádban, akik Moszkva, London és Washington háborús politikájának a követésére kötelezték el magukat A háború kikerülhetetlenné vált tehát és a német csapatok április 6-án hajnalban átlépték a szerb határt. Magyarország kormányzója április 11-én hajnalban ugyanicsak parancsot adott a magyar honvédségnek, hogy csatlakozva a német szövetségesekhez, induljon el azonnal az ezeréves határok irányában, hogy biztosítsa az elszakított Baranya-háromszögben és Bácskában élő magyarság életbiztonságát. A szerb villámháború tizenkét nap alatt kényszerítette térdre Szimovicsékat, akik 18-án feladták a küzdelmet, s előbb Jeruzsálembe, majd londoni megbízóikhoz szöktek. A görög hadjárat Németország beavatkozása révén ugyancsak villámgyors megoldást nyert, s néhány nappal később német ejtőernyősök megszánták Kréta szigetét is, hogy így véglegesen biztosítsák előretolt állásokból, a Balkán békéjét. A szerb háború három tényt ígorolt be Európa számára: Anglia újabb és újabb segédnépeket ránt be maga mellett a küzdelembe, az Egyesült Államok csak az alkalmas pillanatot várják a beavatkozásra, s hasonlók a tervei Moszkvának is, amely látva a nemzetek villámgyors előnyomulását, a szerbekkel kötött kölcsönös segélynyújtási egyezmény ellenére sem merte ezt az első alkalmat felhasználni a háború nyílt kirobbantására. A szerbiai hadjárat egyébként teljesen megváltoztatta a Balkán politikai földrajzát: a baranyai háromszög és a Bácska azonnal visszakerült Magyarországhoz, a horvátok kimondották állami függetlenségüket, Olaszország megszállta az egykori Jugoszlávia adriai tengerpartját, megnövelte Albánia határait, az olasz birodalomhoz kapcsolta a montenegrói kormányzóságot, Bulgária pedig ugyancsak visszaszerezte mindazt, amit a szerbek 1918 után elragadtak tőle. E változások következtében Magyarország lett Délkelet- Európa legjelentősebb állama, s mint a hivatalos német sajtó is elismerte, Bulgáriával egyetemben a délkeleteurópai béke legfőbb garantálója is. Ffl&CSOLI FOSZER^pRÉKv uu ir/o faket/b^so Kptttarti és e^yéb magyar fa*ere _ máz. A FRKGOLI i^djegyet jelent Kapható kereskedl‘ Gyínt Dr. Várady Lajos vegyészeti üzeme rx., I,iIiom n. 28. Csak nagykereskedőket szolgálok ki. Háború Moszkva ellen: háború Európa megjentéséért A szovjetorosz válság közelségét először május derekán érezte Európa, amidőn hírek jöttek a szovjet csapat összevonásairól. A moszkvai nagy katonai parádét követő napokban a szovjet sajtó már nyílt ellenségeskedéssel írt Németországró, Sztálinok pedig megtettek minden előkészületet a kontinens lerohanására. Németország levonta e tények konzekvenciáját, s a német csapatok június 21-én átlépték a szovjetorosz határokat, hogy megelőzve Moszkvát tervei végrehajtásában, összetörjék a szovjetorosz erőt, mielőtt rávethetné magát Európára. A németek által megindított európai önvédelmi harc zászlajához a legelsők között csatlakozott Magyarország is. A szovjetorosz haderő ellen indított öldöklő küzdelem csakhamar döntő sikereket mutathatott fel: a németek már július derekán áttörték a Sztálin-vonalat, felszabadították a balti államokat, röviddel azután elfoglalták Szmolenszket, megszállták Kievet, Dnyepropetrovszkot, a doneci Iparmedencét, szeptember elején körülzárták Szentpétervárt, délen behatoltak a krími félszigetre, ostrom alá vették Odesszát s ugyanekkor előnyomultak Moszkva felé is. A német nagyvezérkar által kiadott hivatalos jelentések számadatai mindennél ékesebben bebizonyíthatták a vág számára, milyen végzetes pusztulás várt volna Európára, ha a Szovjet félelmetes hadereje, kihasználva Németország esetleges nyugati elfoglaltságát, megrohanja Európát. A foglyok milliói, a több mint húszezer elpusztított tank, a tizenötezer lelőtt repülőgép, az ezerszámra megsemmisített ágyúk, kisebb-nagyobb erődítmények mind azt bizonyították, hogy a Szovjet születése pillanata óta készülődött a kontinens elleni háborúr. A