Gazdasági Lapok, 1858 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1858-06-03 / 22. szám
314 de Seilers mégis csak a salakosabb boroknál használja, különös jó sikerrel a véres Cap-bornál, mely ezen leeresztve már néhány holnap után ölt a hordóban olyan kártyát, mint a bort csak két év múlva szólt képezni. Hogy nagyobb mennyiségben egészen egyenlő minőségű bort lehessen nyerni, tisztázás után több hordók tartalma (9 akósnál alig forognak nagyobb edények a kereskedésben) együvé kevertetik egy nagyobb 40 — 50 akós hordóba. Ilyen nagyobb hordó kettő van Sellers pinezéjében, az említett középső boltozat végében, magas kantárfákon fenekére állítva: egyik veres, a másik fejér bor számára. A pincze közepe táján egy alkalmas szivattyút lelünk , mely gumiielasticum-csövek által a pinczében levő akármelyik hordó aknájával összeköthető. Ezen zárt csöveken szivattyúztatik a bor az említett nagy hordókba, melyekből, miután megkevertetett és egy-két napig állva hagyatott, ismét visszaszivattyúztatik kisebb hordókra, hol, ha szükséges, újra tisztáztatik, s végre palaczkokra vonatik. Ha sürgős a munka, a második tisztázást a nagy hordóban teszik, melynek oldalába két csap van verve, egyik felül, másik alul. A borseprőt egy túrós zacskó-forma szúrózsákba töltik, hogy a vele vegyülve maradt bor az utolsó cseppig az alá állított edénybe szivároghasson. A pinczeeszközök között különösen magára vonta figyelmemet a dugaszoló gép, melylyel egy 10—12 éves gyerkőcz könnyen és gyorsan munkált. Az egész eszköz öntött vasból van, s két lábon nyugszik, mik közé állítja a fiú az üveget, úgy hogy szája egyenesen a dugaszhüvely alá essék , mely a két lábat összekötő keresztvas kellő közepére van alkalmazva; most a dugaszt a hüvelybe veti, és egy nyomással a keresztvas fölé illesztett kézi emeltyűn az üveg torkába nyomja. Sellers megjegyzi, hogy ezen egyszerű gépecskét Párisból hozatta. Hát itten a gépek országában nem készítenek ilyet ? volt az én természetes kérdésem. „Nem“, felele ő, „mert itt a legtöbb borkereskedőnél most is kézzel és kalapácscsal dugaszolnak, ami azon kívül, hogy erős s gyakorlott férfi kezeket kiván, unalmas, lassan is megy. De ezen ne csudálkozzék Ön“, folytatom : „mert nemcsak a dugaszoló gép,hanem még a borszivattyú is újításnak tekintetik nálunk ; az én gazdag collegáim az efféle csip-csup javításokkal nem bibelődnek.“ Tudniillik a borkereskedés nagyja itt Londonban kevesek kezében van, és ezen keveseknek többsége hihetőleg kényelmesebben érzi magát, mintsem hogy kényelmetlen dolognak ne tartaná a törött ösvényről akármiben is letérni. Midőn Sellers az ő Burgundy Port-ját és Sherry Sackját piaczra hozá, és üvegjét 2 shilling 8 percért árulni kezdé (szokatlan olcsó ár Portra és Sherryre), a kereskedőség köréből az új vállalatot ilyforma biztatások köszöntötték . Stuff! a mi közönségünk tartalmas jó eredeti Porthoz és Sherryhez van szokva, és megszokta annak illő árát is fizetni ; az Ön könnyű bora, tartsa azt bármi olcsóra, nem fog neki kelleni; csőd az Ön jövője uram! — És midőn a bátor vállalkozót nem bírták elrezzenteni a baljóslatok, az ijesztgetések , ezeket nyomon követte a tettleges oppositio is. „Well then Sir, I shall fight you“ (jól van urak, úgy havezra szállunk) mondá Sellersünk nyugodtan, és annál többet hozott vásárra ismeretlen borából, és elköltött egy jó summa pénzt csupa „advertisment“re (hirdetés), és az első két évben, amint jósolták, csakugyan nem is nyert rajta, hanem inkább vesztett, de bezzeg megindult már most az ócsárolt áruczikk, és bízunk benne, meg sem is áll, míg pártfogójának erélyét és állhatatosságát dúsan meg nem jutalmazza. Ez az angol mód, valaminek utat törni. De hát mi az a Burgundy Port és Sherry Lack ? Elmondom röviden történetét. Több évek előtt Sellers Déli-Francziaország azon részén utazott, mely a Languedoc nevezete alá jő; viszonyai összehozták egy földbirtokossal, ki terjedelmes szőlőket mivel azon a vidéken, s a ki panaszkodott előtte, hogy ezek felette csekély jövedelmet hajtanak neki. Sellers tanácsolta neki, hogy kezeltesse borait spanyol és portugál módra; a franczia elfogadta a tanácsot, eltanulta Sellerstől az új kezelésmódot; reá bízta pinczéinek elrendezését, s üzletének megindítását , és most — nemcsak az angol piaczon kelnek borai, hanem az északi kikötőkbe, nevezetesen Svéd- és Norvégországba is eljutnak; szőlőtelkeinek tiszta jövedelme pedig az előbbeknél több mint tizszerte nagyobb! Ezen franczia Port, melyet burgundinak neveznek, mert Burgundból átültetett venyegéről van szűrve, természetesen veres, a Sherry Sack pedig fejér bor. Színe mindkettőnek csillogó tiszta; kevesebb savval párosulvak és szeszmentesebbek, mint az eredeti Port és Sherry; izék kellemes, de aromájuk kevés. „Hja uram“, jegyzi meg Sellers, „a mesterség sokat tehet, de nem pótolhat ki mindent, mit a természet megtagadott. E szegény borocska ám az önökéihez képest. Ha a felséges magyar borokkal úgy bánnának, mint ezzel, mi lehetne azokból! Ezzel pinczéjének másik oldalára vezetett, s egy csapra vert hordóból másféle veres borból eresztetett pohárra. Úgy tetszett, mintha ilyen bort valaha ittam volna, de nem tudtam kitalálni, hogy mi legyen? „Ez egri“, mondá a szives házigazda, „első kézből kaptam néhány hordót belőle; alvója Magyarországon 8 pft volt. Amint megérkezet, egy részét üvegekre vonattam, de ezekben kevés időre oly hatalmas forrásnak indult, hogy a dugókat kezdé kirugdosni. Hogy megmenthessem, nem maradt egyéb választás, mint égett bort tölteni hozzá, s egy harmadrészben a franczia bort, s igy, amit Ön ízlel, egri ugyan, de csak félvéregri.“ „Conditiót, szorgalmas tiszta velebánást, adjanak Önök boraiknak mindenekelőtt! különben ne hallgassanak azokra, akik mindenféle szerekkel ilyen vagy olyan jellemet javasolnak nekik kölcsönözni, de borszeszt töltsenek beléjök, ha azt óhajtják, hogy hegyeik terménye a világkereskedés forgalmába jusson!“ — így Sellers. A mesterséges erősítést illetőleg két szélső nézettel találkozunk. Vannak, kik borszeszt, kisebb-nagyobb mértékben, ártalom nélkül minden borba vegyíthetőnek vélnek, és vannak, kik ebből csak egy cseppet is a szűz szőlője közé tölteni, már hamisításnak tartják, s ettől lelkek nagy erejéből irtóznak. Föltétlenül, e nézetek egyikét se lehet elfogadni, de bizonyos adott conjuncturákban, mindeniknek megvannak helytálló alapjai. Örvendetes dolog az, hogy édes honunkban a kérdés iránt , mint kelljen a magyar borokkal bánni, hogy azok i mássá külkereskedésre alkalmatosakká tétessenek, végre mindenfelé kezd az érdek ébredezni. Nem érzem magam competensnek, és semmi tekintetben nem szeretnék e nagy fontosságú kérdésnek, mely még nincs érdeme szerint megvitatva, elejébe nyúlni, de abból, mit ezen ügy érdekében