Függetlenség, 1942. december (10. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-01 / 272. szám
Kállay miniszterelnök csütörtökön válaszol a felhatalmazási vita szónokainak A képviselőház kedden folytatja a felhatalmazási javaslat tárgyalását, amely a házszabályok értelmében még három ülésnapon át tarthat. A Függetlenség munkatársának értesülése szerint a vita során elhangzott felszólalásokra Kállay Miklós miniszterelnök, minden valószínűség szerint csütörtökön a déli órákban válaszol. A felhatalmazási javaslat a képviselőház után a felsőház plénuma elé kerül, a képviselőház pedig párhuzamosan tárgyalja a hadkötelezettségi adóról és hadmentességi váltságról benyújtott törvényjavaslatokat. A Magyar Élet Pártja csütörtökön délben pártvezetőségi értekezletet tart a Házban, délután pedig pártértekezlet lesz az Akadémia utcai Klubházban. A takarékosság rendkívüli jelentőségét méltatta rádióbeszédében Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter vasárnap délben a rádióban beszédet intézett az ország lakosságához és méltatta a takarékosság rendkívüli jelentőségét, amely a nemzet gazdagodásának előfeltétele s a nemzet léte és jövője szempontjából elsőrendű szükségesség. Felhívta Magyarország lakosságát, hogy mindenki önkéntesen álljon a küzdők sorába, mert ezzel nemcsak nemzetüket segítik, de végeredményben saját jobb sorsukat is biztosítják. A háború és hadsereg szolgálata — A háborús gazdálkodás legfontosabb feladata — mondotta a miniszter — a termelés és fogyasztás egyensúlyának biztosítása. Ez azonban sok nehézségbe ütközik. A termelésnek nagyon jelentős részét ugyanis a háború és a hadsereg szolgálatába kell állítani. A hadsereg igényeit kell mindenekelőtt kielégíteni s csak a megmaradó rész a polgári lakosságé. Csakis ez a megmaradó rész szolgálhat a polgári fogyasztás céljaira és ez természetesen kevesebb, mint békeidőben szokott lenni. Ez a helyzet az egész termelésnek a háborús gazdálkodásra való beállítását és annak legmeszszebbmenő fokozását teszi szükségessé. Ebben a tekintetben a kormány a mezőgazdaság, ipar és közlekedés céltudatos fejlesztésével mindent megtett annak érdekében, hogy a termelés a háborús szükséglet szintjére emelkedjék és hogy a termelt javakból megfelelő rész álljon rendelkezésre a polgári lakosság szükségletének kielégítésére is. A termelés fokozásának azonban megvannak a maga nagy akadályai, így főleg a nyersanyaghiány és a katonai szolgálatot teljesítők munkaerejének kiesése. Ennek folytán a polgári lakosság fogyasztásánál feltétlenül korlátozásokra van szükség. Ezek a korlátozások bizonyos vonatkozásokban, kényszer formájában jelentkeznek, így elsősorban a jegyrendszerben. Ez azonban nem elegendő, hanem szükség van a fogyasztásnak a közönség részéről önkéntesen történő csökkentésre, azaz az önkéntes takarékoskodásra is.kosság pedig tulajdonképpen csak látszlagos és csak ideiglenes lemondás, mert annak gyümölcseit nemcsak a nemzet összessége, hanem maga az egyén is előbb-utón élvezni fogja. A takarékosság segítségével a rongyhulladékból új szövet, az ételmaradékból zsiradék vagy szappan lesz. A világítás megtakarítása anyagot és munkaerőt szabadít fel. A fölösleges kiadások elmaradásából takarékbetét képződik s az így keletkezett tőkék újból a termelés szolgálatába állhatnak, a takarékoskodó egyén számára pedig tartalékot jelentenek saját éltetének válságos időszakára vagy olyan időpontra, amikor majd a béke idején