Függetlenség, 1943. november (11. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-04 / 249. szám

Erélyes fasiszta intézkedések a szakadárok, zsidók és árulók ellen Milánó, nov. 3. Mint a Tribuna jelenti, a római Fascio hétfői nagygyűlésén három napirendi indítványt fogadtak el. Az első indítvány erélyesen köve­teli a Szakadárok névsorának­­ hiánytalan közzétételét, továbbá annak megállapítását, hogy ezek etoraenikaitek-e, avagy Olaszország­ban tartózkodnak és mindazoknak kíméletlen üldözését, akik árulást követtek el, vagy romboló cselek­ményekben vettek részt A második indítvány köszönetét Izavaz Graziani tábornagynak és hangoztatja, hogy a megújított olasz hadsereg azonnal hajlandó­­ harcbaszállni a b­ennei bajtársak oldalán. A harmadik napirendi javaslat követeli az összes zsidók azonnali megállapítását, és mindazoknak agyonlövetését, akik a július 25-iki események létrehozásában szerepet játszottak. Mint a Tribuna közli, az utóbbiak között első helyen Ciano grófot em­lítik. A nagygyűlés résztvevői nagy lelkesedéssel hallgatták végig Pa­­volini párttitkár egy levelének fel­olvasását, amely bejelenti, hogy az alkotmányozó gyűlés még ez év fo­lyamán megteremti az olasz szo­cialista köztársaság alapjait. A nagygyűlés végeztével a résztvevők hosszú sorban nemzeti dalokat éne­kelve, a Piazza Venezia-ra vonul­tak és ott fejezték be a tüntetést. Hazaárulási eljárás Szicília volt parancsnoka ellen Zürich, nov. S. A Svájci Távirati Iroda jelenti Chiassóból. Hivatalos oldalról közléseket tesz­nek Guzzoni tábornoknak,­­ azoci­­liai olasz csapatok volt parancsno­kának letartóztatásáról. A táborno­kot, aki Róma német megszállásá­nak időpontjában Rómában volt, hazaárulással vádolják. Egy ideig barátainál rejtőzött, majd Észak- Olaszország felé menekülni igyeke­zett, de a határ közelében egy fasiszta felismerte és a hatóságok­­nak kiszolgáltatta. Számosnak, hogy Guzzonit legközelebb külön­bíróság elé állítják és halálra íté­lik. A Domonkos-apácák 75 éve Kőszegen A Szent Domonkos Rend tagjai most ünnepelték kőszegi rendhá­zuk alapkőletételének 75-ik évfor­dulóját. 1868 október 15-ikén tele­pedtek le Kőszegen, ahol Németh István városi tanácsnok vezetésé­vel a város fogatain vonultak be. Az első csoportban tíz német anyanyelvű nővér volt, de három év múlva már magyar lányok is tanítottak közöttük és átvették a városi elemi iskola vezetését. Bent lakó növendékeket is tartottak, majd 1874-ben tanítónőképzőt, 1880-ban felső leányiskolát, 1895- bem pedig polgári leányiskolát és polgári iskolai tanárképzőt is nyi­tottak. Áldásos működésük alatt egyre jobban kellett terjeszked­­niök, mert a sok újabb iskola nem fért el az első kis épületben. Ma már korszerű hatalmas iskolájuk, gyönyörű templomuk, nagyszabású gyümölcsösük és virágkertészetük van. Pontos kimutatások szerint 1000 leány szerezte meg náluk a tanítói oklevelet. Az egykori alapítók kö­zül még él a, kilencven éves Kata­lin és a 88 éves Margit nővér, akiket az évfordulón különösen meleg szeretettel ünnepelt a kis város hivatalos képviselete és a katolikus társadalma. 