Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének Időszaki Lapja, 1995 (3. évfolyam, 1. szám)
1995-01-01 / 1. szám
r Új kihívások előtt Aki válaszol: Menczer Tibor, a GMDSZ elnöke - A gabonaipar igen jelentős átalakuláson ment át a magunk mögött hagyott években. Ezek a változások nem hagyták érintetlenül a szakszervezetet sem. Hogyan látja a GMDSZ elnöke az új helyzetet? - Valóban nagy átalakuláson ment át az ágazat, s a „történetnek” még nincs is vége. Újra magántulajdonba került a gabona- és malomipar túlnyomó része. Ebben a folyamatban a szakszervezet eredményesen segítette a dolgozók tulajdonszerzését. Ugyanakkor a piacon kiéleződött a verseny, s nem javult a termelőegységek jövedelmezősége. Csökkent a foglalkoztatottság, számos munkahely megszűnt. A bérek nem tudtak lépést tartani az inflációval, megnövekedtek a keresetek közötti különbségek. Az új munkáltatók egy része igyekszik „lefaragni” a béren kívüli juttatásokat, a szociális jellegű támogatásokat. A munkavállalói érdekvédelem számára új kihívást jelent, hogy a korábbi nagyvállalatok felaprózódásával, illetve az új vállalkozások létrejöttével a korábbinál több, mintegy száz partnerrel kell kapcsolatot fenntartani. Kisebbek lettek az alapszervezetek, ezzel párhuzamosan csökkentek a helyi érdekvédelem esélyei. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy a munkáltatók ágazati szinten nem szervetárgyalni és megegyezéseket kötni, kétségtelen azonban, hogy az új tulajdonosok, a cégek vezetői sincsenek könnyű helyzetben, nagy erőfeszítésbe kerül talpon maradni a mai gazdasági körülmények között. -Túl a privatizáción, az eljövendő években milyen megélhetésre számíthat, aki munkát vállal a gabonaiparban? - Azt hiszem, hogy azok a kollégák, akik felkészültségük, jó munkájuk és szerencséjük okán a szakmában maradtak, a jövőben is megtalálhatják számításaikat, meglesz a megélhetésük. Bér- és jövedelmi viszonyokat tekintve az élelmiszeripar ágazatai között a gabona- és malomipar nem szorult hátrább, a helyzetünkkel ennek ellenére nem vagyunk elégedettek. Sajnos a bérezés és a foglalkoztatás terén egyes esetekben „szürke” megoldások is előfordulnak, ami arra utal, hogy a munkavállalók egy része kiszolgáltatott helyzetben érzi magát. Ezt oldani, a béreket és a munkakörülményeket javítani, nagy erőfeszítéseket kíván minden szakszervezeti tisztségviselőtől. - Az ÉDOSZ Szövetség kongresszusa február végén tartja tisztújító ülését. Információnk szerint a jelölőbizottság javasolni fogja Menczer Tibort az ÉDOSZ elnöki posztjára. Vállalja? - Egy nagyobb megbízatást kapni, az élelmiszeripar egészében folyó érdekvédelmi tevékenységet irányítani, mindenképpen megtiszteltetés. Meggyőződésem: ha a választás úgy alakul, hogy rám szavaznak a küldöttek, abból a gabona- és malomiparban folyó érdekvédelemnek is előnye származik. Hozzáteszem, hogy a szakmában töltött több mint negyedszázadnyi idő nagyon sokat jelent a számomra. Úgy hiszem, hogy a GMDSZ vezetése az elmúlt négy-öt évben annyira összekovácsolódott, hogy képesek leszünk további sikereket elérni. H.V ződtek meg, jelentős kérdésekben nincs kialakult egységes álláspontjuk. így nehéz Vállalati átlagbérek A Gabona és Malomipari Dolgozók Szakszervezete és a munkáltatók között 1994. évre kötött bérmegállapodás eredményeként az alábbiak szerint alakultak az átlagkeresetek az átalakult vállalatoknál az elmúlt évben. (Az adatokat a vállalatok közölték, a cégek listája nem teljes körű.) Az adatok jó alapul szolgálhatnak az 1995. évi bérmegállapodások előkészítéséhez. Gazdálkodóegység dolgozók Teljes munkaidőben foglalkoztatott Átlagos Bruttó átlagbérek Ft/hó létszám/fő szellemi fizikai összesen Pécsi Gabona Rt. 523 56.625 28.661 35.743 Cerbona Rt. 541 54.281 32.919 40.571 Pannon Gabona Rt. 663 47.148 35.619 38.997 Mátra Malom Rt 285 50.672 27.810 34.830 Hungaromill Rt. 221 39.476 29.809 32.938 Dél-Dunántúli Rt. 693 42.949 26.332 30.455 Első Pesti Hengermalom Rt. 573 58.798 33.144 39.055 Szabolcs Gabona Rt. 187 61.843 26.989 38.811 Alföldi Gabona Rt. 740 49.588 