régi vágyainak megvalósításához foghat. A takarékosság azonban nemcsak a háborús gazdálkodás nélkülözhetetlen eszköze, hanem békés viszonyok között a nemzet gazdagodásának előfeltétele. Ha tehát most a háborús gazdálkodásban erőteljesen kifejlődik nemzetünkben a takarékosság ösztöne, ezzel nemcsak életszínvonalunk megmaradását, a háborús gazdálkodás sikerét és hadseregünk győzelmét mozdítjuk elő, hanem megteremtjük a háború utáni Magyarország gazdasági fellendülésének alapjait is. . Ezek azok az indokok, amelyek a kormányt arra késztették, hogy a takarékossági propagandát kormányprogrammá tegye. Ezért állandó felvilágosító és tájékoztató szolgálatot indítunk meg, mivel általános takarékossági mozgalmat kívánunk életre kelteni. Mindenki álljon a küzdők sorába ! A kormány ennek az általános takarékossági mozgalomnak a keretében nemcsak propagatív és felvilágosító eszközökkel kívánja előmozdítani a takarékosságot, s nem olyan intézkedésekre is készül, amelyek a takarékosságot az egyén számára fokozottabb mértékben előnyössé teszik. Ezek a tervbe vett intézkedések alkalmasak lesznek arra, hogy azokat is takarékosságra és megtakarított pénzük takarékbetétként való elhelyezésére indítsák, akik egyébként talán ezt nem tennék. De nemcsak ezért kell takarékoskodnunk, mert az egyéni érdek, hanem azért is, sőt elsősorban azért, mert ez a nemzet léte és jövője szempontjából elsőrendű szükségesség, amit a nemzet nagy családjának minden tagja át kel, hogy érezzen. Ezért a hazafiság dolga, hogy mindenki a maga erejéhez képest ezen az úton is hozzájáruljon a győzelem kivívásához. A kormány megbízásából felhívom a nemzet minden egyes tagját, hogit takarékosságával álljon a küzdők sorába és ezzel az itthoni békés eszközzel teljesítse azt a kötelességet, amit katonatestvéreink vérük és életük feláldozásával, fegyverrel a kezükben, messze a harctereken teljesítenek. — Erős a hitem, hogy a magyar társadalom, amely mindenkor megértette az idők szagát és példásan teljesítette hazafiúi kötelességét, a takarékossági mozgalomban való tevékeny részvételével és az ehhez szükséges lemondások és kényelmetlenségek vállalásával most is ezt fogja tenni. Tegye pedig ezt mindenki úgy, mintha katona volna és parancsnak engedelmeskedne, mert Főméltóságú Kormányzó Urunk is ép a közelmúltban juttatta kifejezésre az országgyűléshez intézett, mindnyájunk Szivébe mélyen bevésődött üzenetében azt a legmagasabb óhaját, hogy a nemzet minden tagja fokozott mértékben állítsa szorgalmát, munkaerejét és — ha van — tőkéjét is a nemzet nagy céljainak szolgálatéia. Önkéntes takarékoskodás — A takarékoskodás minden vonatkozásban — folytatta — a háborús gazdálkodás céljait segíti elő. A takarékosság eredménye megnyilvánul elsősorban abban hogy a rendelkezésre álló készletek többek igényeit elégíthetik ki, de megnyilvánul abban is, hogy a takarékoskodás eredményeiből fokozni lehet a termelést. A megtakarított pénzt, amelynek éppen a háborús gazdálkodás sikere érdekében a takarékpénztárakhoz, a biztosítóintézetekhez és a bankokhoz kell kerülnie, ezeken az intézményeken keresztül oda tudjuk eljuttatni, ahol az újból a termelés és a hadviselés céljaitszolgálhatja. A háborús gazdálkodás céljait szolgáló takarékosság sokszornem egyéb, mint az egyén szempontjából értéktelennek látszó apróságoknak a pusztulástól való megmentése. Ezek az apróságok ugyanis együttesen az ország közgazdasága részére már jelentős értéket