Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1854-12-14 / 50. szám
záférkezése iránt pedig úgy intézkedni,hogy egy ideig csupán a földben vagy a levegőben levő járuljon hozzá, és csak midőn már a csírázás nyilvános jelei mutatkoznak, sőt még ilyenkor is csak igen csekély adagokban, részeltetni azt vízben. Ha erre vigyázunk, úgy a szénsav halkai fog képződni s szabaddá válni, és a mag vegyészi természetű tartalmában észrevétlenül történik a változás, minden lélekzéssel mintegy több erőre kap, és igy fokozatosan jut el azon állapotra, mellyben képessé lön, nagyobb tápmennyiséget áthasonítani. A csírázás elősegítése végett különféle módokhoz folyamodnak, s különféle sikerrel. Sokáig állott s kiszáradt magvaknál, ha a boritó héj szerfölött kemény, ezt vékonyra szokták ráspolyózni, hogy a csirába menő ébrényhez (embryo) a duzzasztó nedvesség könnyebben hozzáférhessen. Igaz, hogy természetes viszonyok közt efféle működésnek nincs helye , de azt kell megfontolni, hogy itt a magvak mihelyt megértek, azonnal a földre estek, s mielőtt héjuk kőkeményre kiúsznék, elvettetnek. Néha langyos vízbe áztatják a magokat, mig csirába indulnak, s aztán vetik a földbe, de ez beteges magvaknak nem hasznos ; csak egészségeseknél szolgál e mód növésük gyorsulására, s a mezőgazdasági gyakorlatban is jó eredményt várhatni attól, ha a sokáig ki nem kelő olly magvakat, példa burgundi és sárga répákéit, beáztatjuk, hogy gyorsabban csírázzanak, különben huzamob ideig hevervén a földön, kivált száraz évszakokban, madarak s egyéb állatok martalékává leendők. Újabb időkben azon különös módot is megkísértették, hogy a magot főzés által készteték gyorsabb csírázásra. Ezt Bowie ajánlá először : ő úgy találta, miszerint majdnem minden hüvelynövények magvai legkönnyebben akkor csíráznak, ha200°-ig felfőzött, sőt egészen felforralt vizzel leöntő, aztán 24 óráig abban áztatván, rajta hagyta a vizet kihűlni. Később Palmer a londoni kertmivelő társaságnak több Acacia lophanta-t mutatott elő, mellyek 5 perczig főzött magvakról keltek. Sőt nem hiányzik azon eset is, midőn a szörppé befőzött málna magvai (mellyek e szerint mintegy 2300 Fahr, forróságot állottak ki) is még kicsiráztak. Nehéz ugyan megfogni, hogy van, hogy az életerővel ellátott testnek illy szerfölötti hőség sincs vesztére, sőt ollykor még jótékonyan is hat reá , de a tény többé kétségtelen. S amint jól tudjuk, miként az előttünk ismeretes legnagyobb hidegfok nem bír némelly magot megölni, úgy a hőség magas fokai sem fosztják némellyeket meg a bennök rejlő életerőtől , hacsak egyéb körülmények is együtt nem törnek vesztőkre, és meglehet, hogy csak a csontárok vagy kemény magok képesek az ébrényt olly erőszakos hatványok ellen is megvédeni. Nevezetes még az oltatlan mész csiráztató hatálya. A vörösfenyő magvai, mellyek ha már két évig állottak, alig csiráznak, három éves korukban is erőteljes csemetéket nyújtottak, miután eleve meglocsolva ép akkor oltott mészszel bekeverve vettettek, sőt illy kezelés mellett a négy éves magvakról is számtalan egészséges csemete volt nyerhető. Igen figyelemre méltó módszer végre, melly a csírázást előmozdítja, miszerint a magvak olly anyagokkal kevertetnek, mik az elenyt szabaddá tenni alkalmatosak. Már előbb felemlitek azon tényt, miszerint a mag nem csirázhatik, mig szénenyéből, mellyel túlterhelve van, tetemes mennyiség el nem távolittatik; ez történik annak szénsavvá változása által, mire élenynek jelentékeny mennyiségbeni hozzájárulása szükségeltetik. Az élenynek a maghozi juttatására többféle módszer ajánlhatott. A Humboldt halvány (chlorin)föleresztett olvadékát a legjobb sikerrel alkalmazta. Otto Berlinben sóskasavval csiráztatá a magvakat, azzal telt üvegben áztatta addig, mig csírázni kezdtek, mi rendesen 24—48 óra alatt bekövetkezék, mire kivévén, a mint szokás elvetette. Vagy gyapjúszövet nedvesittetik meg sóskasavval, s abba göngyölítvén a magvakat,üzdőházban