Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének Időszaki Lapja, 1993 (1. évfolyam, 1. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Tiszta lelkiismerettel számítunk a támogatásra A Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezete a megalakulása, 1989 óta változó politikai és gazdasági körülmények között, nem éppen szakszervezetbarát környezetben végzi munkáját. Elegendő, ha csak arra a szakszervezetünk által sokat bírált tényre gondolunk, hogy az agrárkormányzat nem rendelkezik megfelelő stratégiával a gabona- és malomipar fejlődési pályáját illetően, de utalhatunk az átalakulás és privatizáció körülményeire, vagy a szakszervezetek közötti vitára, amelyet politikai erők törvényekkel is megpróbáltak befolyásolni. Szakszervezetünk tagsága joggal igényli, hogy rendszeresen számot adjunk tevékenységünkről. Harmadik alkalommal jelentetünk meg önálló újságot, hogy ennek a követelménynek minél jobban megfeleljünk. A korábbi lapszámokban tájékoztattuk kollegáinkat a szakszervezet megalakulásáról, törekvéseiről és a nehezen kiküzdött közös eredményekről. Beszámoltunk az ágazati keret kollektív szerződés megkötéséről, az érdekvédelmi munka jelentős sikerről, amelyet számos tagtársunk is hasonlóan értékelt. Fontos mérföldkő volt az ágazati bértarifaszerződés megkötése, amely az 1992 tavaszán érvényben lévő 8000 Ft-os minimálbérrel szemben a gabonaiparban 9000 Ft-ban rögzítette a minimálbér összegét, 1992-re pedig 15 százalékos bérfejlesztést határozott meg minimumként. Napjainkban a privatizációs folyamatok felgyorsulása, az üzemi tanácsok, a társadalombiztosítási önkormányzatok választása állítja nagy feladatok elé a dolgozói érdekvédelmet. Szakszervezetünk arra törekszik, hogy a tagság érdekeinek megfelelő irányba befolyásolja ezeket a folyamatokat és eredményeket. Az elmúlt négy év során értékes tapasztalatokat szereztünk az önálló ágazati érdekképviseleti munkában. Valamennyi fellépésünk során igyekszünk érvényre juttatni szövetségeink - az MSZOSZ és ÉDOSZ - tekintélyét, a szövetségekbe tömörült partnereink támogatását. Rövid időn belül, várhatóan április elején kerül sor az üzemi tanácsok választására. Ez a választás remélhetően lezárja a szakszervezetek közötti vitákat, megmutatja a szakszervezetek valódi támogatottságát és felszabadítja az erőket a valódi érdekvédelmi munka számára. Úgy gondoljuk, hogy a GMDSZ eddigi munkája alapján tiszta lelkiismerettel állhat a munkavállalók elé. Méltán reméljük, hogy ennek elismeréseként jelöltjeink elnyerik a kollégák szavazatait, lehetőségünk nyílik az ágazati érdekvédelem további korszerűsítésére. E gondolatok jegyében ajánlom olvasóink szíves figyelmébe lapunkat. Menczer Tibor a GMDSZ elnöke A termelők vennének malmot A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárát, Horváth Gábort azért kerestük fel, hogy a termelők véleményét megismerjük. Az ismert szakvezető kevésnek ítélte a gabona- és malomipar privatizációjáról rendelkezésre álló információt és késedelmesnek az érintett állami hivatalok munkáját. Szavaiból kiderül, hogy a termelőket is foglalkoztatja a malmok tulajdonlásának a lehetősége. Ismereteink szerint november végén a parlament mezőgazdasági bizottsága meghallgatta a Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Vagyonügynökség beszámolóját az iparág privatizációs tervéről. Akkor tudomásom szerint nem volt egyeztetett koncepció, és olyan döntés született: januárig készüljön állásfoglalás, hogy a hónap végén meghirdethessék a malmok, takarmánykeverők privatizációját. Számunkra azóta úgy tűnik, folyik a vita a teóriákon, de nincs döntés. Ugyanakkor az újságok tele vannak meghirdetett malmokkal, csak az a kérdés, hogy ezek kiknek a kezébe jutnak. Félünk, hogy nem magyar befektetők veszik meg a malmokat. Látjuk, hogy a jövő évre meghirdetett búzaárak sem haladják meg a 7 ezer forintot, a liszt- és a kenyérárak mennek föl, a fogyasztó is megsínyli ezt a helyzetet, de a termelő is háttérbe szorul. Mindenképpen ott kellene lennünk nekünk is a