Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1856-10-23 / 43. szám
538 A világ legelső földmíveseivel bírunk, s ha arról van szó , mint kelljen a mezei munkát gyakorlatilag végezni? közülük egy, kitesz valamennyi tanárainkon együtt véve. A legszorosb értelemben vett gyakorlat nem közölhető eszmélet által: az, amire szükség van, azon oktatásban áll, mint kelljen a tudományt és tőkét a mezőgazdászatra fordítani. Az összes gazdasági tárlat ellenében, ki képzelhetné meg, hogy a mezőgazdászat örök időre, az ostobaság és szegénység munkarésze? Aki látta a mesterséges hizlalást, a földfajok bontatását, a földtani kísérleteket, mély értelmet tanúsító gépeket, pontos eszközöket, rég ismert növényekből nyert új terményeket- aki látta mindezt, váljon kételkedhetnék-e még azon, hogy a vegytan, természet-, állat-, növény- és géptan, szóval a tudományok átalában, a föld megmivelésére befolyással vannak? Ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdászai műipar is ugy átalakuljon, mint átalakult a kézmesterségi, s hogy a gazdag és művelt néposztályok is — mellyek egyedül képesek abba új elemet oltani, miután munkás elemekben nincs hiány — bevonassanak érdekébe: szükség a legnemesebb szellemi erőket igénybe venni. A virágkosárkáknak, kifestett ólaknak, kikefélt s kisimított állatoknak — ezen egész kaczérkodásoknak megvan érdeme, ha egyszersmind a valódit és tartósat sem tévesztjük szem elől; a pipereszoba pikánt ingere után, jön a műszoba komoly munkája.“ „Azon kevés nyilvános mezőgazdászati iskolák, mellyek a számüzetést túlélték, nem kevéssé járultak az 1855. és 1850-diki kiállítások fényének emeléséhez. Ebből azonban koránsem következik, hogy a mezőgazdászatot az államnak kell vezetnie. — Az utat megmutathatja, de nem vezethet. Hathat a földmivelés előmozdítására, de nem az által, hogy napszámosokat képez, mert ezek önmaguk képezik magukat , hanem derék férfiak képezése által, kik aztán nagy vállalatok élére állanak. Csak jó módú földbirtokosok adhatják meg az első lökést, ha e közben mindenfelé jó haszonbérlők osztálya képződött. Ezen földbirtokosoknak nem kell maguknak az ekéhez nyúlniok — igen ritka kivétellel, a földbirtokosok rész földmivelők — hanem segíthetik haszonbérlőiket és majorosaikat jó tanácscsal, s példával buzdíthatják őket jelenlétükkel, megcmehatják ollykor a kormányrudat, hogy őket valamelly akadályon átsegítsék. Hogy tehát kellő elszántsággal és belátással bírjanak : ne vonjon köztük a nevelés merev választófalat, s közbejövetelüknél nem szabad alárendeltjeik irányában semmi lealázónak mutatkozni. Míg a franczia földbirtokosok a mezei életben becsületet, élvet és hasznot nem találnak, míg a nagy városokban tartózkodni jobban szeretnek , addig az egyetlen kilátás — Francziaországban a föld növelését nagyban űzve szemlélni — veszve van; a kis birtok mérlege mindent magával fog ragadni.“ „Hogy a mezőgazdászat kifejlesztését illetőleg tökéletes programm készíttethessék , ezzel a kormány terjedelmes programmjának kellene összekötve lenni. Itt csupán a legátalánosabb vonások érintettek. Minden dolognál — mint az eddigiekből is látható — a helyes középlet szabályaira kell áttérni. ,Ki a középleten túl megy — mond Pascal — az emberies határát lépi túl; az emberi szellem nagysága pedig abban áll , hogy e határokon belül állapodjék meg.