Gazdasági Lapok, 1860 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1860-08-02 / 31. szám

4*G é­ pen termelt gubót sem magok nem motelálják le, sem pedig — silányságánál fogva — oly vállalkozónak, a­ki abból él, vagy biztos nyereségre dolgozik, eladni nem képesek, mivel semmi áron sem kell. Az tehát, néha igen távolról is, végtére­­ a köztelekre kerül. S ha már itt a satnya, piszkos, sokszor rosszul fojtott, tehát átrágott, s igy hasznavehetlen gubó fontját még­is 50 kr-tól 1 ft 30 kr-ig beváltják, akkor min­den hozzá­értő, s méltányosan ítélni képes ember el fogja ismerni a köztelken levő fonodának a selyemtenyésztés elő­mozdítására czélzó áldozatkészségét, és alaptalan gyanúsítás­nak veend oly sértő kifejezést, a­milyen a szóban lévő czikk végén foglaltatik. A czikkíró azon is nagyon megbotránkozott, hogy a gu­­­­hót fojtott állapotban kívánjuk szállíttatni.­­ A köztelki fő-­­­roda igen szívesen venné át mindenkitől a gubókat élő állat­i­pózban, mert nagyon tudjuk, hogy így a gubó lemotolázása a legelőnyösebb, legkönnyebb, ámde több évi tapasztalás­­ kényszerített bennünket oda, hogy a gubó megfojtását köve-­­­teljük a tenyésztőktől, kik közül sokan, mint kezdők, arra­­ mit sem figyelmezvén, s tán nem tudván, hogy a gubóban lappangó állat nyolczad napra átmarja selyemtanyáját, és mint pille mászik ki a haszonvehetlenné vált gubóból, néha hosszú útnak indították a meg nem fojtott terményt, mely­­ már otthon is több napig hevert, és Pestre érkezvén, a zsák,­­ vagy láda fölnyitása után repült inkább, mintsem pedig a mérlegen valami haszonvehetőt nyomott volna. S mind­a mellett is, hogy hirdetésünkben ki volt téve, hogy a beváltás végett hozzánk küldendő gubók fojtottak le­gyenek, több ízben történt már ez idén is, hogy a gubók java útközben kifúrta magát, mi leirhatlan bajt okoz a fonodának, nemcsak munkában, hanem és leginkább a beváltási árnak meghatározásában is. És ha mindemellett, csak annak el­kerülése kedvéért, hogy senki, kivált pedig a kezdő, el ne ked­­vetleníttessék, ilyen áru is, mely csak a foszlány tömegét sza­porítja, mint selyemgubó váltatik be, a­mint nálunk csakug­­­gyan megtörténik, akkor úgy hisszük, nem mint nyerészke­dők működünk. Ily körülmények között az osztályok tüzetes körülírásá­nak gyakorlati értelme nincsen, mivel legnagyobb része a hozzánk kerülő gubónak oly állapotban van, melyre a jó mi­nőség fokozatainak meghatározása nem is alkalmaztatható; és a kezdő maga osztályozván, többnyire a silány gubót is első s második osztályba sorozza, holott látván a valóságos első vagy második osztályú gubónak minőségét, maga is elismeri, hogy az övé még a harmadik osztályba sem soro­dható. Azok pedig, kik már meglehetősen, vagy jól értik a se­lyembogár tenyésztési mesterségét, és normális minőségű galettát hoznak beváltás végett, akár élő, akár fojtott állapot­ban , eddig a beváltási árakban mindig megegyeztek, s meg­nyugodtak, annyira, hogy többen a következő évre is rendel­tek tojást, és a gubók beküldését önként ajánlották. Avagy talán a czikkírónál valaki bepanaszolt bennünket? Alig hiszem, mert a­ki képes minden közelebbi vizsgálat nél­kül, és oly alapon, a­milyenen a szóban levő czikk írója, oly méltatlanul megtámadni mások eljárását, ha tényre hivatkoz­hatnék, azt fölhozni el nem mulasztotta, és kifakadása támo­gatására Baloghné asszony egy