tulajdonlásban, hogy a közös érdekeket ki tudjuk alakítani. - A kárpótlási jegyekkel próbálkoztak-e már? - Köztudott dolog, hogy a földek értékesítése mindössze 3 százalékban zajlott le. A kárpótlási jegyek pedig késnek, hetek, hónapok telnek el, míg valaki hozzájut. Mi az ÁVÜ Igazgatótanácsához fordultunk, de sajnos, a mai napig sem kaptunk még választ. Kértük, adjanak módot arra, hogy kárpótlási jegyek ígérvényére licitálhassanak a szövetkezetek. Mi arra is készek vagyunk, hogy az ÁVÜ által kialakított garanciális feltételekhez igazodunk e tekintetben. De mindenképpen rendezni kellene a kárpótlási jegyek, illetve az ígérvények forgalmát, hiszen nem más, mint egy másik állami hivatal - a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal - késedelmes munkája miatt kerül hátrányba a magyar termelő a malmok vásárlásában. L.V. A szakszervezet az üzemi tanácsért Finiséhez érkezett a felkészülés az üzemitanács-választásokra. A GMDSZ titkári tanácsa január közepén kétnapos ülésen értékelte az eddigi tapasztalatokat. Az alapszervezeti titkárok megállapították, hogy a vállalatoknál nem tapasztalható „választási láz”, a dolgozókat inkább a létszámleépítések, a privatizáció várható következményei foglalkoztatják. Lesz tehát feladata a választási kampányt szervezőknek. Nem kis vitát váltott ki, hogy milyen szervezeti struktúrában kerüljenek megválasztásra az üzemi tanácsok. A testület megállapította: ezek a kérdések a vállalatoknál dőlnek el, de általános elvként elfogadta, hogy mindenhol célszerű üzemi tanácsot választani, különösképpen ott, ahol várhatóan új tulajdonos lesz. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az üzemi tanácsok létrejöttével nem szűkülnek az érdekérvényesítés lehetőségei: a szakszervezetek által szerződésekben rögzített megállapodások érvényesítésének „harci szervezetei” lehetnek az új testületek. A választási kampányban a GMDSZ célja, hogy a munkatársak körében népszerű tiszteletet és bizalmat élvező szakszervezeti tisztségviselők mind nagyobb számban nyerjenek szavazatokat. GABONA- ÉS MALOMIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK IDŐSZAKI LAPJA 1993. I. szám Privatizáció előtt Az érdekvédelmet nem lehet háttérbe szorítani Szakszervezetünket a megalakulás pillanatától foglalkoztatja a privatizáció kérdése. Az érdekvédelem lehetőségeit ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy milyen tulajdoni viszonyok, bérezési és szociális feltételek között dolgoznak a munkavállalók. Szoros kapcsolatot igyekeztünk kiépíteni a Földművelésügyi Minisztériummal, majd később az ÁVÜ-vel a privatizációs folyamatok nyomonkövetése és befolyásolása érdekében. Sajnálattal kell megállapítani és ennek nem először adunk hangot, hogy az agrárágazatra, az élelmezésiparra, és ezen belül a gabonaiparra sem született olyan átfogó szakmai javaslat, gazdaságpolitikai koncepció, amely meghatározta volna a privatizáció kívánatos irányát és nem utolsósorban annak ütemét. Tulajdonképpen három év alatt nem történt érdemi előrelépés ez ügyben. A vállalatok többsége jelentős költséggel átalakulási terveket készített, vagyonértékeléseket végeztetett, de ezek - általunk ismeretlen okok miatt - nem voltak alkalmasak sem átalakulásra, sem privatizációra. Eleinte a dolgozókat tájékoztatták az elképzelésekről, a szakszervezeti testületek is kialakították álláspontjukat, több helyen még megállapodások is születtek az átalakulást követő helyzetre. Később elmaradtak a tájékoztatók, mondván nem érdemes a dolgozókat „megzavarni” a legújabb, sokszor csak rögtönzésszerű elképzelésekkel. Ilyen előzmények után az Állami Vagyonügynökség 1992. október 7-én elfogadta a gabonaipar úgynevezett decentralizált privatizációjának koncepcióját. Ennek lényege: a vállalatok kisebb kapacitású egységeit értékesíteni kell, a megmaradó nagy teljesítményű malmokból és keverőüzemekből pedig regionális társaságok alakulnak. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy egyes ágazatok privatizációjával kapcsolatban megállapodások jöttek létre az ÁVÜ és a szakszervezetek között. A GMDSZ is elkészített egy megállapodástervezetet, melyben szeretné rögzíteni a dolgozók munkaviszonyával, az érvényben lévő szerződések további hatályával, a szociális ellátással, valamint a kedvezményes tulajdonszerzéssel kapcsolatos követeléseit. Meggyőződésünk szerint ez biztosíthatja a zökkenőmentes tulajdonosváltást, ugyanakkor csökkentheti a munkaügyi és szociális feszültségeket. Különös fontossággal bír számunkra a dolgozói tulajdonszerzésre irányuló törekvések felkarolása. A parlament megalkotta az MRP törvényt, ugyanakkor a mai napig dolgozói tulajdonlásra csak szűk körben került sor. A gabona- és malomiparban vannak bejelentett igények dolgozói kivásárlásokra, bár számos buktatóval és problémával kell számolni. Legalapvetőbb természetesen az árkérdés. Az üzemek többsége nem értékesíthető a vagyonértékelések szerinti áron. Az ÁVÜ illetékesei kijelentették, hogy piaci értékükön kívánják eladni az egységeket, amely azonban jóval alacsonyabb a meghirdetésre kerülő összegnél. Ez várhatóan kemény viták, alkuk és egyeztetések témája lesz a jövőben. Nem kis gondot jelent a szükséges anyagi eszközök előteremtése sem. Mindehhez szakszervezetünk igyekszik a megfelelő közgazdasági és jogi, szakmai hátteret biztosítani. • A dolgozói tulajdonszerzés támogatása mellett igyekszünk megértetni az érintett kollégáinkkal, hogy - számos tényező miatt - ne érezzék magukat azonnal tulajdonosnak, és ne rögtön a szakszervezet megszüntetésével kezdjék tevékenységüket. Igyekszünk ráébreszteni mindenkit, hogy mint leendő tulajdonosok is, elsősorban az alapbérben, a munkahely megtartásában és a különböző szociális juttatások megállapodás szerinti biztosításában lesznek érdekeltek és kevésbé a részükre járó osztalékban. Ezért van ma és lesz a jövőben is szükség érdekvédelemre, kollektív szerződésre, bérmegállapodásra. Reméljük, hogy napokon belül létrejön az ÁVÜ-GMDSZ megállapodás, amelyből látható lesz mennyiben sikerült elfogadtatni érdekvédelmi elképzeléseinket. Szakszervezetünk elsődleges célja, hogy az új tulajdonviszonyoknak megfelelően, megállapodásokban, szerződésekben rögzítse a dolgozók kollektív jogait, arra törekszünk, hogy olyan üzemi tanácsok jöjjenek létre, amelyek felkészültségüknél fogva méltó partnerei lesznek az új tulajdonosi körnek. M.T A GMDSZ javaslatai az 1993. évi bérmegállapodásra A szakszervezetek alapvető feladata, hogy bérmegállapodásokon keresztül biztosítsák a munkavállalók számára elérhető legmagasabb bért. Az 1992. évi erőfeszítéseink sikereként létrejött ágazati bértarifa-megállapodás eredményei: 15 százalékos bérfejlesztés, 9000 forint minimálbér. 1993-ra ismételten 15 százalékos bérfejlesztést ajánlunk partnereinknek, a minimálbért pedig 10000 forintban javasoljuk megállapítani. Ennek megfelelő arányban növekedhetnek az egyes bérkategóriák alsó határai is. Az alábbiakban tájékoztatásul közöljük (vállalati adatközlés, illetve hivatalos statisztika alapján) a gabona- és malomipari átlagkeresetek alakulását 1990-91-92 években. A Átlagkereset Teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók bruttó átlagkeresete Ft/hó Sorszám Vállalat 1990 1991 1992 1. Baranya megyei GMV 17 148 19 605 22 255 2. Békés megyei MMV 17 329 18 305 19 250 3. Borsod megyei GMV 13 680 15 281 19 438 4. Budapest és Pest megyei GMV 15 950 20 381 26 511 5. Csongrád megyei GMV 16 423 20 148 21 509 6. Fejér megyei GMV 16 253 18 476 27 997 7. GAMSZÖV 17 042 18 271 23 958 8. Győr- Sopron megyei GMV 16 840 19 912 25 166 9. Hajdúsági Gabona Rt. 18 775 19 831 27 579 10. Heves megyei GMV 17 288 20 809 18 053 11. Komárom megyei GMV 18 363 22 667 24 097 12. Nógrád megye GMV 12 621 15 500 18 906 13. Somogy megyei GMV 15 586 16 910 21 465 14. Szabolcs megyei GMV 15 060 15 925 17 255 15. Szolnok megyei GMV 17 712 19 104 21 743 16. Tolna megyei GMV 21 061 23 514 24 250 17. VIKTÓRIA Rt. Kecskemét 14 470 14 412 18 697 18. Vas megyei GMV 17 796 18 402 23 666 19. Veszprém megyei GMV 16 033 21 021 19 646 20. Zala megyei GMV 16 196 18 381 22 434