Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének Időszaki Lapja, 1993 (1. évfolyam, 1. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Tiszta lelkiismerettel számítunk a támogatásra A Gabona- és Malom­ipari Dolgozók Szak­­szervezete a megalakulása, 1989 óta változó politikai és gazdasági körülmények kö­zött, nem éppen szakszer­vezetbarát környezetben vég­zi munkáját. Elegendő, ha csak arra a szakszervezetünk által sokat bírált tényre gon­dolunk, hogy az agrárkor­mányzat nem rendelkezik megfelelő stratégiával a ga­bona- és malomipar fejlődé­si pályáját illetően, de utal­hatunk az átalakulás és pri­vatizáció körülményeire, vagy a szakszervezetek közöt­ti vitára, amelyet politikai erők törvényekkel is meg­próbáltak befolyásolni. Szakszervezetünk tagsága joggal igényli, hogy rendsze­resen számot adjunk tevé­kenységünkről. Harmadik al­kalommal jelentetünk meg önálló újságot, hogy ennek a követelménynek minél jobban megfeleljünk. A korábbi lap­számokban tájékoztattuk kol­legáinkat a szakszervezet megalakulásáról, törekvé­seiről és a nehezen kiküzdött közös eredményekről. Beszá­moltunk az ágazati keret kollektív szerződés meg­kötéséről, az érdekvédelmi munka jelentős sikerről, ame­lyet számos tagtársunk is ha­sonlóan értékelt. Fontos mérföldkő volt az­­ ágazati bértarifaszerződés megkötése, amely az 1992 tavaszán érvényben lévő 8000 Ft-os minimálbérrel szemben a gabonaiparban 9000 Ft-ban rögzítette a mi­nimálbér összegét, 1992-re pedig 15 százalékos bérfej­lesztést határozott meg mini­mumként. Napjainkban a privati­zációs folyamatok felgyor­sulása, az üzemi tanácsok, a társadalombiztosítási ön­­kormányzatok választása ál­lítja nagy feladatok elé a dolgozói érdekvédelmet. Szakszervezetünk arra törek­szik, hogy a tagság ér­dekeinek megfelelő irányba befolyásolja ezeket a folya­matokat és eredményeket. Az elmúlt négy év során értékes tapasztalatokat sze­reztünk az önálló ágazati érdekképviseleti munkában. Valamennyi fellépésünk so­rán igyekszünk érvényre jut­tatni szövetségeink - az MSZOSZ és ÉDOSZ - tekintélyét, a szövetségekbe tömörült partnereink támo­gatását. Rövid időn belül, vár­hatóan április elején kerül sor az üzemi tanácsok válasz­tására. Ez a választás remél­hetően lezárja a szakszer­vezetek közötti vitákat, meg­mutatja a szakszervezetek valódi támogatottságát és felsza­badítja az erőket a valódi érdekvédelmi munka szá­mára. Úgy gondoljuk, hogy a GMDSZ eddigi munkája alapján tiszta lelkiismerettel állhat a munkavállalók elé. Méltán reméljük, hogy ennek elismeréseként jelöltjeink el­nyerik a kollégák szavazatait, lehetőségünk nyílik az ágaza­ti érdekvédelem további kor­szerűsítésére. E gondolatok jegyében ajánlom olvasóink szíves fi­gyelmébe lapunkat. Menczer Tibor a GMDSZ elnöke A termelők vennének malmot A Mezőgazdasági Szövet­kezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtit­kárát, Horváth Gábort azért kerestük fel, hogy a termelők véleményét megismerjük. Az ismert szakvezető kevésnek ítélte a gabona- és malom­ipar privatizációjáról ren­delkezésre álló információt és késedelmesnek az érintett ál­lami hivatalok munkáját. Szavaiból kiderül, hogy a ter­melőket is foglalkoztatja a malmok tulajdonlásának a lehetősége.­ ­ Ismereteink szerint novem­ber végén a parlament mezőgaz­dasági bizottsága meghallgatta a Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Vagyonügynökség beszámolóját az iparág privati­zációs tervéről. Akkor tudomá­som szerint nem volt egyeztetett koncepció, és olyan döntés szü­letett: januárig készüljön állás­­foglalás, hogy a hónap végén meghirdethessék a malmok, ta­karmánykeverők privatizációját. Számunkra azóta úgy tűnik, fo­lyik a vita a teóriákon, de nincs döntés. Ugyanakkor az újságok tele vannak meghirdetett mal­mokkal, csak az a kérdés, hogy ezek kiknek a kezébe jutnak. Félünk, hogy nem magyar befek­tetők veszik meg a malmokat. Látjuk, hogy a jövő évre meghir­detett búzaárak sem haladják meg a 7 ezer forintot, a liszt- és a kenyérárak mennek föl, a fo­gyasztó is megsínyli ezt a hely­zetet, de a termelő is háttérbe szorul. Mindenképpen ott kellene