Gazdasági Lapok, 1860 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1860-08-02 / 31. szám
4*G é pen termelt gubót sem magok nem motelálják le, sem pedig — silányságánál fogva — oly vállalkozónak, aki abból él, vagy biztos nyereségre dolgozik, eladni nem képesek, mivel semmi áron sem kell. Az tehát, néha igen távolról is, végtére a köztelekre kerül. S ha már itt a satnya, piszkos, sokszor rosszul fojtott, tehát átrágott, s igy hasznavehetlen gubó fontját mégis 50 kr-tól 1 ft 30 kr-ig beváltják, akkor minden hozzáértő, s méltányosan ítélni képes ember el fogja ismerni a köztelken levő fonodának a selyemtenyésztés előmozdítására czélzó áldozatkészségét, és alaptalan gyanúsításnak veend oly sértő kifejezést, amilyen a szóban lévő czikk végén foglaltatik. A czikkíró azon is nagyon megbotránkozott, hogy a guhót fojtott állapotban kívánjuk szállíttatni. A köztelki fő-roda igen szívesen venné át mindenkitől a gubókat élő állatipózban, mert nagyon tudjuk, hogy így a gubó lemotolázása a legelőnyösebb, legkönnyebb, ámde több évi tapasztalás kényszerített bennünket oda, hogy a gubó megfojtását köve-teljük a tenyésztőktől, kik közül sokan, mint kezdők, arra mit sem figyelmezvén, s tán nem tudván, hogy a gubóban lappangó állat nyolczad napra átmarja selyemtanyáját, és mint pille mászik ki a haszonvehetlenné vált gubóból, néha hosszú útnak indították a meg nem fojtott terményt, mely már otthon is több napig hevert, és Pestre érkezvén, a zsák, vagy láda fölnyitása után repült inkább, mintsem pedig a mérlegen valami haszonvehetőt nyomott volna. S minda mellett is, hogy hirdetésünkben ki volt téve, hogy a beváltás végett hozzánk küldendő gubók fojtottak legyenek, több ízben történt már ez idén is, hogy a gubók java útközben kifúrta magát, mi leirhatlan bajt okoz a fonodának, nemcsak munkában, hanem és leginkább a beváltási árnak meghatározásában is. És ha mindemellett, csak annak elkerülése kedvéért, hogy senki, kivált pedig a kezdő, el ne kedvetleníttessék, ilyen áru is, mely csak a foszlány tömegét szaporítja, mint selyemgubó váltatik be, amint nálunk csakuggyan megtörténik, akkor úgy hisszük, nem mint nyerészkedők működünk. Ily körülmények között az osztályok tüzetes körülírásának gyakorlati értelme nincsen, mivel legnagyobb része a hozzánk kerülő gubónak oly állapotban van, melyre a jó minőség fokozatainak meghatározása nem is alkalmaztatható; és a kezdő maga osztályozván, többnyire a silány gubót is első s második osztályba sorozza, holott látván a valóságos első vagy második osztályú gubónak minőségét, maga is elismeri, hogy az övé még a harmadik osztályba sem sorodható. Azok pedig, kik már meglehetősen, vagy jól értik a selyembogár tenyésztési mesterségét, és normális minőségű galettát hoznak beváltás végett, akár élő, akár fojtott állapotban , eddig a beváltási árakban mindig megegyeztek, s megnyugodtak, annyira, hogy többen a következő évre is rendeltek tojást, és a gubók beküldését önként ajánlották. Avagy talán a czikkírónál valaki bepanaszolt bennünket? Alig hiszem, mert aki képes minden közelebbi vizsgálat nélkül, és oly alapon, amilyenen a szóban levő czikk írója, oly méltatlanul megtámadni mások eljárását, ha tényre hivatkozhatnék, azt fölhozni el nem mulasztotta, és kifakadása támogatására Baloghné asszony egy forintos árát, vagy a stájerhoni tariftát elégségesnek nem tartotta volna. De hogy e tekintetben is megnyugtassuk az érdeklett selyemtenyésztőket, megemlítjük, hogy ez idén a java gubó fontját 90 kró 1 fton fizetik a katonai határőrvidéken és Slavóniában, tehát oly vidékeken, hol a selyemgubó termelése az olasz vagy franczia tökéletességét teljesen utolérte, és a kezdőkkel bajlódni nem kell. Legyen szabad Friedberg János selyemgyári igazgató urnak leveléből a következőket ide igtatni : „Mitrowicz 1860. junius 13-dikán. — A szenvedélyes concurrentia következtében a java gubó fontjának ára csaknem az egész katonai határőrvidéken 90 krra, sőt 1 ftra emelkedett. Most már bizonyos, hogy a tenyésztők ezidén egy lat tojásból 3-szor sőt 4-szer annyi gubót nyertek mint tavat, s minthogy tojás is 3-szor annyi osztatott ki a nép közt (17,000 lat), reményleni lehet, hogy az idei gubótermelés nem éppen rosszul üt ki; csak az sajnos, hogy az első keretes minősége nem kielégítő stb.“ Végtére a czikkirónak némi lecsillapítására azon ténynyel is szolgálhatunk, miszerint a köztelken levő fonoda tulajdonosai a múlt 1856.1857. és 1858. években, az általuk adott gubóbeváltási árak mellett eddig minden évben több száz forintnyi veszteséggel folytatták ezen vállalatot, melynek fölállítására és folytatására őket csak azon vágy serkentette, hogy a honunkban oly nehezen lábra kapó selyemtenyésztési ügyet gyámolitsák; s hogy ezen állítás valóságáról a czikkíró meggyőződhessék, nagyon fognánk örülni, ha az ügy érdemében nem puszta szóval, hanem saját erszényének hozzájárulásával szíveskednék magának alkalmat* szerezni. Havas József: A gabna- és gyapjúforgalom a múlt 1857., 1858. és 1859-ik években. A pesti kereskedelmi- és iparkamara az utóbbi 3 év (1857—59) alatt, saját kerületére s közvetve az egész országra vonatkozólag, a kereskedelem, ipar és közlekedés körül gyűjtött észrevételeit egy külön jelentésben terjeszté fel a m. belügyminisztériumhoz. E jelentés szól: 1) a kereskedésről, 2) a mű- és gyáriparról, 3) a közlekedési eszközökről, 4) némely közvállalatról, 6) a közoktatásról, és 6) a kamara óhajtásairól. Sok becses adat van lerakva benne minden irányban, s minthogy az érdekes jelentés tudtunkkal csak német nyelven tétetett nyomtatásban közzé, a gazdaközönséget közelebbről érdeklő némely főbb tárgyat átveszünk belőle. Ilyen tárgy mindenek előtt a kereskedelmi rovatban : a gabona és gyapjú. A gabonáról a kamara következőleg nyilatkozik : Magyarországra nézve legjelentékenyebbek a mezei termények; ezekből kapja a termesztő jövedelme legnagyobb részét, azok szerint intézi fogyasztását a gyári és kézművekből, s teszi kiadásait gazdaságára és családi szükségeire. Az utóbbi 3 év közül 1857-ben gazdag, 1858-ban középszerű, 1859-ben középszerűn aluli volt a termés, s minthogy a külföld feleslegünkből csak keveset vásárolt, a búza a kereskedelmi crisis nyomása alatt 8 ftról lassan kint felére, s még alább csökkent, s habár a hadi események vagy mostoha időviszonyok a gabnafélék értékesítésére némi javulást idéztek is elő, de azt állanóan fentartani nem voltak képesek. A készletek mindegyre halmozódtak, Németország nem vásárolt tőlünk semmit, dél-nyugaton Oroszország és a dunai fejedelemség versenyeztek velünk, úgy, hogy a gabnaforgalom csupán a berfogyasztásra szorítkozott.