magyar csapatok különösen szép oldalakat írtak haditetteikkel a szovjetorosz háború történelmének lapjaira: a német vezérkar jelentései több ízben is a legnagyobb elismeréssel szólottak a magyar katona hősi elszántságáról, páncélos csapataink nagyszerű felkészültségéről és a kiharcolt eredmények jelentőségéről. A szovetorosz háború kétféleképssen hatott Európára: a még ingadozókat megsrvelte a bolejevizmussal szövetkező demokráciák jellemtelepségéről, Németország oldalára állította ama népek fiait is, amelyek méig nem is olyan régen Anglia lelátogatására szemban állottak Berlinnel, — másrészt pedig megmozgatta az európai bolsevcizmus titkos sertjeit is. Frrciaországban, Norvégiában, Uollandiában, Belgiumban, Szerbiában, szantázsakciókkal akarták e bolseviki sejtek együttérzésüket bizonyítani Moszkva felé, re^'d'verek dör '^entek, aknák robbantak mindsnutt, ahol azelőtt a polgári kormányzatok tűrték a bolsevizmus próbálkozásait. Berv ilyen merénylet majdnem kioltotta Laval volt francia miniszterelnök, a németfrancia együttműködés apostolának életét. Sawrbiában új kombácsi bandák álltak össze a hegyekben, hogy betörve a városokba, a kiszolgáltatott falukba, visszaidézzék ismét az elmúlt világháború balkáni borzalmait. E szabotázsakcák száma azonban csakhamar fekaradt, s állandóan fogyatkozott a német győzelmek gyors egymásutánra való következése folytái. Japán megelőzte az angolszász hatalmak bekerítési politikájának megvalósítását Ugyanakkor, amikor a Szovjet ellen Intézett támadások gyors sikerei megpecsételték a Szovjet sorsát, Távolkelet nagyhatalma. Japán is erélyes módszerekhez folyamodott a csendesóceéni angolszász bekerítő poliika ellen. Augusztus első napjaiban a francia kormánnyal kötött egyezménye alapján teljesen megszállta Didokínát s ezáltal lehetetlenné tette, hogy az Egyesült Államok és Anglia a degaucsista elitek felhasználásával japán glence központtá alakítsa át Franciaország „koronagyarmatát”. Az indokínai megszállás egyszerre élére állította a távolkeleti válságot, s miközben Japán megtett minden óvóintézkedést az angolszászok további háborús terveinek meggudására, Washington és London olyan követelésekkel lépett elő, amelyek Japán szempontjából rendkívül megalázóak voltak. Tokió először a békés megoldás útját kereste, heteken, hónapokon át tárgyalt az Egyesült Államokkal, s csak akkor mondotta ki a döntő szót a háború és a loffie nagy pro PHILLIIS RANIO • tsca.htu Egyesült Államok december 6-i jegyzéke végérvényesen lsiganozta a japán politikusok ama feltevését, hogy az Egyesült Államok csak időt akarnak nyerni a tárgyalások huzavonájával, de végső céljuk mégis a háború marad. December 7-ám hajnali hat órakor üzent hadat Japán az Egyesült Államoknak s néhány órával később mária olyan hadisecreket jelenthetett a világnak, amelyek beijasolták a nacionalista hatalmak által vallott tételt: a kitűrő szervezettség, a realitással számoló tervek vilámgyors végrehajtása, a küzdőképek hősi önfeláldozása nagyobb csodáikat tud művelni minden téren, mint a demokráciák arany- és szózuhataga. Háborúban áll ,és már az egész világ s a totáes semlegesség 10kilométerre korlátozódik. E kontinensek között folyó gyilkos háborúnkul a nacionalista nagyhatalmak már megteremtették a béke előfeltételeit: a német csapatok a szovjet orosz frontvonal állásaiból tavaalzal új döntő rohamra indulhatnak. Anglia egykori tengeri fellegvárában, a Medközi-tengeren egyforma eséllyel folyik a háború, míg az óceánokon egyre súlyosabb, védhetetlenebb ütéseket mérnek a nacionalista nagyhatalmak a demokráciák megrendültviláguralmára. 1911- Hoz hivatva tehát arra, hogy a győzelm előfeltételeit százszázalékosan kiaknázza és megteremtse a végiges alapokat, amelyekről az új világ népei, ésrcen a nemzeti küldetését mindenben átérző Magyarország is, új békét, új hitet, új életcélt adhatnak a sokat szenvedett emberiségnek. 3-