7 DC Vissza kell vezetnünk olvasóinkat arra a tisztásra, amelyen megkezdtük elbeszélésünket és ahol ugyanazon a reggelen, amikor a vadászok a Petite-Jeanne-nál a hullát halászták a folyóból, ismét összetalálkozott a négy szövetséges, hogy további terveiket megbeszéljék. Cotton és Weston érkeztek először, de Johnson és Row­­son se soká várattak magukra s az előbbiek vidám Hurrá­val üdvözölték őket. — Pszt, pszt — csendesítette őket Rowson —, ne lármázzanak, mintha a megyei úton állanának, ahol nincs mit törődni azzal, hallja-e valaki az embert. — Nos, én igazán n­em sokat csinálok az egészből — nevetett Weston —, elvégre mi kár származhatnék abból, ha itt együtt látnak bennünket? — Magának természetesen semmi, de nekem annál inkább. Az én anyósom nagyon kegyes asszony s ugyan­csak kevés öröme telnék benne, ha magukat ismeretségi körömhöz számolnám. — A maga anyósa? — kérdé Cotton elbámulva — de mondja, Rowson, hát tényleg igaz, amit az emberek fecsegnek, hogy maga elveszi az öreg Roberts leányát? Ezt eddig senkinek sem akartam elhinni! — És miért ne, mr. Cotton? — Ez az­ utolsó ügy, amit így együtt csinálunk, becsületes ember akarok lenni. — Na, annak igazán ideje volna — kacagott Cot­ton —, sőt tán­ késő is már egy kissé. De Isten irgal­­mazzon szegény leánynak. — Mr. Cotton, kikérek magamnak mindenféle bi­zalmaskodást. Ezen a téren nem ismerek tréfát. — Béke legyen már — szólott közbe Johnson —, nem azért jöttünk össze, hogy folytassuk a maguk régi civakodásait, a mi célunk sokkal komolyabb. Hogy vég­ződött a vadászata, Cotton? — Négy szarvas és egy róka. — A rókát megajándékozhatta volna az életével. — És magáé, Weston? . — Két szarvast és három vadpulyka. — Akkor az enyém a legkevesebb — mondotta Johnson —, egyébként ezért ki is menthetném maga­mat. Tegnap reggel leestem a hegytetőről, jobban mondva egy kő, amelyre nehezedtem, kimozdult és ve­lem együtt lezuhant, úgyhogy a karomat egészen össze­zúztam, ami nagyban hátráltatta a vadászatomat. — Ez mindegy — kiálta Weston —, akkor az a lóverseny sem volna érvényes, ahol az egyik versenyző lova időközben lesántul. Nem egyenlő esélyek,, egyenlő rizikó ... — Ilyenformán tehát mi kezdjük a táncot, Rowson. Isten segítsen bennünket, most aztán ugyancsak fel fog zajlani a telepítvény. De legyen csak huszonnégyórás REGÉNY Irta: GERSTÄCKER FRIGYES (21) előnyünk, akkor már egész Arkansas is hasztalan keresi a lovakat. Rowsonnak pompás terve van. Ne felejtsék hát a helyet. Maga pedig, Weston, hozza a lovait is magával a Horsecreek melletti­­elhagyatott kunyhóba. Igyekezzék odáig minél kevesebb nyomot hagyni maga után. — Hol tartózkodjam én addig? — kérdé Cotton, — a szabad ég alatt nincs semmi kedvem. Eh, átmegyek Atkinshez, legalább kipihenhetem magamat. — Azon a környéken elég sok a vad, húsban nem fognak hiányt szenvedni — jegyezte meg Johnson. — És a rendcsinálók ?