lennünk nekünk is a tulajdonlás­ban, hogy a közös érdekeket ki tudjuk alakítani. - A kárpótlási jegyekkel próbálkoztak-e már? - Köztudott dolog, hogy a földek értékesítése mindössze 3 százalékban zajlott le. A kár­pótlási jegyek pedig késnek, hetek, hónapok telnek el, míg valaki hozzájut. Mi az ÁVÜ Igazgatótanácsához fordultunk, de sajnos, a mai napig sem kap­tunk még választ. Kértük, ad­janak módot arra, hogy kárpótlá­si jegyek ígérvényére licitálhas­sanak a szövetkezetek. Mi arra is készek vagyunk, hogy az ÁVÜ által kialakított garanciális fel­tételekhez igazodunk e tekintet­ben. De mindenképpen rendezni kellene a kárpótlási jegyek, il­letve az ígérvények forgalmát, hiszen nem más, mint egy másik állami hivatal - a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal - ké­sedelmes munkája miatt kerül hátrányba a magyar termelő a malmok vásárlásában. L.V. A szakszervezet az üzemi tanácsért Finiséhez érkezett a fel­készülés az üzemitanács-válasz­­tásokra. A GMDSZ titkári taná­csa január közepén kétnapos ülésen értékelte az eddigi tapasz­talatokat. Az alapszervezeti tit­károk megállapították, hogy a vállalatoknál nem tapasztalható „választási láz”, a dolgozókat inkább a létszámleépítések, a privatizáció várható következ­ményei foglalkoztatják. Lesz te­hát feladata a választási kam­pányt szervezőknek. Nem kis vitát váltott ki, hogy milyen szervezeti struktúrában kerüljenek megválasztásra az üzemi tanácsok. A testület meg­állapította: ezek a kérdések a vál­lalatoknál dőlnek el, de általá­nos elvként elfogadta, hogy min­denhol célszerű üzemi tanácsot választani, különösképpen ott, ahol várhatóan új tulajdonos lesz. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az üzemi tanácsok létrejöttével nem szűkülnek az érdekérvényesítés lehetőségei: a szakszervezetek által szerző­désekben rögzített megállapodá­sok érvényesítésének „harci szer­vezetei” lehetnek az új testületek. A választási kampányban a GMDSZ célja, hogy a munkatár­sak körében népszerű tiszteletet és bizalmat élvező szakszervezeti tisztségviselők mind nagyobb számban nyerjenek szavazatokat. GABONA- ÉS MALOMIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK IDŐSZAKI LAPJA 1993. I. szám Privatizáció előtt Az érdekvédelmet nem lehet háttérbe szorítani Szakszervezetünket a meg­alakulás pillanatától foglalkoztat­ja a privatizáció kérdése. Az érdekvédelem lehetőségeit ugyanis nagymértékben befolyá­solja, hogy milyen tulajdoni vi­szonyok, bérezési és szociális feltételek között dolgoznak a munkavállalók. Szoros kapcsola­tot igyekeztünk kiépíteni a Föld­művelésügyi Minisztériummal, majd később az ÁVÜ-vel a pri­vatizációs folyamatok nyomon­­követése és befolyásolása érdekében. Sajnálattal kell megállapítani és ennek nem először adunk hangot, hogy az agrárágazatra, az élelmezésiparra, és ezen belül a gabonaiparra sem született olyan átfogó szakmai javaslat, gazdaságpolitikai koncepció, amely meghatározta volna a pri­vatizáció kívánatos irányát és nem utolsósorban annak ütemét. Tulajdonképpen három év alatt nem történt érdemi előrelépés ez ügyben. A vállalatok többsége jelentős költséggel átalakulási terveket készített, vagyonértékeléseket végeztetett, de ezek - általunk ismeretlen okok miatt - nem voltak alkalmasak sem átala­kulásra, sem privatizációra. Ele­inte a dolgozókat tájékoztatták az elképzelésekről, a szakszerveze­ti testületek is kialakították álláspontjukat, több helyen még megállapodások is születtek az átalakulást követő helyzetre. Később elmaradtak a tájékoz­tatók, mondván nem érdemes a dolgozókat „megzavarni” a leg­újabb, sokszor csak rögtönzés­szerű elképzelésekkel. Ilyen előzmények után az Ál­lami Vagyonügynökség 1992. október 7-én elfogadta a gabo­naipar úgynevezett decentrali­zált privatizációjának koncep­cióját. Ennek lényege: a vállala­tok kisebb kapacitású egységeit értékesíteni kell, a megmaradó nagy teljesítményű malmokból és keverőüzemekből pedig re­gionális társaságok alakulnak. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk annak, hogy egyes ágaza­tok privatizációjával kapcsolat­ban megállapodások jöttek létre az ÁVÜ és a szakszervezetek között. A GMDSZ is elkészített egy megállapodástervezetet, melyben szeretné rögzíteni a dol­gozók munkaviszonyával, az ér­vényben lévő szerződések továb­bi hatályával, a szociális ellátás­sal, valamint a kedvezményes tulajdonszerzéssel kapcsolatos követeléseit. Meggyőződésünk szerint ez biztosíthatja a zök­kenőmentes tulajdonosváltást, ugyanakkor csökkentheti a mun­kaügyi és szociális feszült­ségeket. Különös fontossággal bír szá­munkra a dolgozói tulajdonszer­zésre irányuló törekvések fel­karolása. A parlament megalkot­ta az MRP törvényt, ugyanakkor a mai napig dolgozói tulajdon­lásra csak szűk körben került sor. A gabona- és malomiparban van­nak bejelentett igények dolgozói kivásárlásokra, bár számos buk­tatóval és problémával kell szá­molni. Legalapvetőbb termé­szetesen az árkérdés. Az üzemek többsége nem értékesíthető a vagyonértékelések szerinti áron. Az ÁVÜ illetékesei kijelentették, hogy piaci értékükön kívánják eladni az egységeket, amely azonban jóval alacsonyabb a meghirdetésre kerülő összegnél. Ez várhatóan kemény viták, alkuk és egyeztetések témája lesz a jövőben. Nem kis gondot jelent a szükséges anyagi eszközök elő­teremtése sem. Mindehhez szak­­szervezetünk igyekszik a meg­felelő közgazdasági és jogi, szak­mai hátteret biztosítani. • A dolgozói tulajdonszerzés támogatása mellett igyekszünk megértetni az érintett kollé­gáinkkal, hogy - számos tényező miatt - ne érezzék magukat azon­nal tulajdonosnak, és ne rögtön a szakszervezet megszünteté­sével kezdjék tevékenységüket. Igyekszünk ráébreszteni minden­kit, hogy mint leendő tulaj­donosok is, elsősorban az alap­bérben, a munkahely megtartásá­ban és a különböző szociális jut­tatások megállapodás szerinti biztosításában lesznek érdekeltek és kevésbé a részükre járó osz­talékban. Ezért van ma és lesz a jövőben is szükség érdek­­védelemre, kollektív szerződésre, bérmegállapodásra. Reméljük, hogy napokon belül létrejön az ÁVÜ-GMDSZ meg­állapodás, amelyből látható lesz mennyiben sikerült elfogadtatni érdekvédelmi elképzeléseinket. Szakszervezetünk elsődleges célja, hogy az új tulajdonvi­szonyoknak megfelelően, megál­lapodásokban, szerződésekben rögzítse a dolgozók kollektív jogait, arra törekszünk, hogy olyan üzemi tanácsok jöjjenek létre, amelyek felkészültségüknél fogva méltó partnerei lesznek az új tulajdonosi körnek. M.T A GMDSZ javaslatai az 1993. évi bérmegállapodásra A szakszervezetek alapvető feladata, hogy bérmegállapodásokon keresztül biztosítsák a munkavál­lalók számára elérhető legmagasabb bért. Az 1992. évi erőfeszítéseink sikereként létrejött ágazati bértarifa-megállapodás eredményei: 15 százalékos bérfejlesztés, 9000 forint minimálbér. 1993-ra ismételten 15 százalékos bérfejlesztést ajánlunk partnereinknek, a minimál­bért pedig 10000 forintban javasoljuk megállapítani. Ennek megfelelő arányban növekedhetnek az egyes bérkategóriák alsó határai is. Az alábbiakban tájékoztatásul közöljük (vállalati adatközlés, illetve hivatalos statisztika alapján) a gabona- és malomipari átlagkeresetek alakulását 1990-91-92 években. A Átlagkereset Teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók bruttó átlagkeresete Ft/hó Sorszám Vállalat 1990 1991 1992 1. Baranya megyei GMV 17 148 19 605 22 255 2. Békés megyei MMV 17 329 18 305 19 250 3. Borsod megyei GMV 13 680 15 281 19 438 4. Budapest és Pest megyei GMV 15 950 20 381 26 511 5. Csongrád megyei GMV 16 423 20 148 21 509 6. Fejér megyei GMV 16 253 18 476 27 997 7. GAMSZÖV 17 042 18 271 23 958 8. Győr- Sopron megyei GMV 16 840 19 912 25 166 9. Hajdúsági Gabona Rt. 18 775 19 831 27 579 10. Heves megyei GMV 17 288 20 809 18 053 11. Komárom megyei GMV 18 363 22 667 24 097 12. Nógrád megye GMV 12 621 15 500 18 906 13. Somogy megyei GMV 15 586 16 910 21 465 14. Szabolcs megyei GMV 15 060 15 925 17 255 15. Szolnok megyei GMV 17 712 19 104 21 743 16. Tolna megyei GMV 21 061 23 514 24 250 17. VIKTÓRIA Rt. Kecskemét 14 470 14 412 18 697 18. Vas megyei GMV 17 796 18 402 23 666 19. Veszprém megyei GMV 16 033 21 021 19 646 20. Zala megyei GMV 16 196 18 381 22 434

Next