‘u „Ha ollykor — így hangzanak a tudós franczia értekező zárszavai — behunyt szemekkel eszményi világot álmodok , nem látok abban mesterséges tavakat, utánzóit folyondáros kalibákkal, árnyas fasorokkal, mellyek közt számtalan kocsik robognak, miket tegnap valószínűleg azért vásárlottak, hogy holnap ismét eladjanak ; nem henyélő, felpiperézett népsokaságot, elbájoló — de csak festett — tájékon. A valóságot látom csajszín helyett, valóságos virányt látok, átszegve valóságos patak által, meghintve mezei lakokkal, megnépesítve munkás családokkal. Az ember művészete, a természet hiányait mindenütt kiegyenlíteni, a szépnek hasznossal egyesítését ott valóban eszközölte. A patak, ágyába szorítva, békésen hömpölygeti tiszta hullámait, s mellékcsatornák által megtermékenyíti a rónát, mellyel keresztül foly , a helyett, hogy áradataival azt elpusztítaná. A buján zöldelő rétek, elláthatatlan távolságba terjedve, a leggondosabban miveltetnek, s számtalan állatot táplálnak; itt dús gyapjazatu juhok, erős, gyors lábú lovak , ott tejjel teli tőgyű tehenek legelésznek rajta. — A hullámzó gabonaföldek és gazdagon termő szőlőhegyek között, jó karban tartott utak higyódzanak , az aratás és szüret áldásaival megterhelt kocsik szegik át azokat minden irányban. A házak, nem éppen olly csinosak, de azért sokkal kényelmesebbek, mint a legczifrábban kifaragott, folyondáros kalibák, szinte fákkal és virágokkal környezvék; csakhogy lakóik és birtokosaik sajátkezűig ékítik fel azokat, s békében ízlelik a kényelmet, mit napi munkájok által készítettek maguknak. Csekély távolságban mutatkozik a város, éppen olly jól megvilágítva és kikövezve, mint a főváros; csak néhány ezer lakosa van, kik kézi mesterséggel, művészettel és tudománynyal foglalkoznak, s kik csekély számuk és megtakarított filléreik által, az összezsúfolt lakosságok veszélyei ellen óva vannak. Százados szálas erdők mögött itt-ott nehány nemesi lak emelkedik, hol a becsülettel szerzett, s becsülettel felhasznált pihenés mulat, s mellynek urai — hasznos befolyásuk és nagy tőkéik használata miatt — nagy tiszteletben állanak. Mindenütt becsületesen szerzett gazdaság, sehol megvesztegethetőség, fényűzés és játék , s hogy a boldogságnak — mellyet az ember itt alant élvezhet — koronája is meglegyen : e mozgalmas, de egyszersmind nyugalmas láttéren ott emelkedik az egyház, melly mindnyájukat egykép emlékezteti az Istenre, s kilátás által a végtelenbe, természetünk eltávolithatlan bajai tekintetében vigasztalja.“ „Fájdalom! könnyebb elérni itt az árt, mint a valót : amaz csak néhány milliót kíván, mit az ember ízléssel ad ki; emez sokkal több időt és fáradságot igényel. Hanem lássátok a különbséget is az eredményen : mennyivel magasbörömmel mulat a szem és szív a lényegen, mint a külszínen “ Császár Ferencz. * * * A szerfelett tanulságos közlést örömmel adtuk lapjainkban, s hogy az abban foglalt irány,t közlő úr avatott tolla által hozatott közönségünknek, örvendetes jelenségéül vesszük : a mező és közgazdasági állapotok mindinkább szélesebb körökre terjedő méltánylásának. Szerk. Hajnik János, dr Stöckhard tanár úrhoz.*) Nagyon tisztelt udvari tanácsos ur! Vegye jó néven, ha a német mező- és erdőgazdák minapában Kladrubba tett kirándulásának kellemes emlékére, az ott szóba jött tárgyról némellyeket itt bővebben előadni, magamnak szabadságot veszek. Az állati trágyának, melly mezei termelésünknek annyira éltető eleme, s annak vidékünkön már érezhető tetemes szüksége, egy egész termés előállítására, s azon nem csekély nehézségek, mellyekkel a mesterséges trágyaszerek nagy mennyiségben és lehető legjutányosabb megszerzése jár: reánk nézve, kik a kereskedelmi helyektől távol esünk, elegendő ok arra , hogy minden tőlünk kitelhető módon, a marhatenyésztést és az avval szoros kapcsolatban álló takarmánytermelést erőltessük. Úgy hisszük, e kitűzött czélunkat megközelíthetjük az által, ha elvül állítjuk fel azon növényeknek— mellyek feladatunk elérésére valók — folytonos és szakadatlan termelését, előbbi termelésünknek még néhány alosztályt adván, u. m. a) az előtermelést az illető ugarban; b) közbe eső termelését némelly növénynek c) az utótermelést a különféle tarlókon Meg kell itt jegyeznem , miszerint a szokásos termelés ne*) E sorokat, tisztelt írója szívességéből van szerencsénk közölni. Szerk.