képviselnek. Maga a takaró svj.r Hit, erő, a Varsa.. ez a magyar Jövendöl Ezért harcol a .Jmaet£eméj] limtm£etióéa A kormányzót ünnepelték a Vítézi Rend pápai értekezletén Pápa, november 30. Pápa város és a járás 49 községének vitézei vasárnap Pápán, a városháza tanácstermében, értekezletre jöttek össze. Vitéz Mezey Kálmán járási hadnagy megnyitó beszéde után vitéz Takács Jenő, a veszprémi Vitézi Szék kapitánya hosszabb beszédben számolt be a Vitézi Rendet érintő dolgokról. Melegen emlékezett meg Magyarország kormányzójáról, vitéz nagybányai Horthy Miklósról; az értekezlet tagjai felállva, hosszasan éltették a kormányzó urat. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettesről, valamint a pápai járás hősi halottairól. A székkapitány bejelentette az értekezletnek, hogy az öt holdtól száz holdig terjedő zsidó birtokokat rövidesen átveszi az Országos Vitézi Szék és azokat 70 százalék erejéig a most folyó háború kitüntetett, illetve vitézzé avatandó hős katonáknak fogja juttatni, 30 századikban pedig azok a vitézek kapják, akik még eddig telekhez nem jutottak. * — A Kormányzó Úr nevenapján fellobogózzák a budapesti házakat. Szendy Károly polgármester nemzetiszínű kerettel ellátott falragaszokon hívja fel a budapesti háztulajdonosokat, hogy december 6-án, vasárnap a Kormányzó Úr nevenapján házaikat lobogózzák fel. Kedd, 1945. december 4 Churchill rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy egész Európában Hitler az új London, november 30. Churchill brit miniszterelnök beszédet intézett a® angol néphez és azt mondta, hogy nem lehet a háború hamaros befejezésében bizakodni. A harci helyzetet ismertetve kijelentette, hogy Afrika ugródeszkának számít és arra jó, hogy közelharcba jussanak az ellenséggel. A Földközi-tenger újramegnyitása nagyon fontos volna a katonai forgalom szempontjából. A francia-északafrikai hadműveleteknek végeredményben az a céljuk, hogy Anglia és Amerika a háború súlypontját Olaszországra helyezhesse. Hangoztatta, hogy amikor az északafrikai támadást tervezték, előre látták, hogy ez, a hadművelet azonnali viszahatást kelt majd Franciaországban. Churchill szerint Németország le akarta foglalni a touloni francia hajóhadat. — Nem akarjuk magijukat — mondotta — a szerencsének bármily Szép és csalóka álomképeitől vezettetni. Nem tudok semmi olyan eseményről, amely jogossá tenné azt a reményt, hogy Nagybritannia nem állna további keserű és véres évek előtt. Beszéde további részében rámutatott Churchill arra, hogy egész Európában Hitler az úr, mert millió és millió munkaerő áll rendelkezésére. Az angoloknak nem szabad elfelejteniük azt, hogy eddig a német hadseregnek csak kicsiny százalékával volt dolguk, továbbá azt sem, hogy a tengeralattjáró háború nem csökkent, hanem erősködött. Ha véletlenül — fejelte be beszédét —, az európai háború hamarabb érne véget, mint az ázsiai, akkor Anglia teljes erejével Kína segítségére siet. — Ha a háborút az angolszászok és szövetségeseik nyernék meg, úgy Európa problémái számára jobb megoldásttalálnánk, mint egy negyedszázaddal ezelőtt, — mondta továbbá Churchill. Figyelmezteti az angolokat, készüljenek fel egy komoly és Szörnyű év sorscsapás problémáira is. A szentistváni magyar állam egységes és oszthatatlan magyar hazát jelent — mondotta Antal István miniszter jászói beszédében Jászó, november 30. • Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter vasárnap résztvett Jászó és vidéke