28.280 33.832 Vasi Gabona Rt. 217 39.580 29.580 31.920 Zala Gabona Rt. 271 55.713 27.599 36.749 Concordia Rt. 478 59.362 26.463 38.507 Gemenc Gabona Rt. 105 46.800 Agrimill Rt. 619 43.350 33.953 36.114 Viktoria 408 40.821 24.010 Borsod m. Gabona Rt. 325 50.525 27.474 35.368 Vitabona 155 53.942 22.163 40.200 Hajdúsági Gabona Rt. 838 57.621 30.883 35.420 Nógrádi Gabona Rt. 213 47.056 24.054 26.226 Dél-Alföldi Gabona Rt. 179 55.459 30.160 40.195 GABONA- ÉS MALOMIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK IDŐSZAKI LAPJA 1995. I. szám Privatizálás után Merre tovább gabona- és malomipar? Történelmi léptékkel mérve, egy nagy lendülettel újra magánkézbe került a hazai gabona- és malomipar. Az állami szektorban eltöltött évtizedek után mélyreható változásokon megy át az egész szakma. Új koncepció kellene az elkövetkező évek, évtizedek megalapozásához. Széchenyi Istvánhoz mérhető gondolatokra és tettekre lenne szükség. Az iparosodás kezdetén a malomipar az Osztrák Magyar Monarchiának, de talán még a korabeli Európának is az egyik legmodernebb iparága volt. A Széchenyi István nevével fémjelzett alapkoncepció lényegében egészen 1947-48-ig, a malmok államosításáig érvényben volt. Eszerint: Magyarországnak nem szabad gabonát exportálnia, mert a kivitel elsorvasztaná a magyar gabonaipart. Ehelyett a gabonát a nagy malmokba szállították, ezek többsége Soroksáron volt, zömmel külföldi kézben, ott megőrölték, és a jó minőségű lisztet vízi úton szállították Bécsig és tovább. A két világháború között a gabona- és malomiparban a termelés, a kereskedelem és a feldolgozás elkülönült, a vertikum nem egy kézben volt, a piaci szereplők önállóak voltak. Az országban 3200 malom működött és mintegy 10 ezer embernek biztosított megélhetést. Az államosítástól a privatizálásig tartó négy évtized alatt az ágazat nyereséges volt. 1989-re ugyan a korábbi 3200 malomból csak 116 maradt, a malmok számának csökkenésével párhuzamosan azonban kiépült egy korszerű, nagy kapacitású malomipari háttér, keverőüzemi hálózat és ezt kiszolgáló raktárbázis, létrejöttek új, korszerű termékeket is előállítani képes ipari centrumok. A tröszti irányítás időszakában a gabonavertikum valójában pufferként működött: a felesleges gabonát felvásárolta és átirányította azokba a megyékbe, ahol hiány volt, majd az így megmaradt felesleget külföldre exportálta, elsősorban a Szovjetunióba. Az exportbevételek egy részét (mely tevékenység államilag dotált volt) visszapumpálta a humán szférába, illetve az állattenyésztési ágazatba. Magánosítás két lépcsőben A gabonaipar privatizációs stratégiájának lényege: a monopolhelyzet megszüntetése, a vertikum kialakítása. A privatizációt meghirdetők előnyben kívánták részesíteni a hazai befektetőket, valamint azokat a külföldi pénzügyi és szakmai befektetőket, akik képesek alaptőke emelésre, következésképpen a technológia korszerűsítésére, új piacok szerzésére és vállalják, hogy nem bocsátanak el nagy számban dolgozókat. A gabonaipar az Állami Vagyonügynökség vezényletével két lépcsőben hajtotta végre a privatizációt. 1994 közepére decentralizált privatizációval a 116 malom zömét és néhány keverőüzemet elsősorban hazai befektetőknek értékesítették. A második lépcsőben pedig, 1995. elejére a törzsvagyonba hagyott 100 százalékos állami tulajdonú részvénytársaságokat privatizálták, két cég kivételével, többségében szintén hazai szakmai és pénzügyi befektetőknek. Újabb évtizedek előtt A privatizáció eddigi legfőbb eredménye, hogy az ágazat nem omlott össze, nem igazolódtak azok a félelmek, hogy gabonahiány, esetleg liszthiány fog bekövetkezni. Sőt, nem hogy liszthiány nem lett, inkább feleslegről lehet beszélni. Ennek legfőbb oka az, s ez nem eredménye, mint inkább problémája a gabonaipar privatizációjának, hogy a decentralizált privatizációval az ágazat gyakorlatilag a fölösleges kapacitásoktól szabadult meg. Ha pusztán csak makrogazdasági összefüggéseket tartunk szem előtt, akkor ez szükségszerű volt. Ugyanakkor, ha az újonnan privatizált nagy kapacitású malmok teljes