Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1856-10-23 / 43. szám

Megjelenik ~ hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél—két iv. Előfizetési dij : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása 3 pkr.GAZDASÁGI UFÓK. * ,,Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.1. Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, ülléi után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1856. October 23. VIII—dik évi folyam második fele. TARTAE031 : A földmivelés és a béke. (Vége.) — Hajnik János, dr Stöckhard tanár úrhoz. — Gyakorlati tapasztalatok a gazdasági gépek alkalmazásánál. V. Vetőgép. — A dávidházi szalmasütésre készült álló gőz-cséplőgép, és a vele kapcsolatban levő négy kövír malom. — Eszmecsere a chemia és physiologia köréből, n. (Folyt.) — KERTÉSZET : Két kitűnő tiszaháti almafajról. — A dr Entz és társai által Bécsben kiállított csupros szőlőfajok leírása. (Vége.) — TÁRCZA : Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. A földmivelés és a béke. (Vége.) „Azonban soha se feledjük, mikép mindezen eszközök, mellyek közvetve vagy közvetlenül az államtól jőnek: a közmunkák, hitelintézetek, vagy társulatok — mind csak mellékesen hathatnak hasznosan. Az egyetlen erő, melly a szükségletek végtelenségének megfelelni eléggé hatalmas — az egyéni érdek. — Francziaország minden pontján, reggelenkint millió és millió földmives, birtokos, majoros vagy haszonbérlő, ébred fel s fogja be munkára barmait; hosszú tapasztalatnál fogva mindenik ismeri földének erejét és gyöngeségét, mindenik kénytelen családa szükségleteit kielégíteni. Hol az állam közbenjárásával, a szükségtől ösztönzött e cselekvőségét ama számtalan munkásoknak bármikép akadályozhatná, meg kell állania. Míg mi máskép és jobban nem végezzük azt, mit ők tesznek, addig folyvást azokul lesznek ők, kik minket táplálnak.“ „A gazdászati termelés két tényezőjéhez , a munkaerő- és tőkéhez, még egy harmadik járul — a külön oktatás, mit részint a gyakorlat,részint a tudomány ad. Itt tehát az állam cselekvősége észrevehetőleg és nagy áldozatok nélkül hathat. Az oktatási módok sorában legelől állanak a nyilvános, versenygerjesztő tárlatok. Már a múlt évben is teljes eredménynyel estek ki a földmivelési ünnepélyek , az idén fényesek voltak. Kétségkívül örömestebb láttuk volna, ha nálunk is, mint Angliában, a földmivelési ipar tette volna a kezdeményt, így több való, több komolyság, több haszon fogott volna lenni ez ünnepélyeknél. Fájdalom, ezt elmulasztotta, s a hiányon alig lehet vala jobban segíteni, mint azt az állam tévé. Szokásunk szerint, első pillanatra, fölülmúltuk Anglia legszebb tárlatait csinosság- és gazdagságra. Ami valóságban hiányzott: kipótoltuk azt külszin által. A helyett, mint Angliában szokás, hol illy kiállítások az egész ország minden részében egymásután, csak az aláírók költségén, szabad ég alatt, napbőség és esőben tartatnak meg, nálunk végtelen kertekben, hasonlithatatlan palota boltozatai alatt, a világ legpompásabb városában s legszebb sétahelyein, fák, virányok, virágok, szobrok és szökőkutak közt mutatták be izlésteljesen kiczifrázott,s a legtisztábban tartott számtalan alakban az állatokat, mellyeket az európai fajok mindegyikéből kiválasztottunk s állami költségen hozattunk és tartottunk, minden nemzetből levő pásztoraikkal, lévén ott tiroliak, helveták, magyarok, skótok festői öltözeteikben — s ezen csudák közt járdaltak kedvökre a mi elegáns, szép hölgyeink tavaszi öltözékeikben, csudálkozva azon, mint ölthet a földmivelés, ez olly annyira piszkos mesterség, illy kedves és kellemes arczat.