Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1854-04-20 / 16. szám
Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két iv. Előfizetési dij egész évre 10, fél évre 3 fr. évnegyedre 2 fit. 30 kr. p. p. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása 3 kr. p.IGAZNASábl LAPOK. „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.41 Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasitandó bérűienteslevelekben. PEST, április 20. 1854. Vl-ik évi folyam első fele. TARTALOM : Rhapsodiák a juhtenyésztés köréből. VI. (Az ausztráliai gyapjú concurrentiája. Czilbhert R.) — Gazdasági növényeink mivelése. Vetésforgások. Folyt. (A növények egymás utáni következése a földmivelésre nézve. Benkő Dániel.) — Angol gazdasági eszközök és gépek. (Extravillanus.) — A chili-salétromról. (Eöry S.)— A belga és hollandi len- és kendertermesztés. (Hernády). — KERTÉSZET: Gyümölcs-ismertetés. (Dr. Entz). — Néhány szó a gyümölcselnevezés ügyében. (Extravillanus.) — Közlemények a belga gyümölcsészet évlapjaiból. (Arany érem körte: Eöry S.). — TARCZA : Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. Hirdetések. Rhapsodiák ajuhtenyésztés köréből. VI. ,,Az európai s különösen a magyar juhtenyésztőnek van-e oka tartani a rémkép fel-felmerülő ausztráliai concurrentiától?“ Mintegy 2—3 évtizede már, hogy a jobb merinógyapju terményezésében kiváltsággal bíró continentális tenyésztőket a londoni gyapjuauctiók lajstromai nem csekély zavarba ejtették, midőn az eddig tenyésztőiig alig említésre méltó Vandiemenslands Neusüdwallis nevű gyarmatoknak különös rovatot nyitván, azt olly respectabilis számokkal töltötték ki, mintha ezentúl a lordkancellár ama híres gyapjúzsákjához is csak e gyarmatok fognák szolgáltatni a puha bélés anyagot. Hozzájárult, hogy az ijesztő hírt, a ravasz gyapjúkereskedők legönzőbb czélból főkép nálunk a tehetségig nagyobbitották, s igy a jámbor terményezők megrémülését mesterségesen ápolták, mi természetes következése volt az Ausztriában akkor is, és sajnos még most is nagyjában divatozó ama gyapjukereskedési módnak , melly szerint e termény, minekelőtte a gyáros kezébe jő, kárhoztatva van azon egész hasznot, mellyet méltán terményezőjének hozna, másutt lerakni, az az egy , a terményező s a gyáros közé betolakodott osztályt gazdagítani, melly szeretetre méltó feladatát nem keresi másban, mint hogy a gyapjút a terményezőtől minden keresztényi és nem keresztényi módon a lehető legpotomabb áron kicsikarja, sőt terményének becse felőli reményeiben s itéletében a fagyponthoz lehető legközelebb fokra lehangolja. Lassan kint azonban a gazdaközönség is, minekutána első ijedtének árát már néhány szép millió forinttal az okos kalmároknak tettleg leróvta volna, megbarátkozott a ma megjelent uj vendég alakjával, s hatalmát kevésbé rémitőnek kezdte találni; mig a londoni audiók fennebb említett lajstromai (mellyek kellő terjesztésében tagadhatlan buzgalommal jártak el a literatura legalább ezen ágazatának hű maecenásai — a gyapjúkereskedők) több és több illy gyarmati bevándorlókat kezdtek bejelenteni, s már most jelesen ausztráliai gyapjúból is olly tömegekkel az angol gyárakat ellátni, hogy e példa ingerének engedve a többi continentális gyárak is, sőt még brünni posztósaink is, e forrásnak növekedő jelentőségét már nem csekély vásárlások által kezdték elismerni, mit Morisson és Poullet-Scropsa britt be- és kivitelekrőli tudósításai, s jelesen az ausztráliai gyapjúbevitelről a hivatalos angol kimutatások legjobban tanúsítnak. Ami tehát eleinte csak hibás, s nem eléggé kárhoztatható gyapjukereskedési rendszerünknél fogva alkalmatos ürügyül szolgált, a gyapjutermányezők