erővel termelni kezdenek, azzal a szakmai háttérrel, amelyet a régi/új vezetők felkészültsége, termelési és piaci tapasztalatai jelentenek, nagyon kevés esélye marad a kis malmoknak a versenyben maradásra. Félő, hogy fokozatosan és feltartóztathatatlanul tönkre fognak menni. További gondot jelent az, amit a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége jelez, hogy tudniillik a malomipar súlyos válságba kerülhet (a nagy kapacitású malmok is), ha nem hagy fel önpusztító árversenyével, hiszen 23,-Ft/kg ár alatt nem lehetne finomlisztet értékesíteni, holott több malomban 20,-Ft alatt is beszerezhető ez a termék. Súlyos kérdés, hogy az alacsony lisztárak nem jelentenek automatikusan alacsony kenyérárat is, a fogyasztónak mindebből semmi haszna nincs, de a termelőnek sem, sőt a gabonaiparnak sem, mivel a haszon ágazaton kívül realizálódik. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan hol, hiszen a sütőiparban is súlyos válságjelek mutatkoznak. Marad a kereskedelem, ezen belül is gyaníthatóan a külföldieké a legnagyobb haszon. Látható tehát, hogy a privatizációval — legalábbis a gabonaiparban — korántsem szűnt meg a monopolhelyzet, csupán csak új piaci szereplők jelentek meg a színen, akik közel sincsenek azonos súlycsoportban. Jelentősen csökkent 1989 óta a gabonaiparban foglalkoztatottak száma. A korábbi 22 ezer fős létszámnak mára csupán a fele maradt. Ma még nem állapítható meg, hogy a privatizált társaságokban hogyan változtak meg az ipari kapcsolatok, hogyan élik meg a változásokat az új tulajdonosok, a vezetők és persze nem utolsósorban a munkavállalók. S ma még bizony azt sem látjuk, hogy mi az az új koncepció, hasonlóan Széchenyi Istvánéhoz, mely a következő 100 évre - de legalább 15-re - stabilizálná a magyar malomipar helyzetét. Bánáti Ferenc szociológus A budapesti Concordia Gőzmalom épületei az 1870-es évek végén. Háttérben az épülő Gizella Gőzmalom, mögötte a Pesti Molnárok és Pékek Gőzmalma Molnárnapok Az 1994. évi Országos Molnárnapokat október közepén Hajdú-Bihar megyében rendezte meg a MÉTE Malomipari Szakosztálya. Az eseményen mintegy kétszáz szakember vett részt, akik a tájékoztató előadások meghallgatásán kívül felkeresték a Hajdúsági Gabona Rt. több üzemét, a hajdúnánási malmot, a hajdúböszörményi takarmánykeverő üzemet és az újjászerelt 60 tonna/24 óra kapacitású téglási malmot. A rendezvény keretében közel húsz malomipari gép- és műszergyártással, illetve forgalmazással, valamint malomipari célú szolgáltatásokkal foglalkozó cég állította ki termékeit, adta közre ajánlatait. Az 1994. évi Molnárnapokon a szakma széleskörűen képviseltette magát: jelen voltak a nagy malomipari cégek képviselői, az új közép- és kis-, társas- és magánvállalkozások vezetői, szakértői, a szakmában tevékenykedő szolgáltatók, fejlesztők, szakoktatók, akik szinte az ország minden részéből érkeztek. A résztvevők a gazdag programot értékelve megerősítették, hogy a szakmának szüksége van erre a rendezvényre és kifejezték igényüket: várják az 1995. évi Molnárnapokra szóló meghívót. st 1995. január 27-én a Legfelsőbb Bíróságon véget ért a békési molnárok pere Zsíros Géza ellen. A Legfelsőbb Bíróság 694 dolgozó felülvizsgálati kérelmét elutasította, többek között azzal az indokkal, hogy Zsíros Géza már nem volt a munkáltatójuk, amikor számukra a felmondólevelet kiadta. A GMDSZ és valamennyi kolléga számára csalódást okozott a döntés. A történet főszereplői közül Csépi Lajos, az ÁVÜ volt ügyvezető igazgatója, illetve Zsíros Géza a Békés megyei GMV volt vezérigazgatója több milliós végkielégítéssel távozott posztjáról, ugyanakkor a munkavállalók - akiknek az igénye személyenként „csak” százezres nagyságrendet jelentett volna - elutasítást nyertek. A GMDSZ nem mondott le arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának jószándékkal hozott, de a gyakorlatban egyre több vitát eredményező 154. sz. állásfoglalását hatályon kívül helyezzék. Ez irányú kezdeményezésünket közel egy éve megküldtük a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának.