Gazdasági Lapok, 1858 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1858-09-16 / 37. szám
társulat. Qui bene distinguit, bene docet. Ez azért szükséges, mert máris olvastam a „Borászati Lapok“ban, hogy valaki a honunkban keletkező borkereskedő társulatokat felemlítvén, a szegzárdi és érmellékihez a hegyaljait is sorozta, és mert nálunk is sokan vannak még, sőt társulatunk tagjai közt is, kik azt hiszik, hogy mi borkereskedők is leszünk, kik nem tudnak megválni az ezelőtt több mint 20 évvel megyénkben tervezett hegyaljai borkereskedelmi társulat eszméjétől, mely hogy akkor, mint most sem jött létre, csak örvendhetünk, mert én azt hiszem, hogy „magyar kereskedelmi társaságot fogtunk volna, ha nem is híres nevezetes Szabó Páljával együtt, de mindenesetre tetemes veszteségeivel s csalódásaival. Minek okát ne keressük másban, mint egyedül abban, hogy kereskedelmi társulat, szakemberek, kereskedők nélkül, valami szörnyszülött, magyarosan kimondva, „fából csinált vaskarika.“ Mi csak valamely ábrándozó képzeletdús velejéből eredhet, de a valóságban, életnek indulva, szakértők vezényletét nélkülözve, vagy kontárok, szédelgők és úgynevezett iparlovagokra bízva, mielőtt a sík tengerre kiérne, már a partoknál hajótörést szenved, s a könnyen hívők, reményekkel kecsegtetett részvényesek, ha nem is végpusztulásával, de mindenesetre károsodásával és keserű kiábrándulásával végzi rövid életét. Valamint a boldogult magyar kereskedelmi társulatnak, úgy a tervezett, s újabb időben is fölmelegített zempléni borkereskedelminek sem voltak kereskedő tagjai, részvényesei. Az aláírt részvényesek bizony csupán a táblabirói tisztes karból, s a földbirtokosok osztályából vállalkoztak. Hagyjuk mi ezért azoknak, kiket a dolog természeténél fogva illet: a szakembereknek, kereskedőknek. Vagy lépjen e térre egy külön részvényes kereskedelmi társulat, tetemes pénz- és szakértelmi tőkével. Mi szőlőmivelők és bortermesztők csak örvendeni fogunk rajta, de tőlünk ne kívánja senki, hogy pénz és szakértelmi tőkével — mert ez nincs — vagy borainkkal álljunk be oly társulatba, melyben nincs bizalma a valódi kereskedőnek, mely végre is oly kezelőkés vezetőkre szorulna, kik nem értenek az ügy kormányzásához, kik nem kizárólag kereskedők, hanem egyszersmind szőlő- és földmivelők stb., ennélfogva nem ülhetnek mindig a comptoirban, nem szentelhetik minden idejüket és gondolatukat amannak, mert hiszen ez főfoglalatosságuk, amaz pedig csak mellékes volna, s ezenfelül még közös ügy is! Hegyaljai társulatunk tehát nem kereskedelmi, hanem szőlőmivelők és bortermesztők egyesülete. Gazdasági egyesület, mely a gazdaság egyik fontos ágát, a szőlőmivelés, borkészítés és kezelés tanulmányozását, gyakorlati kifejtését és előmozdítását tűzte ki feladatául. A tagok évenként 5 fi díjt fizetnek, vagy akinek tetszik, nagyobb összeggel is járulhat az egyesület kitűzött czéljának előmozdítására. És mivel ez nem részvény, ennélfogva nem lehet sem kamatja, sem osztalékja. Az osztalék és haszon, melyet fillérezésünk, de méginkább érdekeltségünk s buzgó részvétünk után húzhatunk és reménythetünk, csak morális, magunk és a köz javára, gyarapodására. Közremunkálódásunk eredményeit hegyaljai szőlőmivelésünk felvirágzásában, jó boraink megalapított hitelében, kelendőségében keressük és fogjuk jövendőben meg is találni. E czél elérésére és előmozdítására egyesülnünk kell, mert egyesek is