­­— Az ördög elviheti őket. Mire megszimatol­ják a pecsenyét, már késő lesz, s akkor minden bölcsességük dacára is elvesztegették az időt. Természetesen azután jó sokáig szerfölött nagy felfordulás lesz a megyében. — Ha a tervem sikerül — mondotta Rowson —, akkor a regulátorokkal nem lesz semmi dolgunk. Ha­mis nyomra fognak kerülni, s ha a csaholó kutyák egyike rálép arra, akkor maga után vonzza az egész falkát. Pompás tréfa volna, ha a nagy szájjal nyeglés­­kedő Hasfieldet bolonddá tarthatnék. — Nos, mi meg fogjuk tenni, ami tőlünk telik. — Mikor indulnak maguk? — Nekem előbb még mindenesetre fel kell keres­nem Robertséket — mondotta Rowson —, éspedig még ma reggel. Egyébként ezzel nem térek le az útiránytól. ■ — Egyszóval gyalog megyünk? — kérdé Johnson. •— Magától értetődik — felelte Rowson —, odáig. — Visszafelé aligha! — Mikor érkeznek meg a kijelölt helyre? — kérdé Weston — hogy ne kelljen soká egymagamban kínlód­nom sí lovakkal. — Nos, péntek este előtt semmi esetre sem — vá­­laszolta Rowson —, ami természetesen úgy értendő, ha valami közbe nem jön. Tehát a mielőbbi kellemes vi­szontlátásra! — A viszontlátásra! — kiáltották Cotton és Wes­ton s eltűntek a bokrok között. Rowson hosszan nézett utánuk, majd fejcsóválva így szólott társához: — Johnson, ez legyen az utolsó alkalom, hogy együtt csináltunk valamit ezzel a fickóval, ezzel a Cottonnal. A szigeten sem akarnak már hallani, mióta tudják, hogy állandóan leissza magát s akkor össze-vissza beszél mindenféle badarságokat és civakodásokat keres. — A fiatal, ez a Weston, époly kevéssé kedvemre való — válaszolta Johnson —, meg vagyok győződve róla, ha valóban körmére égne a dolog, mindent ki­fecsegne. Nem bízom benne. — Reméljük, hogy titoktartása soha sem kerül próba alá — mondotta Rowson igen komolyan —, ki tudja, mit tenne akármelyikünk is ebben az esetben. Bá­mulatosan csalogató dolog az, mikor az ember a maga irháját megmentheti más, idegen emberek feláldozásá­­sával. Kettőnknek a dolga természetesen egészen más, azt hiszem, rajtunk sokat segítene a States evidence (mikor valaki mint vádló lép fel cinkostársával szem­ben, az „állam tanújaként“) és ha ... ■ — Minél kevesebbet beszélünk erről, annál jobb — válaszolta nyugodtan Johnson, mialatt puskájának sár­kányán a port vizsgálgatta. — Szerencse fel! — Szerencse... Rowson, aki most elérte­ a helyet, ahol lovát hagyta volt, felpattant reá és az országútra ügetett. Ott el­engedte a kantárt s gyorsan vágtatott tova, mígnem feltűnt a békés hajlék messze fénylő fedele, amely alatt szerelme lakott. Itt nyúlt először a szálak után s mél­tóságteljes lépésben közeledve a házhoz, az ajtó előtt leszállott. Bár mrs. Roberts örömmel, Marion pedig ba­rátságosan fogadta, mégsem maradt soká az asszonyok között, hanem közölte velük, hogy csak búcsúzni jött néhány napos útja előtt. Részben hivatása készteti, hogy az Úr szavát a megye északi részében is hirdesse, más­részt az Arkansas folyóhoz is el kell mennie, hogy ott régen várt pénzének egy részét átvegye. — Nemsokára, kedves Marion — mondá az elhalvá­nyuló leányka kezeit tenyerébe véve —­, nemsokára tel­jesül lelkem hő kívánata, s a mi Jézus Krisztusunk segedelmével beköltözünk békén otthonunkba. Nem jó az embereknek egyedül lenni; a bizonytalan élet szer­vezetemnek is árt s örökös ide-oda lovaglás közben olyan helyeket is fel kell keresnem, amelyeket egyéb­ként elkerülnék. — Az arkansasi férfiak szívesen alusznak a sza­badban — suttogta halkan Marion —, mr. Rowson ezt bizonyára nem próbálta meg. — Dehogy nem, kedves Marion, dehogy