forintos árát, vagy a stájer­honi tariftát elégségesnek nem tartotta volna. De hogy e tekintetben is megnyugtassuk az érdeklett selyemtenyésztőket, megemlítjük, hogy ez idén a java gubó fontját 90 kr­ó 1 fton fizetik a katonai határőrvidéken és Slavóniában, tehát oly vidékeken, hol a selyemgubó ter­melése az olasz vagy franczia tökéletességét teljesen utolérte,­­ és a kezdőkkel bajlódni nem kell. Legyen szabad Friedberg János selyemgyári igazgató urnak leveléből a következőket ide igtatni : „Mitrowicz 1860. junius 13-dikán. — A szenvedélyes concurrentia következtében a java gubó fontjának ára csaknem az egész katonai határőrvidéken 90 krra, sőt 1 ftra emel­kedett. Most már bizonyos, hogy a tenyésztők ezidén egy lat tojásból 3-szor sőt 4-szer annyi gubót nyertek mint tavat, s minthogy tojás is 3-szor annyi osztatott ki a nép közt (17,000 lat), reményleni lehet, hogy az idei gubótermelés nem éppen rosszul üt ki; csak az sajnos, hogy az első keretes minősége nem kielégítő stb.“ Végtére a czikkirónak némi lecsillapítására azon tény­nyel is szolgálhatunk, miszerint a köztelken levő fonoda tu­lajdonosai a múlt 1856.1857. és 1858. években, az általuk adott gubóbeváltási árak mellett eddig minden évben több száz forintnyi veszteséggel folytatták ezen vállalatot, mely­nek fölállítására és folytatására őket csak azon vágy ser­kentette, hogy a honunkban oly nehezen lábra kapó selyem­tenyésztési ügyet gyámolitsák; s hogy ezen állítás való­ságáról a czikkíró meggyőződhessék, nagyon fognánk örülni, ha az ügy érdemében nem puszta szóval, hanem saját erszé­nyének hozzájárulásával szíveskednék magának alkalmat­* szerezni. Havas József: A gabna- és gyapjúforgalom a múlt 1857., 1858. és 1859-i­k években. A pesti kereskedelmi- és ipar­kamara az utóbbi 3 év (1857—59) alatt, saját kerületére s közvetve az egész or­szágra vonatkozólag, a kereskedelem, ipar és közlekedés kö­rül gyűjtött észrevételeit egy külön jelentésben terjeszté fel a m. belügyminisztériumhoz. E jelentés szól: 1) a kereske­désről, 2) a mű- és gyáriparról, 3) a közlekedési eszközökről, 4) némely közvállalatról, 6) a közoktatásról, és 6) a kamara óhajtásairól. Sok becses adat van lerakva benne minden irányban, s minthogy az érdekes jelentés tudtunkkal csak német nyelven tétetett nyomtatásban közzé, a gazdaközön­séget közelebbről érdeklő némely főbb tárgyat átveszünk belőle. Ilyen tárgy mindenek előtt a kereskedelmi rovatban : a gabona és gyapjú. A gabonáról a kamara következőleg nyilatkozik : Magyarországra nézve legjelentékenyebbek a mezei termények; ezekből kapja a termesztő jövedelme legnagyobb részét, azok szerint intézi fogyasztását a gyári és kézművek­­ből, s teszi kiadásait gazdaságára és családi szükségeire. Az utóbbi 3 év közül 1857-ben gazdag, 1858-ban kö­zépszerű, 1859-ben középszerűn aluli volt a termés, s mint­hogy a külföld feleslegünkből csak keveset vásárolt, a búza a kereskedelmi crisis nyomása alatt 8 ftról lassan kint felére, s még alább csökkent, s habár a hadi események vagy mos­toha időviszonyok a gabnafélék értékesítésére némi javulást idéztek is elő, de azt állan­óan fentartani nem voltak képe­sek. A készletek mindegyre halmozódtak, Németország nem vásárolt tőlünk semmit, dél-nyugaton Oroszország és a dunai fejedelemség versenyeztek velünk, úgy, hogy a gabnaforga­­lom csupán a berfogyasztásra szorítkozott.

Next