árigényeinek csökkentésére s lehangolására, az most már igazi világconjuncturává fejlődött ki, melly habár javulván is — azóta egy kissé,mióta Ausztrália gyér népességét,s az oda kivándorlókat az aranyláz ragadta meg, s mióta az ottani juhászatok egyik legnagyobb nehézsége t. a cselédek hiánya az által még nagyobb lett, hogy a juhászok is a tettleg csillogó arany ásását úrjabb s jutalmazóbb foglalkozásnak kezdték tartani, mint a csak aranygyapjasokkali bibelődést,mégis jelenleg is eléggé, jövendőre nézve pedig sokak véleménye szerint olly felette jelentékeny, hogy e tárgy közelebb vizsgálása nemcsak a közgazdászati tudást, hanem különösen a juhtenyésztőt is nagy mértékben érdekelheti. Nincs kétség benne, hogy minden,nagyobb kiterjedésben űzendő iparág vagy bármelly nagyobb terményezés, bizonyos feltételek jelenlétéhez van kötve, mellyeknek már egy része gyakran elegendő annak életbe léptetésére, de mellyeknek csak teljes vagy legalább közelítőleg teljes öszvege honosíthatja meg állandóan, s emelheti azt kellőleg gyümölcsöző s általánosan megkedvelt s követett iparággá. Kár volna az iparnak ezen alphájáról hosszasan okoskodni , s bízvást nézhetjük azonnal először azon feltételek öszvegét, melly szükséges, hogy a juhtenyésztés valamelly ország vagy világrészben meghonosuljon; másodszor, hogy e feltételek egész öszvege, vagy csak némelly s mellyik része szolgál tettleg az ausztráliai juhtenyésztésnek alapjául ? Ezt tévén,tisztában leendünk az ausztráliai gyarmatosításnak juh tenyésztésünk tekintetébeni horderejéről, valamint azon rémjogositottságáról is , mellynek tételét, ha az asztalmozgatásokra nézve még olly scepticusok vagyunk is , csakugyan nem lehet bizonyos határig el nem ismernünk. Hogy tehát valamelly világrészben a juhtenyésztés nagy kiterjedésben kapjon lábra, szükséges : 1) Hogy sok és csekély áru földbirtok mellett, ott elegendő tőkebirtokos is telepedjék le, ki birkanyájak szerzésére s italában az első ebbeli beruházásokra, s a forgó tőkére szükséges tetemes költségek fedezésétől, az élet kellemeihez tartozó viszonyok itteni hiánya miatt el ne ijedjen, vagy legalább a czélnak megfelelők) gyarmatosok szerzésére s kellő telepítésére képes legyen. 2) Hogy, ha az országnak az európaihoz hasonló éghajlata volna, abban a juhok szaporításával a gazdasági mivelés is tartson lépést. Szántás, vetés, kaszálás nélkül illy éghajlatban,a szükséges téli takarmány miatt, birkatenyésztésről nem lehet gondolni. De még tropicus éghajlatban is, hol télről nem igen sokat tudnak, s a birka folyvást talál a szabadban táplálékot, vannak időszakok, hol az vagy a szünetlen esőzés, vagy vízáradások, vagy szélvészek következtében, fajának minőségéhez képest hosszabb, rövidebb ideig tartó oltalomra, s így száraz takarmányra is szorul. Rengeteg puszták kihasználhatása tehát, habár az olcsó legelő elősegíti is a juhtartás elterjedését, mégis bizonyos fokig kifejlett gazdasági műveltetésektől függ. Azért: 3) Sok birka, sok embert is feltételez. S ez annyira igaz, hogy bizonyos határig bátran lehet állítani, miszerint nem a föld terjedelme, hanem a népesség mekkorasága határozza a tartható házi állatok, tehát a birkának is számát. Farkas, tigris, vagy akár még a vad juh is, az Argali és Mufflon szaporodik , sőt szaporodik bátrabban, hol pagonyában a teremtés urának nyomait nem veszi észre; a gyapjúhasznával kínálkozó birka azonban, egyenesen az ember ápolói gondviselő komaságára van utalva. Az Orosz birodalom s Németország vagy Magyarhon és Szilézia közti ebbeli statistikai ellentét, elegendő a mondottakat, ha még szükséges volna, példa által is erősitni. 4) Feltételez a birka továbbá nemcsak 16