tartjuk, ekképen is az apró s kemény magvak, szint olly jól csiráznak, mint az üvegben. Igen apró magvak cserepekbe vetve , s melegágyra helyezve, napjában két- vagy háromszor igen ritka sóskasavval locsoltatnak meg, mig csirába indulnak. Különösen vigyázni kell e módszernél arra, hogy azonnal kivezessenek a magvak a savanyból, mihelyt a növényzés legkisebb jele mutatkozik. Otto úgy találta, hogy e módszer mellett 20—40 évig állott magvak is kikeltek, mikből szokott módon vetve egy sem volt képes csírázni, és ezt Hamilton és többen bizonyítják. Nevezetes még az is, miszerint magvak, csírázásukra kedvező körülmények közt, sokáig elheverhetnek a földben, anélkül hogy kikelnének, mit az eddigelé ismert elvekből kimagyarázni nem vagyunk képesek. Ha a galagonya-magvakat érésük után azonnal elvetjük, egy részük legközelebbi tavasszal már csemetékül jelentkezik, nagyobb részt azonban csak a második évben, sőt néha tetemes számmal még a harmadik és negyedik évben is jőnek elő. Hasonló történik a szedert, borboja és bazsál (rubus, berberig, paeonia) magvaival. De Candolle említi, miszerint Savi több mint 10 éven keresztül ugyanazon egy vetésről dohánynövényeket nyert, pedig mindegyik évben előbb kipusztítá azokat, mint magvaik kiképződhettek volna. Bár ha e tényre a kertészeti elméletből világosságot deríteni nem bírunk, mind a mellett hasznos azt tudnunk, visszatartóztatván az bennünket, még életképes magvakat el ne azért, mivel az első évben nem akartak kikelni, tehát úgy ne vélekedjünk, mintha soha többé ki nem kelhetnének. Dr Tóthfalusi. (Folyt. köv.) hogy a dobáljuk Egyesületi működések. — degyzőkönyve az „Ipolysajóvölgyi vasút*” ügyében I. 1854. é. novemeb. 18-kán délelőtt a nemzeti muzeum teremében tartott tanácskozmánynak. Jelen voltak : Ágoston József borsodi birtokos; Appiano József nagykereskedő s a budapesti kereskedelmi s iparkamra elnöke ; Básty Barnabás nógrádi birtokos ; Birányi Ákos a „Budapesti Hirlap“tól; Czibur János a rimamurány völgyi vasgyáregyesület igazgató tagja s részvényes ; Fehr Vilmos a pesti hengermalom igazgatója; Fekete László nógrádi közbirtokos, úgyis mint am. Gyürky Pál úr megbízottja ; Gömöry János herczeg Coburg ő magassága vasgyárigazgatója ; Janikovics Béni cs. kir. bányahivatalnok; Kapy Ede nógrádi közbirtokos s TÁRCZ A. kőszénteleptulajdonos ; ifj. Kirinyi János concordia-vasgyáregyesület igazgatótagja s részvényes; Korizmics László cs. k. pénzügyi tanácsos; Kozma Vazul papirgyártulajdonos ; Kubinyi Ágoston cs. k. tan.,nemzeti múzeumi igazgató s földbirtokos, Kubinyi Rudolf rimamurányvölgyi gyáregyesület igazgatótagja s földbirtokos, Kubinyi Vilmos hontgömöri földbirtokos és gyárrészvényes; Lackenbacher Jakab nagykereskedő s kőszénbányatulajdonos; Langer Ferencz kőszénbányatulajdonos; Morócz István a ,,Grazd. Lapok 11 szerkesztője; Németh Albert közbirtokos,Perger Ignácz háztulajdonos, a budap. keresk. s iparkamra alelnöke ; Pompery János a „Pesti Napló“tól; Prónay Albert nógrádgömöri közbirtokos ; Schlosser K. L. a berzeti vasgyár részéről; Soós Ágoston zempléni birtokos; Szekrényessy József pesti háztulajdonos és vállalkozó; Szentkirályi László honti birtokos ; Szigyártó Sámuel Losoncz város ügyvéde s képviselője, földbirtokos; Szontagh Pál több gömöri gyárak képviselője s földbirtokos; Lillmann Bernát földbirtokos és gyárrészvényes; Vattay Alajos nógrádi birtokos; Visnya József Miesbach Alajos kőszénbányatulajdonos, képviselője stb. Legelői Kubinyi Ágoston ur , ki a tanácskozmányt felsőbb engedély mellett öszszehívta, szót emelvén, a jelenlevőket atanácskozmány rendes vitele végett ideiglenes elnök s tollvivő választására kérte föl, mire a tanácskozmány egy akarattal Kubinyi Ágoston urat, mint ki e tárgyban már előre is működött s egyes adatokat szerzett, elnöknek, s Birányi Ákos urat,ki ez ügyet hírlap utján érlelni s előmozdítani törekedett, tollvivőnek választotta. Megnyílván a tanácskozmány , először