sokat tehetnek ugyan, szerezhetnek, sőt máris bírhatnak sok becses tapasztalatokkal a szőlőmivelés, szüretelés és borkezelés körül, miket közölhetnek másokkal szóval, hírlapok és irodalom útján; de ezek csak az egyesületi téren, a gyakori összejövetelekben, eszmecsere és vitatkozásokban találnak leginkbb termékeny mezőre, hol a tapasztalatok és eszmék kölcsönösen kicseréltetnek, az ellenvetések megcáfoltatnak, kiigazíttatnak. Mi újabb kísérleteket idéz elő egyeseknél is, mert a példa vonz, az ellenmondás, vitatkozás ellenben ellenpróbára, kísérletre, újabb bizonyításra késztet. Végre, mit egyesek nem tehetnek, vagy nincs hozzá kedvük, az egyesület maga közerővel léphet a kísérletek mezejére, egyesek s mindnyájunk tanulságára és javára. Egyesek tanulmányozása és kísérletei, gyakran azok kárával történik. Az egyesület ezt teheti, sőt a közérdekben tennie is kell, habár néhány száz forintba kerülne is évenként, hogy egyesek tanuljanak és eligazodjanak a kár vagy jó siker után. Egyes gazdától nem lehet kívánni, hogy valamely theoria kifejtésére, vagy éppen valamely tudós tanulmányozására kísérletei által segédkezet nyújtson, mert ő a jelen embere, ki megvizsgálja, mit neki szakában a tudomány nyújt, s elveti, mi különös czéljára kézzelfogható hasznot nem ad. — A tudomány csak egyes szakemberei által fejthető ki, vagy kifejlesztésében csak az állam és egyesületek által segíttethetik és istápoltathatik legsikeresebben. Közvetve hathat a társulat a borkereskedés előmozdítására. Fölkeresheti csatornáit, egyengetheti utait. Akadályait és bilincseit igyekszik elhárítani, mi egyesek körén kívül fekszik. A külön szétszakadozott erők egyesülése, és a munkamegosztás, hatalmas tényezők a mai korban. A terményzés e hatalmas rugói és emeltyűi, az ipar mezején máris csodás nagy dolgokat eredményeztek. A gazdasági téren és ennek külön ágaiban e rugók csak az újabb korban kezdenek működésbe vétetni, s ne kételkedjünk, e téren is bámulatos eredményeket fognak előidézni. És nálunk e parlag mezőn — hiszen mi e téren még ujonczok és kezdők vagyunk — mi sok jót és hasznost várhatunk, ha egyesülünk. A fentebb előadottakban — miket átalánosságban lehet, röviden érintettem — reményem, nagy részben kezet fogsz velem Ha nem, ime mily szép és tanulságos tért nyújthatnak egyesületi gyülekezeteink az eszmecserére és vitatkozásra. De menjünk át a részletekre. Elmondom, miket gondolok s véleményezek társulatunk feladatául s teendőiül. Én mindenekfelett a szőlőmivelők gyakori érintkezésében,összejövetelében, tehát az eszmecserében, tapasztalatok, nézetek kölcsönös kicserélésében, megvitatásában helyezem a fősúlyt. Ennélfogva éppen nem értek egyet azokkal, kik azt hiszik s mondják, hogy „csekély erővel nem kezdhetünk, nem tehetünk semmit“ , mert fentebbi nézetből kiindulva azt hiszem, miszerint ahhoz, hogy gyakran összejöjjünk, tapasztalataink, nézeteink közléséből okuljunk, egymástól tanuljunk, nem kell pénzerő, hanem inkább ügyszeretet, egy kis buzgóság, érdekeltség. Ha az összegyülekezők közül csak néhányan is fognak bírni értelmi erővel, tapasztalatokkal , a többségnek módjában lesz okulni. Élénk éber szőlőgazdasági élet fog vidékünkön kifejleni, mely magával hozza az ipart, versenyt, vetélkedést, hiúságot és dicsvágyat (ezeket se felejtsük ki a játékból), mint megannyi hatalmas rugóit, tényezőit a tevékenységnek, erőfeszítésnek, értelmiség kifejté- 534