frontharcosszervezeteinek zászlószentelési ünnepén, majd a helyi MÉP új székházát látogatta meg, amelyet Gerinczy Pál, a premontrei rend prépost-prelátusa adományozott a pártnak. A párt választmányi ülésén megjelent Gerinczy Pál jászóvári prépost-prelátus, vitéz Schell Péter báró főispán, Abaúj-Torna vármegye országgyűlési képviselői és igen sok környékbeli kiküldöttje a pártszervezetnek. A választmányi ülést Ráday Sebestyén esperesplébános, a helyi szervezet elnöke nyitotta meg. Vitéz Attila, a kerület országgyűlési képviselőjének szavai után Antal István miniszter hosszabb beszédet mondott. .— Jóllehet, politikai párt helyiségében vagyunk — kezdte beszédét a miniszter —, mégsem kívárok pártkérdésekkel foglalkozni, hanem kizárólag a magyarság sorsdöntő problémáit akarom megvilágítani. Egységes harc a magyar közösségért Beszéde során rámutatott a miniszter arra, hogy a most folyó háború magyarságának a létért folytatott valóságos önvédelmi harca, amelyben nemcsak katonáink vesznek részt, hanem a háború totális jellegének megfelelően részesei vagyunk annak itthon is mindanyian, akik fegyelmezetten és zokszó nélkül vállaljuk az elkerülhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket. — Ezenfelül a belső front nyugalmának és szilárdságának biztosításához tartozik az is — folytatta a miniszter —, hogy bátran felvesszük a harcot minden nemzetbomlasztásra irányuló kis ebtettel szemben, amelyet ezúttal nem csupán egy ereje teljességében lévő, hivatása magaslatán álló államhatalom legerélyesebb rendszabályaiba, de egy lelkileg és erkölcsileg összeforrott, a maga létének és jövendőjének nagy kérdéseivel tisztában lévő magyarság egészséges és szilárd köztellemébe is ütköznék. — Ebben a páratlan történelmi méretű, gigászi harcban magunkért, a szentistváni magyar közösségért harcolunk, amely magyar közösség nemcsak hogy nem fenyegeti egyetlen itt élő népnek jogos érdekeit sem, de ellenkezőleg ez a szentistváni magyar közösség a békét, a harmóniát, az együttműködést és az őszinte egyetértést jelenti és biztosítja az összes itt élő népek között. Őszinte hűség a magyarság iránt — A szentistváni magyar állam: egységes és oszthatatlan magyar hazát jelent, amely az államvezető és nemzetfenntartó magyar nép vezetése alatt minden egyes nemzetiségi testvérünknek a hagyományos magyar megértés, mértéktartás és méltányosság szellemében biztosítja mindazokat a népi és személyi jogokat, amelyek nyelvük, vallásuk, kultúrájuk és gazdasági jólétük fenntartására és fejlesztésére szükségesek. Ezzel szemben csak egyre tart igényt: teljes hátsó gondolat nélküli őszinte hűségre és lojális állampolgári kötelességteljesítésre azoknak részéről, akiket a szentistváni államvezetés jogaiban, jótéteményeiben részesít. " A kül- és belpolitikai helyzet és az időszerű közellátási szociális kérdések ismertetése után a következőkkel fejezte be beszédét a miniszter: " El kell készülnünk arra, hogy a mainál még talán nehezebb idők is következnek reánk, még súlyosabb megpróbáltatásokat kell elviselnünk és még nagyobb áldozatokat kell hoznunk. A magyarság ezeréves történelme során soha semmit sem kapott ingyen a történelemtől, most sem fog kapni, keményen meg kell dolgozni, meg kell verekedni a legkisebb eredményért is, amelyet országunk számára felmutatni akarunk. De az így — ilyen áldozatokkal— kivívott eredményeket soha sem fogja kiragadni kezünkből az idők forgandósága. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a miniszter kíséretével együtt megjelent a jászóvár t trépostság dísztermében lefolyt házi ünnepségen, amelyen Gerinczy Pál prépost-prelátus Spilka Lőrinc perjelnek a tanügyi főtanácsosi kinevezés okmányát nyújtotta át. Az új tanügyi főtanácsost Antal István miniszter is meleg szavakkal köszöntötte. A miniszter a késő esti órákban érkezett vissza Budapetre. jerespr Átszabások még olcsó áras fJG%EL SZtlCS, IV. kar. Mftjta Valéria utca T. U(%kban. T., 181—536. A francia hajóhad. A francia hajóhad legkorszerűbb egységeinek Toulonban történt önelsülyesztése után még talán megmaradt, részben megrongált állapotban 4 csatahajó (7-ből), 1 repülőgéphordó, 3 nehéz cirkáló (7-ből), 8 könnyű cirkáló (11-ből), 45 romboló (57-ből), 23 búvárnaszád (32-ből) stb. Nem számítottuk le itt azokat a hadihajókat, amelyek az 1940. évi összeomlás után akár De Gaulle szolgálatában, akár angolszász internáltságban vagy átpártoltságban veszendőbe mentek. Leszámítottuk azonban az 1940-ben még épülőben levő hadihajókat (és pedig 3 csatahajót, 2 repülőgéphordót, 3 cirkálót, 22 rombolót, 20 búvárnaszádot stb.), mert feltételezhető, hogy a franciáknak nem volt módjuk az építés befejezésére. Ezek után megállapíthatjuk, hogy még mindig jelentős francia hajóhad úszik a vizen, illetve van részben javítás alatt. A touloni tragédia — annyi szép új hadihajó öngyilkossága — bármennyire is megrendíti a távolról szemlélőt, mégsem hasonlítható azzal össze, ami 1919-ben Scapa Flow angol főhadikikötőben történt, amikor az ott Internált német hajóhad hasonlóan végzett magával. Akkor ugyanis a háború már befejeződött, tehát már csak arról volt szó, hogy az ellenség kezére került oly dicsőséges múltú német hajóhadat az ellenség fel ne használhassa. Ma azonban a háborúnak még nincs vége. A touloni hajóhad tehát még hasznos szolgálatot tehetett volna, mindenekelőtt magának Franciaországnak. A most elpusztult hajók legtöbbjének még nem is volt alkalma, hogy harci használhatóságáról tanúságot tegyen. A touloni sülyesztés nem használt egyik hadviselő félnek sem. Ellenben Franciaország ezzel kihívta maga ellen volt ellenfelének és szövetségesének haragját. A fegyverszüneti szerződés nem azért hagyta meg Franciaországnak a hajóhadat, hogy elsülyessze. Az öngyilkosság ténye körül több kérdés is merülhet fel! Ha volt a hajóhadnak üzemanyaga, miért nem futott ki Toulonból? Ha pedig erre üzemanyaghiánynál fogva képtelen volt, miért viselkedett úgy, hogy megbízhatósága iránt felkeltette a tengelyhatalmak jogos, gyanúját? Miért tartózkodott egyáltalában Toulonban és miért nem az anyaországon kívül, a gyarmatbirodalom megvédhetésének nézőszögéből biztosabb helyen ? Nem lett volna-e katonásabb, ha a hajóhad harcban pusztul el, miután i kiválasztott ellenfelének még lehetőleg sok kárt okozott? Emlékeztetünk itt arra, hogy 1918-ban, a háború utolsó napjaiban, tehát a háború elvesztésének biztos tudatában a német hajóhad felkészült a kifutásra és Anglia megtámadására. A végrehajtást az utolsó pillanatban megakadályozta a forradalom (a matrózok lázadása). Frnciaország 1940-ben elvesztette a háborút, mert arra rosszul készült fel, helyesebben mert külpolitikája a hadseregre megoldhatatlan feladatot hárított. Az akkor fizetett nagyon súlyos tandíjból a külpolitika nem tanult. Az országot kiléptette a hadviselők sorából és mégis elvesztette előbb gyarmatait, most pedig hajóhada legértékesebb részét. JULIER FERENC