Gazdasági Lapok, 1851 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1851-04-20 / 16. szám
Pest, april 20. GAZDASÁG LAPOK. ,,Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat“ TARTALOM : Tájékozás erdészetünk ügyében. II (Korizmics.) — Érdemelnek-e a gazdatisztek az álladalom részéről figyelmet? (B. J.)— Bükköny-termesztési mérlegrő. — Átalános nézetek a trágyáról. (Korbélyi.)— Miként bánjék a gazda részben szenvedő marháival. (Vége.) (Szeniczei.)— Jószágismertetés. V. — A kevert marhasó érdekében. — Különféle. — Tárcza. (Földbirtoki viszonyok; pénz-és adó-ügy; vám és közlekedés; intézetek s egyesületi működések; ipar; gazd. és keresk. tudósítások.) Hirdetés. Tájékozás erdészetünk ügyében. II. Azok folytán, miket lapunk előbbi számában erdészetünk ügyében elsorolánk, mig egy czélszerű s körülményeinkhez illő erdészeti törvény alkottathatnék, szükséges: a) Az erdők használatára nézve az eddigi törvényeknek határozott érvényt szerezni, s az 1843-ik törvény által is fentartott eddigi gyakorlatot olly formán helyreállítani, miszerint minden ezt megsértő kihágás szigorúan fenyitessék. b) Szükséges az eddigi használat alapján, hozzáértő egyének által mielőbb szabályozni és mértékben meghatározni azon javadalmakat , mik a volt jobbágyságot ezentúl is meg fogják illetni az erdőkből. c) Szükséges gondoskodni és intézkedni arról, miszerint mindenütt, hol a volt jobbágyság és földbirtokosok közösen használják az erdőket, e használat elkülöníttessék. Szükségeseknek mondjuk ezeket, mert nélkülük nincsen tiszteletben a törvény és tulajdon, nincsen határa a használatnak, és nincs lehetőség okszerű erdészeti növeléshez. Ezek nélkül minden újabb törvény és intézkedés csak növelné a bajokat, és szaporítaná a zavarokat. Feljebb kimutatottak szerint a magyarországi volt-jobbágyság fairási használatát a gyakorlat alapította meg, a törvényhozás pedig joggá emelte; attól tehát elütni, vagy használati megrövidítéssel akadályozni a volt-jobbágyságot, jogsérelem nélkül nem lehet. De más részről mindenkinek óhajtani kell, az igazság és státusérdek szempontjából, miszerint az újabb időkben végkép elfajult faizási használata a népnek, a fenálló törvények s józan gyakorlat alapján szabályoztassék, s kívánnia kell, hogy az okszerű erdőmivelés hazánkban is lehetővé tétessék. És csak miután a faizási haszonvétel a körülményekhez képest igazságosan és okszerüleg szabályoztatott — nyerend az ország alapot, mellyen a faizási kérdés megoldását kívánatosan eszközleni lehet.— A fennálló határzatlan mértékű közös használat mellett, csak gondolni is képtelenség okszerű erdő-mivelést, és erdei törvényeket — az elvileg leghelyesebbeket is — a mostani rendetlen alapra hozni, nem volna más, mint egyenlő növelése az erdő-tulajdonos és volt jobbágy — elégedetlenségének. Amaz tulajdoni, ez használati jogát érezné megszorítva, s az erdők pusztítása —a sehogy sem lenne igy kellőleg megakadályozva. A faizási illetőség meghatározásával, azonnal a közös erdő-használatot volna szükséges megszüntetni, mihez gyakorlatilag alkalmas, s a fenálló törvényeknek megfelelőleg csupán két út vezet. Egyik : miszerint a volt jobbágyok az erdőnek egyenkénti használatából kitiltatván, a tulajdonos köteleztetnék a számukra járandó failletőséget, mennyiség és időre nézve előre határozott rend szerint kiszolgáltatni; másik: miszerint a jobbágyság megalapított fairási haszonvételének megfelelőleg, számára az erdőből természetben olly darab metszetnék ki — és különittetnék el, — mellyről józan erdei gazdálkodás mellett, az őt megillető haszonvételek mind kikerülnének. És meggyőződésünk szerint, az utóbbi módot tartjuk számos oknál fogva nemcsak czélszerűbbnek, hanem azt hiszszük, hogy e mód azon egyetlen, mellynél fogva a kérdés státusgazdászatilag is helyesen, s a megváltozott jelen körülményekhez képest egyedül okszerüleg és maradandón oldható meg. Illy elkülönítések nélkül, miknek alapját az 1848-ik törvények már letevék, s minek az országban már eddig is történtek, a legjobb erdei törvények sem fognák az óhajtott sikert megteremni, sőt bizton állíthatni, miszerint az eddigi törvényhozás értelmében, s a népnek az erdőhasználat irányában jogos viszonyánál fogva, csak e mód nyújtana egyedül hasznot és megelégedést országnak és osztozó 16