“ — „Az 1856-diki kiállitás, magában véve, minket semmi újra sem tanított; de mégis meg van azon eléggé meg nem becsülhető eredménye, hogy a legközönyösebb s leghitetlenebb is, a közönség előtt addig majd egészen ismeretlen tények sorát mintegy kézzel fogható. Most már mindenki tudja, hogy a mezőgazdászainak is szinte megvannak találmányai és csudái, mint a műiparnak ; hogy a durhami vagy angusi ökör, a svájczi tehén és essexi disznó stb ép olly bámulatos tünemény, mint a mozdony vagy a gépes szövőszék. A versaillesi intézetben azelőtt összeállított barmok elleni azon rész tréfák, mellyekre máskor olly jóizűt nevettek némellyek, ma már hatás nélkül fognának elhangzani. Ha csudálkozva halljuk, hogy vannak bikák, mellyek harminczezer frankon kelnek el, természetesen következtetjük, mikép a jól vezetett mezőgazdászat a legnyereségesebb üzérletté válhatik.“ „Kétséget sem szenved, hogy a nemzeti mivelődés ezen, mint az előbbi kiállításból is, valódi hasznot fog húzni. Csakhogy ezen középponti nagy kiállítások hatásait nem szabad túlbecsülnünk ; a tartománybeliek kevesebb zajjal történnek, s mégis sokkal nagyobb hatásúak, mert a földmivelőt jobban fölkeresik. — Amazok csak a nagy tömeget érintik, s ama könnyed megrázkódás, mellyet ennél előidéztek, elhal rögtön azon hivatalos sátornál, mellyben a dijak szétosztatnak. Angol minta szerint képeztetvén a kiállítások, nem lehet egyéb czéljok, mint hogy a föld mivelését nagyban fejleszszék ki, s a mezőgazdászat ezen neme ellen, melly Angliában olly virágzó, tudjuk, mennyire rugdalkozott eddig a mi nemzeti jellemünk. Váljon e czafrangos látványoknak van-e feltartva a mezőgazdászai vállalkozási szellemet mélyebben és tartósabban felkölteni, s igy a gazdaságnak uj forrásokat nyitni? Ez a kérdés.“ „Az államnak még egy, talán a leghatalmasb, ösztönzési mód van birtokában, mellyel ahhoz járulnia kell : a mezőgazdászai oktatás.“ „Volt idő, mikor az állandóul napirenden volt, rá más következett, mikor aztán egészen divaton kívül jutott; ma, a folytonosan tartó drágaság következtében, ismét fölmerülni látjuk. A dologban az van, hogy az oktatás, mint minden más gyógyrendelvény, szinte nem képes Francziaország tekintetét egy nap alatt átváltoztatni. Ez is, mint minden, mi élbre állíttatik, nevetségessé lesz, s azon rendszerben, hogy az állam költségén tartott közhivatalnokok felügyelete alatt, hivatalos majorságok állíttassanak fel szerte az országban, nincs egy mákszemnyi józan ész. Hanem ép olly kábaság, tagadni akarni azt, hogy a mezőgazdászai oktatásnak nincs semmi haszna. Tanúságot tesz erről minden polgári suk ország, s furcsa volna, ha Francziaország azok sorából magát kizárni akarná. Ha még a költségektől ijednénk vissza, megfogható volna az ettőli idegenkedés ; azonban a mi időnkben alig jöhet számításba is 1 —2 millió, mit azért adnánk ki, hogy a népséget megtaníttassuk arra, mint szerezze meg a leghathatóbb eszközöket tápláléka és ruházatára ? Hisz a boulognei liget fentartása is többe kerül !“ „Még ma is, midőn a fordulási pontnál vagyunk, a mezőgazdászai oktatásról levő fogalmak hamisak és korlátoltak. Némellyek szerint az elemi iskolákba kellene azt behozni, mintha Francziaország a földmivelőknek szűkében volna.