Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-10-20 / 74. szám
Dinnyészetünk ügyében. Több év óta szinte szokásommá vált, a tisztelt közönséget dohány s dinnye-termesztésem eredményeiről értesíteni; s hogy ezt az idén se mulaszszam el, arra e lapok szerkesztősége barátságosan felcíni szíveskedett, azonban az idők ollyanok, hogy az ember nem örömest pillant vissza. — Dinnyeföldemen seregek táboroztak, sőt rajta kétszer csatáztak is; elgondolhatni tehát, milly szép eredménye lehetett termesztésemnek, s kivált milly felségesen létesült általa a gazdászat gyakorlati főéivé: a tiszta haszon elérése. Elmondhatom tehát bús Ossiannal: „Szomorú a múltnak emléke!“ de mivel a búslakodásnak nagy barátja nem vagyok, azt mondom : ami elmúlt, elmúlt! És ahelyett hogy vénasszonyok módjára a leperdült idő viszontagságai felett bánkódnám , férfiasan nézek a jövőnek szemébe , kérdezvén: mi ezentúl teendőm ? „Szenvedelmes dinnyészem“ első kiadása elkelt, s a dinnyét termeszteni szerető közönség zaklatja a könyvárusokat. Illy körülmények közt kötelességemnek tartom második kiadását elkészíteni, és pedig egészen újból, mert mi tagadás benne, midőn először kiadtam, bir ujoncz voltam még, de lelkesedett, és szavaim ez okból hatottak is. Azóta azonban folytonos kísérletek közt több év folyt le, az ujonczból veterán lett, s ha munkámat most felére leszállított alakban adom is ki, hogy tehetségig olcsó legyen, azzal kecsegtetem magamat, mikép mind a mellett tartalomra nézve mégis gazdagabb leend, s hasonlíthatlanul biztosabb kalauz a dinnyészet szép mezején. Hazánk dohány s dinnyetermesztésre nézve a leggazdagabb föld Európában, szükség tehát, hogy a kertészet e két ágát tökélyre fejtsük ki, tetemes hasznunk s élvezetünk szaporításával. — Bugát Pál az Academia természettani szakosztályában dinnyészetünkre nézve egy indítvánnyal lépett fel, melly mivel az utat, mellyen azt elérni lehet, szemesen jelöli ki, tőlem itt hallgatással el nem mellőzhető. Ő ugyanis velem kezet fogva,a fajok kiszemelését s az elkülönített termesztést ajánlja, vidékek szerint, t. i. olly fajoknak termesztését, mellyek czélunkhoz képest itt vagy ott legjobban diszlenek. Vitassuk meg ez érdekes tárgyat. Hogy hazánkban olly sok dinnye közt olly kevés igazán jó terem, annak — ítéletem szerint — nem annyira a hiányos mivelés az oka, mint a fajok meg-nem-választása és a vegyes termesztés. Nem tudom,olvasóim tekintettek-e erre nézve szét a hazában? Látták-e pálóczi Horváth Péter dinnyeültetvényét Bogáton Szabolcsban? Nagy Lászlóét Hevesen? Jártak-e Csányon? Meg kell vallanunk, a magyar meg tudja a dinnyének földjét választani, s meg is miveli, hol haszna van utána, mint akárki. A hol elkülöníti a fajokat, vagy csak egyet termeszt, mint a hevesiek: ott terménye jeles is, és hírre kap; de a hol vegyesen termeszti a fajokat, mint a sárgákat átalában, hol kapott eddig jeles dinnyéket? A nagyban vegyesen termesztett sárgák ez okból már any,nyira elaljasodtak, hogy szinte ehetetlenek, ugorkaízűek, s ha elérnek, kásások. Természetesen! — Vegyesen termesztve, a fajok örökké elkorcsositják egymást, jeles fajta szert nem tehetünk, s ha tettünk, az második évben elvesz. Hogy gyökerezhetne ez után szenvedelem a termesztő keblében, ha azt sem tudja, mit termeszt, s minden buzgósága mellett, jeles terményre szert nem tehet; mert ha nagyban termesztjük a dinnyét, ollykor-ollykor a sok közt találkozik ugyan egy-egy jó is; de hányadik az olaj-megválasztásnál, elkülönített termesztés mellett ellenben , a termesztő nemcsak bizonyos, minő gyümölcsöt arat az elvetett magvak-74 1850. 74. Pest, October 20. (AZDAfÁfil LAPOM. Szerkeszti s kiadja: Korizmics László. „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat“ TARTALOM: Dinnyészetünk ügyében. (Szontagh Gusztáv.) — A gazdasági rendszerekről. III.—Néhány szó a faiskola készítéséről. (R. F.) — A földbirtok eldarabolása Belgiumban , s a minimum kérdése Holsteinban. — Honnan származnak a szivaron a sárga foltok. — Marha és trágyasó. — Kereskedelmi tárcza. — Hirdetés.