nem, csak­hogy ez nem szolgál javára egészségemnek. Ifjúkorom is elmúlt már s minek viszontagságokat keresni, ha az ember megóvhatja magát tőlük? De most Isten hozzád, kedves gyermekem, az ég oltalmazzon. Még egyszer fohászkodjunk az Úrhoz, hogy a mi tévelygéseinket szentelje meg és tekintsen reánk kegyelemmel. (Folytatjuk.) J Unnet femal iftjEI.MŰSZERPIAC budapesti nag­yvfestertelep fontosabb c­­ucikkeinek tájékoztató árjegyzése. Tisztított baromfi: Csirke, béllel 740, tyúk 620, lúd 650—720, ruca 700, pulyka 690. Tojás: Ládaáru, eredeti, friss 548, kiolvasva, friss 556. eredeti, meszes 510, kiolvasva, meszes 518. '■'ej és tejtermékek: Te­jf­ej: 100 liter 260, te vaj, édes tejszínből, tömb 900, pasztőrözött 940, tehéntúró sovány 150, 15%-os 180. 35%-os 260. Zöldség- és főzelékfélék: Burgonya, nyári rózsa 30.55, Gülbaba 30.55. őszi rózsa 29.50, Ella 26.35, Wohltmann 2­.80, Krüger 23.75. vöröshagyma, ma­kói 30.35—36.07. fokhagyma I. oszt. 101.44. közép 79.84, II. osztályú 79.84, fejeskáposzta 34, kelkáposzta 38, kala­­rábé 50—80, fejessaláta. 100 fej 20—50, karfiol, levéllel 90—150, hazai, tisztított 150—240, tök. főző 70—12, sütő 50—80, sóska 200—2660, paraj, tisztított 200—300, zöldborsó, hazai 400—600 ,zöldpaprika, 54, vajbab 250—500, paradicsom 80—160, sárgarépa I. 27, II. 22, petrezselyem I 51, II 44. Gyümölcs: Alma, nemesfaj 180—520, közönséges 120—280, körte, nemesfaj 250 —550, közönséges 140—250, szőlő 250— 500, szilva, magvaváló 150—24­1, birsalma 150—260, gesztenye, hazai 150—320, mo­gyoró 400—500, mandula, héjas 500. Egyéb: Gomba, tömött, csiperke 800— 1500, szárított tinóru 4000 pengő má­zsánként.­­A forgalom a nagyvásártelepen köze­pes volt. —o— A nagyvásártelep felügyelősége az alant felsorolt gyümölcs- és zöldség­félékről megállapította a tömegcikk jel­leget, ezekre tehát vonatkoznak a köz­­ellátásügyi miniszter rendeletében meg­állapított haszonkulcs-százalékok: tejes­káposzta, kelkáposzta, kalarábé, karfiol, levéllel és tisztított, sárgarépa I., II., petrezselyem I., II., alma, nemes és kö­zönséges, körte, nemes és közönséges, szőlő, gesztenye. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Felelős kiadd: Or. BATHOBY-HCTTNEB JABO« A szerkesztésért felet®». Dr. vitéz KOR­OSVÁRY-BORCSA MIHÁLY főszerkesztő Szerkesztő: Dr. MATOL­AY GAZA Helyettes szerkesztő: HASS ENDRE Nyomatott a Stádium Sajtóvállalat kis­­­fergőgépein. Budapest, VIII. kerület,­­ József­ körút 6. sz. Megjelenne hétfő kivételével mindennap Felelős: Győry Aladár Igazgató ibbentrop távirata a berlini arab kolóniához Berlin, nov. 3. Ribbentrop külügyminiszter táviratot intézett a berlini arab kolóniához és szívélyes szavak­kal üdvözölte a keddi tiltakozó nagygyűlés résztvevőit. A távirat, amelyet a külügy­miniszter a jeruzsálemi főmufti­hoz címzett, megállapítja, hogy az arab nép és Nagynémetország célkitűzései közösek. Nagynémet­ország ma sokkal inkább ter­mészetes szövetségese az ara­boknak, mint valaha is volt és a német célkitűzések egyike Palesztina felszabadítása a zsidó­­uralom­ alól. Üdvözlő táviratokat küldtek még Himmler birodalmi minisz­ter és a szabad India Berlinben működő központi bizottsága is. A tiltakozó nagygyűlésen a nagymuftin kívül felszólaltak Óhajtani iraki miniszterelnök, Manzur Daud egyiptomi királyi herceg és számos más moha­medán megbízott is. Valameny­­nyien azt hangoztatták, hogy az arabok harcra készen állanak és fel akarják szabadítani orszá­gukat a brit és zsidó járom alól. k­oszivác országzászlót avatott. A körülbelül 10 ezer lakosú bács­m­­egye­i nagyközség fényes keret­­­­ben avatta fel országzászlóját. A környékbeli szerb- és németajkú lakosság tömegesen vonult fel erre az alkalomra. Baranyai Károly új­vidéki szobrászművész tervezte az országzászlót, amelyen Szent István, Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Hunyadi János és II. Rá­kóczi Ferenc látható. Egyébként az egész művet a Standard-gyár munkásai és leventéi ajánlották fel. Varga Gyula főjegyző, vitéz Szabolcsfy Géza és Plank Ferenc plébános, felszólalása után Farkas Endre dr. tanácsnok mondott ava­tóbeszédet. A szerbség nevében Szuvajorasovics György görög­keleti lelkész beszélt, aki azt han­goztatta, hogy a szerbségnek hű­séggel és szeretettel kell teljesí­tenie a magyarság iránti kötele­zettségein és meg kell becsülni a magyar hazát. HALÁLOZÁS Törvénye! és szuddarázsi Luk­o­­v­i­c­h Aladár dr.1 m. kir. gazdasági fő­tanácsos, a nemzetgyűlés volt háznagya október 31-én 73 éves korában, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése no­vember 3-án volt a Kerepesi­ úti temető hatottasházából a székesfőváros által adományozott­­ díszsírhelyen. Az engesz­telő szentmisét november 6-án délelőtt 9 órakor mutatják be a Szent Ferenc­­rendi belvárosi templomban. Szabó Lajos, a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara h. igazgatója, Kecskemét város törvényhatósági bizott­ságának tagja, a Kecskeméti Gazdasági Egyesület társelnöke, 64 éves korában elhunyt, őszinte részvét mellett temették el Kecskeméten. Csütörtök, 1943 november 4 Hat futam lesz csütörtökön Megye­ren Novemberi versenyeink második napi programját bonyolítja le a Pestvidéki Verseny­egy­let csütörtökön. Hétköznap lévén, hat futam szerepel a műsoron és minden számban népes mezőnyök lesz­nek Sportszempontból a gátverseny és a gyömrői díj áll a­z érdeklődés előteré­ben. Nyolc kitűnő ugrólovunk küzd a sövényeken, közülök Díszes és Aroma az esélyesebbek. A gyömrői díjban jobb­osztály­ú telivérek rajtolnak. A tíz pá­lyázó közül Papageno és Sonata pár­harcát várjuk. A versenyek 1 órakor kezdődnek Az utolsó különvonat 12 óra 25 perckor indul a Nyugati­ pályaudvarról. Jelöltjeink I­ I. Négy erő — Dobs­ina XI. Díszes — Aroma — Izidor III. Papageno — Sonáta — Mahont IV. Szeress — Péter — Trcca V. Tevéshordó — Marcona — Bertalan VI. Articsóka — Carola — Vis major Figaró nyerte az Austria-díjat. Va­sárnap futották az, ostmarki verseny­­üzem legpatinásabb versenyét, a hagyo­mányos Austria-díjat. A nagy tenyész­­versenyben nyolc kitűnő német ló vett részt s Figaro győzött igen könnye, két hosszal Caramelle és Passage ellen A győztest Otto Schmidt, a németek sok­szoros rekorder lovasa lovagolta. Tuberkulózisban háromszor­ annyi kisgyermek pusztul el, mint diftériában, vörhenyben és kanyaróban együttvéve. Mentsük meg gyermekeinket. "

Next